tisza párt
Nem azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy mi ellen kell lenni, és mit kell utálni
A szülők a gyerekeikről szeretnek beszélni. Ezért kérem a kedves olvasót, ne kövezzen meg, ha én is részben így teszek, de ígérem, nem végig, meg nem ez lesz a fókusz. Mindenesetre ezzel kezdem: mit szeret az ember tanítani a gyerekének? Hát azt, hogy valamiért éljen, hogy valamit szeressen, hogy valamiben jó legyen, nem? Legyen valami, amiben hisz, legyen valami, amiben kiváló, legyen valami, amiért harcol és él. Arról viszont nem beszélünk soha, hogy miért halna meg, mit utál, mi ellen van, vagy hogy mit/kit “lökne a Dunába”. Mert élni valamiért… lenni valamiért sokkal nagyobb dicsőség. Így ember az ember. Az életet szeretjük, és nem a pusztítást. És ez talán az első fundamentális ok, amiért nem szabad a “minden ellen harcoló”, meg a “mindenszarista” baloldalban gondolkodni. És résen is kell lenni, mert mindenki a “valamiért” látszatába bújtatja a Sátánt. Égi jelek, a fény és a sötétség összecsapása, leszámolások ígérete – Magyar Péterből egyszerre áradt a költészet és a haragvó düh
A lamantinok egyre kevésbé szórakoztató beszédeket hordanak össze Magyar Péternek. Ma is mindenről is próbált beszélni, mindent, két bekezdés közötti szerelemnyálat pedig maga a szónok jelentette, ezek jutottak az eszébe. A bőbeszédűség elég rossz szokás egy politikusnál, Magyarnak ebből bőven kijutott. Az újságíró sokkal boldogabb, ha rövidebb, rendezettebb, követhetőbb szónoklatról kell beszámolni, de a Tisza Párt elnökét láthatóan hidegen hagyja e sorok szerzőjének jóléte, ezért kínzóan hosszú, terjengős és rendkívül rosszul felépített beszédet mondott az egy éves tündöklését ünneplő kongresszuson. Csak egy példa: különböző pontokat legalább hatszor kezdett el sorolni.