Exkluzív
A börtönből a Mazsihisz ügyvezetői székébe – Kunos Péter és Kovács Mihály agrobankos botránya a modellváltó hálózat működésének iskolapéldája
Az agrobankos Kunos Péter és Kovács Mihály ügyén tökéletesen be lehet mutatni a modellváltó, posztkommunista hálózat működését. Az aranycsempész Kovács Mihály Grósz Károly támogatásával és lekenyerezésével lett az átalakulás meghatározó embere a rendszerváltozás során. Mindenkit meglepett, amikor őt és társát, Kunost 1994-ben letartóztatták, éppen a Horn-kormány hatalomátvétele után. Kovácsék kiszabadításáért hadjáratot indított a balliberális elit: Popper Péter (aki az állambiztonság tanárából addigra már Horn tanácsadójává vált) dörgő hangú cikkben feddte meg a rendőrséget az ÉS-ben, majd ő és társai – mások mellett Jancsó Miklós rendező, Bálint András színész, Sárközy Tamás jogász és Makk Károly rendező – elmentek a tárgyalásokra. Először ünnepeltek, aztán botrányt csináltak, miután a Legfelsőbb Bíróság börtönre ítélte Kunost. Hogy volt-e valaki közülük, aki benne volt abban a 211 csókosban, akit még a bank csődje előtt értesítettek, hogy kivegyék a pénzüket? Nem tudjuk, de azért vélelmezhetjük. A páros érdekében jogászok, ismert értelmiségiek, bankárok, politikusok is felléptek, bemutatva az akkor megkerülhetetlen, az ország minden fontos területét (kultúra, média, bíróság, pénzügy) uraló hálózat erejét. Csattanóként: tudják, ki mentette fel első fokon Kovácsékat? Ugyanaz a Diós Erzsébet, aki Tocsik Mártát, majd Princz Gábort is felmentette... Hálózati, pénzügyes kitérő, avagy a média lenyúlásának története (16. rész). Akiknek nem járt se taps, se kitüntetés: elment a rendszerváltás egyik ködlovagja, Krassó sógora, Philipp Tibor
Meghalt a rendszerváltás egyik elfelejtett ködlovagja, Krassó György sógora, Philipp Tibor. Az Inconnu Csoporthoz tartozó Philipp Tibor részt vett a 301 kopjafa kifaragásában, amellyel az ötvenhatos hősöknek állítottak – akkor még tiltott – emléket a Köztemetőben. Ott volt a tüntetéseken, a megemlékezéseken, és mindenhol fotózott, ezek ma már felbecsülhetetlen mementók erről a hőskorszakról. A rendszerváltás után hívták az SZDSZ-be, de ő nem vállalta, Krassóékkal együtt nem megjavítani akarta a rendszert, hanem radikális változást követelt volna. Sajnos – társaival együtt – sohasem ismerték el érdemeit, érdemeiket. Kádárt félreállítottuk, ideje megtömni a zsebeket – Medgyessy, Grósz és az aranycsempész Kovács Mihály titkos története
1988 tavaszán az aranycsempész, agrobankos Kovács Mihály londoni farmján pihent meg Grósz Károly, amikor egy népes küldöttséggel Londonba utazott. Grószt a pénzügyes, külügyes kör jelentős része elkísérte, így a későbbi milliárdos Kapolyi László és Bartha Ferenc, valamint az impexes vezetők java. Ez az éhes társaság már pontosan tudta, hogy a kommunizmusnak vége, a mameluk Kádárt félreállították, ez már az üzletelés és a tökéletesen sikerült hatalom-átmentés időszaka volt. Bár Grósz úgy tett, mintha akkor találkozott volna először Kováccsal, az angol-magyar milliomos már évek óta alkalmazta Grósz fiát, a kevéssé tehetségesnek nevezett Grósz Ivánt, aki később állítólag meggazdagodott ebből a kapcsolatból. Maga Grósz Károly is segített Kovácsnak akkor, amikor utóbbi villát akart vásárolni Budán a nyolcvanas évek közepén, a Pénzügyminisztérium ingatlanmutyija idején, amelyben az OTP és Medgyessy Péter is benne volt. Utóbbi is közeli kapcsolatba került Kováccsal, ahogyan az ismert értelmiségiek közül Popper Péter, Jancsó Miklós vagy éppen a színész Bálint András. Erre a csoportra mindig számíthatott az aranycsempész, amikor perbe fogták, a liberális-balos társaság elment tüntetni a tárgyalásaira, cikkeket írtak, nyomást gyakoroltak a bíróságra. Tény, hogy aki bekerült ebbe a körbe, az mind sokra vitte. Londoni útja során Grósszal az a Pintér Dezső készíthetett interjút, aki egyszerű bűnügyi riporterként kezdte, majd a rendszerváltás után a TV2 elnöke lett. Ő a vezető kommunista politikusok mikrofonállványából lett milliárdos. Hálózati, pénzügyes kitérő, avagy a média lenyúlásának története (15. rész). Az ÁVH-s Janikovszkyék sötét titkai – Levelek a bolondokházából, megrázó dokumentumfilmünk ma éjjel 11-kor, a Hír TV-n!
Janikovszky Béla nevét kevesen ismerik, második felesége, Janikovszky Éva annál inkább ismert. Nem sokan tudják azt sem, hogy a férj az ÁVH ezredese volt, aki első nejét a bolondokházába juttatta, miután közös fiukat egy üdülőből egyszerűen elraboltatta. Az elvetemült férfi ekkor már együtt élt a későbbi meseíróval. Dokumentumfilmünk ezt a velejéig sötét, tragikus történetet mutatja be, premiervetítése ma, éjjel 11-kor lesz a Hír TV-n. Holnap, hétfőn délután négy után megismétlik. Káposztasavanyítóból aranycsempész: Fenyő János mestere, az agrobankos Kovács Mihály
Média-, vagyon- és hatalomátmentős cikksorozatom mostani részében bemutatok egy olyan üzletembert, aki Fenyő János egyik mesterének tekinthető. A Vico későbbi ura kétségtelenül sokat tanult első komoly üzleti partnerétől, Kovács Mihálytól, akivel egy olyan közös céget alapítottak, amelyben a Magyar Nemzeti Bank akkori elnöke, Bartha Ferenc és későbbi nemzeti filmalapos Havas Ágnes is fontos szerepet játszott. Kovács Mihály állítása szerint a negyvenes évek végén távozott az országból, később kereskedni kezdett a diktatúrával, a rendszerváltás után aranycsempészként és az Agrobank-botrány kapcsán vált hírhedtté. Kovács a nyolcvanas években külföldön támogatta Grósz Károly fiát, akit fel is vett a magyar cégéhez, itthonról utóbbi irányíthatta a különböző ügyleteket. A Kádárt megpuccsoló Grósz maga is kulcsszereplő: az ő vezetése alatt emelkedett fel az a külkereskedő-bankár-hálózat, amely vezető szerepet játszott az ország kifosztásában, a nemzeti vagyon átjátszásában. Bár az említett Kovácsot a különböző ügyek mellett még fegyvercsempészéssel is meggyanúsították, olyan hálózat állt mögötte, amelynek köszönhetően sértetlenül megúszott mindent. Fenyő pedig figyelt. És látta, itt szinte mindent megtehet. Fenyő mestere, avagy a média lenyúlásának története (15. rész). „Európának nincs szíve a számunkra” – 1919, avagy a magyarság legszomorúbb karácsonya
Közhely, de igaz: leginkább a múltunk, történelmünk alapján tudjuk meghatározni önmagunkat. Sokan panaszkodnak most (is) a jelenre, és félnek a jövőtől, de karácsony idején nem árt emlékeztetni magunkat arra, hogy mindig van okunk bízni. Hinni. Nem élünk olyan rettenetes időket. Nézzük csak, hogy mi volt száz éve: 1919 az ország talán legszomorúbb esztendeje volt, az első világháború és a vörös terror pusztítása után a trianoni döntésre várt, vagy inkább rettegte előre a nemzet. Korabeli cikkeket idézünk, amelyek kristálytiszta realitással jósolták meg a közeljövőt, és arra biztattak, hogy sohasem adjuk fel. Ma már tudjuk, hogy a magyarság végül 1919-et is túlélte. Ízlelgessük ezeket a korabeli írásokat, és tanuljunk belőle erőt, elszántságot, hitet, stílust és műveltséget.
Fenyő János és az amerikai magyar maffia, avagy így lett a médiacézár cégének könyvvizsgálója Csányi Sándor
Nem csak Fenyő János végezte golyó által azok közül, akik részt vettek a ma már elfeledett Intervideo megalapításában. A filmes céget Fenyő és egy angol-magyar aranycsempész alapította a rendszerváltás hajnalán, de ott volt a kulcsszereplők között Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnöke és a szovjet tévé munkatársaként odakerült Havas Ágnes, aki később egészen a Magyar Nemzeti Filmalap élére repült. A cég könyvizsgálója az Opten céginfója szerint Demján Sándor titkára, Csányi Sándor lehetett, aki később az OTP elnöke lett. [Frissítés: Csányi Sándor portálunkkal azt közölte, hogy a Magyar Hitelbank Titkárságának vezetőjeként, a külföldi vegyesvállalatok portfóliójának felügyelőjeként került kapcsolatba az üggyel.] Bartha Hornék alatt privatizációs biztos lett, menesztése után éppen Demján emelte fel. Tasnádi Péter vallomása szerint Fenyő az amerikai magyar maffia segítségével szerezte meg azokat a filmes jogokat, amelyeket az Intervideoba vitt. Később az aranycsempész Kovács Mihály kivásárolta őt, ekkor alapította meg Fenyő a Vico-t, amit valódi médiabirodalommá épített. A hálózat, ahogyan talán még sohasem látta. Fenyő felemelkedése és bukása 2., avagy a média lenyúlásának története (14. rész). Kutyaláncon tartott asszonyok, Himnuszért legyilkolt magyarok – Megrázó interjú az elhallgatott újvidéki mészárlásról
1990-ig szólni sem lehetett róla. Aki ezt kutatta Jugoszláviában, azt egyszerűen eltüntették. Letagadták itthon is. A mai kutatások szerint negyvenezer magyart mészároltak le a jugoszlávok (jórészt a szerbek) Délvidéken. Megölték azokat a kislányokat, akik virággal fogadták Horthy Miklóst. Legyilkolták azokat, akik hangosan énekeltek a Himnuszt a miséken. Eltüntették a német lakosságot, voltak asszonyok, akiket rabláncon tartottak a kertben a partizánok. Mit tett a jó Göncz Árpád? Kitüntette azt a kommunista Brankovot, aki saját maga is részt vett a népirtásban. Egy kegyetlen témáról, a máig elhallgatott délvidéki mészárlásról beszélgettünk Andrási Attilával, az Udvari Kamaraszínház igazgatójával, akinek nagyapja túlélte ezt a gyalázatot, de a barátai sorban eltűntek. Álmodj, királylány – Fenyő János elhallgatott szerepe a szépségkirálynő halálában (Hálózati fotósból agyonlőtt médiacézár, 1.)
Fenyő János az állambiztonsági hálózathoz tartozott. Hogy milyen minőségben, arra nincs kézzel fogható bizonyíték, de megpróbáltuk összerakni a képet. Az 1998-ban agyonlőtt médiacézár fotósként kezdte, a magát átmentő kommunista médiacár, Siklósi Norbert és az agitprop vezér Lakatos Ernő egyengette az útját. Fiatalon a szovjet-magyar Ország-Világhoz került, szabad bejárása volt a szovjet nagykövetségre, és szinte hazajárt Moszkvába. Egy interjúban maga kérkedett azzal, hogy a rendőrség azonnal továbbengedi, amikor megmutatja az igazolványát. A fiatal fotós szolgálati útlevelet kapott, szabadon mehetett Nyugatra. A nyolcvanas évek közepén Fenyő fontos szereplője lett a botrányos szépségkirálynő-választásnak, amelynek győztese, Molnár Csilla öngyilkos lett. Ezt az eseményt Siklósiék egyik állambiztonsági leányvállalata szervezte. Fenyőék fotókat csináltak a lemeztelenített fiatal lányokról, amelyeket a tudtuk nélkül eladott egy nyugati erotikus magazinnak. Molnár Csilláékat kihasználták, megalázták, és a fiatal lány ebbe beleroppant. A botrány után bevonták Fenyő útlevelét, de azt későbbi barátjától, az olajügyes Csikós Józseftől visszakapta. Csikós a rendszerváltás előtt a sajtó és az állambiztonság egyik legfontosabb embere volt, Fenyő mindig hálás maradt neki, még a börtönben is meglátogatta. Fenyő felemelkedése, avagy a média lenyúlásának története (13. rész). Felfaltam a legjobb barátomat – Egy vérfagyasztó, elhallgatott tragédiától az Örök tél Emmy-díjáig
November 25-én emlékezünk a szovjet fogolytáborokba hurcolt magyarokra. Ugyanezen a napon kapott Emmy-díjat az Örök tél főszereplője, Gera Marina. A sors ajándéka ez. Kiderült, hogy lehet és kell jó magyar filmeket készíteni, olyan témákról is, amelyekről negyven évig beszélni sem lehetett, aztán meg a filmes szakma hallgatott róluk. Egy rettenetes történetet idézünk meg, a saját barátját felfaló egykori fogolyét, aki a szökése közben, az éhezés őrületében ölte meg a társát. Örülünk ennek a díjnak, és újabb filmeket, könyveket akarunk, hogy ne feledjük el azt a tragédiát, amely nyolcszázezer magyart érintett, és amelyről végre beszélni, írni, filmezni lehet. A lágerkanálra vésett kolostor képe – Iglói Mihályék hite, ereje és kitartása a szovjet fogolytáborban
Istentiszteletetért kaptak különbüntetést a magyar hadifoglyok a Szovjetunióban, de a külön zárkákban, éheztetve is ragaszkodtak a tiltott vasárnapi áhítathoz. A most publikált visszaemlékezést Selmeczi István kutató küldte el nekünk. Az írás főszereplői azok a lelkészek és magyar tisztek, akik együtt raboskodtak a világ valaha volt egyik legjobb futóedzőjével, Iglói Mihállyal, aki szabadulása után világsikerekre vitte a magyar középtávfutást. Iglói Mihály is abba a csoportba tartozott, akiket kiemeltek a borovicsi fogolytáborból, hogy elvegyék a kedvüket az imádkozástól. Iglói cellatársa maga sem tudta, hogyan élték túl: „Volt, hogy Náci [Iglói Ignácz Mihályt mindenki így becézte] a tábor német szakácsától kapott egy megfagyott, nyers takarmányrépát. Megettük. Egy másik alkalommal a németek alvadt vért adtak Nácinak, aki azt köpenye zsebébe rejtve csempészte be hozzánk.” Valahogyan túlélték, de közben összeírták azoknak az áldozatoknak a névsorát, akiknek nem sikerült. November 25-én a szovjet munka- és fogolytáborokba hurcolt magyarokra emlékezünk. Így üzleteltek a volt nácik és korábbi üldözöttjeik, a kommunista külkeresek – Interjú Borvendég Zsuzsannával egy tökéletesen felépített hálózatról
Ismerik Parvusz nevét? Nem? Pedig ő írta meg a németeknek azt a forgatókönyvet, amellyel megdönthetik a cári rendszert Oroszországban. Megvásárolt újságok, újságírók, vírusként hazaküldött Lenin, és sok-sok pénz. A terv bevált, Oroszország összeomlott, majd kiszállt az első világháborúból. Borvendég Zsuzsanna történész szerint ez volt a nagyhatalmak érdeke. Amíg a cári Oroszország csak korlátozottan engedte be a nyugati tőkét, a szovjeteknek már nagyon is szükségük volt rá, ekkor alapították meg azokat a külkereskedelmi vegyesvállatokat, amelyekben egy-egy nyugati bank is benne volt. Ezek a cégek még a nyolcvanas években is működtek, a szovjetek és csatlósaik azokkal a náci német és osztrák emberekkel üzleteltek, akik korábban még üldözték őket. A bolsevik veszélyt Horthy Miklós tökéletesen átlátta, csak nehezen engedte be a szovjet kirendeltséget, amelynek nyolc személyben határozta meg a létszámát. Berlinben ekkoriban 800-an dolgoztak! Hogyan üzleteltek a nácik, a kommunisták, a CIA és a KGB? Erről is beszélgettünk.
Csurka és Csengey megkésett igazsága, avagy egy megnyerhetetlen meccs a hálózati sajtóbirodalom ellen (10. rész)
„Óriási disznóságok vannak ott, írjátok meg, hogy rendet lehessen teremteni” – állítólag ezt mondta Csengey Dénes a Reform újságírójának azokról a tévés visszaélésekről, amelyek ügyében halála előtt vizsgálódott. A legmegdöbbentőbb, hogy bár az állambiztonsági hátterű újság a tragédia után nyilvánosságra hozta a „Csengey-hagyaték” egy részét, utána visszalépett és Tőke Péter titkos munkatárs-főszerkesztő vezetésével megsemmisítették a Csengey Dénestől kapott dokumentumokat. Legalábbis ezt írták. Tény, hogy Csengey a rendszerváltás idejében következetesen felszólalt a posztkommunista-liberális tábor hihetetlen médiaereje ellen, amellyel gyakorlatilag megfojtották a diktatúra után felállt első kormányt. Nála is radikálisabban beszélt Csurka István, aki „kujtorgó ellenforradalomat” emlegetett, és azon értetlenkedett, hogy hogyan lehet még 1990-ben is a legnagyobb példányszámban kiadott napilap a pártállam szócsöve, a Népszabadság. Tény, hogy az idealista, népszerű Csengey sokak szemében szálka volt, nem lehetett sem antiszemitizmussal, sem korábbi cinkossággal vádolni, és lejáratni sem volt egyszerű. Halálának okát sokan megkérdőjelezték, Végvári József egykori állambiztonsági őrnagy pár évvel ezelőtt félreérthetetlenül arra célzott a stábunknak, hogy a sokat kutakodó, népszerű Csengeyt a Szolgálat tette el az útból. Az igazságot talán sohasem tudjuk meg, de az tény, hogy halálával hatalmas űr támadt, ahogyan az is, hogy az egyik tévés vizsgálatból sem lett semmi. Mind Bayer József, mind az őt követő gazdasági igazgatók megúsztak mindent. Csengey és Csurka is megnyerhetetlen meccset játszottak, és bejött az országos 1-es: 1994-ben az MSZP vette át vagy inkább vette vissza a hatalmat. Tihany díszpolgára lett az a dúsgazdag impexes, akinek vezetése alatt milliárdos veszteség érte Magyarországot
Tihanyi díszpolgári címet kapott idén az a Tóth József, aki a kádári diktatúrában azt a Mineralimpexet vezette, amelynek "köszönhetően" több milliárd forint kár érte az országot. Tóth és elődje közreműködtek abban, hogy svájci cégeken keresztül akkori értéken is több milliárd forintot lopjanak el az iráni olaj Magyarországra nézve borzasztóan veszteséges amerikai exportjából. A Tóthék által okozott kár jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy hazánk a rendszerváltás idejére az államcsőd szélére sodródott. Az 1989-es 19,5 milliárd forintnyi költségvetési hiányból ugyanis 3,7 milliárd forintot tett ki az a népgazdasági kár, amit egy korabeli belső vizsgálat szerint az újdonsült díszpolgár és elhunyt elődje, Russay István (másodállásban hírszerző) idézett elő a gátlástalanságával. Hogy még szebb legyen a történet: Russay ausztriai partnere egy volt SS-tiszt volt, akivel a rendszerváltás után is folytatták az ügyleteket. Tóth a sport világában is magasra jutott a rendszerváltás után, a Mineralimpex pénzéből ő fizette az első Taróczy Balázs-féle teniszgálákat, majd egyszerre lettek a kilencvenes években a teniszszövetség alelnökei. Tóth a rendszerváltás után is a Mineralimpexnél maradt, megmaradtak a közös üzletek a korábbi osztrák SS-tiszttel, majd Tóth átigazolt a MOL-hoz, ahol állítólag ő vitte a kenőpénzt (!) a horvátokhoz az INA-val kötött üzlet során. Természetesen milliárdos. És díszpolgár. Csengey Dénes a halála előtt a tévé mocskos ügyeit kutatta – A posztkommunista polip, avagy a média lenyúlásának története (9. rész.)
Bécsi munkája, majd stuttgarti ösztöndíja után a Magyar Televíziónál folytatódott a közgazdász-káder Bayer József felemelkedése. Az agitpropos fővezér Lakatos Ernő és Berecz János emberének tartott Bayer négy évig dolgozott a tévénél, és bár a propagandasajtó szerint ez sikertörténet volt, valójában a tévé [ahogyan az ország] eladósodott. Bayer jókor, 1989 tavaszán váltott, átment a Springer Budapesthez, a tévénél korábbi beosztottja, strómanja, Sándor Gyuláné lett az utódja, akinek férjét Bayer saját cégénél alkalmazta. Nem csak őt, a tévé technikusból lett gyártási igazgatójának, Horváth Lórántnak a felesége is Bayer csapatát erősítette. Így alakult ki az a posztkommunista hálózat, amely a rendszerváltás korszakában és után is uralta a magyar médiát. Jellemző, hogy Bayer egyik legfontosabb springeres embere, Nemes Péter az MSZMP KB politikai munkatársaként került a tévéhez, Bayer magával vitte, és hosszú évtizedekig együtt irányították a megyei sajtót. Meglepő, hogy az összes Párt által kinevezett főszerkesztőt megtartották és megvédték? Vagy, hogy a Sándor Gyuláné és a tévés visszaélések ügyében indított korrupciós, sikkasztós ügyek mind elbuktak? Nem igazán, ahogyan ezzel az átmentett hálózattal az is papírforma volt, hogy a vidéken a ma is gyűlölt MSZP 1994-ben letarolta a megyéket. Néhányan már akkor is vizsgálódtak, közéjük tartozott az a Csengey Dénes, aki halála előtt éppen a tévés ügyekről akart megjelentetni anyagokat. Szerettünk volna még élni (M5, 21:00) – Egy megrendítő szerelem igaz története az '56 utáni megtorlások idejéből
Szerelmesek voltak, de a diktatúra példát akart velük statuálni. Tumbász Ákos és Forró Marianna katolikus szertartás szerint, de titokban házasodtak össze az 1956-os forradalom és szabadságharc után. A hatalom és az állambiztonság beleszőtte őket egy koncepciós perbe, amihez semmi közük nem lett volna. Tumbász Ákost előbb életfogytiglanra ítélték, aztán ezt halálbüntetésre változtatták. Huszonnégy évesen végezték ki. Felesége csak szabadulása után értesült a tragédiáról, sohasem ment többet férjhez, de sokáig nem beszélhetett a történtekről. Október huszonharmadikán mutatja be a televízió azt a dokumentumfilmet, amelyet szép szerelmükről és megrázó tragédiájukról készítettek. Történetüket a film létrejöttében kulcsszerepet játszó Borvendég Zsuzsanna történész írta meg a PestiSrácok.hu-nak. Baksát meg akarták ölni, Radicsot tönkretették – „A Taurus elsöpörte volna a magyar könnyűzenei életet. Ha hagyják” (Kisfaludy András interjú, 2. rész)
Radics Bélát tönkretette, a Syrius álmait széttörte, a Kexet szétbomlasztotta a diktatúra. Ezek (is) voltak azok az elhallgatott zenekarok, amelyek nem kapták meg az esélyt a nagylemezre, amelyeket kőkeményen üldözött az olykor már puhának hazudott kádári diktatúra. Voltak egyéb trükkök is, Zoránt a nagylemez álma miatt bevették a Taurusba, Som Lajos ekkor kiszállt, a régi, kőkemény zenekarnak vége volt. Baksát pedig éppen Zoránék Metrójába csábították, hogy így a Kextől is megszabaduljanak. Az egyik legfontosabb ügynök éppen a Metro zongoristája, Fogarasi János volt. Kisfaludy Andrással, a Kex dobosával, az Elhallgatott zenekarok című dokumentumfilm rendezőjével a régi idők tabutémáiról beszélgettünk, nyíltan, őszintén. Szóba kerültek az ORI-t irányító egykori ÁVH-s tisztek, a Hanglemezgyár félistenként élő vezetői, a támogatott zenekarok. És amelyeket eltapostak. Halottaink és a Gulág rabjai végre elnyerik igazságukat – Megkapjuk az oroszoktól a közel hétszázezer magyar fogoly kartonját
„Egy háborúnak akkor van vége, amikor az elpusztultakat el lehet siratni” – mondta néhai Menczer Gusztáv egykori Gulág-fogoly arról az évtizedekig elhallgatott, de később is tabusított tragédiáról, amely hét-, de inkább nyolcszázezer magyar embert érintett. Most egy hatalmas lépés történt a múltfeldolgozást, a kollektív megbékélést tekintve, az oroszok december elsejéig átadják a közel hétszázezer magyar hadi- és politikai fogoly azonosító kartonját. Ezt a fantasztikus hírt a Parlamentben jelentették be, ami szimbolikus azután, hogy a szocialista kormányok alatt még beszélni sem beszéltek a Gulágról. Persze pontosan tudjuk, hogy miért. Ahogyan Placid atya mondta „nagyon nehéz az olyan öreg emberekkel mit kezdeni, akik nem brosúrákból ismerték meg a kommunizmust.” A Gulág tragédiáját Magyarok a Gulágon című honlapunkon (Magyarokagulagon.hu) is körbejártuk, az unikális hangfelvételek, interjúk, borzasztó és felemelő történetek most is meghallgathatóak, elolvashatóak. A kommunisták a földi Mennyországot ígérték, de a Poklot hozták el – Tabudöntögető interjú Andrási Attila rendezővel 1919-ről
„Azt ígérik, hogy a Mennyországot hozzák le a Földre, de végül Poklot teremtik meg. Meg vannak győződve arról, hogy pont a vakhittől szabadulnak, és ettől megszabadítják az egész emberiséget, azt is, aki akarja és azt is, aki nem” – mondja Andrási Attila rendező, színházigazgató a bolsevikokról, de akár az új idők új forradalmárjairól is elmondhatta volna ugyanezt. A Kamaraszínház vállalt missziója, hogy a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó darabokat mutasson be, ilyen volt az 1918, ilyen a Janus és Mátyás, és ilyen lesz az 1919 is. A színház vezetőjével a bolsevizmus és kommunizmus vírusként való elterjesztéséről, a Lenin hazaszállítását levezénylő németekről, a Budapestre, majd Bécsbe küldött Kun Béláról, és úgy általában a kommunizmus nagy hazugságáról beszélgettünk a Kamaraszínház új, készülő darabja kapcsán. Kex, Taurus, Syrius – legjobbjainkat taposta el a diktatúra, a legendás Kex dobosával, Kisfaludy Andrással az elhallgatott zenekarokról beszélgettünk (1. rész)
A hatvanas évek végén a diktatúra megijedt azoktól a friss, kiugróan tehetséges zenekaroktól, amelyek valahogyan eltértek az elvárt és már támogatott stílusoktól, például a langyos, a rockhoz képest aludttejre emlékeztető beat-től. Radics Béla talán minden idők legnagyobb hatású magyar gitárosa volt, de sohasem lehetett nagylemeze, a rezsim üldözte, ellehetetlenítette, komoly játszmákat folytattak ellene. Ugyanígy mindent megtett a Párt és az állambiztonság a Kex felbomlásáért, amelynek énekesét, Baksa-Soós Jánost gyakorlatilag elüldözték az országból. Nagylemezt ők sem, és a zseniális jazz-rockot játszó Syrius sem jelentethetett meg sokáig, utóbbinak akkor adták ki mindössze ötezer példányban az albumát, miután Ausztráliában megjelent, és hatalmas siker lett. Kisfaludy András zenésszel, filmrendezővel, a Kex egykori dobosával beszélgettem a Kádár-diktatúra valódi arcáról, és azokról az elhallgatott zenekarokról, amelyek ma is legendásak, de amelyekről nagyon keveset beszélünk. Szóba kerülnek a rendszer kegyeltjei, a jól fekvő Bródy-Sztevanovity kettős, ahogyan az is, hogyan rugdosta a birkózóból lett kommunista kápó Rajnák egy szerencsétlen lány nemi szervét. És az az ügynök is, akit megerőszakoltak és megvertek az előzetesben, és csak úgy engedték ki, ha aláír, és jelent a Kalef "galeriről" és a Kexről. Kisfaludy András megtisztelt azzal, hogy tegezhettem, az interjúban sem teszünk másképp. Bayer József és a hírszerzéshez tartozó Collegium Hungaricum – Nevezhetjük-e a Springer Budapest vezetőjét a hálózat emberének?
A címben feltett kérdésre a válasz: igen és nem. Bayer József a Marx Károlyon végzett, majd fiatalon Bécsbe küldték, ahol a kádári állambiztonság kulcsfontosságú objektumához, a Collegium Hungaricumhoz került. Bayer a CH titkára, a vezető Pamlényi Ervin közvetlen beosztottja lett. Pamlényi az állambiztonság ügynöke volt, aki azért vállalta az újra beszervezést, mert tudta, hogy csak így kaphatja meg az állást. Bayert a bécsi kiküldetése után Stuttgartba küldték ösztöndíjjal, ez is a kiválasztottak terepe volt. Hazatérve fiatalon a tévé kereskedelmi igazgatójává tette az átalakulásra készülő diktatúra, hogy 1989-ben a Springer Budapest vezetőjévé válassza a német-magyar vegyesvállalat, amelyet a katpolos Von Ferenczy segített összehozni. Ezután Bayer vezényelte le a megyei lapok átjátszását, megtartva az összes MSZMP által kinevezett főszerkesztő-kádert. Bayer megbízható elvtárs volt és maradt, idén vonult csak vissza, miután harminc évig a magyar média egyik legbefolyásosabb figurája volt. A Hálózathoz tartozott? Igen. Be volt szervezve? Nincs rá bizonyíték, de igazából valahol lényegtelen is. A média lenyúlásának titkos története - 8. rész. Megakadályozhatta volna Mátyás Mohácsot? – Janus Pannonius árulásának nyomában
Mátyás király híres, Európa-szerte rettegett fekete seregével és az akkor még erős, központosított Magyar Királyság erejével, a pápa és Velence támogatásával megindulhatott volna a törökök ellen. Mégsem indult. Részben emiatt lázadt fel ellene 1471-ben az addig hűséges Vitéz János és híres költőnk, Janus Pannonius. Mátyás hamar felszámolta az összeesküvést, és bár valószínűleg megbocsátott volna a délre menekült Janusnak, ő 1472-ben elhunyt. Ki árult el kit? Mi vezetett a két férfi egymás ellen fordulásához? Máshogy alakult volna a történelem, ha Mátyás visszaszorítja a törököket? Ennek hátterébe tekint be cikkünk, és ezzel a kérdéssel foglalkozik Pozsgai Zsolt Mátyás és Janus című drámája, amit a hónap végén mutat be először a Kamaraszínház. Hálót fontak Márai Sándor és Wass Albert köré – A nemzetinek álcázott hálózati kiadók, avagy a média lenyúlásának története (6.)
Fegyvercsempészet, lopott autók és Márai Sándor, Wass Albert, illetve a III/III.-as főnök könyveinek megjelentetése. Durva? Pedig a hírszerzés és a kádári diktatúra sajtócárja, Siklósi Norbert véghez vitte. Siklósiék több kiadót létrehoztak a rendszerváltás folyamán, a PallWestet a papíron konzervatív költő, Tamási Orosz János titkos megbízott vezette, ők adták ki az állambiztonsági főnök, Horváth József könyvét is, de az újra kiadhatónak ítélt Wass Albert életműből is hasznot akartak húzni. A Molnár János ügynök vezette Griff Kontinent Kft. Márai Sándor műveit akarta megjelentetni, Siklósi és a hírszerzés komoly pénzt remélt a legendás, éppen akkor elhunyt író köteteiből. A Griff összejátszott a Skála World Trade-del, azzal a leányvállatattal, amelynek anyacégét korábban az a Demján Sándor vezette, aki később, már a Hitelbank vezéreként ezt az egész reformos, mai napos társaságot ellátta tőkével. A történet összes szereplője befutott a rendszerváltás után, „Orosz” ügynök, azaz Érsek Iván is saját lapot kapott, amit a KGB-hez köthető Bara István adott ki. Ha az összképet nézzük, érthető, hogy miért is dolgozhatott Tamási Orosz később tíz évig a posztkommunista Vasárnapi Híreknél. És persze az is, hogy miért bukkant fel a Kaput vezető Brády Zoltán annyi zavaros, zűrös ügynél (Fenyő János halála, Eduardo Rózsa-Flores halála, őszödi beszéd). A székely mártír, akit két diktatúra is beszervezett – A nemzeti oldal és az állambiztonság, avagy a média lenyúlásának története (5.)