Az ünnepek alatt vagy az új év kezdetén minden ember hajlamos arra, hogy végiggondolja az elmúlt év sikereit, kudarcait, veszteségeit. Én sem vagyok ezzel másképp. Idei évem lényegi tanulsága egy tőmondatban összefoglalható: légy reakciós! Egy katolikus írótól, Georges Bernanostól származik az a bon mot: „Csak a halottak nem reagálnak többé.”
Eszerint reakciósnak lenni annyi, mint ÉLNI. De ne higgye senki, hogy ez könnyű feladat. Az ember teremtettségének ténye felelősséget tesz a vállunkra nemcsak magunkkal szemben, hanem azzal a közösséggel szemben is, amelynek tagjai vagyunk. A hit és a vallás ugyanis közügy, ugyanúgy, mint a res publica, a köz ügyei, vagyis a politika. Mindnyájunknak feladata van ezzel, reagálnunk kell a világ dolgaira, ha komolyan vesszük isteni küldetésünket.
Az igazodási pontokat azonban igyekeznek homályba borítani, elrejteni előlünk. A világ hangos azoktól, akik hamis értékekre hivatkozva, erőszakot téve a szabadság eredeti jelentésén véleménydiktatúrát építenek körénk. Nevetségessé kívánják tenni az örök értékeket azáltal, hogy relativizálják azokat. A mennyiségi szemléletet helyezik a minőség helyére. Azt hangoztatják, hogy a többség akarata mindig magasabb rendű a kisebbség igényeivel szemben, és miközben mi hajlandók vagyunk meghajolni a többség akarata előtt, hiszen elfogadjuk a demokrácia kereteit, ők alattomban a „jóemberkedés” gúnyáját magukra öltve kiválasztanak néhány elhanyagolható kisebbséget képviselő csoportot és elkezdenek harcolni az állítólagos jogfosztottságuk ellen.
Az önellentmondásukon nem illik fennakadni, a logikus érvelés nem az erősségük. Mára a többségi társadalom kíméletlen elnyomásáról beszélnek, ezzel arra kárhoztatnak bennünket, hogy bűntudatot érezzünk olyan dolgok miatt, amikhez semmi közünk. Ördögi kelepce, hiszen olyan gondolati rendszerbe tereltek minket, amelyben ők hozzák a játékszabályokat, mi idegenül mozgunk benne. Elhitették, hogy akkor lehetünk igazságosak és jók, ha elfogadjuk a „minden ember egyenlő” eszméjét. Már Orwell is lebuktatta őket, mégis hatékony az agymosás. Talán azért, mert olyan környezetet teremtettek, ahol lehetetlen vitatkozni, tradicionális érvekre hivatkozni, a „józan paraszti észre” hallgatni. Aki ezt teszi, egyből bélyegeket sütnek rá. Olyan bélyeget, amelytől irtózunk, amelytől kényelmetlenül érezzük magunkat, hiszen mi is elítéljük a gyűlöletet, a kirekesztést és minden olyan megkülönböztetést, amely nem az adott ember személyes tettei, hanem külső jegyek alapján ítélkezik. Kihasználták az eredendően bennünk élő jószándékot, a humánumra való feltétlen törekvésünket, és mi naivan besétáltunk a csapdájukba.
Itt az idő reakcióba lépni. Mondjuk ki nyugodt szívvel, hogy nem a mennyiség és nem az egyenlőség számít, hanem az időtlen és relativizálhatatlan értékek, vagyis a minőség. E két nézőpont kibékíthetetlen ellentétben áll egymással, hiszen az érték soha nem lehet egyenlő az értéktelennel. A válaszukat persze ismerjük: hogy mi az érték, azt ők mondják meg. De ezzel nem kell foglalkoznunk. A keresztény Európa számára kétezer éves erkölcsi imperatívusz adja az iránytűt, amely változatlan, objektív és örök.
Ahhoz azonban, hogy reakciónk célt érjen, hogy hatni tudjunk és gátat szabjunk a formálódó őrületnek, először a saját taktikánkon kell változtatnunk. Az elmúlt évszázadokban a mai balliberális eszméket hirdetők előfutárai észrevétlenül építették ki sáncaikat, erődítményeiket, amelyeknek falai szinte bevehetetlennek tűnnek. Mára övék a kultúra, a média jelentős része és mindig is övék volt a pénzhatalom. Csurka István fogalmazta meg évtizedekkel ezelőtt, hogy ők soha nem választást akarnak nyerni, hanem a zsűri pozícióját akarják betölteni. De hát magát a zsűrit is ők találták ki! Elfoglalták az egyetemi katedrákat, megszállták a tudományos műhelyeket, magukénak tekintik a művészeteket, kisajátították azokat a területeket, ahonnan elérhető a tömegember.
A „zsűri”, vagyis a magukat hitelesnek és szakmainak kinevező emberek megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatással döntik el, ki számít tehetségesnek vagy jó szakembernek egy-egy területen. Ha nem vagy hajlandó beállni a sorba és elismerni a „döntnökök” fennhatóságát, számkivetett maradsz. Ideig-óráig talán még szóhoz jutsz, esetleg – ha elég számkivetettel hoz össze a sorsod – még alkotni és hatni is tudsz, de ez a kegyelmi állapot nem tarthat sokáig. A bukás elkerülhetetlen. Már csak azért is, mert arra is hajlamosak vagyunk, hogy magunk adjuk át nekik a helyet, magunk kérjük fel őket, hogy ítélkezzenek felettünk. Saját hóhéraink után kiáltunk, mint Pelikán elvtárs a Tanúban: „Dr. Kotász!”
Az elmúlt években bizakodó voltam, úgy éreztem, kiépülőben van egy új erőtér, amely helyszínt biztosít a globális nihilizmussal szembeszálló értelmiség számára az összefogásra, a hálózatosodásra. De a zsűri hangja túlharsog mindent, és a nemzetben gondolkodó konzervatív értelmiség többsége még mindig abban a hiszemben él, hogy ezeknek az önjelölt bíráknak kell megfelelniük. De talán ennél is nagyobb baj az, hogy átvettük a módszereiket. A liberális fősodornak sokáig sikerült fenntartania azt a látszatot, hogy náluk összpontosul a tehetség. Kritikátlanul ajnározták és felmagasztalták saját almuk kölkeit, intoleránsan és lenézően viselkedtek a kívülállókkal szemben, de mára már kiderült: a király meztelen. Ez óriási erkölcsi erőfölényt jelenthet a konzervatív oldal számára, de csak akkor, ha bátran felvállalja értékválasztását, és tetteinek erkölcsi mércéjét is ehhez igazítja. A kritizálhatatlanság, az uniformizált véleményáradat nem a mi utunk, hanem az övék. Ők azok, akik az embert állították Isten helyére, ők azok, akik relativizálták a keresztény erkölcsöt és a saját filozófiájukat ültették a megkérdőjelezhetetlen isteni igazság helyére. Mi tudjuk, hogy hibázunk, ahogy azt is tudjuk, hogy valóban sokszínűek vagyunk, de készen állunk az érdemi vitára és nyitottan fogadjuk az építő kritikát is. Hiszen enélkül még az irodalom is propagandává aljasul.
Kétségtelen, hogy a vezércikk, paradox logika folytán, amely azt hiszi, ha valamit letagadnak, akkor az nincs, úgy beszél, mintha itt semmi baj nem lenne, sőt mindaz, amit korrupcióról, immoralitásról, kapzsiságról, elvetemültségről beszélnek, az a gonosz ellenség koholmánya. Ha pedig az árnyalatokban van is itt-ott hiba, azt óvatosságból nem jó nyilvánosságra hozni, mert esetleg félreértik, sőt az a bizonyos gonosz ellenség felhasználhatja ellenünk. A vezércikk írója éppen úgy, mint a szedő, mint a korrektor, mint a rikkancs és az olvasó, tudja, hogy a cikkből semmi sem igaz. De azt is tudja, hogy az az illuzórikus eszme, amit hirdet s amivel a valóságot elrejti, mérhetetlenül veszélyes. Mert ha az ember elől a valóságot elrejtik, akkor elrejtik előle azt, ami éltében az egyetlen lényeges. Ha az ember nem él a valóságban, helyzete azonnal katasztrofálissá lesz. Elveszíti magát önmaga elől. Ez pszichológiai oldalról: az öncsalás, szociológiai oldalról: a világcsalás
– írta Hamvas Béla 1943-ban, a végveszély óráiban. Az ősök útja és az istenek útja című elmélkedése természetesen sem akkor, sem az elkövetkező fél évszázadban nem jelenhetett meg. Ma is kevesen olvassák, pedig intő szavait nagyon mélyen meg kellene szívlelnünk. Ha ez az elkeseredett segélykiáltás akkor eljutott volna azokhoz, akikhez szólt, talán felébresztette volna a szunnyadó lelkiismeretet, sokakat visszatéríthetett volna az istenek útjára. Talán még ma sem késő.
Hamvas nem félt a kritika megfogalmazásától, mert tudta, hogy csak így szolgálhatja az igazságot, az emberiséget, csak így maradhat az igaz úton. Üzent kortársainak, az akkori írástudóknak is:
Képességeik voltak, tudásuk volt, lelkiismeretük volt. Türelmetlenek lettek. Elveszett az egész? Terméketlenül meg kell halni, egyetlen szó kiejtése nélkül? Feladták a karriert, a haladást, a vagyont, a tekintélyt, a befolyást, de mindenekelőtt a hitet, hogy lehet segíteni? Mit tegyünk? – akkor az egyik elkezdett egy kicsit hazudni. Nem sokat. Annyit, mint amennyi egyetlen kis daraszem. Egy kis állásért. Egy kis jövedelemért. Egy kis előmenetelért. No lám! Nem is volt olyan nehéz és milyen szép eredménye lett! Akkor még egy kicsit hazudott, de már olyant, mint egy babszem. Még egyet, mint egy szilvaszem. Nemsokára görögdinnye lett belőle. Elérte, amit akart, bejutott, kinevezték, előléptették, pénzt adtak. Egy kis árulásért. Igazán nem nagy dolog. De most jött a katasztrófa. Amikor e nemzedékből azok, akik elárulták az igazságot, elérték, amit akartak, jómódba jutottak, igazgatók lettek, alelnökök és a méltóságos cím közvetlen közelébe jutottak, akkor azt hitték, hogy elővehetik az egyelőre elrejtett Géniuszt és elkezdhetik mondani az igazat. Ebben tisztességesek voltak: – nem mondottak le róla egészen. Meg akarták mondani. Nem ugyan az egészet és egyszerre. Pozíciójuknak tartoztak vele, hogy ezt ne tegyék. Csak úgy részletre. A Géniusz azonban nem jött. Eltűnt. […] Elveszett az igazság, elveszett az eszme, a kritika tüze, bárosága, ereje. Véglegesen és visszavonhatatlanul és örökre elveszett.
Megrendítő mondatok! Az értelmiség legfőbb feladata, hogy mindig hű maradjon a géniuszhoz, szolgálja az igazságot tűzön-vízen át. Különben árulóvá válik, nemzete és az egész emberiség árulójává.
Nehéz és kiszámíthatatlan esztendő elé nézünk, háborúk és válságok sokasága jelzi, hogy kizökkent az idő, amit csak közös erővel és tiszta hittel állíthatunk helyre. Változtatnunk kell a világon, de először magunkban kell kezdeni a változást. Közhely, de igaz.
Az emberiség nagy kérdéseit csak az az ember tudja és fogja megoldani, aki felismerte, hogy a megoldást nem a reformokon kell kezdeni, hanem az emberen; nem a politikán, hanem a valláson; nem kívül és szociálisan, hanem belül az emberben; nem tömegesen, hanem mindenkinek külön
– mondja Hamvas is.
A negyvenes évek tragédiát hoztak számunkra, Hamvas érezte, látta a közelgő kataklizmát. Vajon ilyen végzetes pillanat előtt állunk ma is? Vajon még van lehetőség változtatni, megváltozni? Azt kívánom magunknak, hogy az előttünk álló év a kizökkent idő helyreállításáról szóljon, hogy megtaláljuk a közös hangot, ne féljünk az érdemi vitáktól és az építő kritikától! Ne forradalmárok akarjunk lenni, hanem öntudatos és bátor reakciósok!
Vezető kép: MTI Fotó: Varga György
Bakonyi Gábor.
2024-01-10 at 12:28
Míg a történelem folyamán a legvadabb zsarnokságok sorra elbuktak a miatt, hogy önkényesen csupán a politikai hűség alapján osztották a jutalmakat és büntettek, viszont a társadalom működéséhez, védelméhez olyan emberek kellettek volna, akik hatékonyan dolgoznak, harcolnak, fejlesztenek stb. A bal-lib törekvés éppen az a fajta lázadás, hogy az államot fenntartó, fejlesztő védelmező rétegeket félredobva a korábban háttérbe szorított kártékony emberek, eszmék és folyamatok elszabadulhassanak. A globalizáció új lehetőséget teremt a zsarnokságok számára: ha sikerül a világuralmat megszerezniük, akkor tényleg megvalósulhat a totális kontraszelekció! Ha a külső hatalmaktól már nem kell tartani, akkor megvalósulhat a tökéletes zsarnokság: a zsarnokok önzését és brutalitását már semmi sem korlátozhatná…
A kakistokrácia tehát csak a globalizmusra támaszkodva létezhet tartósabban.
BZ
2024-01-09 at 20:31
K.19.40. Mit nem èrtessz ezen. Egyèrtelmű voltam. Valakinek a fia kùtfùrò ès azt hazudja,hogy egyetemet vègzett. Remèlem èrted?
K
2024-01-09 at 19:40
BZ
2024-01-09 at 16:16
Nem tudom hogy mire célzol azzal hogy “valaki a kútfúró fiát egyetemi végzettséggel ruházza fel”.
A kommunista rendszerben bizonyítottan tömeges és ÁLTALÁNOS volt a kontraszelekció az egyetemeken, iskolákban.
Talán ha megneveznéd a “valakit” akkor jobban érteném.
Egy eset az csak egy eset, abból nehéz általánosítani.
Az nem indok , hogy mások milyenek, az nem hivatkozási alap .
Milyenek legyünk?????
-Hát jók, csakis jók.
bl
2024-01-09 at 18:50
A baloldaliakat onnan lehet megismerni, hogy szerintük mindig valami külső oka van a belső szerencsétlenségüknak. Aki a belső okot keresi, annak már van lelkiismerete, az már jobboldali.
hivo
2024-01-09 at 18:21
Egyetertek az ironovel.
Az emlitett irok nekem is
sokat adtak az ..mai..
elet megertesehez.
Talan a legfontosabb Hamvas
inteleme,a valtozast kezdd
magadon.
A 70 evekben talaltam es megoriztem
egy cetlit arrok,hogy..tudok valami
jot rolad..A jot kell keresni,meglatni egymasban.
bl
2024-01-09 at 18:15
kamcsatka
2024-01-09 at 11:36
Hamvas egy őrült, nem lehet érteni belőle semmit, ugyanakkor A bor filozófiájában megmutatta hogy tud normális is lenni, a Tabula smaragdinában pedig kifejtette, hogy mi az értelme az arany középútnak, hogy egy ellentmondásos rendszerben mint amiben mind élünk itt a Földön, miért az egyetlen választás a húzd-meg ereszd meg játék, az ellentmondásokkal való együttélés, ugyanakkor az ellentmondások természetének a feltárása és a jó ellentmondások megkülönböztetése a rossz ellentmondásoktól, stb. Szóval Hamvas egy bolond, aki zseni is egyben, de a zseniségét csak az érti meg aki fel tud nőni hozzá, akinek meg nem sikerül az leragad.
BZ
2024-01-09 at 16:16
K.09.35.01.09. Legyenek jòk az emberek egymashoz? Hogyan? Tele vannak milliò piti hazugsàgokkal. Amikor valaki a kùtfùrò fiàt egyetemi vègzettsèggel ruhàzza fel egy közössèg előtt,de ettől nem lesz tekintèlyesebb. Csupàn hazudik es mindenben màsban is.Ez lenne a jòsàg ?
szakáll, szemüveg, pulóver, bicepsz
2024-01-09 at 12:41
Igaza van Zsuzsának, de valahol már az is hiba, hogy egyáltalán foglalkozunk velük. Mindig magunkat kell adni, és akkor nem lesz semmi baj!
Az igazság mindig faék egyszerűségű. És eszerint is kell beszélni. Nem kell beszarni a rákérdezéstől, a hipnotizáló tekintettől!
“Te tényleg betiltanád az abortuszt?!” Be én! Embert nem ölünk.
“Revizionista vagy, basszus?” Naná! A lopott tulajdon visszajár.
Ahányszor így beszéltem, azonnal kapituláltak.
Bonyolultabb érveim is vannak, de szinte sosem kellett használnom.
Az igazságbeszéd olyan, mint a kard.
Rettegnek tőle, csak mi nem merjük használni!
Theo
2024-01-09 at 11:45
K- nak teljesen igaza van, a változást a nyelvvel kell kezdeni. Már a “reakciós” is az ellenség leminősítő szava és mi használjuk magunkra?
Találjunk már egy magyar nyelvujitot, aki lefordítja az angol szavakat magyarra, a politikaiakat pedig athangolja a valós jelenségre.
Az újságíróknal pedig egyszerűen penzlevonast kell alkalmazni az angol szavak szükségtelen használata esetén. Eroltessek meg magukat, ha egyszer itt szeretnének ebből élni.
A pénzügy és a jogi nyelv is gyalázat valóban, egyrészt arra jó, hogy kizárják a kozembert a megertesebol, másrészt lustaság, butaság. Ma már sokan vartyognak kissé angolul és azt hiszik, hogy úgy minden előkelőbb, pedig a mi egyedi nyelvünk lassú leépítése csak a becserkelesunk egy lépése.
kamcsatka
2024-01-09 at 11:36
Hamvas csak tevutra vezetheti a magyart. . szerintem nagyon rossz igazodasi pontnak. szórakoztató irodalomnak elmegy, de masnak kar felemelni. Lukacs inverzben. cseppet sem szerette a magyarokat.
Baktria
2024-01-09 at 11:32
Hála Istennek az vagyok!
Orientál
2024-01-09 at 10:58
Balliberális zöld milliárdosok és a csicska hazaáruló bandáik éppen arra törekednek hogy akinek a véleménye az övékétől eltérő azt egyből lefasisztázzák mint ahogy többek között erőszakosan tolják a gender politikai pedofil buzi leszbi … stb. balliberális zöld ideológiájukat is.
ViAM
2024-01-09 at 10:53
“… Hamvas érezte, látta a közelgő kataklizmát. Vajon ilyen végzetes pillanat előtt állunk ma is?”
Valószínűleg, mert “[…] Elveszett az igazság, elveszett az eszme, a kritika tüze, bátorsága, ereje. Véglegesen és visszavonhatatlanul és örökre elveszett.” Vagy legalábbis hosszú időre.
lhotx
2024-01-09 at 10:48
Bakonyi Gábor. 2024-01-09 10:02-kor
Cél egy olyan értékrend, amelyben a pénz és a hozzá fűződés van a legmagasabb polcon. (Hiába kántálnak valakik szavakban akármi más szöveget, ha tetteik végső kimenetelükben megszerzésre irányulnak; az elragadtatott naggyűlések szünetében meg ugyanazt a három-négy dolgot ismétlik meg, ami – a nagymellényű kijelentéseik szerint – idáig juttatta ezt a világot.)
K
2024-01-09 at 10:12
A liberálisok az embert “TUDOMÁNYOSAN” is állatnak tekintik, és az emberiséget egy “állatfarmnak”.
Ezt az aljas szemléletet kell megszüntetni, mert mindez az anyagi és szellemi környezetünket is lehúzza a sárba.
Bakonyi Gábor.
2024-01-09 at 10:02
A fő gond ott van, hogy a bal-liberalizmus saját magát értéksemlegesnek hazudja, és elhiteti, hogy létezhet olyan kormányzat, amely mindenkinek egyformán jó. Csakhogy a liberális értéksemlegesség a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden létező értékrend ellen küzdenek, és védik az értéktelenséget, a kártékonyságot, így ez is egy értékrend…
Az értékrendek célja az, hogy megvédje a társadalmat a külső és belső ellenségektől, külső és belső kártékony folyamatoktól. A bal-liberalizmus célja viszont éppen a társadalom szétrombolása, hogy a egyének védtelenné váljanak, megfosztva őket a kollektív védekezés lehetőségétől, valamint a kártékony emberek és folyamatok támogatása és védelme. Az egész bal-liberalizmus tényleg olyan mint a Sátán eloldoztatása. A bal-lib propaganda szerint mindenkinek egyformán jár a szabadság, még a Sátánnak is… Pedig jobb, ha bizonyos sötét és gonosz erők leláncolva maradnak!
Zakar Zoltán
2024-01-09 at 09:51
K-8:25-IGEN!
János
2024-01-09 at 09:48
Bocsi, javítom:
… Csurka ki is mondja…
János
2024-01-09 at 09:46
Kiváló írás, köszönöm❗
Kulcsfigurák benne Orwell, Csurka és Hamvas. Érdemes olvasni őket❗❗❗
Orwell lerántja a “leplet” a császárról, Csurka is is mondja a valóságot, Hamvas – mint filozófus – pedig az élet értelmét teszi hozzá, egyben személyes példát is mutat.
Tehát, mégegyszer: érdemes olvasni őket❗❗❗
K
2024-01-09 at 09:35
„Csak a halottak nem reagálnak többé.”
–Sajnos ez egy rideg-hideg igazság , amin nem lehet változtatni.
–Én a TÚLZOTT halottkultuszt nem tartom megfelelőnek, mert az eltemetett emberből már halálakor kiment a lélek, és már nem ugyanaz az ember ami volt élő korában.
–Inkább életükben legyenek az emberek egymáshoz jók és kedvesek, vagy vigyenek virágot, de ne a sírjukra.
chatillon r
2024-01-09 at 09:33
a vallásháborúk megtépázták a kereszténységét hitelességét és a felvilágosodás tévtanai vezettek a francia forradalomhoz, aminek a tévútjai azóta állandóan ismétlődnek az egyenlőség (kommunizmus) a szabadság (mai szélső balliberalizmus) testvériség (sovén, nácizmus)nevében. ezek mindig a keresztény értékek ellen vezetnek rohamokat, egy ideig győznek aztán összeomlanak és kezdik újból. egy baj van hogy közben az emberek országok rámennek
odu
2024-01-09 at 09:28
Hogy a halottak nem reagálnak, ez is furcsa.Nagyapám és nemzedéke még együtt élt a holtakkal, ősökkel.Hitték, hogy eljönnek megnézni van-e virág, gyertya a sírjukon,szüretkor, disznóvágáskor hogyan dolgozunk stb., hogy mi magyarok hol futottunk zsákutcába/zsákutcás lélekbe és fejlődésbe, no az úgy tűnik a dicső kiegyezés után vót.
K
2024-01-09 at 08:25
Légy reakciós!
–Na jó leszek reakciós…..:
Szavaim válasz cselekedetek lesznek.
*******
–Mindig voltak nyelvújítók.
Voltak szakmák, ahol a külföldről jött szakember magával hozta a külföldi anyanyelvén használt szavakat a munkával kapcsolatban, és az “beolvadt ” az új nyelvi környezetbe.
Az ilyen “jóindulatú” idegenszavak használatát elfogadja az ember,…de….:
Van “Az újbeszél (angolul Newspeak) mesterséges nyelv amit George Orwell híres regényében megemlít”, ami már nagyon problémás.
–A mai liberalizmus által használt “újbeszél”(Newspeak) már teljes mértékben visszataszító, mert azt szolgálja és az a célja hogy a polgárt hülyévé tegye.
–Ezeket az oktatásban, a sajtóban ki kellenbe hangsúlyozni és kerülni kellene, és a teljes figyelmet fel kellene hívni erre.
Kezdetben az is jó lenne hogy a felesleges idegenszavakat kerüljük, és beszéljünk magyarul.
******
–Még azért van egy kötelezően magyarításra szoruló terület, akár törvény által is kötelezve, mégpedig a “könyvelés” és a pénzügy .
–Sajnos a magyar pénzügy és könyvelés SZINTÉN tele van szórva, teli van vágva idegen szavakkal, és ezt a mesterséges fogalomzavart követi a jogalkotás is a jogszabályokban. Mindez azt eredményezi, hogy a pénzügy és könyvelés területén az egész ország “meg van vezetve” , teljes homályban van, és ez nem a jogot szolgálja hanem a lopás szabadságát. Mindez hatalmas pénzhiányt(deficitet) eredményez a gazdaságban. NEM GAZDASÁGOS!!!!!!
–A pénzügy és a könyvelés területén működő fogalomzavar a szócsavaró ügyvédek és jogászok eszköze, ahol mindent és az ellenkezőjét is bármikor bebizonyítanak.
Solaris
2024-01-09 at 08:18
“Az igazodási pontokat azonban igyekeznek homályba borítani, elrejteni előlünk. A világ hangos azoktól, akik hamis értékekre hivatkozva, erőszakot téve a szabadság eredeti jelentésén véleménydiktatúrát építenek körénk.”
Gondolom itt a propagandamédia működéséről van szó. Működjön az bárhol (is).
lhotx
2024-01-09 at 08:05
Névtelen tömegekről lejegyzett történelemkönyveket lapozgatnék, de előbb-utóbb folyton belefutok valamilyen akcióhős tetteinek leírásába (vagy reakcióhősébe).
Eldöntötték már végre, hogy a történelem a tömeg mozgásainak tanulságaiból áll-e össze, vagy elsősorban egyéni tettek megörökítése? Valami itt nem hézagtalan…
csakafidesz
2024-01-09 at 07:57
Hamvas Béla fantasztikus volt, és inkább elment fizikai munkát végezni, de soha nem adta fel az önálló gondolatait. Képtelen volt beállni a sorba.
ttt
2024-01-09 at 07:43
„Csak a halottak nem reagálnak többé.” – kivéve az usaban a választások idején.
bl
2024-01-09 at 07:36
Pontosan.