Egy ismeretlen focihuligán és -ultra aggódó levele a tiszás aktivistákhoz és Magyar Péterhez
Nem csoda, hogy alig látogatják a tiszás rendezvényeket!
Én is szeretem a politikát, de inkább a tévéből követem már egy ideje. Emlékszem, gyerekkoromban simán lehetett úgy egymás mellett gyülekezni egy dupla rangadó keretében, hogy semmi balhé nem volt. A két tábor együtt sörözött utána. De aztán szűk, szélsőséges, primitív emberállatokból álló csoport kisajátította az ellenzéki gyűléseket.
Régebben tele voltak a tüntetések fiatalokkal, de most tényleg, ki vinné ki a gyerekét ezek közé?!! Undorító, felháborító rigmusokat ordítoznak magukból kikelve, megfélemlítik a józan, épelméjű polgárt, aki csak élvezni akarta a felszólalásokat. Mindenhol uszítás, homoszekszuálozás, cigányozás, parasztozás és trágárság. Nem csoda, hogy a csendes többségnek elment a kedve az egésztől.
Kéne egy oktatóvideó, amiben Mucsi elmagyarázza, hogyan illene viselkedni politikai rendezvényeken!
És akkor még nem is beszéltünk a színvonalról. Régebben Varga Bélák és Kéthly Annák szerepeltek a kisebb pártokban is, most meg olyan erőszakos bunkókért kéne lelkesedni, mint Magyar Péter. Meg olyanokért, mint Tarr Zoltán és Kulja András, az élvonalbeli politizálás legalapvetőbb és legszükségesebb képességeivel sem rendelkeznek. Egy pontos hosszú felszólalást nem adtak soha. Hát, kösz, ezeknek én nem fogok tapsolni, nem fogok szurkolni!
Nem véletlen, hogy lassan több a rendőr, mint a tüntető. A kemény mag kiszorította a kisgyermekes apukákat és a családokat. Ők politika helyett inkább mást választanak, valami olyan tevékenységet, ahol nincs erőszak, nincs trágárság, amivel fel lehet töltődni. És akkor senki ne csodálkozzon, hogy a gyerekek nem politikusok, hanem influenszerek szeretnének lenni.
Üdv: egy nevét nem vállaló foDball ultra és huligán
