liberalizmus
Ki akar itt valójában diktatúrát?
A koronavírusos hírek mellett valószínűleg a mai nap is azzal fog telni, hogy a globalista sajtó külföldi és magyarországi fiókjai egy emberként fogják ordítani a diktatúrázást meg a hitleres párhuzamokat. A haladók nagyon nagy hívei az oktatásügyi kérdésekben a kritikus gondolkodásnak, hát adjuk meg nekik! Ha végignézünk a történelem fordulópontjain, akkor nem konzervatívok, hanem mindenütt forradalmi csoportok, azaz liberálisok, kommunisták és fasiszták által kierőszakolt diktatúrákkal találkozunk, amelyek erőszakkal, megfélemlítéssel és csalással döntötték meg a törvényes rendet. Ha pedig elrugaszkodunk az egybites nácizástól, akkor még az is kiderül, hogy a Hitler-párhuzam sokkal jobban illik a magyarországi ellenzékre. Nem véletlenül.
A liberális gondolkodás előretörése komoly kárt okozott a társadalomnak (PS-vírusvlog)
Mivel a liberális gondolkodás vallástalanította a modern embert, most a járvány közepette nagyon nehezen viseljük, hogy a tudomány, a hatalom, a pénz, és egyáltalán az az eszköztár, amelyben eddig minden bizodalmunk volt, csődöt mondott – állítja az ismert pszichológus, Bagdy Emőke. Most, amikor tombol körülöttünk és bennünk a vírus, nagyon nagy szükségünk lenne a hitre és a vallásra, de nehezen találunk rá. A mindent az egyén szabadságára és az anyagi javakra alapozó erők és mozgalmak elvették tőlünk, kiiktatták az életünkből, és mi sajnos partnerek voltunk ebben. Most nemcsak a bezártságtól szenvedünk, hanem attól is, hogy ezúttal nem tudunk urai lenni a helyzetnek. Nem tudjuk megvenni az unokánk egészségét, életét egy aranyrúddal, mint tette azt Monori, alias Eperjes Károly az Eldorádó című filmben. Bagdy Emőke szerint két nagy világerő létezik: a hatalom és a szeretet, az utóbbi időben viszont a fékevesztett életmód, a pénz hajhászása közepette az utóbbi teljesen elsilányult, értéktelenné vált az emberek számára. A jelen helyzetben azonban rá kell döbbennünk, hogy csak a szeretetre és a hitre támaszkodhatunk. Ez fogja egyben tartani a családjainkat a bezártságból adódó konfliktushelyzetekben. És ez ad reményt is, hogy túléljük ezt az egészet, mert túl fogjuk. Megannyi történelmi csapásból fölállt már a magyar, most is fel fog. Viszont azt mindenkinek látni kell, hogy ez egy próbatétel, az emberség próbatétele.
Az új világban újak a játékszabályok
A 21. század nem a 20. század folytatása, új játékszabályokat alakított ki. Az új, a 21. század, 2008-ban a világgazdaság megtorpanásával jelentkezett be és tette egyértelművé, hogy olyan kihívásokkal kell szembenéznünk, melyekre újfajta válaszokat kell találnunk – írja a Látószög blogban Schmidt Mária. A baj ezzel az – folytatja a Terror Háza igazgatója –, hogy a nyugati világ vezetőinek egy jelentős része minden erejével ragaszkodik a 20. században kialakított status quo megőrzéséhez. Továbbra is a régi, elavult, más feladatokra, más erőviszonyokra szabott intézményrendszer megőrzésére összpontosít, mert abban az illúzióban ringatja magát, ha ők nem is alkalmazkodnak a megváltozott világhoz, majd a világ igazodik hozzájuk.
A börtönbiznisz és ami mögötte van
A jog mindenek felett! – ez lett a liberális demokrácia parancsa, a „jogállamiság” kategorikus imperativusa. Aztán van úgy, hogy kártyavárként omlik össze az igazság, darabjaira hullik a mesterségesen megalkotott társadalmi tájkép szépsége a jog súlya alatt; mi, esztétikai szemlélődők pedig jobb esetben kongatjuk a vészharangot, de van, hogy inkább fintorogva fordítjuk félre orcánkat. Mert, ami jogilag megállja a helyét egy liberális demokráciában, nem mindig helyes, nem minden esetben igazságos, ám, ha ennek ellenére mégis erőltetjük azt, akkor köphetünk egy jó nagyot az igazság sírjára… Ahogy ezt megteszik manapság – a joggal visszaélve – azok az ügyvédek és azok a Soros alapítványok által támogatott NGO-szervezetek, amelyek milliárdokat "alkudtak ki" az elmúlt évtizedben az elítélteknek, hivatkozva az „ellátás” minőségére.
Liberális futóbolondok, csalók és balos agitátorok akarják kitúrni a Fideszt
A Fideszt nem lehet csak úgy kitenni az Európai Néppártból (EPP), inkább lépnek le még időben, ha nem változik semmi sem, ők maguk – ez nem vitás; a kérdés inkább az, hogy maga a pártszövetség vissza akar-e térni a konzervatív és kereszténydemokrata, „jobboldalinak” aposztrofált értékekhez, vagy végleg átveszik az irányítást a megfelelési kényszerben szenvedő futóbolondok, a magukat kereszténydemokratáknak hazudó csalók és a baloldalról beszivárgott agitátorok. Ugyanis, ha a pártcsalád tagszervezeteit szigorú górcső alá vesszük, akkor azt látjuk, hogy jelentős többségük a saját hazájukban liberális (vagy neoliberális) gazdaságpolitikát képvisel; több, mint a fele elveti a hagyományos család intézményét (egy férfi és egy nő gazdasági és érzelmi közösségét, amely, ha nincs semmiféle egészségügyi akadálya, akkor előbb vagy utóbb gyermekek születésével bővül); jó részük támogatja a melegjogokat (ami szélsőséges liberális politika!); számos tagja internacionalista és globalista vonalon mozog, így köp a szuverenista célokra; és legalább a harmada egalitárius, azaz baloldali elvekből gyárt ócska utópiát. Feltűnő, hogy – jó futóbolondokhoz méltón – kevés kivétellel migránsbarát politikát folytatnak, hisznek a nyílt társadalom eszméjében és megvalósíthatónak tartják a multikulturalizmus utópiáját – ez lenne ma a jobboldal?! A kérdés tehát az – ahogy azt minap Novák Katalin is megfogalmazta Berlinben –, hogy folytatódik-e az EPP balra tolódása, avagy visszatérnek az alapítók „jobboldaliságához”. Vagy az, hogy az Orbán Viktor által „egy centinek” nevezett „kilépési távolság” elfogy-e a következő hetekben?
Momentum versus SZDSZ – hasonszőrű, de különböző képződmények
Sokan vélik úgy, hogy a Momentum és az egykori SZDSZ közé vastag egyenlőségjel biggyeszthető, csupán generációs különbség van. Habár az utóbbi megállapítás igaz, és a kozmopolitizmus, a nemzetellenesség is hasonlóan sugároz mindkét formáció politikájából, illetve a hagyományos családmodellel való szembenállásban is ugyanazt az álláspontot véljük felfedezni, jómagam mégis úgy vélem, hogy bőven akad különbség a két fura képződmény között. Az egykori szabad madarak ugyanis másolták a nyugati liberális mintákat, a kádárizmusban megszokott megalkuvásuk röpítette őket a posztkomcsik ölébe, a klasszikus műveltségük miatt voltak gőgösek, kizárólagos szakértőknek és különlegesen tehetségesnek mutatták magukat; míg a momentumos nyikhajok francia érdekeket képviselnek, nem másolnak semmit, a pénz- és a hataloméhség végett fogtak kezet a szocikkal és Gyurcsánnyal, klasszikus műveltségük nincs, helyette „jól informáltak”, a pökhendiség mellett szemtelenek és pimaszok, megjelenésük pedig a XXI. századi, a belvárosi, jómódú trendiséget sugallja. Az SZDSZ a liberális értelmiséget, a „progresszív” tudósembereket és a dekadens művészvilágot igyekezet maga köré gyűjteni, a Momentum pedig a hipszter fiatalokat tekinti fő bázisának.
Az iszlám kiirtja a felvilágosodás eszméjét
A hit alapvető attitűd, amely az ember sajátja, és amelyből, ha életképes civilizáció keretein belül él az egyén, mindig és mindenhol vallás születik. A vallásból intézményesül az egyház, majd közösség jön létre ennek „talaján”. A közösség pedig – a maga kollektív hitével – megteremti a kultúrát. Az egyén e kultúrán keresztül – akár beleszületik, akár választja azt – szemléli a világot. De mivel e világlátás minden különböző kulturális gyökerű civilizáció közt különböző, így a multikulturális társadalom, ahol ezeket az eltéréseket szeretnék erőszakkal azonos nevezőre hozni, voltaképp egyfajta utópia, amely anélkül nem valósulhat meg, hogy valamelyik szemlélet csorbát szenvedne. Ez az erőltetett, utópisztikus cél erősödött fel a tavalyi év során Európában, és ezt nevezte a keresztény-ellenes „elit” progresszív, valamint értéksemleges gondolkodásmódnak, amely a felvilágosodás eszméjének örököse. Holott csupán értelmetlen megfelelési kényszer szülte öngyilkos szellemiségről van szó, hisz mindaz, amit a felvilágosodás a mai Európára hagyományozott, szöges ellentétben áll a muszlim bevándorlók ideáival.
Szánthó Miklós szerint a legnagyobb környezetszennyező a globális liberalizmus (PS-interjú!)
Bonyolult téma a jobboldalon a „klímavédelem”. Úgy tűnik, hogy a globális liberális erők világszerte átvették a téma fölötti irányítást, miközben a teremtett környezet tisztelete valójában alapvetően konzervatív erény. Sajnos azonban a liberális „látványpolitizálás” marketingje erőteljesebb, és a jobboldal híján van a saját narratívának és nyelvi eszköztárnak. Többek között ezekről a problémákról beszélgetünk Szánthó Miklóssal. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint a jobboldal előtt kettős feladat áll: egyfelől le kell rántani a leplet a liberálisok ármánykodásáról; rá kell mutatni, hogy korunk súlyos környezetterhelésében kiemelkedő szerepe van a multinacionális vállalatok túlfogyasztói kultúrájával kéz a kézben járó progresszív életmódtrendeknek. Másfelől pedig el kell tudni mesélni az igazságot, azt, hogy saját, helyi környezetünk óvása bibliai parancs, a klímahiszterizálók szókészletével szemben pedig önálló kerettörténetet kell építeni.
Schmidt Mária a New York Timesban osztotta ki a nyugati országokat és liberális politikai elitjüket
A Nyugat máig nem tulajdonít jelentőséget a kelet-európai antikommunista forradalomnak – vélekedett Schmidt Mária történész az M5 csatorna Ez itt a kérdés című, hétfő este sugárzott műsorában. A Széchenyi-díjas történészt a csatorna az 1989-es rendszerváltoztatás évfordulója és annak apropóján kérdezte, hogy a Terror Háza Múzeum főigazgatója október közepén cikket jelentetett meg A populizmus védelmében címmel a The New York Times című amerikai újság internetes kiadásában a lap felkérésére. Schmidt Mária jelezte: írását mindazoknak szánta, akikben nyitottság van, "és nemcsak jelzős szerkezetekben gondolkodnak" Magyarországról.Ajánljuk még
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.
Álljunk ki közösen a migrációs paktum ellen! - Polbeat a Püski könyvesboltban
Nekünk a magyar érdek a fontos, minden előtt! - A Polbeatben mutatkozott be a Magyar Út DPK
"A táboron belül, ha már szélesen megyünk, akkor az egzotikus állatok és mindenféle prioritások mellett azért el kell, hogy férjenek a magyar érdeket kihangsúlyozók is."
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
