európai unió
A kereszténységnek több vértanúja van, mint kétezer éve, miközben Brüsszel toleranciáról papol
Európában – az integrációnak köszönhetően közösen – jogi, anyagi és bűnüldözői eszközökkel védjük azokat az egyre sokasodó egyéni, csoportos vagy közösségi identitásokat, amelyeknek a létét veszélyben érezzük. Ha természetes, ha absztrakt, ha ártalmatlan hülyeség vagy politikailag vitatott is az a bizonyos identitás és speciel nem tetszik, akkor is óvjuk a többség vagy egy-egy erőszakos kisebbség támadásaitól – mert így tartjuk helyesnek. Ellenben – miközben valamennyi létező diszkrimináció miatt érzékenyítünk – a keresztények védelmére egy huncut eurócentet sem költünk. Brüsszeli parancsra toleranciát gyakorlunk, majd álszent módon szörnyülködünk, mikor azt halljuk, hogy naponta egy tucat keresztény embert gyilkolnak meg hitük miatt. Mintha elfelejtenénk: a keresztény és a „kulturális keresztény” (cultural christians) identitás a nyugati civilizáció építőköve. Jól élünk benne? Jól érezzünk magunkat a kényelemben? Akkor nemcsak sopánkodni, tenni is kellene már valamit! Leginkább ott, a birodalmi fővárosban, Brüsszelben!