liberalizmus
Az ébredő erő, a liberális újbeszél diktatúrája (2. epizód)
A libernyák-újbeszél kapcsán önálló nyelvről természetesen (még) nem beszélhetünk, hisz a mesterséges libernyák-újbeszél nyelv egy úgynevezett parazita-nyelv: a meglévő szókészletet használja és alakítja át úgy, hogy a szavak jelentéstartalmát igyekszik megváltoztatni, próbálja eredeti jelentésüktől megfosztani, és azt egyetlen, általa helyesnek gondolt jelentéssel felruházni. Ebben teljes mértékben követi azt az egyébként logikus és lingvisztikai szempontból Orwell által tökéletesen kigondolt szabályrendszert, amelyet a regény Függelékében olvashatunk: itt próbálja meg röviden bemutatni Orwell az újbeszél célját és nyelvtani szabályrendszerét, és itt említi meg, hogy az újbeszél nyelv a meglévő (óbeszél) szavakat használja és alakítja át. Az újbeszél úgy működik, mint az organizmusokban a rákos sejt: szépen lassan bekebelezi és megbetegíti az egészséges sejteket, majd egy idő után az egész organizmust.
Baljós árnyak, a liberális újbeszél támadása (1. epizód)
Az elmúlt hatvan évben különösen nagy ideológiai nyomás alá helyezte a liberális értelmiség a média teljes közreműködése mellett a mindennapi és a tudományos nyelvhasználatot. A nyelv alapvető, a leghétköznapibb valóságban „lehorgonyzott” fogalmainak jelentését rombolta le, fordította az ellenkezőjére vagy hamisította meg. Nő és férfi, anya és apa, szeretet és gyűlölet már nem azt jelenti, amit még a szüleink is értettek alatta, hanem sokszor pont az ellenkezőjét, vagy azt, amit éppen a liberális mainstream érteni parancsol alatta. Jelenleg ott tartunk, hogy Nyugaton már büntetik (egyre súlyosabban), ha valaki nem hajlandó vagy nem képes úgy beszélni, úgy használni a nyelvet, ahogy azt a liberálisok megparancsolják neki. Kocsis B. Mihály sorozata nyelvünk elrablásának és kisajátításának stációit veszi sorra. Mi még visszaszerezhetjük a fogalmainkat, mert még elég sokan emlékszünk az eredeti jelentésekre. Lássunk is neki.
Fasizmus 2020 – a multicégek
A mai, jelzőkkel dobálózó világban az ember könnyedén megkapja a „fasiszta” stigmát olyanoktól, akiknek nemhogy valójában fogalmuk sincs arról, valójában mit jelent ez a szó, hogyan működött a fasizmus, mik voltak a céljai, eszközei, legfőbb jellemzői, hanem ráadásul támogatják, harcolnak érte, vagy legalábbis akaratlan részesei a modernkori fasizmus gépezetének.
Az 1990-ben elmaradt elitváltás tragikus következményei
Magyarországon utoljára 1944 és 1953 között volt elitváltás. A második világháborúig regnáló elit eltüntetését már a megszálló németek és a nyilasok is megkezdték, majd a Vörös Hadsereg és a kommunisták fejezték be. Az ötvenes évek elejére gyakorlatilag eltűnt a korábbi Magyarország teljes politikai, kulturális, gazdasági elitje, a helyi társadalmi elitek nagy részével, a falvak és kisvárosok tekintélyes embereivel, önálló egzisztenciáival együtt. Vagy megölték, vagy mindenüket elrabolták és bebörtönözték őket, sokszor a családjukkal együtt, vagy a kirablásuk után minden társadalmi szerepvállalásból kiparancsolták őket és elüldözték onnan, ahol ismert emberek voltak. A kommunisták teljes elitcserét hajtottak végre.
A liberális állammodell csődje
A pandémia okozta gazdasági válság meg kell, hogy változtassa az anyagi világhoz való viszonyunkat. Ha valamiben, akkor a neoliberalizmus fő paradigmájában, az állam minimális szerepvállalásában és a szabadpiac korlátok nélküli működésében biztosan felül kell vizsgálnunk a hidegháború vége óta megkérdőjelezhetetlen dogmákat úgy Észak-Amerikában, ahogy Európában is. Ehhez azonban csiszolnunk kell a valósággal való kapcsolatunkon is, amelyen a hadilábon álló szociálliberalizmus sem segíthet, hisz lassan másfél évtizede pontosan az illuzórikus volta miatt bukott meg. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a szocializmus tervgazdálkodásába kell keresnünk a megoldást, hisz az a másik szélsőség, de mivel a válság megmutatta azt, hogy a gazdaságban az állami szerepvállalás elengedhetetlenné vált, így valami (arany) középutat kell keresnünk.
A kontinens két hagyományáról
Egyre inkább mélyülni látszik a szakadék Európa legfőbb szellemi törésvonala mentén. A felvilágosodás individualizmusa, amely a mindenek felett álló, abszolút szabad „istenember” bölcsője, illetve a kereszténység közösségbe vetett hite és az értékelvűsége között. Amelyek közük mindkettőnek lenne létjogosultsága ugyan, de még az utóbbi mértékletességet gyakorol, addig az előbbi egyre inkább szélsőségesebbé válik – ezáltal esélyt sem adva a közös nevezőre jutásnak. Magatartásában a szélsőséges gőg és az alázat, illetve a mérhetetlen önzőség és a mértékletes szeretet között látunk egyre nagyobb szakadékot, amely a túlzások miatt egyre kevésbé képes a párbeszédre.
Melanie Phillips: így igázta le a világot a liberális véleményterror
Későn ismerték fel a kultúrharc jelentőségét a konzervatívok, ezért a baloldal sikerre tudta vinni az embereket megosztó politikáját, és sikerült egyenlőségjelet tenni a nacionalizmus és a fasizmus közé – állítja Melanie Phillips. Az Orwell-díjas brit újságíró szerint emiatt senki nem mer felszólalni, mert a kritikának az az eredménye, hogy a megszólalót rasszista, imperialista nácinak bélyegzik - írja a hirado.hu.
Mikor a genderelmélet jogokat követel
Az egyik legkényesebb szélsőséges-liberális kezdeményezés a szexuális orientáció szabadságjogainak megfogalmazása. De miért is kellene azt, ami a hálószobában történik és nem bűncselekmény – ahogy a liberális agenda követeli –, szabadságjogként kiterjeszteni a hagyományos család fogalma ellenében? Miféle oka lehet arra bárkinek, hisz a jogok deklarálása nélkül sem éri (érheti!) őket hátrány egy polgárosodott társadalomban, a saját otthonukban? Miért gondolja azt a liberális hegemónia kicsiny, de hangos és harcias csoportja, hogy nem elég az egyén autonómiájának szabadságát megteremteni, majd megélni, hanem túllépve minden közösségi korláton a melegeknek házasodási jogot biztosítani (light-verzió), illetve a gyermekvállalásra (hardcore) is kötelező érvényű nemzetközi emberi jogokat deklarálni?
Symmachus él – Tíz éve halt meg Molnár Tamás konzervatív filozófus
Más ideológiákkal szemben a liberalizmus azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem ideológiának, hanem a normális létezésnek tünteti fel magát – mutat rá az elmúlt évszázad nagy politikai blöffjére a magyar származású Molnár Tamás, a Liberális hegemónia című írásában. Thomas Steven Molnar – ahogy a világon ismerik és olvassák tucatnyi nyelven esszéit – a magyar akadémiai gondolkodás ellenséges érzülete miatt idehaza kevésbé közismert. „Ókonzervatív karanténba” zárták, avíttnak bélyegezték óriási életművét. Mert itthon csak liberális lehet a filozófus. Mintha a liberalizmus nem csupán egy lenne a versenyző eszmék közül, melynek megvalósulása ráadásul a jelenlegi globális váláság egyik eredője.Ajánljuk még
Auf Wiedersehen, sertéshús!
Egy németországi iskola után már egy osztrák iskola is engedett Allah nyomásának és a vallási tolerancia jegyében eltünette az iskola menzájának étlapjáról a sertéshúst.
Ezért nevezték el Kuplungnak a hadseregben Ruszin-Szendi Romuluszt
Többször előkerült a "Szívem" vagy a "Cica" megnevezés a parancsnoki értekezleten.
Ilyen az, amikor Magyar Péterék hátrányból is vezetnek
Hiába Magyar Péterék hátránya, a tiszás vezér gyorsan megmutatta, hogy az ő valóságukban vezetnek.
A brüsszeli szankciókra már az európai-közép-ázsiai együttműködés is kezd rámenni - szögezte le Szijjártó Péter
Az európai gazdaság versenyképessége komoly bajban van, aminek egyik fő oka Brüsszel szankciós politikája.
