vezető
Elég volt a fröcsögő fotelszurkolókból
A Karanténvlog beszélgetős műsorában a Szajna mocskos vizében úszkáló gusztustalanságok mellett a fotelból okoskodó, soha nem sportoló megmondóemberekről, Gyurcsányék vergődéséről és az ukránok érthetetlen oroszországi offenzívájáról beszélgettünk. Érdekes, hogy olyanok, akik életükben nem sportoltak, egy sörhas biztonságos gömbölyűsége mögül osztják az észt arról, hogy hogyan kellett volna teljesíteni egy sportolónak az olimpián, vagy akármilyen sportversenyen. Érmeket, díjakat, elismeréseket vennének el, sőt, gyűlölettel fröcsögnek, mert ők otthon a tévé előtt emberfeletti győzelmet szerettek volna ünnepelni. Érdemes belegondolni ilyenkor abba, hogy mekkora lemondással jár egy egész gyermekkort és ifjúságot felölelő felkészül, mennyi tudás és szorgalom szükségeltetik egyáltalán ahhoz, hogy valaki kijusson egy olimpiára. Megszoktuk, hogy elkényeztetnek a sportolóink, de csak az ostoba és rosszindulatú emberek szállnak durván bele egy ilyen sportolóba. Természetesen az olimpiai éremtáblázaton elfoglalt 14. helyünk sokaknak még kevés is, azonban a Telex így is vészharangokat kongat és a kormány felelősségét firtatja, amiért csak stagnálunk, ahelyett, hogy beérnénk a kínaiakat és az amerikaiakat. Kocsmai igazságok – Nem sajnálhatunk mindenkit
A játékvezető, amikor büntetőt ítél, nem veszi figyelembe a szabálytalanságot elkövető játékos nehéz gyermekkorát. Csak az számít, ami akkor és ott történt, meg az elvileg világos játékszabályok. Már eleve csak olyan játékosok lehetnek a pályán, akik a csapatok igazolt játékosai és nincsenek eltiltva, és persze akiket az edző betett a csapatba. És aki játszik, az ugyebár elfogadja a játékszabályokat. Zárt rendszer ez, amibe nem szabad belekeverni külső tényezőket. Például azokat, akik kimaradnak, mert nem fociznak elég jól. Vagy azokat a felnőtteket, akik nem fociznak jól, csak mondjuk a 16 évesek között számíthatnak sikerélményre. Közismert, hogy a korosztályos csapatokba mindig megpróbálnak beszivárogni idősebbek, néha a csapat, a szövetség tudtával, a győzelmi vágy nagy úr. Fura lenne, ha nem a legyőzött fiatalokat sajnálnánk, hanem azon örömködnénk, hogy a focizni kevésbé tudó, de fizikai erejükkel érvényesülő idősebb srácoknak is jutott végre valami sikerélmény az élettől. Szabó Gergő és Bálint Botond a Kocsmai igazságokban.