heller Ágnes
Marxisták - Képzelt riport egy londoni pubból, egy mocsárszínű, olcsó porter mellől, avagy kommunista és kommunista között is van különbség
Krassó Miklós, Krassó György bátyja. Ők a "Krassók". A lázadás magyar ikonjai, írhatnám azt is: az utolsók, akik számára az önpusztítás célszerűség volt, nem csak könnyen megmagyarázható, öngyarmatosító, a beatszámokból eltanult sikátorsztárok allűrje, vagy intellektuális zavar és tehetetlen kétségbeesés decis kevertje a Boráros téri talponállóban. Többet kockáztattak és többet is veszítettek, mint Jim Morrison vagy Radics Béla együttvéve. Györggyel ellentétben Miklós egy ismeretlen kommunista, Lukács-mágus által celebrált kommunista szekta szeánszkörének egyik vezérbeavatottja, legtehetségesebb kérubja, az úgynevezett budapesti iskola abszolút fekete báránya, egy hordófilozófus a szó eredeti diogenészi értelmében. Miklós valahogy úgy viszonyul Györgyhöz, mint a Hold sötét oldala a kimondatlan világoshoz, a Pink Floyd számában. Miklós, aki úgy heroinozott, ahogyan Burroughs tolta a rovarirtót, és többet vedelt, mint Bukowski. Bele is halt, akár egy rocksztár. 56-ban még időben disszidált, miután a munkástanácsok szervezése miatt valószínűleg elítélték volna. Így elegánsan megkerülte a mártírszerepet. Azonban a "riportban" megjelenő másik lidércét, Krassó egykori "harcostársát", Heller Ágnest senkinek nem kell bemutatni.