Vezércikk
Képzelt jelentés egy amerikai nagykövettől
Gyöngyösi Márton a Széder-esten világossá tette számunkra, hogy az úgynevezett konzervatív fordulat nem visszatérés a párt egykori antiszemita múltjához, így ez jövőbeni kockázatot nem jelent. Biztosított továbbá arról, hogy habár az EP-választásokon külön fognak indulni, önállóságuk nem változtat a 2022-es összefogásban megfogalmazott progresszív célokon, így anyagi támogatásuk továbbra is kívánatos. Jelzem továbbá a külügynek, hogy Gyöngyösi megerősítette, hogy minden kapcsolatát megszakította Oroszországgal. Ennek ellenére itt további információ gyűjtése szükséges más forrásokból. Végül kértem tőle, hogy pártja támogassa a nagykövetség által kezdeményezett plakátkampányunkat, aminek másnap eleget tett. Összességében a Jobbik támogatása a jövőben is kiemelt prioritás. Kérem jelentésem eljuttatását az elnök úrhoz! Tisztelettel: David Pressman.
Értsük meg jobban a háborúpártiakat!
„Miért olyan nehéz kimondani, hogy Ukrajnának meg kell nyernie a háborút?!” – vicsorogta Szijjártó Péternek az a BBC-s rottweiler a HARDtalkban, a külügyminiszter pedig a szokásos gyógypedagógusi türelmével ismét elmagyarázta neki, mi Magyarország álláspontja, és miért az. Természetesen hasztalan, hiszen Steven Sackur vagy egy másik médiamegbízott legközelebb is fel fogja neki tenni ugyanezeket a kérdéseket, úgyhogy itt valami más megoldásra van szükség. Attól tartok, hogy a háborúval kapcsolatos álláspontok képviselői elbeszélnek egymás mellett, úgyhogy több empátiára van szükség. Tanúsítsunk hát több empátiát a háborúpárti oldal felé! Lépjünk hátrébb a mából, engedjük el a túlfűtött érzelmeket és tekintsünk olyan hűvös józansággal az ukrajnai háborúra, mint egy történelmi eseményre!
Külpolitikát csinálunk, nem szépelgünk!
Akármilyen furcsa is a valóság, de a kisantant országaiban nekünk pláne nem azok a természetes szövetségeseink, akiket alapesetben el tudnánk képzelni. Hiszen általánosságban azt látjuk, hogy jobboldali a jobboldalival, baloldali a baloldalival köt szövetséget külpolitikai téren is, aztán mire leírom a mondatot, el is felejthetem.
Szabó Dezső, a félreértelmezett író harcai
Az írók politikát és társadalmat befolyásoló szerepe a XX. század első fele után sajnos egyre inkább csökkent. Nem úgy, mint a múlt századforduló idején, amikor egymás után alakultak könyvkiadók, folyóiratok, újságok, irodalmi kávéházak, társaságok. Szabó Dezső, a magányos harcos azon kevés írók közé tartozott, aki az első és a második világháború idején nyíltan hangoztatta háborúellenességét. Gimnáziumi francia nyelvtanárként ezt osztályai előtt sem titkolta el, ezért ungvári évei alatt kis híján katonai bíróság elé citálta egy tanártársa, "ellenséges propaganda" miatt.
Az EU egyre kevesebb feladatát képes hatékonyan ellátni – Bálint Botond írása a Magyar Nemzetben
Az EU, amelybe beléptünk, már lényegében megszűnt. Jelenleg átmeneti állapotban van egy föderálisnak hazudott, formálisan hivatalnokok által vezetett hibrid birodalom felé. Hibrid, mert vezetése, „elitje” (bizottság, parlament) csupán a forma kedvéért létezik, de az átlagembereknek semmi közük ahhoz, hogy azokban az intézményekben kik és mit csinálnak. Véglegesen megszűnik a hatalom igazi gyakorlóinak azonosíthatósága, a valódi döntéshozók leválthatatlanok. Az EU sem unióként, sem birodalomként nem képes hatékonyan működni.
Puzsérné bemutatja: A balosok lelkivilága
Kissé szokatlan lesz a mai vezércikk. Viszonylag kevés elmélkedés, akár aktuálpolitikai, akár politikafilozófiai okfejtés lesz benne... ám annál több közvetlen, kézzelfogható valóság. Méghozzá arról, hogy mily szánalmasan csekély intellektus lakozik a balosok fejében, s lelkükben ehhez micsoda ocsmány gyűlölet társul. Persze, semmi újdonság, de szórakoztató így, gyakorlatban is látni.
Hol akarunk élni évtizedek múlva? – A szlovák közigazgatási reform civilizációs tanulságai
Akármilyen rosszul is fest a felvidéki magyarok szénája a globalizáció és a szlovák nemzetstratégia kettős szorításában, első ránézésre ez csak az ő gondjuk. Második ránézésre viszont olyan kérdéseket vet fel ez a történet, amelyeket mindenütt meg kell válaszolni mielőbb, és ha a válaszadást elsumákoljuk, az is válasznak minősül. A globalizációs urbanizáció olyan erővel tolja egy adott irányba az életmódunkat, társadalmi és politikai berendezkedésünket, a természeti környezetünket, hogy azzal kezdenünk kell valamit. Beletörődhetünk, és akkor a jövőbeli életünket is jellemzendi mindaz, amit a maiban nem szeretünk – a társadalom atomizálódása, elmagányosodás, frusztrációk, jóemberkedő pótcselekvések, természetpusztulás –, vagy iszonyú kemény feladatot vállalva szembemehetünk vele, hátha sikerül valamit javítani a helyzeten.
Gulyás Márton teljesen hülyének nézi szimpatizánsait
Gulyás Márton néhány napja egy videós Facebook-bejelentkezésben kérte támogatók segítségét a Partizán Alapítvány szja-felajánlási kampányához, amit a napokban tervez elindítani a csatorna. Amikor végighallgatjuk a meghökkentő felhívást, rájöhetünk, hogy az egykori kommunista festékdobálóból mára egy igazi hazug liberális lett, aki ráadásul teljesen hülyének nézi a saját követőit.
Kedves amerikai nagykövetem!
Az elmúlt napokban sokat törtem a fejemet azon, hogy mit és miért csinálsz. Arra jutottam, hogy ugyan te nem vagy teljesen százas, a gazdádnál, az Egyesült Államok Külügyminisztériumában még vannak épelméjű emberek. Vagy a kötelező külpolitikai irányvonalat meghatározó chatGP egész értelmes. És ez megnyugtató.
A birodalom visszavág(na)
A tengerentúli Demokrata Párt progresszív céljait nyíltan felvállaló, a háborúpártiságát csont nélkül kiszolgáló hazai baloldal rosszabb állapotban van, mint tavaly ilyenkor. Ezt tudja a Biden-adminisztráció, ahogy azt is belátta végre, hogy a „guruló dollárok” néven elhíresült befektetés nem járt haszonnal. Mint lyukas vödörbe öntött víz. Éppen ezért döntöttek úgy, hogy a nagykövetségen keresztül, közvetlenül, diplomáciai úton gyakorolnak nyomást a kormányra. A cél egyértelmű: a magyar lakosságot elbizonytalanítani, a társadalmi rendet megbontani és az Orbán-kormány stabilitását megingatni. Egy gyenge kabinet ugyanis nem tud ellenállni, egy társadalmi támogatottságát elvesztő politikai vezetés nem képes szuverén módon dönteni.
Nézzük meg a komcsik lélektanát
Van valami egészen megejtő a magyarországi baloldal működésében és egész létezésében. Most nem is annyira az aktuálpolitikáról beszélek – bár ez nyilván arra is vonatkozik –, hanem létezésük óta minden tettükről, megnyilatkozásukról, elhatározásukról. Kezdjük egy általános megállapítással: kitalálják-e, hogy a XX. században hány alkalom volt, amikor a magyar választópolgárok önként és dalolva, mondatni demokratikusan döntöttek úgy, hogy ők baloldali irányítású mindennapokat akarnak az országban?
Huth Gergely a Magyar Nemzetnek: Ne váljunk soha vazallussá!
„A legrosszabb dolog az lenne, ha mi, európaiak azt gondolnánk, hogy követni kéne bárkit is, és alkalmazkodnunk kellene az amerikai ritmushoz. [...] A mi prioritásunk nem az, hogy alkalmazkodjunk mások menetrendjéhez a világ minden térségében. Vazallusokká válunk, miközben lehetnénk a harmadik pólus, ha marad néhány évünk megalkotni azt. Fel kell ébrednünk!” – mondta Emmanuel Macron, Franciaország elnöke a hétvégén a Politicónak és a Les Échos című lapnak, miután hazatért Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökkel közös kínai útjáról. Azt is mondta: nagy a kockázata annak, hogy Európa olyan válságba keveredik, amely nem a miénk, és amely megakadályozza, hogy kiépítse stratégiai autonómiáját. Ugyan Macron a kínai–tajvani konfliktust értékelte e szavaival, de a múlt héten kifejezetten azért találkoztak Hszi Csin-ping államfővel és más vezetőkkel, hogy felkérjék Kínát: segítsen tető alá hozni az orosz–ukrán tárgyalásokat és a békekötést. A kínai béketerv ismert: mindkét féltől engedményeket vár és kompromisszumra épül – írja Huth Gergely a Magyar Nemzetben szerdán megjelent publicisztikájában.
A cenzúra legyőzhető!
Évek óta panaszkodunk itt, a jobboldalon a cenzúrára. És teljes joggal tesszük. A diktatúrázó, folyton sajtószabadságot temető baloldal semmit sem változott. Ugyanúgy hallgattatnak el ma is, ahogy tették a kommunizmus idején, a szovjet tankok erejével a hátuk mögött. Ma nem szovjet tankok állnak mögöttük, hanem technológiai óriáscégek. Pontosabban nem ezek a cégek állnak a politikai cenzorok mögött, hanem ők maguk lettek a cenzorok.
Gyöngyösi Márton is sejti már, mennyire jó az USA csicskásának lenni
Most, hogy elmúlt a húsvét szent ünnepe, már talán beszélhetünk olyan egészen alantas dolgokról, mint például a Jobbik. Nem, természetesen semmi okunk komolyan venni ezt a tuskót, amelyet valahogy otthagytak a földben feledékenységből vagy hanyagságból, de nézegetni azért lehet; figyelni, ahogy a kéreg alól, oldalt hajt egy pici, zsenge zöldet, és máris komoly fának hirdeti magát. De hát az már a múlté: azt a fát kivágták, és lakkozott bárszekrény lett belőle Gyurcsány Ferenc dolgozószobájában. Természetesen Gyöngyösi Mártonról, a pártmaradvány utolsó előtti elnökéről van szó, aki minap David Pressman amerikai nagykövet széderestjén ünnepelte a pészahot.
Gyurcsány Ferenc, a vallásos hazafi
Gyurcsány Ferenc szemfényvesztő trükkel próbálkozik. Mostanában hazafiként hivatkozik magára, és húsvét kapcsán előszeretettel beszélt a kereszténységről és Jézusról a Facebook-oldalán. Ne tévesszen meg senkit Gyurcsány legújabb fogása. Mert a lényeg úgyis, hogy belül maradt ugyanaz az aljas, magyargyűlölő kommunista, aki mindig is volt.
Nem az a kérdés, Isten hol van a bajban, hanem az, hogy te hol vagy?
Annyi mindenen keresztülvitt már az Isten és mi mégis itt vagyunk. Annyi csalódás és támadás ért már bennünket, de mégsem tudtak eltiporni bennünket. Mert az Isten sosem hagyott el bennünket. Hogyan is feledkezhetnék meg róla?
Béke
Háború van. Ott van a tudatunkban, ott van ez az érzés minden pillanatunkban. Háború a szomszédban, elkeseredett, reménytelen háború, valahol ott, ahol nyolcvan évvel ezelőtt is tombolt. De az a háború ideért és örökre megváltoztatta az életünket. Ez a háború is az első nagy háború következménye, ahogy a második is az volt. Azért van külön szavunk a békére, mert az embernek láthatólag nem a béke a természetes állapota, hanem sokkal inkább a béke hiánya.
Húsvéti hang
Gyakran érezzük, hogy kiveszett életünkből a szent, maradt a profán. Odafordulás és szeretet helyett vásárlás és fogyasztás. A Húsvét, Krisztus kereszthalála, a megváltás és az azt követő feltámadás megértése csodás lehetőséget kínál arra, hogy visszacsalogassuk a valódi ünnepet az életünkbe. Nem vásárfiával, hanem hittel. És persze szeretettel. Nem az emberiség, hanem a melletted álló, azaz a felebarátod szeretetével.
Az országromboló Gyurcsány tehetségtelennek, gyengének és középszerűnek nevezte baloldali ellenfeleit – és ezek akarnak kormányra kerülni?
Talán sosem írtam le még azt a három szót egymás mellett, hogy Gyurcsánynak igaza van. Azonban, ha ilyesmi történik, akkor ne hallgassuk el. A szemkilövető ugyanis egy KISZ-jellegű, fiatalosnak erőltetett fórumon lazáskodott néhány bociszemmel őt vizslató, vasszigorral a helyszínre rendelt lánynak és fiúnak, amikor azt a mondatot lökte ki foga kerítésén, hogy az ellenzéki oldalon szereplő politikusok – vagy ahogy Gyurcsány fogalmazott: csávók – gyengék, középszerűek és tehetségtelenek, akkor meg miért ő lépjen le a baloldalról? Az országot kiárusító, a magyarokat egymás ellen hergelő szemkilövetőtől erkölcsi érzéket ne várjunk, hiszen már múltbeli bűnei miatt azonnal távoznia kellett volna a politikából az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követően, de ha a baloldali logikát nézzük, valójában igaza van. Ha borzasztó tettei után képes volt leuralni a baloldalt, akkor ott aztán valóban igazán tehetségtelen és középszerű alakok lézenghetnek, akkor meg miért lépne le? A Momentum, a baloldalon nagy reményekkel várt új generáció is egyre mélyebbre süllyed, újabb kordonbontó kalandjukkal pedig még jobban megerősítették Gyurcsány állításait, így a modern kori magyar történelem egyik legkártékonyabb eleme joggal lubickolhat ma is a baloldalon. De meddig még?
A DK ifjúsági tagozata – a Momentum – megint bedolgozik Ferinek
Elvan a gyerek, ha játszik. Valami ilyesmi jutott eszembe, amikor Románia legmegbízhatóbb szövetségeseinek, a Momentumnak, illetve a hozzájuk csapódott VV Áky-nak, születési nevén Hadházy Ákosnak, láttam újabb, már így is unalmassá váló akcióját. Utóbbiról elég annyit tudni – nem mintha nem tudnának róla így is eleget mindazok, akik hozzám hasonlóan túlzottan is követik a közéleti történéseket –, hogy mindenkit, mindenhol elárult azok közül, akikkel eddig kapcsolatba került.
Még az MSZP sem érdemel ilyen hosszú haláltusát!
Hírnök jő és integet, Mesterházy Attilát a DK irányába látták távolodni, de miközben összepakolt, akkor még azt mondta, hogy új pártot alapít. Ha meglátjuk az MSZP betűszót, mindig megsajdul bennünk valami: lehet, hogy ez már a halálhír lesz? De csak mindig egy újabb betegséget, leálló alkatrészt, kioperált és donált szervet jelentenek, a beteg még állítólag minden baja ellenére életben van. Kunhalmi Ágnes legalábbis még megvan.
Az ördög munkálkodik a háttérben?
Amikor ezt a mondatot olvassuk, valahogy nem valami komoly, ijesztő dolog jut az eszünkbe. Egyfajta szójátéknak gondoljuk. És nem is súlyos esetekre szoktuk használni, hanem inkább apróbb kellemetlenségek sorozatára, amiken igazából már túl is léptünk. Ha egy-két olyan dolog történik velünk, amelyek ugyan bosszantóak, de igazából nem okoznak semmi traumát az életünkben. És hogy egy kicsit elvegyük az élét, de azért mégis valami komolyságot érezzünk benne, a bosszúságokat az ördögnek tulajdonítjuk. Kb. így értelmezzük ezt a kifejezést. Magát az ördögöt pedig szintén kicsit komoly, de inkább groteszk figurának.
Népnevelés Rákosi módra, avagy látlelet egy orwelli korszakról (II. rész)
Nem volt véletlen, hogy nem emlékezhettünk meg a kereszténység legnagyobb ünnepéről, a virágvasárnapról, a nagyhétről, a húsvétról, Jézus keresztre feszítéséről, majd feltámadásának napjáról. Még a zsidók napját, a pészachot sem volt szabad megemlíteni.Ajánljuk még