Politikai pedofília, guruló dollárok és meggyalázott Budapest: íme, 2023 legérdekesebb és legjobb belpolitikai írásai
Újabb éven taposott végig a világ, holnap már 2024-re virradunk és magunk mögött hagyjuk a 2023-as esztendőt. Ahogy a világpolitikában, úgy hazánkban is felgyorsultak az események, és köszönhetően az ellenzék 2022. áprilisi katasztrofális vereségének, az orosz-ukrán háborúhoz sem kerültünk közelebb. A világban sajnos egyre több háború zajlik, hazánkban pedig egyre mélyebbek a virtuális lövészárkok akkor, amikor az összefogásnál nem lenne fontosabb, de a guruló dollárok a baloldalnál láthatóan sokkal többet számítanak, mint a saját nemzetük érdeke és boldogulása. A belpolitikai botrányok és események sokunkat megihlettek, ebből álljon itt a tíz legérdekesebb cikk.
A baloldali szimpatizánsoknak elegendő lenne egyszer figyelmesen elolvasni Kertész Dávid kollégánk alapos írását ahhoz, hogy picit elgondolkodjanak agymosóik erkölcsi és mentális állapotáról. Tudjuk, hogy azok a bizonyos dollárok külföldről gurultak a baloldal zsebébe, de a hogyanról talán Tordai Csaba és Perjés Gábor is többet tudna mesélni Karácsony Gergely engedélyével.
Nem meglepő, hogy a baloldal nem tud mit kezdeni a nemzeti ünnepeinkkel. Nekik nem mondanak semmit, vagy éppen ellenkezőleg, egészen mást üzennek nekik, mint nekünk. Az 1956-os forradalommal ugyanez a helyzet, vagy a szovjetek és a hazai munkásőrök oldalán érezték volna jobban magukat, vagy az újabb luxusverda jobban izgalomba hozza őket. Az eredményt idén is láthattuk, Szalai Szilárd pedig részletesen kielemezte a bolsevik lélek rejtelmeit.
A hazai ellenzék helyzetelemzésben is rendkívül ügyes és verhetetlen. A szomszédos Szlovákiában lezajlott országgyűlési választásokat Robert Fico és pártszövetsége nyerte, ők alakíthattak kormányt. Ez nem esett le Jávor Benedeknek, aki csak úgy habzsolja a Budapesttől kapott milliókat Brüsszelben, ahol a saját hazája ellen uszít a saját hazája pénzéből. Ahogy észrevette a bakit, törölte ocsmány posztját, de a választás eredménye a többi baloldali pártocskát sem ihlette meg, inkább csöndben maradtak. Kroó Zita leplezte le írásában az újabb baloldali bakit és fanyalgást.
4. Budapesten jártam… ökölbe szorult a kezem
Több mint négy év telt az ellenzék budapesti győzelme óta, azóta pedig egy szétvert, megkínzott és meggyalázott fővárost láthatunk magunk előtt. A baloldali vezetés több bevételhez jutott, mint a 2019 előtti Tarlós-éra városvezetése, mégis ismét csődközelben van Budapest, nincs egyetlen önálló fejlesztés sem, a közbiztonság megint egyre rosszabb. Egy dolog van, mutogatás, meg persze vinnyogás és menekülés. Dezse Balázs őszinte írása a fővárosi anomáliákról.
5. Méltósággal meghalni – Itt Az Akta drámai, nagyszabású riportfilmjének második része
A gyógyíthatatlan betegségekkel járó életvégi szenvedés és az élet emberi méltósággal való befejezésének kérdése annyira komplex téma, amelyben nagyon nehéz igazságot tenni. A kérdés ráadásul túlságosan átpolitizált, és sok olyan ember alkot véleményt, aki nem érintett, nem értheti, érezheti át úgy, mint az, aki belülről éli meg. Az Akta állásfoglalás nélküli, kétrészes, megrázó riportfilmjét Füssy Angéla készítette.
Arról már értekeztünk, hogy Budapest ismét csődközelben van, érdekes módon pont akkor, amikor ismét a baloldal vezeti a fővárost. Miközben Karácsony Gergelyék harsogva magyarázzák, hogy nincs semmi pénzük, tanácsadóknak fizetnek százmilliókat és legutóbb 1 milliárd forintot különítettek el az úgynevezett közösségi költségvetésre, ahol akár 500 szavazattal is meg lehet valósítani "projekteket", erre pedig természetesen futja, még hozzá 1 milliárd forintnyi összeg. Olyan remekségek voltak itt a talonban, mint a graffiti fal, utcazenepontok és kerékpártámaszok. Hajrá Karácsony Gergely, ennél nincs is fontosabb. Szabó Gergő írása.
A Gyurcsány-klánnál nincs arcátlanabb szekta, hiszen senki sem képes a saját bűneit erényként feltüntetni, enyhébb esetben simán letagadni és lehazudni a csillagot is az égről. Így van ez a paksi bővítés témakörével is. Paksot egykor a baloldali kormányok is bővíteni akarták – igen, akkor is az oroszok lettek volna ebben a partnerek –, de hát az az ő olvasatukban demokratikus bővítés lehetett volna, demokratikus elektronokkal és protonokkal, szemben a mostani, diktatórikus elemi részecskékkel. Jurák Kata olvas be Feriéknek.
Ha van aljas indokból elkövetett betűvetés, azt Tóta W. Árpád követi el nap mint nap. Susánszky Mátyás részletesen elemzi a szélsőliberális kereszténygyűlölő gyermekeket megcélzó politikai agymosását, hiszen Tóta W. számára semmi és senki sem szent, főleg nem a gyermekek. Ez az ember az, akinek bűnlajstroma igen hosszú és igen aljas, most egy olyan fejezetet láthatunk ebből a gyűjteményből, amelyet nehéz nem ökölbe szorult kézzel elolvasni, Susi cinikus és ironikus stílusa azonban segít ép ésszel, tombolás nélkül elviselni Tóta W. különösen gusztustalan tetteit.
9. Kell-e félni a kommunistáktól? Hollywood azt sulykolja, hogy nem
Az örök kérdés, hogy Hollywood vajon miért érzi annyira okosnak magát, hogy a társadalom gondolkodását teljesen megpróbálja átformálni. Természetesen nem egészséges irányban. Robert Oppenheimer a róla szóló, nemrég megjelent filmmel került a figyelem középpontjába, és úgy a filmbéli tálalás, mint maga a történet is viták tárgya lett. Kommunista vagy nem kommunista? Kém vagy nem kém? Kellett-e az atombomba, vagy nem? Oppenheimernek vagy Teller Edének volt-e igaza? Ilyen kérdések foglalkoztatják a témáról vitázókat, de úgy tűnik, a filmet kibocsátó Hollywood sem érintetlen ezekben a kérdésekben. Vésey Kovács László a baloldali mantrát teli tüdővel fújó Hollywoodról értekezett.
Bár Stefka István írása nem a Magyar ugar rovatunkban született, belpolitikai vonatkozása a legérdekesebb tíz PS-cikk közé avanzsálta, hiszen az ellenzék hazaáruló politikájáról húzta le a vizes lepedőt. A háború borzalmait közelről sem ismeri a harcias magyar baloldal, akik mellékesen folyamatosan békéről és elfogadásról papolnak nekünk, a magyarokat mégis szívesen hadba küldenék. Stefka István rávilágít az álságos liberális gondolkodásmód visszásságára és történelmi optika alá helyezi a háborúk borzalmait és fontosságát a magyar történelem elmúlt évszázadai alapján. A baloldal mostani háborúéhsége nem magyar érdek. Most sem.
Vezető kép: 2023 06 28 Fővárosi Közgyűlés. A Fidelitas akciója a dollárbaloldal mikroadományokkal kapcsolatos botránya után. // fotó: Hatlaczki Balázs
