színház
Kegyetlen színház - Az Öreg vendége Resetár Dániel színész, a Déryné program, a Barangoló projektvezetője (VIDEÓ)
Ezt az új formációt a színházi világban Resetár Dániel, egykori színész, a Déryné program, Barangoló projektvezetője fogalmazta meg. Sajnos ez Magyarországon is megjelent, ami főként 2020 előtt volt jellemző, a Színház-és Filmművészeti Egyetem (SZFE) irányított lázadása időszakában. Később aztán meg is szűnt az egyetem új vezetése alatt, akik elsősorban a szakmai színészi képzésben fontosságát hangsúlyozták, nem az ideológiai nevelést. Resetár Dániel a zaklatási botrányokat visszavezeti a Franciaországból importált ,,kegyetlen színházra", amelyben megengedett volt egymás ütése, verése, püfölése, fogdosása. Ezt a színész emberi határátlépésnek (zaklatás) nevezte, amikor is idősebb színészek, rendezők kihasználva hatalmukat zaklattak fiatal színésznőket, színészeket. A saját kis tüncijükön bizonyították be a színművészetisek, miért szorult a libsikeltető egy kis átalakításra
Művészeti autonómia, szabad ország, szabad egyetem, tarhálás. Dióhéjban ez történt hétfő este a színművészetisek esti stand up comedy-jén, amit a Vas utcában tartottak meg, hogy így emlékezzenek meg arról, hogy hétfőn önszántából lemondott a Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) vezetése és szenátusa. Ahogyan arról már többször is írtunk, a Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriuma átadta a 2020. szeptember 1. napjától hatályos alapító okiratot, amely az SZFE modellváltását célozta, ugyanakkor a kuratórium már ekkor biztosította az egyetemet, hogy az átállás nem veszélyezteti az intézményi autonómiát. A Magyar Teátrumi Társaság szerint a modellváltást az is indokolttá teszi, hogy “gyászosak az oktatási körülmények a Színház- és Filmművészeti Egyetemen”. Látva a mai felhozatalt, ez nem nagy meglepetés. A jellemtelenség, mint művészi erény
A kommunizmus bukása után „nagy művészek” tömegéről derült ki, hogy nem véletlenül lettek ők a nagy művészek. Ki nyíltan, ki titokban, ki nyíltan és titokban is mindent megtett a kommunizmus világméretű győzelme érdekében. A közös az volt bennük, hogy nem érezték szükségét annak, hogy bármilyen módon is megmagyarázzák, miként is volt ez. Ők mindig is – a helyi kommunista párt tagjaként, a diktatúra kegyeltjeként, sztárjaként – a demokráciáért, a liberális jogállamért harcoltak, és aki ezt kétségbe meri vonni, az rohadt fasiszta.