Vezércikk
Márki-Zay Péteren már a súgógép sem segít, így inkább alapít egy igazikonzervatív pártot
Hiába tett meg mindent Gyurcsány kérésére Márki-Zay Péter, hiába engedett a pártoknak minden hatalomtechnikai kérdésben, és hiába hízelgett az ellenzéki szavazóknak, minden emberfeletti erőfeszítés ellenére sem tudott igazán beilleszkedni. (Jogos az az érzés, hogy máshol sem sikerült volna...) Ezért, ahogy közeledünk a választásokhoz, ahogy romlik Márki-Zay megítélése (akin már a súgógép sem segít), úgy mélyül a szakadék. Az identitás nélkül maradt miniszterelnök-jelölt inkább alapít egy „igazikonzervatív” pártot, mintsem szembenézzen nyilvánvaló kudarcával. Hogy ez mennyire jó ötlet három héttel a választások előtt, azt mindenki maga döntse el. Mindenesetre, ha a stratégiai cél az összeomlás előli elmenekülés, akkor érthető a kétségbeesett kapkodás. Ahogy érthető a Jobbik dühe is, hisz ők is magukénak érzik azt a nemes küldetést, amiben az irdatlan mennyiségű „igazikonzervatív” szavazópolgár végre tisztességes baloldali (!) képviseletet kap az országgyűlésben.
Miért nem ért véget a történelem?
1991-ben az az illuzórikus gondolata támadt a Nyugatnak, hogy a liberális demokráciák megnyerték a hidegháborút, amely gondolatot voluntarista értelmiségiek egész hada is erősítette az észak-atlanti civilizáció társadalmaiban, politikai, gazdasági, kulturális elitjeiben is. Némelyek egészen odáig mentek, hogy véget ért a történelem. Pedig valójában csak Közép-Európában változtak meg radikálisan a befolyási övezetek határai; a Szovjetunió tűnt el a térképről, nem Oroszország.
Nagy szükség lesz Novák Katalin megingathatatlan értékrendjére
Az Országgyűlés Novák Katalint választotta meg Magyarország új köztársasági elnökének, aki május 10-től kezdi majd meg államfői ciklusát, amely öt évre szól: 2027 tavaszáig tölti majd be a legfőbb közjogi méltóságot. Aligha vitatható, hogy Magyarország első női köztársasági elnöke egy rendkívüli történelmi időszakban áll majd hazánk, nemzetünk élén.
Lehet, hogy a kamudiplomás Bangóné még tisztességesnek számít a baloldali mérce szerint?
Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP volt képviselője nem ma kezdte a szakmát. Hűséges és elkötelezett komcsi volt ő már régóta, lelki nagyságát pedig talán az mutatta meg leginkább, amikor 2004-ben önként vállalta, hogy a kettős állampolgárság ellen uszító óriásplakáton férjével és kisgyermekeivel együtt pózoljon. Gyurcsány Ferencnek pont ilyen emberek kellettek, akik képesek a saját nemzetüket is gondolkodás nélkül elárulni, sőt, még büszkék is rá később. Azóta volt már k*rva erős kép, patkányozás, parttalan hazudozás és hergelés, végül pedig a nemlétező diploma tette fel a koronát erre a gyönyörű pályafutásra, amelyet saját pártja sem viselt tovább és kirúgta. Bangóné azonban most megtörte a csendet és a függetlenségénél csak objektivitásában erősebb Indexnek adott egy interjút, amelyből csak úgy süt a sértettség, meg nem értettség, és végül kiderül az is, hogy Bangóné fájó szívvel veszi tudomásul, hogy olyan világban élünk manapság, ahol a hozzá hasonlóan tisztességes politikusokra már nincs többé szükség. Nem kell felébrednünk, ez a ma a valóság a baloldalon.
Ukrajna: a pokol kezdete vagy tisztítótűz?
Ezzel még tartoztam... Mert hogy a múlt keddi vezércikk első fele olyan hosszú lett, hogy végül - az olvasók túlterhelését elkerülendő - a második fele erre a hétre maradt. Akkor végigvettük, hogy ki miért áll valamelyik fél pártján ebben a konfliktusban. A mostaniban pedig óvatos optimizmussal szeretnék arról elmélkedni, milyen eredménye, rejtett pozitívuma lehet a háborúnak.
Levél Ljubov Nepopnak, Ukrajna budapesti nagykövetének
Tudod, mi lesz holnap és holnapután?
Küldjünk fegyvereket Ukrajnának! Mi is vesszünk össze Oroszországgal! Mi is kezdjük el felvilágosultan vegzálni a nálunk levő orosz balett-táncosokat meg fociedzőket! Liberális demokráciához méltón mi is foglaljuk le a nálunk lévő orosz érdekeltségek magántulajdonait! Firkáljuk rá az oroszokhoz köthető boltok kirakatára, hogy „RUSSIAN SCUM”, ahogy a híresen toleráns náci Németországban csinálják most, meg a '30-as években csinálták a zsidó boltokkal! Ilyeneket csinál amerikai parancsra, de talán saját agyalágyultságból is az Európai Unió elitje, és ilyenekre akarna rávenni minket a magyarországi baloldal. Jó, de utána mi lesz? A következményekért ki vállal felelősséget? Ki oldja majd meg őket? Egyáltalán érthető még a „felelősségvállalás” kifejezés?
„Őtet is” – Ne hagyjuk elfeledni a Délvidéken a magyarságukért legyilkolt tízezreket
Ebben a szörnyű, háborús jelenben különösen emlékeznünk kell azokra, akiket többségükben teljesen ártatlanul elpusztítottak. Még akkor is, ha erről nemhogy beszélni, még írni is nehéz. Mert mit mondjunk arról a két tizenéves lányról, akiket csak azért erőszakoltak és gyilkoltak meg a jugoszláv partizánok, mert néhány évvel korábban virágcsokorral köszöntötték Horthy Miklóst? Mit mondjunk erre a szörnyűségre, amelyet még meghallgatni is alig bír az ember, s a szobában egyszerre fagy le a kérdező és a kérdezett? Mit mondjunk? „Őtet is”. Írás a délvidéki népirtásról és arról, miért kell ezt valahogyan kiírni, kibeszélni „magunkból”.
Georg Spöttle: a szívem szakad meg a felfegyverzett gyerekekért
Mennyit ér a hatalom? Ukrajna keményen védekezik, az tény. Még az orosz hadvezetést is meglepte, hogy milyen ellenállásba ütköznek csapatai. Volodimir Zelenszij ukrán elnök pedig minden lehetséges fórumon hazafias szavakkal lelkesíti a népet, hogy mindenki ragadjon fegyvert és harcoljon Ukrajna szabadságáért.
Putyin rossz, Orbán rosszabb, a kárpátaljai magyarok pedig nem érdekesek, avagy hová tűntek a Soros-szervezetek?
Mit tesznek a Soros-szervezetek a kárpátaljai magyarokért? Egy nagy semmit, kivétel a Helsinki Bizottság, amely a háborúra hivatkozva kéri az egy százalékos támogatást. Majd persze „emberjogi” közleményt gyárt, meleg étel helyett politizál. Szidja Putyint, gyalázza a magyar kormányt. Majd gonosz furfanggal „menekült státuszt” követel a magyar útlevéllel rendelkező kárpátaljai magyaroknak – mert szerintük „bajban lesznek”, ha csak szimplán magyarok... Ja, hogy nem muszlim bevándorlókról van szó? Akkor mindent értünk. De legalább most befoghatnák a szájukat! Ha már segíteni nem akarnak, legalább olyat ne mondjanak, ami árt a magyarságnak.
Oroszország eltörlése
A felháborodott Nyugat el akarja törölni Oroszországot, az orosz kultúrát és persze az orosz birodalom minden nyomát is. Mondjuk az oroszok ezt eddig is így érezték, nagyon nem fogja újdonságként érni és megviselni őket. Azt mondják, minden háború első halottja az igazság, habár pontosabb lenne úgy mondani, hogy a háborúban fel sem vetődik az igazság kérdése.
Magyarország az igazi menekülteken mindig segített és segíteni is fog
Fel tudnának sorolni állandó, mindent meghatározó mantrát az ellenzéktől az elmúlt 6–7 évet nézve? Minden bizonnyal. De mindegyik közül talán a legmeghatározóbb az volt, amikor a magyar kormány – és úgyszólván az egész magyar társadalom – xenofóbiával, idegengyűlölettel, rasszizmussal való gyanúsításába kezdtek, úgy 2015 nyara tájékától kezdve. Tudják, olyan volt ez, mint a '90-es évek elejétől kezdve az antiszemita-vád: semmivel sem kell alátámasztani, elég, ha elég hangosan és elég sokat, lehetőleg elég sokan mondják el.
Horogkereszttel a sarló-kalapács ellen? Legyünk ennél bölcsebbek!
Borzalmas háború tört ki a szomszédunkban, amely nem csupán az ukrán és orosz katonák, hanem a civilek között is egyre több áldozatot szed. Minket, magyarokat rettenetes érzésekkel tölt el a vérontás, hiszen Közép-Európában és hazánkban az utóbbi száz évben a háború egyet jelentett a tarvágással, az ország és a nemzet ugyanis hihetetlenül megsínylette a barbár háborúkat, amelyekhez ráadásul semmi közünk sem volt. A most kitört orosz-ukrán háború azért is különösen fájdalmas, hiszen a rettenetesen sokat szenvedett kárpátaljai magyarok is újból célkeresztbe kerültek. Nagyon sokan elhagyták az utóbbi napokban az otthonaikat, sok magyar férfit pedig besoroztak az ukrán hadseregbe, hogy olyan háborúban hullassák vérüket, amely nem az övék. Az ukránok cserében magyargyűlölettel, halállistával, megszégyenítéssel és megalázással fizették előre a zsoldot magyar testvéreinknek. Kegyetlen és kettős a helyzet, hiszen ismerjük az oroszokat, ismerjük a módszereiket, évtizedeink voltak arra, hogy megtanuljuk, semmi jót sem várhatunk tőlük. De ismerjük már az ukránokat is, ezért nem szabad átesni a ló egyik oldalára sem, Magyarországnak figyelnie kell önmagára és a kárpátaljai magyarokra egyaránt, a menekülteket pedig közben be kell fogadnunk. Ahogyan ez most is történik. De azt is tudjuk, hogy a horogkereszt sosem volt jó megoldás a sarló-kalapács ellen, hiszen egy tőről fakadnak, és semmi jó sem sül ki belőlük. Eljutottunk oda, hogy ma nehéz mindkét szélsőségre nemet mondani, mert aki nem ujjong az ukrán banderistákkal együtt, az rögtön Putyin csatlósává válik, pedig nagyon nincs ez így.
Semmit sem ér az ukrajnás profilképed
Gondoljunk csak bele, mire mentünk vele, hogy 1956-ban tele volt a Nyugat a magyarokat ünneplő újságcikkekkel és híres emberek jelképes gesztusaival, miközben idehaza ezreket lőttek le, majd a kommunisták még fel is akasztottak 600 embert! Na, pontosan ennyit ér most az ukránoknak, hogy kék-sárgára színezted a profilképedet, meg hogy Michael Douglas kék-sárga díszzsebkendőt szúrt a zakójába, amikor elment megünnepeltetni önmagát a Screen Actors Guild díjkiosztó gálára. Az unatkozó jóemberkedők feltehetően sem a konfliktus eredetét, sem a szembenálló feleket nem ismerik, csak benyalják az elsődleges csatornákon érkező propagandát. Mert nemcsak orosz propaganda létezik ám, hanem amerikai is, és egyiknek se szabad hinni.
Az oroszok lennének a jófiúk??? Hogy juthattunk idáig??? – avagy: Ukrajna lesz a genderőrület tisztítótüze, a wokeizmus Waterloója?
Nem, nem az oroszok a jófiúk, mielőtt a független-objektív sajtó (FOS) kiforgatná a szavaimat. Ebben a háborúban nincsenek (sincsenek) jófiúk. A kérdőjelek nem véletlenek: ma sokan hajlamosak Magyarországon inkább az orosz álláspontot elfogadni ebben a konfliktusban. Igyekszem megválaszolni, hogy vajon miért. Figyelem! Realista elemzés következik! (Utána pedig egy optimista okfejtés, amit óvatosan kéretik olvasni, mert sértheti mindenféle hibbant jóemberkedők és áldozati csoportok érzékenységét.) És hogy mi köze a címhez az alcímnek? Minden kiderül, olvass...
„Csak egy éjszakára” – Pár sor a háborúból nyerészkedőkről, a haszonlesőkről és a csend erejéről
Mi a feladatunk az ukrajnai háború kapcsán? A menekülteknek való segítségnyújtás. Aki hisz Istenben, annak az ima. Másnak az elmélyülés. Az adománygyűjtés. A csendben maradás, a józanság. Vezércikk.
Háború
Nézem a televízió képsorait, a tankokat, a harckocsikat, az állig felvegyverzett katonákat, kötelékben elhúzott helikoptereket, harci repülőgépeket, a rakéták pusztító eredményét, a kiégett, rommá lőtt lakóházakat, középületeket. Nézem a felrobbantott gázvezetékek, olajfinomítók lángjait, füstcsóváját, a kijevi metró aluljáróba menekülő embereket, síró asszonyokat gyerekeikkel, kedvenc mackóikkal, egy hátizsákkal vagy bőrönddel a magyar határon.
Ellenzék, felelőtlenség a neved! - Márki-Zayék a biztonságos Budapestről csörtetik a kardot
Oltásellenes kampány, uniós feljelentések, háborús retorika… Tényleg sehol nincs még egy ilyen ellenzék, senkit nem vert meg a sors hasonló felelőtlen társasággal! (Nem is beszélve arról, hogy tele vannak korrupciós ügyekkel – ahol megkaparintották a helyhatósági hatalmat, ott láthatjuk valódi orcájukat.) Most Márki-Zay hozott ránk ijedtséget és – valljuk be – némi szégyent, mikor kétszer is azt találta mondani, hogy ha ő lenne a miniszterelnök, és kérnék, akkor (természetesen) küldene magyar katonákat a frontra. Pedig még az amerikaiak sem mondtak ilyet, még a NATO sem kért semmi hasonlót. Szereptévesztés vagy éppen ostoba, destruktív politika? Sietős szolgai magatartás vagy szemellenzős Orbán-ellenesség? Kit érdekel az ok, kit izgat a miért, ha emberélet a tét.
„Van egy kis Horn Gyulám a mellényzsebemben. Nevelgetem, öntözgetem. Vérrel”
Van egy kis Horn Gyulám a mellényzsebemben. Olyan, mint KästnerEmberkéje. Nevelgetem, öntözgetem. Vérrel. Péntekenként ráadom az icike-picike pufajkás ruhát, azzal megy forradalmárokat verni. A kezébe icike-picike gépfegyvert teszek, azzal tud forradalmárokra lőni. Persze csak, ha akar. Ha olyan kedve van vagy olyan parancsot kap.
Most légy észnél, Magyarország!
Gyönyörű! Az ukrán soviniszta támadásokat éveken át tétlenül szemlélő Karácsony Gergely és csapata most a kárpátaljai magyarokért aggódik és tüntetést szervez az agresszió és "Orbán Viktor Putyin-barát politikája" ellen a budapesti orosz követség elé. Ráadásul az '56-osokra is hivatkoznak, érdemtelenül és szégyentelenül. Márki-Zay Péter pedig – aki pár napja még katonákat, fegyvereket küldött volna az oroszok ellen – most háborús cinkossággal vádolja a magyar kormányt, csakúgy, mint a vezérük, Gyurcsány Ferenc.
A kanadai diktatúrától az orosz agresszióig
Nem tudom, észlelték-e az elmúlt napok nyomasztó hírei közepette, de a világ szépen – ha nem is éppen lassan – kezd olyan mértékben felfordulni, amit korábban nem gondoltunk volna. Kitérhetünk itt az orosz–ukrán helyzetre – ki is térek –, de nemcsak erről van szó. Sokszor szóba hoztam már például Ausztráliát vagy Új-Zélandot, ahol egészen egyszerűen diktatúrát építettek ki a regnáló kormányok a lakosok többségének támogatásával. Különben milyen érdekes paradoxon ez, nemde? Lehet demokratikus a diktatúra, ha azt feltételezzük, hogy a népfelség elve mindenek felett áll? És ha ez a népfelség önmaga elnyomását kívánja, akkor mitől illegitim az a bizonyos diktatúra? Avagy a népfelség mégsem a lehető legfontosabb egy demokráciában sem?
Az ellenzéknek az orosz–ukrán konfliktusban is csak az a fontos, hogy ártson a magyar kormánynak és a saját nemzetének
Nagyon sokszor lelepleződött már a magyar baloldal csalárdsága, akiknek a saját nemzetük sorsa sajnos nem számít többet egy manipulációs játéknál, trükkösnek hitt ósdi cseleknél, és néhány százaléknyi szavazat besöprésének lehetőségénél. Láttuk ezt a járványkezelésnél megvillantott pánikkeltésnél, a gyermekvédelmi törvénynél előszeretettel alkalmazott hergelő politikánál, az általános, kisstílű irigység felbujtásánál, és társadalmi csoportok egymás ellen uszításánál. Most azonban új mélységeket tapasztalhatunk meg az ellenzéknél, akik sosem foglalkoztak a határon túli magyarsággal, csak a lábukat törölték beléjük; az orosz–ukrán szembenállás élesedésénél már politikai tőkét kovácsolnának azokból a magyar emberekből, akikkel eddig sosem foglalkoztak. Pocsék helyzetelemzés, rossz döntések, szívtelen nemzetpolitika: ennek a mostani baloldalnak méltó vezére az a Gyurcsány még most is, aki 2004-ben egyszer már kimutatta, hogy mennyit számít neki a saját nemzete. Semmit, sőt annál is kevesebbet. Most, egy lehetséges háború küszöbén a magyar baloldal ismét csak azt a lehetőséget látta meg, hogy mások nyomorán taposva, egy pengeéles helyzetben aláássa az ország biztonságát, egységét, hogy a zavarosban halászhasson.
Méghogy a Fidesz lop...?
Ha megkérdezünk egy ellenzéki szavazót, a fenti kérdésre heves bólogatás a válasz. Illetve valószínűleg válogatott szidalmazások, vádak és jelzők hangzanak még el. A politikai ellenzék első számú, de inkább egyetlen hívószava a szavazóik felé: váltsuk le (vagyis inkább űzzük el, nyírjuk ki, akasszuk fel) O1G-t, mert ő és a pártja korrupt, lopnak, tolvajok.Ajánljuk még
Visszafoglalták az ukránok, amit el se vesztettek
Arra mindenki számított, hogy a Trump-Putyin találkozó időpontjára az ukránok összehoznak valami sikerfélét, visszavesznek pár falut, felrobbantanak egy moszkvai iskolát, ilyesmi.
Ismét hoppon Tusk: Nawrocki képviseli Lengyelországot az alaszkai csúcs után
A lengyel kormányfő nagy hibát követett el, amikor megpróbálta lejáratni az újonnan megválasztott államfőt.
Ha mégis úgy alakulna az alaszkai csúcs, az angolok máris küldenék a katonáikat Ukrajnába
Sorra jelennek meg a kommentárok a Trump-Putyin találkozó kapcsán.
Íme a válasz az uszításra: Kárpátalja akkor is lesz, amikor Ukrajna már nem
Az ukrán agytrösztök csak azt felejtik el, hogy mi több mint ezer éve tekintjük a sajátunknak Kárpátalját, ők meg alig harminc éve léteznek, mint nemzet, és ahogy most a front áll, sokáig már nem is fognak. Szóval ha valaha elfelejtik, hogy volt itt egy Ukrajna nevű ország, mi még akkor is emlékezni fogunk a munkácsi turulra.
