népirtás
Nem engedte el édesapja kezét – A vajdasági mészárlás eltitkolt története
Negyvenezer embert gyilkoltak le a jugoszláv partizánok módszeres kegyetlenséggel a második világháború vége felé, de erről nem lehetett beszélni a rendszerváltás előtt. Miután Cseres Tibor író megírta a magyar katonaság akciójáról szóló Hideg napokat, a könyve dedikálásán találkozott egy bácsival, aki azt kérdezte: a bezdáni emberek benne vannak-e? Nem voltak. Az író kutatni kezdett, meg akarta jelentetni a Bácskai vérbosszú történetét, de teljes egészében nem publikálhatta. Titóék persona non grata-nak nyilvánították, Kádárék meg elhallgatták a tragédiát. Ennek kettős oka volt: egyrészt meg kellett maradnunk "bűnös nemzetnek", másrészt a kommunista, bolsevik "igazságszolgáltatás" és "felszabadítás" valódi arcát sem lehetett megmutatni. Egy elhallgatott történet nyomában.Amikor Göncz Árpád kitüntette a vajdasági magyarokat kivégeztető jugoszláv kommunistát
Becslések szerint negyvenezer magyar esett áldozatul 1944 őszétől a vajdasági népirtásnak. A Rajk-ügyben később elítélt Lazar Brankov akkoriban vérbíróként tizenkét embert végeztetett ki, köztük egy neves újságírót is. Brankovot később Moszkva és Rákosiék a magyarországi belső leszámolásban használták fel, 1956-ban szabadult, Párizsba költözött, és 1994-ben nyilvánosan, a magyar sajtóban tagadta a népirtást. Állítása szerint ilyesmi nem létezett. Göncz Árpád 1998-ban Köztársasági Elnöki arany Emlékéremmel tüntette ki ezt a bigott, történelem-hamisító kommunistát. Állítólag akkor még nem tudták, hogy Brankov partizán korában népbíró is volt, de történelem-hamisításáról számtalan cikk született 1994-ben.Ajánljuk még