nagy ervin filozófus
A liberális állammodell csődje
A pandémia okozta gazdasági válság meg kell, hogy változtassa az anyagi világhoz való viszonyunkat. Ha valamiben, akkor a neoliberalizmus fő paradigmájában, az állam minimális szerepvállalásában és a szabadpiac korlátok nélküli működésében biztosan felül kell vizsgálnunk a hidegháború vége óta megkérdőjelezhetetlen dogmákat úgy Észak-Amerikában, ahogy Európában is. Ehhez azonban csiszolnunk kell a valósággal való kapcsolatunkon is, amelyen a hadilábon álló szociálliberalizmus sem segíthet, hisz lassan másfél évtizede pontosan az illuzórikus volta miatt bukott meg. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a szocializmus tervgazdálkodásába kell keresnünk a megoldást, hisz az a másik szélsőség, de mivel a válság megmutatta azt, hogy a gazdaságban az állami szerepvállalás elengedhetetlenné vált, így valami (arany) középutat kell keresnünk. Antiszemita vád a magyarok ellen, avagy hogyan magyarázzuk meg Bíró László múltját
A legrosszabb SZDSZ-es időket idézi a jó öreg antiszemita-kártya kijátszása a német kormány piciny, de annál hangosabb magyargyűlölő csoportja részéről. Persze, Michael Roth nem tudhatja, hogy mi már jól ismerjük e politikai bunkósbot felszínének minden centijét; a magyar jobboldal talán jobban is tenné, ha csak nevetne ezen, de valahogy nem akaródzik felfelé görbíteni ajkaink szegletét. Nem tudunk őszintén kacagni azon, hogy a Sargentini-jelentés után megint az antiszemitizmus terjedésével vádolják meghatározó európai balliberális politikusok, most éppen egy bizonyos Michael Roth (vezető képünkön) Magyarországot. Mert a receptet – hazai segédanyaggal – aljas módon írták meg: az országban vélelmezett folyamatot emlegetnek, és ennek kapcsán vetik fel a kormány felelősségét. Azaz – a balliberális érveléssel szemben – éppen fordítva folyik a lejáratás: nem a kormányt támadják (amihez bárkinek szíve joga van), hanem a magyarság szellemi állapotát szidalmazzák és ennek apropóján hibáztatják az Orbán-kormány politikáját. Nem utolsósorban pedig ennek köszönhetően hazai elvtársaik ügyesen elterelik figyelmünket a „másfajta” antiszemitákról, azokról a jobbikos politikusokról, akikkel ez idáig riogattak minket, ám mára – az összefogás szent zászlaja alatt – mindent megbocsátottak nekik. Legendás idők, mikor a Jobbik a Demokratikus Koalíció tagozata lett
Jakab Péter a közösségi oldalán osztotta meg a nyilvánossággal azt, hogy támogatják az „előválasztást”, az „egy választókerület, egy ember” és a „közös miniszterelnök-jelölt”-elvét a formálódó balliberális összefogásban. Ezzel a Jobbik – mielőtt magányosan elkullogott volna a nagy semmibe – végérvényesen rálépett a balliberálisok által kitaposott útra. De mielőtt Jakab Péterék odatartották volna orcájukat Gyurcsány Ferenc halálos csókjához, „elfelejtették” minderről megkérdezni saját tagságukat. Minimum a választmány, de inkább a kongresszus lenne hivatott ugyanis ilyen súlyú kérdésben dönteni, ők meg már pártelnöki szinten alkudoznak, így a még megmaradt tagság könnyen érezheti úgy, hogy a kutyát sem érdekli már, hogy akarnak-e szocikat vagy momentumosokat a körzetükben támogatni. Vagy éppen Dobrev Klára miniszterelnöki ambícióit kiszolgálni. Pedig Jakabék szerint muszáj lesz. Rántsuk le a civil leplet a Soros-hálózat irodáiról!
Mikor a Soros-birodalomról beszélünk, két hamis politikai toposz fordítja rossz irányba figyelmünket. Azonosítjuk a globális politikai hálózatot George Soros személyével, pedig nem egy emberről van szó. Ahogy az is téves olvasata a jelenségnek, hogy valami ördögien gonosz célokkal, sunyin háttérben dolgozó emberkéket látunk magunk előtt. Sokkal közelebb áll a valósághoz az az értelmezési keret, amely szerint olyan világosan megfigyelhető, jól szervezett aktivista csoportokról, társult ügyvédi irodákról, és alapítványok mögé bújt lobbiszervezetekről van szó, melyek a Soros György által megteremtett anyagi bázis segítségével politizálnak világszerte. Ha tetszik egy adott ország lakosságának, ha nem. Ha tetszik egy választott parlamenti többségnek vagy egy kormányzatnak, ha nem. Nem választott szervezetként – a demokráciát megcsúfolva – indirekt befolyást szereznek, nemzet-, család-, és vallásellenesek, és úgy általában (akár a marxisták valaha), a hagyományos társadalmi rendet akarják szétbombázni Magyarországon is, a nyílt társadalom szent nevében. Külföldi befolyás a civil szektorban - a XXI. Század Intézet elemzése
A jogállamiságot megkérdőjelező nemzetközi kampány elmúlt tíz évének egyik legvitatottabb eseménye volt, mikor 2018 elején tizennégy, bizonyíthatóan a Soros-hálózat által támogatott nemkormányzati szervezet (NGO) bepanaszolta Magyarországot az Európai Bizottságnál, amely kötelezettségszegési eljárását indított a „külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény” (2017. évi LXXVI.tv.) rendelkezései miatt. Az időközben megszületett feljelentés alapján az Európai Bíróság 2020. június 18-án – vitatható jogi érveléssel, illetve politikai elfogultság gyanújával – hozta meg határozatát (C-78/18). Az uniós intézmény döntésében elfogadta a civil szervezetek gazdálkodásának átláthatóságára vonatkozó jogos társadalmi igényt, illetve azt a törvényben kijelölt célt, miszerint a kormányzat hatékonyabb eszközökkel kíván fellépni a terrorizmus, a pénzmosás és a szervezett bűnözés elleni harcban; ám az ítélet szerint a jogszabály egyes részei nem egyeztethetők össze az uniós joggal. Annak ellenére, hogy a törvény hatálya alá tartozó civil szervezetek, illetve NGO-k ez idáig nem szenvedtek semmiféle érdeksérelmet, illetve a kormány figyelembe vette a Velencei Bizottság véleményét is, az uniós intézmény – a politikai nyomásnak engedve – ismét felülírta egy nemzetállam szuverén jogalkotási gyakorlatát. - írja a XXI. Század Intézet által publikált elemzés, amely arra keresi a választ, hogy jogosak-e az egyes nemzetközi NGO-k aggodalmai a magyarországi civil társadalom függetlenségével kapcsolatban. Három baloldali nemzedék és ami utána következik
Akár egy zavaros, romlott, savanyú húsleves, amiben a zöldség már megkülönböztethetetlenül összerohadt, olyan a mai szociálliberális értelmiség gondolatisága és értékrendszere. Moslék. Ennél csak vulgárisabb jelzővel lehet azt a marxista írástudót illetni, aki úgy harmincöt évvel ezelőtt, egy reggeli kávé után, a fürdőszobai tükörbe nézve rájött: ő liberális. És minden pironkodás nélkül nézi most is önmagát. Ma ő a sajtószabadság, vagy a vallásszabadság leghangosabb védelmezője. A demokrácia felkent papja vagy lelkésznője. Ugye nem kell neveket sorolnom? Ismerjük, mert nekünk, magyaroknak, ez jutott. A rendszerváltoztatás óta immár a harmadik balliberális nemzedék árulja le önmagát és hazáját. Ez az ország igazi bal-sorsa.