tóta w. Árpád
"Kelkáposzta-főzelék és gépsonka" - Újra 1956-ot és a magyarokat gyalázza a HVG-s Tóta W.
Újra 1956-on kérődzött a Magyarországot hosszú ideje köpőcsészének használó Tóta W. Árpád, hogy aztán a HVG publicistája azt böfögje fel magából, hogy "1956-ban a kelkáposzta-főzelékért és a gépsonkáért harcoltunk", mert "Kádár úgy számolt, teli hassal minden elviselhető". Tóta W. persze ezzel azt akarja üzenni, hogy Orbán, mert gyorsan egyenlőségjelet is tesz a miniszterelnök és Kádár János közé, miszerint akkor "se volt se szabadság, se pluralizmus, se jogállam, se sajtószabadság", csak útitárskrém és Lada kombi, ahogy ma is. Tóta W. szerint a "hadováló" Orbán Viktor október 23-i beszédei és az állami ünnepségek "fülsértő bohóckodások", Magyarország pedig "jól tápláltan, zsírtól fényes pofikával adja fel a szabadságát".
Mezőhegyi Gyula: Pörzsetánc a zavaron
Az ember azt gondolná, hogy egy korábban vallott eszme vagy világnézet megtagadása alapvetően egy szomorú, csendes és szégyellnivaló cselekedet. Ezzel szemben időről időre azt láthatjuk, hogy az önfeladás rítustáncában való megrészegülés bizony öntudatos büszkeséget is képes kovácsolni.
Mezőhegyi Gyula: Másodpercemberek
Ady óta tudunk a percemberkék létezéséről. A kisebbség-többségi kormányváltó liberális média azonban mára elmondhatja magáról, hogy sikeresen kitermelte nekünk a másodpercembereket. Ők azok, akik percenként pontosan hatvanszor képesek újabb és újabb bődületes és ocsmány magyarellenességet kitermelni magukból, hogy aztán kaján mosollyal szájuk szélén figyeljék, mekkora hullámokat volt képes a nihil vizébe dobott kőagyuk kelteni. A másodpercemberek egyik legkarakteresebb archetípusa, méltán híres a Bőtös Botond díjas Tóta W. Árpád, akinek gondolatai olyan gyorsan szaporodnak, mint gennykeltő baktérium az agaragar táptalajon.
A magyarok buták, nincs bennük semmi különleges, nem tragédia, ha elfogynak – írja a HVG
Magyargyűlölő napokat tart a hvg.hu. Bár náluk minden nap ennek a jegyében telik, most a szokottnál is erősebben megköpködte saját nemzetét a ballib lap két címeres publicistája, Tóta W. Árpád és Balavány György. Cikkeik konklúziója: nem az a fő baj, ha elfogy a magyar, úgysincs bennünk semmi extra, sőt buták vagyunk. Idézetek következnek. (Indulatosabb olvasóinkat kérjük, fejszéiket vigyék távolabb a monitortól!)
Tóta W. Árpád: „Aki itt felborogatja a kukát, az nem forradalmár, hanem bűnöző, huligán, söpredék”
Szombaton lezajlott az ellenzéki aktivisták, politikusok és szimpatizánsok terápiás tüntetése, amellyel sikerült bebizonyítaniuk, hogy összesen akár százezren is vannak, pedig a választáson még kétmillió fölöttinek tűnt ez a szám. Miután nem az nyert, akit ők szerettek volna, pontosabban az nyert, akit ők nagyon nem szerettek volna, új választás kiírását követelték. A haladó sajtó természetesen nem bírálta a meglehetősen infantilis „addig játszunk, amíg én nem nyerek” hozzáállást, hanem teljes odaadással a tüntetés mellé állt, toborozta az embereket, és írta a dicsőítő cikkeket, hogy reményt csempésszen a reménytelenségbe. Így tett a Magyarországot hosszú ideje köpőcsészének használó Tóta W. Árpád is, pedig 2005-ben még egészen másként gondolkodott az ilyen utcai megmozdulásokról…
„Felszabadulásról”, felesleges pártokról ír Tóta W – ma 99 éve „kiáltották ki” a Tanácsköztársaságot
A szavaknak erejük van. Az ellenzék hírhedt, ismert publicistája március 20-án „felszabadulást” követelt, a kis pártok félrelökését, forradalmi összefogást vizionálva. Tudjuk, mit jelent a „felszabadulás” Magyarországnak, és azt is, mit jelentett azoknak a százezreknek, akiket megerőszakoltak vagy a Gulágra vittek. De a talán szándékon kívüli időzítés is félelmetes. Éppen 99 éve, 1919. március 21-én „kiáltották ki” a Tanácsköztársaságot, amely a dúlás, vörösterror után végromlásba vitte hazánkat. A lázadás akkor „jól sikerült".
Ajánljuk még