világháború
Észtország majdnem kirobbantotta a világháborút – Szakértői Kormány S0108
Észtország úgy döntött, hogy dugárut fog keresni egy afrikai ország zászlaja alatt, minden bizonnyal az orosz árnyékflottához tartozó hajón. Ehhez pedig először bevetették a saját haditengerészetüket, aztán a NATO két gépét, végül visszakoztak egy orosz vadászgép feltűnése után. A történet nemcsak ijesztő, hanem vicces epizódokban is bővelkedett. Pl. azzal, hogy az észt haditengerészet inkább hadicsónakázás, esélyük sem volt elfoglalni az amúgy nemzetközi vizeken hajózó tankert. A két F-16-os meg úgy ijedt meg az oroszoktól, mintha korábban nem nyilvánították volna NATO beltengerré a Balti-tengert. És persze az is mókás, hogy a hajó éppen Szentpétervár felé tartott áruért, nem onnan távozott olajjal megrakodva. Így jár az, aki a nemes szándék mellé sem határozottságot, sem erőt nem tud mellékelni. De legalább nem keveredtünk háborúba Oroszországgal Észtország miatt. Ha Zelenszkij semmiben sem akar engedni, akkor miért mondja magáról, hogy tárgyalni szeretne?
Újra vészterhes fellegek gyülekeznek az orosz-ukrán háború egén, hiszen amikor már közeledni látszott a béketárgyalások ideje, megint történt valami. Fura módon megint az ukrán fél kavarta fel az állóvizet, akiknek pedig a leginkább érdeke lenne a béke. Mégis, Zelenszkij újabb húzása kétségessé tette a tárgyalások megkezdését, az amerikaiakat pedig ismét alaposan feldühítette. Ha az ukrán elnök annyira békét akar kötni, akkor hogy lehet, hogy minimális kompromisszumkészség sincs benne, hogy lehet, hogy ismét irreális követelésekkel áll elő? A háború, a diplomácia mindig reálpolitikát követelt, jelenleg az ukránok ennek a közelében sincsenek, ebből pedig óriási baj származhat. Zelenszkij megint orosz földre küldte lemészároltatni az ukrán katonákat, nem olyan fontos az a tűzszünet
Az álságos ukrán vezetés már megint teljesen hülyének néz mindenkit, de ami igazán nagy probléma számukra, hogy Donald Trumpot is, pedig ez egyszer már nagyon nem jött be. Trump és J. D. Vance februárban elég nyilvánvalóan jelezte, hogy nem tűri a sunyi hazugságokat és a nagy mellényt, de Zelenszkij úgy döntött, újra megpróbálja a kisstílű ügyeskedést. A tűzszünet és a béketárgyalások nyilván mindkét félen múlnak és az oroszok ravaszkodásait is ismerjük, azonban a Zelenszkij-féle szánalmas cselezgetések az eszkaláció felé vezetnek. Legutóbbi mesteri üzenete és bejelentése az volt, hogy a határ menti ukrán települések védelmében ukrán katonákat küldött harcolni a dél-oroszországi belgorodi területre. Ez a húsdaráló-művelet egyébként már zajlik néhány hete és harcászati szempontból is öngól, hiszen az oroszok szisztematikusan mészárolják a vágóhídra küldött ukrán katonákat a kiépített védelmi vonalaikból. De aki világháborút akar, annak ez se számít. Agyatlanul, tervek nélkül, de eltökélten sodornak egy világháború irányába
Van ez a hajlandók koalíciója, ahol többek között a valaha nagyhatalomnak számító franciák és angolok sütnek szalonnát cserkésznadrágban és közben háborús hősnek képzelik magukat a nyársak mellett. Szavakban bátrak, ám amikor reccsen egy faág a bozótban, akkor összetojják a cserkésznadrágot és egymásba kapaszkodnak. Sajnos még ekkor sem ismerik fel, hogy az erdő minden lakója rajtuk röhög, kivéve a hiúságukat legyezgető zenebohóc. A cserkészparancsnok pedig messzi amerikai földről már nevetni se tud rajtuk, inkább hagyja őket a tűz körül ugrálni és háborúsdit játszani, amíg ő a komoly dolgokkal foglalkozik. A mesével ellentétben a kiscserkészek jelen esetben rengeteg emberélettel játszanak csak azért, hogy bizonyítsák, még mindig adni lehet a szavukra, pedig az orosz-ukrán háború bő három évében egyszer sem sikerült reálpolitikai döntést hozniuk, a valóságot pedig ennyi idő alatt sem kezdték el alapjaiban sem felfogni. Kisszerűségük azonban még sok gondot okozhat, ahogy 2022 tavaszán is, amikor Boris Johnson angol kormányfő nyomására folytatódott az a háború, amelyben már majdnem megegyezés született a háborús felek között. Nem lehetne csak simán Deutschland?
A kontinentális Európa egykoron legerősebb országa mindig meghatározó alakítója volt mind az európai identitásnak, mind a regionális geopolitikai és gazdasági helyzetnek. Éppen ezért a mindenkori német államalakulatoknak hatalmas felelősségük van Európa sorsának alakításában. Ugyanakkor egyetlen ország sem képes egy régió stabilitását garantálni, ha erre odahaza sem képes. „Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt”, vagyis „Németország, Németország mindenek felett, mindenek felett a világon” – szól a német himnusz első versszakának szövege, amely bár a XIX. században íródott, hivatalos szövegként csak a náci hatalom csúcsán használták. A baljóslatú „über allesből”, amelynek jelszava alatt az emberi történelem legpusztítóbb gyilkolási hulláma indult útjára Németországból, mára inkább „unter alles” lett. A szélsőségek pedig épp ugyanolyan rosszak, bármilyen előjelet teszünk eléjük. Lassan felmerülhetne a németekben a gondolat, hogy nem lehetne-e egyszerűen csak Deutschland, anélkül, hogy az mindenek fölött, vagy mindenek alatt állna? 
