történelem
Ezer évnyi történelem van a tipikus karácsonyi ételeinkben
Az ünnepekkor az ember sok mindent megenged magának. Jöhet egy plusz Jäger a vacsihoz a következő öt előtt, meg még egy kis édesség, meg még egy Jäger este hat után. Meg az, hogy ne politikáról írjon az ember, hanem mondjuk ételekről. Mert az étel ilyenkor, karácsonykor, nem csak egy étel. A főzés pedig nem csak az ételekről szól. És ezzel túl keveset foglalkozunk, pedig higgyék el, nagyon szórakoztató az egészet kicsit túlgondolni. De miről beszélek? Arról, hogy egészen elképesztő az a sok apróság, amelyek az ételekben a magyar történelmet és a keresztény hitet összekötik. Mi meg barbár módon simán csak megesszük, amit főzünk. De a viccet félretéve, tényleg érdemes nem csak lefotózni a tányért néha, hogy kirakjuk a képet Instára, hanem azzal is tisztában lenni, hogy mi micsoda. Fogadjunk, nem gondolták volna például, hogy a halászlének köze van Jézushoz, és hogy a töltött káposztában évszázadok öröksége van betekerve. Pedig de. Nem, nem ússzuk meg, ha belelépünk
„Nem kell félni, nem fog fájni” – hazudta bele az ország képébe Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2006-ban, a súlyos megszorítások bejelentésekor. Aztán persze fájt. Két évvel később, az amerikai hitelválság kezdetén ugyanennek a kormányzatnak az emberei azzal áltatták a magyarokat, hogy nincs ok aggodalomra, mert a válság hullámai Magyarországot nem érintik majd, minket valamiért elkerülnek. Magyarországon sajnos van hagyománya ennek a józanságot nélkülöző kincstári optimizmusnak, amikor az egyik lehetőség annyira kellemetlen, hogy inkább oda se nézünk, aztán pedig hitetlenkedve pislogunk, amikor bekövetkezik az elképzelhető, sőt elképzelhetetlen legnagyobb baj. Merthogy az szokott bekövetkezni, ha nem vigyázunk. Ilyen a történelmünk, és ezzel ideje tisztában lenni. A Kádár-érában még csempészhálózatot vezetett, de a rendszerváltás után már menő ügyvédként dolgozott - Ferkó Dániel kérdez (Videó)
Csempészek és cégéres gazemberek dolgoztak a kommunista állambiztonság kötelékében. Ezek a káderek jól kiismerték magukat Nyugaton, kapcsolatban álltak például az NSZK legsötétebb alvilági bűnözőivel. Kádár ügynökei a belügyi hírszerzés által védett fekete kereskedelmet folytattak. Úgy hozták-vitték a csempészárukat az osztrák határon, mint a cukrot. Szexlapok, TDK-kazetták, farmer, parfüm - nekik mindegy volt, a lényeg, hogy a '80-as évek végén busás haszonnal tudták ezeket eladni. A bevételből részesült a csempész, aki amúgy ügynökként dolgozott, de minden bizonnyal jutott belőle az állambiztonság magasrangú tisztjeinek is. Kéz-kezet mos alapon működött minden. Aztán jött 1990 és ezek az emberek a pénzzel együtt kámforrá váltak. Sokan közülük "megtisztulva", mintha mi sem történt volna, tisztes polgári állásokba kerültek. Volt köztük olyan, aki menő ügyvéd lett és a legutóbbi időkig élvezhette nem csak az ügyvédi díjak, hanem alighanem a több éves csempészmunka gyümölcsét is. Most azonban Borvendég Zsuzsanna történésszel tettünk arról, hogy ne fedje őket és üzelmeiket jótékony homály! Hallgassátok, nézzétek! 
