függetlenobjektív média
Számít még bármi, vagy annak az ellentéte? Ugyan, dehogy!
Igazából tökmindegy, írogatunk-e itt Magyarországon cikkeket Bidenről meg Amerikáról, mert ezen végképp nem múlik semmi. A 444-nél és a többi CIA-közlönynél még nem jöttek rá erre, mert kampányidőszakban tucatjával öntik a Demokrata Párt propagandáját, pedig Magyarországon egyetlen halott amerikai állampolgár sem él, úgyhogy innen minden igyekezet ellenére se nagyon fog szavazatokat kapni a hősük. Az viszont mégiscsak figyelemre méltó, hogy a világ legerősebb országában, ahol közmondásos volt, hogy nem választanak elnökké elesett, gyenge embert, átment, és évek óta simán átmegy, hogy ez a szerencsétlen marionettbábu az első számú döntéshozó – állítólag. Az Elk*rtuk körüli őrjöngés tanulsága: Gyurcsány a baloldal szakrális őrtüze
Amíg várjuk a mai nap politikai beszédversenyét, elüthetjük az időt azzal, hogy levonjuk a közelmúlt eseményeinek tanulságait. Tegnapelőtt mutatták be az ElkXrtuk című filmet, amely arról szól, hogy miután Gyurcsány Ferenc elkúrta a kormányzást 2004-től, és ezt szűk frakciókörben elismerte, az erről szóló hangfelvétel titokban tartását is elkúrták, végül a népi felháborodás és tüntetéssorozat kordában tartását is sikerült elkúrniuk. Az alkotók ügyesen úgy manővereztek, hogy a film a megjelenése előtti hetekben folyamatosan téma legyen a sajtóban, a baloldal pedig hörögve sétált be a csapdába – mondhatni, elkúrta. Végül nevetséges, gyermeteg módokon próbáltak a gyűlölettől túlhevült baloldali hívek keresztbetenni a filmnek az utolsó utáni pillanatokban, azaz… Igen, azt csinálták.