iszlám
HeroesNeverDie: Rabszolgaság régen és ma, avagy az érem másik oldala – 2. rész
Az antik egyiptomi, görög és római birodalmakban a rabszolgák vagy hadizsákmányként, vagy a környező országokból megvásárolt „áruként” alkották az antik társadalmak gazdaságának egyik fontos pillérét, de bőrük színének nem volt jelentősége. Nem úgy az orientális világban, amelyben már az iszlám megjelenése és rohamos elterjesztése előtt is néhány arab és perzsa gondolkodó által meghatározott kritérium szerint osztályozták, sorolták be a más fajtájú népek alkalmasságát különböző feladatok elvégzésére, amiről egyébként később – a világon egyedülállóan – egy kézikönyvet is írtak, megalapozva ezzel a „rasszok kategorizálását”. Több egykori arab és perzsa forrás szerint két alacsonyabb rendű emberfajta létezik: a fehér, amely a hideg klíma hatására már az anya testében megsérül és ezért deficitessé válik a későbbiekben, míg a fekete az erős napsütés miatt megfő már születése előtt, amivel a sötét bőrszínt és egyéb tipikusan afrikai vonásokat próbálták magyarázni. „… ezek a népek nem érik el az emberi létezés mércéjét.” – olvasható egy Kr. u. 982-böl származó perzsa leírásban. (PolgárPortál-publicisztika) Magyarul is olvasható Geert Wilders kötelező iszlámkritikája
Nem lehet könnyű olyan embernek lenni, aki évek óta a legszigorúbb menedékházakban él feleségével, és akit az ellenségei (akik akadnak bőven) a legveszélyesebb gonosznak tartanak, és attól sem riadnának vissza, hogy meggyilkolják. Geert Wilders ilyen ember. Magyar támogatóinak pedig mi sem lehet nagyobb öröm, minthogy már magyarul is olvashatják a holland politikus könyvét, amelynek előszavában a szerző emlékeztet: „ha van olyan nemzet, amely méltó arra, hogy Európa és a kereszténység védelmezőjének nevezzék, akkor Magyarország biztosan az”. A könyvben a 2004-ben meggyilkolt Theo van Goghról és az őt ért halálos fenyegetésekről is ír, de kifejti, hogyan nyomják el a szélsőséges iszlamisták mérsékelt hittársaikat a Nyugaton. A jővőt „Sophiának” hívják, szaúdi állampolgár és hamarosan kiirt minket
Szaúd-Arábia a világ „legkonzervatívabb” országa. Írhatnánk (és milyen hangzatos is lenne), hogy az arab „középkorból” visszamaradt állammonolit egy anomália. De a Királyság nem pusztán egy, a sivatag homokjából felemelkedett sötét monolit, a múlt egy velünk élő lelete, hanem a szélsőségesen radikális (így végletekig posztmondern) iszlám-értelmezésével, a törzsiség korából visszamaradt (és valójában konzervatív) afganisztáni tálibokat megszégyenítő társadalmi struktúrájával együtt a világ egyik legprogresszívabb állama. Az éppen lezajló trónviszály, a szaúdi család belső, a lojalitást érintő ügyei, a külpolitikai irányvonalak elszámoltatása, újraszabása csak a tükörsima felszín, mert a királyság belső szubsztanciája, filozófiája szinte láthatatlan, felfejthetetlen. Szaúd-Arábia egyáltalán nem konzervatív, hanem az új, a végletekig technokrata falansztervilágot megteremtő iszlám-utópia kísérleti megaállama. Cikkünk apropóját a következő hírfoszlány adta: „Állampolgárságot kapott Szaúd-Arábiában Sophia, a robotnő...”. 
