Vesztegzár
Kurtz ezredes járványügyi észrevételei
Igazságtalan világ
Valahogy mindig félúton, valahogy mindig célkeresztben – Tíz éve halt meg Varga Zoltán, a diktatúrában és később is lejáratott futballzseni
Tíz éve hunyt el Varga Zoltán. Játékosként és edzőként is százezrek rajongtak érte. Az egyik legzseniálisabb futballista volt, de disszidálása után igazán sehol sem tudott megragadni, pedig Cruijff utódja lett az Ajaxban. Itthon lejáratta a kommunista sajtó, újságíró-ügynökök és KISZ-káderek írtak róla gusztustalan cikkeket. A sportvezetés elérte, hogy eltiltsák, aztán – szinte biztosan ártatlanul – meghurcolták egy bundabotrányban. Miután a kilencvenes években hazatért a Fradihoz, először imádták, de aztán összezördült a csapat több alapemberével, és a média nagy része is végig ellene volt. A sajtóhadjáratot nemezise, Hegyi Iván vezette, aki a Népszabadságban mindent megtett Varga ellehetetlenítéséért. Sikerült: a magyar futball velejéig züllött, kilencvenes-kétezres évekbeli mocsarában Varga képtelen volt alkotni. Őszinte, a konfliktusokat nem kerülő, hanem abba beleálló egyénisége tökéletes ellentéte volt annak a kádári korszakból eredő mutyivilágnak, amely végül megsemmisítette őt. Cikksorozatunkkal emlékezünk rá.
A járvány a legjobbat hozza ki belőlünk – Takács Erzsébet tüdőgyógyásszal beszélgettünk (PS-interjú)
A koronavírus-járvány az orvosok és betegek közötti viszonyban is egészen új helyzetet teremtett. Mindannyian láthatjuk a közösségek felajánlásait, amikor meleg étellel vagy valamilyen apró figyelmességgel szeretnék meghálálni az "első vonalban" dolgozók értünk végzett szolgálatát. Az egészségügyi dolgozók emberfeletti küzdelmeiről, illetve a feléjük irányuló szeretetről és törődésről portálunk Takács Erzsébet tüdőgyógyászt kérdezte, aki saját praxisában is szembesült az utóbbi hetekben végbement hihetetlen változásokkal. A doktornő abban bízik, hogy a járványhelyzet elmúltával a most felszínre törő megannyi pozitív emberi vonásból a lehető legtöbb megmarad.
Régi idők orvoshősei: Plósz Lajos, akit a '48-as kormány küldött a havasalföldi határra a kolerajárvány idején
Mindenki elismeréssel adózik azoknak az orvosoknak, ápolóknak, egészségügyi dolgozóknak, akik minden erejükkel a mostani járvány ellen küzdenek. Régen is voltak hőseink: ilyen az a Plósz Lajos, aki Kossuth orvosa volt, és akit 1848-ban a havasalföldi határra küldtek, hogy mindent megtudjon a terjedő kolerajárványról. Plósz doktor jelentéseket tett, ami után a nemzeti kormány megtette a szükséges intézkedéseket. Plósz később is hazafi maradt, fiai mind kiugró eredményeket értek el az életükben, ezért is fájó, hogy a kommunizmus után sem kapta vissza eredeti nevét a budapesti Plósz Lajos utca. Az orvos jelentéseit ükunokája, Plósz Sándor küldte el a portálunknak, mi az ő írását megszerkesztve mutatjuk be ezt az elfeledett hőst.
Stratégiai fontosságú afrikai városaik miatt a spanyolok is szárazföldi határaikon küzdenek a migrációval
Spanyol sajtóértesülések szerint hétfőn ismét megrohamozták Melilla városát a fekete-afrikai bevándorlók. A város körül húzódó, több méter magas határkerítést rendszeresen megpróbálják áttörni a migránsok, akik Marokkó felől próbálnak meg bejutni az uniós állam Afrikában található területére. Nem is tudta, hogy Spanyolországnak vannak Afrikában területei? Megmutatjuk, hogyan és miként alakult így "történelmileg", és mi a szerepe például a britek birodalmi politikájának ebben!
Kibírja-e Ukrajna a járványt, és ami utána jön?
Néhány napja bemutattuk Romániát, amelyet csak azért nem fektet két vállra a járvány, mert már eleve úgy volt; a koronavírus csak a magatehetetlen testet rugdalja. Ám itt van mellettünk a másik IMF-bábállam, amelyben, ha lehet, még durvább nyomorba kényszerítették a magyarságot. Tudjuk, hogy a koronavírus a legyengült, sok krónikus alapbetegséggel küzdő szervezetekre a legveszélyesebb, így nem lennénk meglepve, ha sem Románia, sem Ukrajna nem lenne többé képes önállóan lemászni a kórházi ágyról. Ugyanakkor a Kárpátalján élő magyarok miatt ez esetben sem nevetni támad kedvünk.
Nagyot szenvedni, ugyanakkor nagyot alkotni magyar erény – Dénes Zoltán atyával beszélgettünk (PS-interjú)
Miközben a koronavírus valósággal végigsöpör a világon és tízmilliók szenvednek az otthonuk falai közé zárva vagy éppen kórtermekben, újra felmerül a kérdés, hogy a hitünk miként segíthet bennünket keresztül a legkilátástalanabbnak tűnő órákon is. A járványhelyzet viszontagságos pillanatai közepette az Istenbe vetett hitről és az egymásra való odafigyelésről kérdezte portálunk Dénes Zoltán plébánost, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri tanácsadóját, mint olyan embert, aki hivatása és szolgálata révén egészen új megvilágításba helyezheti az embereket napjainkban leginkább foglalkoztató kérdéseket.
Parkolás koronavírus-járvány idején
Jó úttörő ott segít, ahol kell - koronavírus-járvány esetén is. Karácsony Gergely ugyanakkor úgy tűnik parkolás tekintetében nem szándékozott jó úttörő lenni. Nem lehetett ugyanis Budapesten vagy például Szombathelyen, Pécsett sem egyébként ingyenesen parkolni, a pénzeket továbbra is beszedték, bírságoltak, ott ahol, csak tudtak. Az (ál) indok az volt, hogy a járványveszély nőne. Érdekes módon Bécsben vagy Székesfehérvárott nem nőtt a parkolási bírságok eltörlésétől a járványveszély. Persze később kibújt a szög a zsákból: egy „haladó” Index cikkben megválaszolták az önkormányzatok fejei a fő problémát: bevételkiesés! Aztán jött a kormányfői döntés és mégis lehetett változtatni. Megjegyzem most az az ellenzéki mondás, hogy „az önkormányzatok pénzét” vették el. Olyan pedig csak szólok, nincs, sohase volt.
(Már megint) listázunk
A hivatásos rettegők és demokráciaféltők egyik kedvenc fejlövése a listázás. Visítanak, sivalkodnak, prüszkölnek amikor konkrétan név szerint felsorolásra kerülnek olyan személyek, akiknek valamilyen szempontból súlyosan vaj van a füle mögött. Ez természetesen csak akkor problémás, ha a Soros György szervezeti hálójába tartozó, általa fizetett, a demokratikusan választott magyar kormányt napi 24 órában megdönteni kívánó aktivisták vannak terítéken. Vagy, amikor a Magyar Tudományos Akadémia által fizetett olyan „kutatókra” derül fény, akik hosszú évek óta semmilyen érdemi munkát nem végeztek, de megírtak 1-1 megfelelő tanulmányt a genderjogokról, a feminizmusról, a szexmunkásokról, vagy épp a „roma LMBTQ első szikrái”-ról.
Parkolódiktatúra
Bezzegromániától elköszönünk. Felkészül Románia?
Megdöbbentő képekkel szembesíti az embereket a koronavírus-járvány, elég csak a barcelonai parkolóházban vagy az olaszországi sátorban sorakozó koporsókra gondolni. Hasonlóan megdöbbentő hírekért azonban nem kell ilyen messzire mennünk, elég csak a szomszédságig. Persze legyinthetnénk, hogy a románok baja, de ez sajnos nem igaz. Alig két hónapnyira Trianon századik évfordulójától újra megdöbbenhetünk azon, hogy micsoda harmadik világbeli körülmények közé taszították az európai civilizáció részét képező magyarok jelentős részét. Ez a válsághelyzet arra is ráébreszthet minket, hogy kik dobták oda ezeket a magyarokat. Ugyanazok, akik most a magyar jogállamiságon aggódnak.
Mindent tudni akarok
A gazdaság van az emberekért, nem az emberek a gazdaságért
Folyamatosan jelenti be a kormány a gazdaságvédelmi akcióterv részleteit. Reménytelen és értelmetlen ellenzéki bírálatok következnek majd, amelyeknek az lesz a lényege, hogy sokkal több pénzt kellene elkölteni és azt nem a gazdaság újraindítására kellene fordítani, hanem segélyként odaadni az „embereknek”. A kommunistáktól és a nyilasoktól a liberálisokig terjedő szivárványkoalíció minden tagja mindig is összekeverte a hangulatjavító intézkedéseket a gazdaságpolitikával. Pontosan ugyanazt csinálnák most is, amit mindig. Eladósítanák az államot, miközben az aktuális kihívásokra nem reagálnának, és hagynák, hogy a multinacionális vállalatok kimaradjanak a válságkezelésből és persze a közteherviselésből. A gazdaság magyar tulajdonú részét pedig jó szokásuk szerint ellenségként kezelnék.Ajánljuk még
A Tanácsköztársaság véres szellemisége szabadulhat ki a palackból, ha hagyjuk...
Ha elolvassuk Fekete István Zsellérek című regényét, ijesztő felfedezést tehetünk: a Tisza Párt mintha a Tanácsköztársaság bolsevikjainak reinkarnációja lenne.
Megdicsőülés helyett száműzetés – Háromszázötven éve született II. Rákóczi Ferenc – II. rész (PS-exkluzív)
A vezérlő fejedelem élettörténetének második részében a tiszaháti felkelést és száműzetésének éveit idézzük fel.
Nyílt meccsen jó játék és igazságos döntetlen - Barátságos mérkőzés: Magyarország–Görögország 0–0
A szombat esti, szlovénok elleni győzelem után ma döntetlen játszott válogatottunk Görögországgal.
Kegyelemre várva: a Budaházy család és a terrorvád 14 éve
A Hunnia-ügy tizenhét vádlottja közül hétnek adott kegyelmet a közelmúltban Novák Katalin köztársasági elnök. Tíznek nem, azaz esetükben a döntést elhalasztotta. Budaházy Györgynek, a 2006-os nemzeti ellenálás vezéralakjának az újév nem hozta el a szabadságot. A háromgyermekes gépészmérnök édesapa 2009 óta áll büntetőeljárás alatt, a legsúlyosabb terrorváddal olyan események miatt, amelyek a gyurcsányi rendőrterror idején történtek és amelyekben egyetlen ember haja szála sem görbült meg. Amikor Budaházyt először elvitték a rendőrök, a legkisebb lánya mindössze 3 éves volt. Három gyermek nőtt fel úgy, hogy az édesapa fontos helyzetekben, amikor szükség lett volna egy apára, nem lehetett mellettük. A PestiSrácok.hu exkluzív riportjában most ők, a családtagok mesélnek: Bernadett, a feleség, akinek össze kellett tartania a családot; Villő, akinek kisgyermek korában konkrétan nélkülöznie kellett az apát; Boglárka, az NB I-es röplabdázó, aki éveken át hiába nézett a lelátó felé, édesapja büszke tekintetét keresve; és Botond, aki a közös filmnézésekre, íjászatokra emlékezve merített erőt, amikor tizenévesen neki kellett lennie a férfinak a családban, az erőt tartani édesanyjában és húgaiban. A közgazdász feleség ma egy ügyvédi irodában dolgozik, a két nagyobb gyermek egyetemre jár, élsportoló, a legkisebb még gimnáziumba – minden nehézség ellenére olyan emberekké váltak, akikre édesapjuk büszke lehet.
