magyarság
Végállomás Trianon? Nem, nem soha!
Százöt év telt el. Egy kegyetlen évszázad és még öt év. Ezalatt az idő alatt a magyarság először úgy érezhette magát, 1920. június 4. után, mint a bokszoló, akit egy fárasztó meccs végén, a leintés után ütnek ki, de a bíró jót röhögve továbbot int, aztán hiába eszmél az áldozat, már csak kóválygó fejjel, éppen csak felfogni tudja a méltánytalan és becstelen végkifejletet. De együtt kell élnie vele. Mert ilyen igazságtalanságot nemzet ritkán szenvedett el a világtörténelem során, mint mi, magyarok. Azok a népek pedig, akik a korábbi évszázadokban, vagy évezredekben hasonlóval szembesültek, nos, közülük kevesen álltak fel a padlóról egy ilyen sunyi letaglózás után. Nekünk mégsem keseregnünk kell, hanem előre néznünk, mert itt vagyunk, még mindig itt! De sosem felejthetjük el, hogy mit és hogyan élt át ez a nemzet, kiknek köszönheti keserű XX. századi sorsát. De van jövő, van magyar jövő. Csak rajtunk múlik. A nemzetünk megcsonkítói pedig megkapják majd, ami nekik jár, mert az inga kileng erre, és kileng arra is, de végül a Jóisten segedelmével a megfelelő irányba áll be. Az ilyen emberek miatt tűnik el Kárpátaljáról a magyarság – The Fair Right (Videó)
A nemzetközi propagandagépezet keleti hadteste Kárpátaljára látogatott, ahol megállapították: A kárpátaljaiak nem kérnek Orbán Viktor politikájából. Erre a fantasztikus következtetésre pedig úgy jutottak, hogy parancsba kapták megkérdeztek egy ruszint, egy magyart, egy idegenszívűt és egy magyargyűlölőt. Egészen mélyre kellett ásni, hogy összehozzák ezt a fantasztikus anyagot, viszont a brit tudósok azóta is keresik a riport célközönségét. Magyarországgal próbálják elhitetni, hogy Kárpátalja nem kér az anyaország támogatásából? A kárpátaljaiakkal szeretnék elhitetni, hogy ők nem is magyarok? Esetleg az ukránoknak szeretnék bebizonyítani, hogy Kárpátalja szabadon gyarmatosítható? Nincs annyi brit tudós, ahány képes lenne megoldani ezt a rejtélyt. Hab a tortán, hogy ezt a riportot egy kárpátaljai portál hasábjain találtuk, ami a HÍRKLIKKRE HIVATKOZIK. Igen. A Hírklikk hamarabb szerzett tudomást a kárpátaljai ügyekről, mint maguk a kárpátaljaiak. Ez bizonyára azért van, mert ott fekete öves oknyomozók dolgoznak, nem pedig azért, mert a Langley-i központ már megint kör-e-mailben küldte szét az aktuális narratívát. Nézzétek meg a teljes videót! Vérlázító gondolatok magukat nagyra tartó baloldaliaktól, akik szégyellik, hogy magyarok, és ennek hangot is adnak
A 444.hu, a Klubrádió, a HVG vagy éppen a Népszava. Csak néhány olyan baloldali médium, amiben a magukat sokra tartó munkatársak hangot adnak annak, hogy milyen ciki magyarnak lenni, vagy éppen arra törekednek, hogy értéktelen suttyónak mutassák be a magyarságot. Mert a magyar ostoba, agymosott, fogatlan, iszákos és alattvalónak született. Legalábbis szerintük. A Magyar Nemzet összeszedte azokat a magvas gondolatokat és törekvéseket, amikben a magát oly sokra tartó baloldaliak ócsárolják a hazájukat és honfitársaikat csupán azért, mert nagy elfogadásukban képtelenek megemészteni, hogy a többség a jobboldalra szavazott. Az Orbán-korszak lenyomata, hogy a trianoni nemzethaláltól eljutottunk a megmaradás és az összetartozás büszkeségéig
A békediktátum egy mély, nehezen gyógyuló seb – máig élő fájdalom. Egy olyan évszázados heg, amely kínzó erővel mar bele a magyarság testébe. A közönytől a gyűlölködésig, az irigységtől a harcias csatakiáltásig, a hamisan csengő pátosztól a valódi hazaszeretetig – sokféle érzelem fogta kézen Trianon emlékét. Búslakodás, harag, gyámolító szeretet, s lett mindez egyben viszonyulás is az elszakított országrészekhez, az ott élő magyarokhoz. Ha létezik az Orbán-korszaknak valós lenyomata, akkor a Trianonhoz és ezen keresztül a határon túli magyarokhoz való viszonyban az megragadható. Mert eljutottunk az évszázados traumától, a nemzethaláltól a megmaradás büszke érzéséig. Ma már kitapintható az összetartozás élménye és kézzel fogható sikerei vannak a „csak azért is!” építkezésnek. 
