Többen kérték, hogy írjunk a Nemzeti Színház elpusztításáról, amikor a Major testvérekről publikáltam a cikkeimet. Megtettük: ma sem tudjuk pontosan, ki adott parancsot a kultikus épület lerombolására, de a tény, hogy a hatalom rendelte meg. A visszaemlékezések szerint Kádár János, Aczél György és Major Tamás is pártolta a pusztítást, hogy ezzel a szimbolikus tettel is leszámoljanak a múlttal. Őze Lajos szerint elviselhetetlen volt a csönd, a legenda szerint színésztársa, Bihari József azt mondta: „Megátkoz titeket az én székely Istenem”. Közben Majort kitüntették, Ungvári Tamás pedig óriási interjúban ünnepelte az MSZMP KB-tagját.
„Megjutalmazták a Nemzeti Színház bontásában részt vett katonákat” – lelkendezett a Népszabadság 1965. 04. 30-án. „Csütörtökön befejezték a Nemzeti Színház épületének bontását. […] összesen mintegy 35 000 tonna anyagot mozgattak meg, 11 000 köbméter falat kellett lerobbantaniuk és elszállítaniuk. Ezenkívül mintegy 12 000 tonna vasszerkezet robbantását, darabolását és rakodását végezték el a katonák.
A derekas munka elismeréseként az alakulat katonái között több mint 70 000 forint jutalmat osztott szét Szécsi László, a 2-es számú Építőipari Vállalat főmérnöke.”
A bontást ma már nevezhetjük a nevén is: pusztításnak, robbantásnak, merényletnek – ebben most talán pártállástól függetlenül mindenki egyetért. Ahogyan a diktátor szerepe is megkerülhetetlen. Néhány éve a Magyar Narancsban is arról írt az amúgy általam (is) nagyra becsült Legát Tibor, hogy
„még ma is vannak, akik szerint a különösen brutális eljárás a Kádár-rendszer, sőt Kádár János személyes bosszúja volt”.
Nem kevesen gondolkodnak így, de kár lenne elhallgatni a sokak által még ma is visszasírt kultúrfőnök, Aczél György és Major Tamás szerepét.
Reménytelen volt az ellenállás
A különleges, szimbolikus szereppel bíró Nemzetit 1965. április 13-án robbantották fel. Bár többen tiltakozó leveleket, beadványokat írtak, az ellenállás reménytelen volt.
Major Tamás pártolta a pusztítást
„Tiltakozni? Ellenállni? ’56 retorziója még a lelkekben élt, csüggedt volt a társaság. Ki és hová mehetett volna? Arra emlékszem jól, hogy Major pártolta a pusztítást. >Avult a színház, itt nem lehet modernül játszani.<” – idézi Raksányi Gellért színészt a téma avatott kutatója, Ablonczy László a Hitelben megjelent tanulmányában. Major ugyan ekkoriban már nem volt a Nemzeti igazgatója, hiszen még 1962-ben leváltották, de kétségtelenül volt annak üzenete, hogy nem sokkal a robbantás előtt kitüntették.
„A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa felszabadulásunk 20. évfordulójára a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki MAJOR TAMÁST, az MSZMP KB. tagját a Nemzeti Színház főrendezőjét” – tudósította az olvasókat a Film Színház Muzsika 1965. 04. 02-án. Tökéletes időzítés.
Ezután már „csak” a közvéleményt kellett „megdolgozni”: „Megváltozik a város képe is. A Belváros tulajdonképpen kihúzódik majd a Városliget széléig, s az ott felépülő új Nemzeti Színház már kifejezetten belvárosi kulturális objektum lesz” – mesélt a nagy, már nem is öt, hanem húszéves tervekről Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke a Népszabadságnak. Persze az egészből nem lett semmi.
Ugyanő volt az, aki egy évvel azelőtt, még 1964 februárján a tévében mesélt a Nemzeti elköltöztetéséről, kinek másnak, mint a megbízható ügynök-elvtársnak, Szepesi Györgynek (a másik lehetséges riporter az egykori agitpropos hadnagy, Vitray Tamás lehetett volna).
Őze Lajos: Néma csönd és egy öreg színész átka
„Háromnegyed tizenegy volt, az EMKE-nél álltam – emlékezett egy interjúban szintén Ablonczynak színészzsenink, Őze Lajos. – Hatalmas tömeg állt néma csöndben. Csak a rendőrök hangoskodtak: menjünk arrébb! Senki se mozdult. A díszletraktárral kezdték: hatalmas döndülés, majd porfelhő következett, és a tömeg rendíthetetlen mozdulatlanságban, némán állt tovább.
Ha ordítás lett volna, talán oldja a feszültséget. De az a csönd, az elviselhetetlenségig fokozódott, bennem és másban is. Bihari Jóska bácsival találkoztam. >Megátkoz titeket az én székely Istenem< – mondta, s rettentő fájdalommal megindult lefelé a Duna irányába”. .
Tudjuk, hogy a kádári propaganda is több csatornát használt a népbutításhoz. A humorral (vagy inkább valami affélével) operáló, ezért cselesen manipuláló Ludas Matyi aktuális számaira mindig érdemes rálesni.
A Ludas Matyi szerint sem volt mit sajnálni
Szokás szerint a „születésétől” (1945) fogva gátlástalan, ha kellett a kulákságot, a svábságot, a papságot, a kereszténységet vagy az éppen aktuális, kiirtandó, üldözendő ellenséget lejárató hetilap is kivette a részét a küzdelemből.
Miután a színházat felrobbantották, sokak vittek haza darabokat az épületből, a kellékekből (több színész is). Nyilván kihagyhatatlan poén volt a Ludas szerkesztősége számára.
„Nem tudom, észrevették-e már: az utóbbi hetekben újfajta gyűjtő-szenvedély ütötte fel a fejét szép fővárosunkban. Aki csak valamit is ad tősgyökeres pesti-mivoltára, darabokat gyűjt a Nemzeti Színházból. […] Van, aki vitrinje legfeltűnőbb helyén Kállay Ferenc utolsó masztixos-üvegét őrzi, más számára már csak a honfibú maradt:
lebontják a Nemzeti Színház épületét, oda az igazság, oda a magyarság! […] Szégyellem bevallani: jómagam végképp lemaradtam a versenyfutásban, még egy elárvult púderpuffnim sincs a Nemzeti Színházból (legfeljebb egy levelem, amelyben még a régi cím alól utasítják vissza legújabb darabomat!).”
– írta Rácz György a hetilap 1965. 04. 22-ei számában. Az üzenet világos, de azért lefordítom: csak a reakciósok bánkódnak, szegény sértett Rácz elvtárs csak visszautasított darabjára gondol.
Major Tamás, az Úr hangja
Ungvári Tamás (aki felajánlotta a szolgálatait az állambiztonságnak), a diktatúra társutasa sem véletlenül választotta ezt a pillanatot arra, hogy interjút készítsen héroszával, Major Tamás elvtárssal. A beszélgetés április 27-én jelent meg a Tükörben, és stílusáról a középkorúaknak és idősebbeknek Lakat T. Károly és az ő borzalmas öltönye ugorhat be. Az interjúból kiderül, hogy nem kell bánni a Nemzeti lerombolását, mert Major magában testesíti meg…
„Az Úr hangjával beszélgettem. [Hogy menant át nagybetűvel az Úr, az jó kérdés – MG] Hét óra hét perctől háromnegyed nyolcig, s aztán háromnegyed tíztől Major Tamás az Úr hangja a Tragédiában. […] Major a Nemzetiben kezdte, 1930-ban. ösztöndíjasként. S ma is a Nemzetiben van, egy kicsit ő a Nemzeti – már az épületet is lebontották a hajdani ösztöndíjas feje fölül, de ő magában hordja ennek az ember- öltőnyi NEMZETI SZÍNHÁZNAK egész történetét, színészként, igazgatóként, rendezőként, statisztaként.
1930-tól 1944-ig nem akadt igazgató, aki ne akart volna neki felmondani mint tagnak [negyvennégyben, de szerintem már előtte is nehéz lett volna felmondani a katonai behívó elől bujkáló Majornak], s 1945-től máig sem akadt a Nemzeti Színháznak olyan tagja, aki borús, sértett, fáradt vagy ingerlékeny pillanatában ne akart volna felmondani Majornak, mint igazgatónak, főrendezőnek, kollégának. A közönsége az egyetlen, amelyik zavartalanul szereti.” [Merje nem szeretni].
Tukor_1965_04-06__pages101-101
„A Nemzeti Színház újjáépítésének históriája azonos a magyar színház és politikai történet legszebb fejezeteivel. [Ungvári a B-listázásra, a náciellenes Jávor Pál és társai eltávolítására gondol]. Rátkai, Bajor, Csortos, Bartos Gyula áll Major mellé, s persze az ő nemzedéke is: Várkonyi, Gobbi, Olthy Magda, Ungvári László. S következik Major igazgatásával olyan tíz esztendő, amire diákként és egyetemistaként csak borzongva tudok visszaemlékezni.
Majd a rajongó cikk végén: „Major valószínűtlenül egységes ember. Az Oppemheimer ügyben órákig ül a színpadon, némán olyko, a figyelem szigorú feszültségében. Nézem. Ez ugyanaz az ember, aki volt szovjet professzor és Mefisztó, lakáj és király, úr és szolga. Átváltozik és mégsem. Az Úr hangjával beszélgettem.” – fejezte be Ungvári.
Mivel zárhatnánk? „Polgári humanizmus az álhumanizmus. A mi humanizmusunk az igazi humanizmus” – mondta az „Úr hangja” 1957-ben az MSZMP zárt KB-ülésén, amikor a megtorlásról beszélgettek az elvtársak. Az ő humanizmusuk az diktálta, hogy robbantsák fel a Nemzetit. Megtették, mert megtehették. Szobra pedig ott figyel a sokat támadott új épület mellett…
Fotók: MTI
VAM
2018-12-25 at 15:20
Feltételezem, hogy a gyors bontásért kifizetett 70 ezer forintot pár év múlva még volt pofájuk bekaszálni tőlünk 100 forintos, kötelező téglajegy formájában, azzal hitegetvén, hogy az új színház felépítésére gyűjtenek.
Árpád Apánk
2018-12-24 at 21:01
A Nemzeti Színházat érték-e találatok az 1956-os Forradalom idején?
sigula
2018-12-24 at 00:04
Megosztok egy kis személyes emléket,nem is egyet, kettőt. Az első, hogy édesanyám, amikor megtudta mi lesz a sorsa a színháznak elvit az utolsó előadások egyikére, Shakespeare Makrancos Katáját láttuk. A darabról csak annyi emlékem maradt, hogy Sztankay István volt az egyik, a férfi főszereplő. Akkor 14 éves voltam. A második a Bajor Gizi színészmúzeumban történt, egy-két évvel ezután. A múzeumban éppen ott volt (és gyakran volt ott) a múzeum kibrusztolója, Gobbi Hilda, aki, vetem közbe, amúgy nagy párttag volt. Mindjárt szóba elegyedett velünk és figyelmünkbe ajánlotta a lebontott színház makettjét és keresetlen szavakkal kárhoztatta a lebontását, mondván semmi baja nem volt az épületnek, és nem volt útjában semminek, hogy szerinte bűn volt lebontani. Édesanyám egyetértését megköszönte és körbevezetett a múzeumban.
Sobri Jóska
2018-12-23 at 22:50
sebestyén et, ön egy vadbarom!
Feher Zsolt
2018-12-23 at 18:00
Ugye van 1 ilyen resz amit eneklenek a bolsik hogy a multat vegkepp eltörölni!Gondolom erre akartäk epiteni az egesz ideologiäjukat.De mult nelkül jelen sem lesz.Ha most visszajöhetnenek akkor higyük el ezek ujra rombolnänak hiszen fleto es barätai ezt töbször elmnondtäk.Nekik ami a multunk az maradi,most mär nem bolsiknak hivjäk öket hanem “függetleneknek”na ebbe beletartozik minden balos ideologia.Amit biztos elvitetnenek vagy felrobbantanäk az az összes szobor az orszäghäz elött.A haladoknak minden ami magyar flusztäcio es pusztitani kell.Kädär,horn meghülyült a isten a sors helyretette öket Lassan a baloldal is kädärek sorsära jut ahogy elnezem öket!
Wass Albert
2018-12-23 at 15:38
Hát igen, a kommunistáknál még a kő sem maradhat…
TS
2018-12-23 at 15:27
Érdekes, Szabónak is a náci kor jutott eszébe, ha a megalkuvó színészről akart szólni (Mephisto), Major vagy saját maga soha. És mindig a magyarok voltak a bűnösök. (A Napfény íze)
Hihetetlen károkat okozott ő és a hozzá hasonló megalkuvók. Komcsi ürülékek.
Andromeda
2018-12-23 at 15:43
A Mephistoval nincs baj, hiszen alapvetően németekről szól. Nyilvánvalóan nem buktathatta volna le magát.
TS
2018-12-23 at 18:25
Nyilván. Nyilván nem véletlenül német témát választott, náci témát, arra könnyebben beesik az Oscar. Arra, hogyan is működött az “aczéli zörej”, nem jár Oscar.
Andromeda
2018-12-25 at 09:31
TS. A németek maradtak nácik, most is, 2018-ban is, elsősorban a politika és a sajtó és ráadásul a balos német nácik sokkal veszélyesebbek, mint a nyíltan neonácik: el akarják pusztítani Izrealt és a zsidókat, de más nemzeteket is, mint pl. a magyarokat. Úgy beszélnek nyilvánosan a magyarokról, olyan uszítási paneleket alkalmaznak ellenünk, mint a zsidók ellen, mi is egy elpusztítandó rákos daganat lettünk a propagandájukban.
Andromeda
2018-12-23 at 14:16
A Szent István Bazilika csak pár méterrel a 3-as metró mentén van, kicsit lehet is hallani/érezni, hogy elhalad egy szerelvény, de szerencsére azt nem bontották le. Vagyis a metró-érv hamis
Benedek Károly
2018-12-23 at 15:26
Ez akkor is köztudomású volt.
De akkoriban, ha “soron kívül”, nem március 15-én a kabátodra
tűztél egy kokárdát, elvitt a rendőr, és megismertetett
a Kádár-érvrendszerrel gumibot formájában.
szilamérné
2018-12-23 at 12:50
Tisztelt Mező úr!
Kérem, hogy az Őze idézetet még egyszer nézze meg, s ha szükséges, korrigáljon. Sem a magyarok, sem a székelyek Istene nem átkoz, hanem büntet! Az ember megátkozhat valakit, – ahogy azt az általam nagyra becsült Bihari művész úr is tehette, – s az átok nyomán az én Istenem megbünteti a gonoszt.(“Verje meg az Isten”)
Benedek Károly
2018-12-23 at 13:04
Megfogalmazás kérdése. Őze Lajos így emlékezett, hát így írta le.
tiborka
2018-12-23 at 12:50
A bontás a metróépítés miatt műszaki szempontokból teljesen indokolatlan volt. A többi már politika.
csakafidesz
2018-12-23 at 13:27
Abszolút mértékben fölösleges volt lebontani, mert nagyon erős és hibátlan épület volt. A metró pedig kb. 50 méterrel odébb megy el.
Piszematyi
2018-12-23 at 12:48
Ha a metró építése miatt a Dohány utcai zsinagóga kerül ilyen helyzetbe, azt is lebontották volna? Na ugye…!
Mezeő Gábor
2018-12-23 at 11:45
Sohasem értettem ezt a Nemzeti Színház-dolgot.
1) Hevesi Sándor tér 1-3.
2) Pécs, Király utca 12-14.
3) Szeged, Színház 1-3.
csak ennyi, keresés nélkül.
Amúgy pedig: tényleg, a tizenkilencedik század első felében élünk, amikor a különösen erős magyar drámairodalmat nincsen hol előadni.
De ebben a mondatban nem fogjátok érteni az iróniát, sajnos.
Kis János
2018-12-23 at 11:07
Akkor én is ott volrtam a robbantáson. Messzuiron, némán néztük, hoga qa szinházat felrobbantják. Volt egy idősebb úr, aki sirt is. A tőbbiek csak megdöbbenve nézték. Viszont van egy érdekes momentum. Nevet nem mondok. Amikor a Pest Megyei Hirlapnál dolgoztam akkoriban sok ismerősöm volt értelemszerűen más a házban lévő lapoknál. És egyik beszélgetés során a Népszabadság egyik főszerkesztő helyettese mondta, hogy a Nemzeti felrobbantása a Népszabadság KB tag főszerkesztőjének volt az ötlete, mert nem sütött be a nap. És büszkén mondta, hogy Kádár elvtárs támogatta..
Mindezt arra a kérdésemre, hogy nem volt e bűn egy ilyen történelmi épületet lerombolni.
Mező Gábor
2018-12-23 at 11:29
Kedves Uram! Megdöbbentő, de nem hihetetlen történet.Ezek szerint Komócsin elvtársat zavarta a nap?
Benedek Károly
2018-12-23 at 13:02
A patkányok napfényben is patkányok.
zolatiguszti
2018-12-23 at 18:01
MG! Azt hiszem arra utalt hogy a Nemzeti épülete árnyékot vetett a szerkesztőségre. Úgy rémlik a szomszédos utcában volt a Népszabadság szerkesztősége.
csakafidesz
2018-12-23 at 13:19
Nem egészen voltunk némák! Ott voltam. A szálló porfelhő szélén többen énekelni kezdték a himnuszt, a rendőrök idegesen rohangáltak, hogy ki énekel..
Zsebe László
2018-12-23 at 11:05
A ballibcsi mindig és mindenkor féreg volt, és az is maradt.
Kugler László
2018-12-23 at 13:06
Hú de igazad van!
pufff
2018-12-23 at 19:28
Egyet értek veled ,ezek a balliberálisok férgek a Magyarnemzet testén ,állandóan károkat okoznak nekünk ,odáig is eljutottak hogy iskolások munkabérüket is képesek – voltak – ellopni ,nem csak az EU-t is eddig feltárt 200milliárdos lopásaik jellemzi őket.
Fonzibá
2018-12-23 at 11:00
Csak adalék!
A robbantást – ez nem dicsőség – a Bányászati Kutató Intézet Robbantástechnikai Osztálya tervezte meg, egy Építőipari Vállalat (a számára nem emlékszem) megrendelésére.
A feladat műszaki megoldása kemény lecke volt, de sajnos sikeres!
A honvédség a fúrások és az előkészületek közben a rendőrséggel együtt a helyszín biztosítását végezte.
A robbantógép kulcsát a robbantást végző BKI-RO robbantómestere tette a gépbe és csavarta meg!
Utána por, füst! A robbantómester szeme pedig könnyben úszott!
Pintér István, Faragó Katalin
2018-12-23 at 10:42
Egyetértünk, jól látjátok, csak így tovább!
Vak Pali
2018-12-23 at 10:41
Azért lehet tudni, kik rendelték meg. Csakhogy annak leírása kockázatos lenne, mert kimerítené a gyűlöletbeszéd törvényi tényállását, az előrelátásból meghozott szájkosártörvény értelmében.
khm
2018-12-23 at 10:58
És egy új Nemzeti felépítéséhez el kellett múljon az a rendszer,mi több nemzeti érzelmű kormányzás kellett hozzá,különben a mai napig nem ótvarkodhatott volna ott az alföldi nevű burnyák,mint igazgató.
Benedek Károly
2018-12-23 at 13:00
Az 1919-esek, szabadkőművesek, liberálbolsevisták.
Mindegy, minek nevezzük. A nem magyar, befogadott söpredék.
csakafidesz
2018-12-23 at 13:22
A személyek? Az MSZMP KV (=központi vezetősége) rendelte meg Kádár Jánossal az élén.