szdsz
A hálózat csapdájában – 30 éve robbant ki a Dunagate-botrány
Az 1990 január elején kirobbant Dunagate-botránnyal indult el az a folyamat, amelynek eredményeként a kommunista diktatúra haszonélvezői visszaszivárogtak a hatalomba. Ki gondolta volna ezt akkor, amikor még hónapokkal az első szabad választások előtt volt Magyarország? Az ügynöksztoriban nagy antikommunista leleplezőnek hitt SZDSZ-ről nem sokkal később kiderült, hogy valójában az ügy haszonélvezője. Ki gondolta volna ’90-ben, hogy ebből az egész sztoriból az utódpárt és az SZDSZ szinte megtisztulva jön ki, hogy azután 1994-ben megüljék a nagy nászt, az MDF-et, a nemzeti oldalt pedig sikerül lerántani a sárba és még ők válnak kommunistává sokak szemében? Pedig így volt... A módszer később sem változott, a diktatúra állambiztonságának működtetésekor megszerzett tapasztalatokat mindig jól hasznosították. 2010-ben megbuktak, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy 2006-ban belső leszámolás zajlott az elvtársak között. Ma viszont – amint arra egyes szakértők felhívják a figyelmet – ismét titkosszolgálati módszerekkel törekednek vissza a hatalomba. „Hülyeséget beszélnek...” – Boross Péter volt miniszterelnök az Antall-kormányról, az SZDSZ-ről és a ballib média uralmáról (videóval!)
Titkosszolgálati és belügyminiszterként, majd miniszterelnökként (1993–1994) aktívan részt vett a rendszerváltoztató kormány munkájában. Dühös, ha jobboldali politikusok kritizálják igaztalanul az Antall-kormányt. Dühös, amikor azt állítják néhányan, hogy Antall küldött ember volt, amikor azt mondják, hogy a privatizáció során kiengedte a kezéből az országot, átadta az MSZP- és az SZDSZ-nómenklatúra elitjének, hogy azok szétdarabolják, felosszák egymás között. Stefka István interjúja Boross Péterrel! Ez a pofa ismerős nekem! Önnek is? (PS-videó)
Az az érzésünk, mintha valamikor régebben már láttuk volna Karácsony Gergelyt meg az ő kampányát, nem is beszélve a barátairól. Van az a pincértípus, amelyiktől bármit kér a vendég az étlapról, kizárólag csak tegnapról megmaradt, elsózott és odakozmált bécsi szeletből készített hortobágyi palacsintát hoz. Ennek a pincértípusnak a politikai megfelelője Karácsony Gergely, aki hiába nyúlta le Puzsér Róbert programját és mikativadaros szövegeit, akkor is csak az SZDSZ-t hozza ki az újdonságra, eddig nem tapasztalt ízekre vágyó, kísérletezni akaró szavazóknak. A krumplileves az legyen krumplileves, az SZDSZ legyen SZDSZ! – ez inkább lehetne a szélsőséges pártok összefogásának mottója, mint a zöld (korábban kék) és szabad Budapest, amit mindig elk@rnak, mert sosem értenek hozzá. Pető Iván szerint az SZDSZ túl jó volt a mucsai magyaroknak
Mindig kivételes élmény, amikor a haldokló sajtószabadság közepette virágzó balliberális újságok valamelyike előránt a kő alól egy régi szocialista vagy szabaddemokrata vezetőt, hogy mondjon valami nagyot Orbán Viktor „rezsimjéről”. Érthető, hogy minden irányzatnak szüksége van mítoszokra, és Jászi Oszkárt, Károlyi Mihályt meg Lukács Györgyöt már nem tudják megkérdezni, így viszont az Orbán Viktorról tett sommás kinyilatkoztatásokat mindig olyanok produkálják, akik politikai pályáját éppen egy Orbántól kapott kiütés zárta le. Most a fényt amúgy állítólag kerülő Pető Iván fenyegette meg kérésre a mucsai magyarokat, amiért hatalomba szavazzák Orbánt. Ezen felül abból is ízelítőt kaptunk, hogy a liberalizmus évtizedek óta új ötlet nélkül mímel haladást, és ez úgy tűnik, már nem is fog megváltozni.