Vezércikk
A balliberális média végképp átvette a politikusok szerepét
A balliberális médiumok háza táján nincs nyugalom: sőt, lassan úgy tűnhet, hogy a dollármédiában valamilyen felfordulás van. Az ok, pedig az lehet, hogy az amerikai baloldalhoz köthető finanszírozók már meg sem próbálják a kitartott hazai politikusaikat újra gatyába rázni, ahogy azt egy vesztes választás után szokták, most már a médiára helyezték a hangsúlyt. Annak az átrendezésébe kezdhettek bele. Ukrajna nem Ellen-Oroszország, hanem Új-Oroszország szeretne lenni
Oroszország nem ipari nagyhatalom, Oroszország nem kereskedelmi nagyhatalom, Oroszország katonai nagyhatalom – állítólag maga Nagy Péter cár rögzítette ezt a tényt, miután uralkodása alatt mindössze egyetlen kerek esztendő telt el úgy, hogy nem viselt senki ellen hadat. És azt értette ez alatt, hogy ők nem fognak nagyon dolgozgatni, inkább addig pofozgatnak mindenkit karnyújtásnyi távolságban, ameddig azok nem biztosítják a birodalom számára szükséges javakat. Nos, ez csupán csak azért jutott eszembe, mert Zelenszkij megkapóan hasonló jövőképet fogalmazott meg Ukrajna, illetve hát az Ukrajnát nevére vevő hatalmi elit számára. Erdélyben, Romániában 28 év fegyház, itthon még a fele sem intézetis gyermekek folytatólagos megerőszakolása miatt
Nagyon nem szeretem a "bezzeg Románia" lózungot, amit általában pikírten szoktunk használni mi, jobboldali újságírók, amikor a balliberálisok Romániával példálóznak. Nem gondoltam volna, hogy egyszer nekem kell ilyet írnom, méghozzá nem idézőjelbe téve... A mostani eset azonban azt mutatja, hogy akad olyan terület, ahol példát vehetünk keleti szomszédunktól, gyermekvédelem és jogalkalmazás terén biztosan. Az progresszív áfium ellen való orvosság – széljegyzet Lánczi András most megjelent kötetéhez
Ennyire komolyan az ember még sose akarta leigázni a jövőt; mégis: az ember esendő lény, megváltásra szorul. De honnan várhatjuk a megváltást, ha kiüresítettük az isteni égboltot? Van-e veszélyesebb az identitását vesztett, de az Isten szerepére ácsingózó embernél? Van-e orvosság a mindent elsöprő progresszió ellen? Lehetséges-e racionális politika, és ha igen, akkor annak sikere megválthatja-e a 21. század emberét? E kínzó kérdésekre keresi a választ Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus a Politikai megváltás – Lehetséges-e racionális politika? című most megjelent kötetében, amely a KKETTK Alapítvány gondozásában, a XXI. Század Intézet Új Idők sorozatában látott napvilágot. Vissza a városba
Fákkal erdőszerűen sűrűn teleültetett Duna-part az üzletházak mellett, borostyánalagútban futó, borostyánnal befuttatott futurisztikus villamos a Nagykörúton, meg mindenféle ósdi, áporodott kommunista hiedelmek, amiket a woke újracsomagolástól modernnek gondolnak a pártolóik. Ilyesmikről álmodoznak a progresszív utópiák, de sokkal rosszabb, hogy minden ilyen agymenésüket kéretlenül meg is akarják valósítani abban a világban, ahol nemcsak ők élnek, hanem mi is. Világmegváltó társadalommérnökösködés és városmegváltó erdőmérnökösködés helyett esetleg inkább mindenki lakjon otthon – az erdők, a susnyások, a város és a falu is! Az esedékes Lilik mindig jó alapanyagok az esedékes kétharmadhoz
Az ember így elgondolkozik rajta időnként, hogy persze, érdemes szem előtt tartani, éppen mi is történik a világpolitikában vagy Magyarország aktuális közéletében és arról írnia vezércikkeit, de lássuk be, ezek a történések nem éppen kényeztetik el az egyszeri próbálkozót ezekben a hetekben.
A szabad sajtó igazi ellenségei – Huth Gergely a Magyar Nemzetnek
Kedden ismét arra ébredt az ország, hogy Hadházy Ákos és a Momentum gumigerillái a karmelita kolostor előtt rángatják a majomketrecet – olvasható Huth Gergely a Magyar Nemzetnek írt publicisztikájában. A PestiSrácok.hu főszerkesztője szerint most végre sikerült ledönteniük azt (pontosabban ezúttal hagyták a gyermeket játszani). Így kiderült, hogy heteken át azért óberkodtak a kordonelemekkel és a rendőrökkel, hogy a miniszterelnök irodaházára kiragasszanak egy plakátot. A Mókus őrs stílusban megfogalmazott, ’48-as zászlót imitáló hét pont így kezdődik: „Követeljük a sajtó szabadságát, […] a hazug propaganda betiltását!” Egy okos embert (ugyanazzal a trükkel) legfeljebb kétszer lehet becsapni
Na jó, legfeljebb háromszor. Ez a rejtői mondat nagyobb igazságra világít rá, mint gondolnánk. Tulajdonképpen magyarázatát adja az elmúlt bő harminc év választástörténetének és a magyar balliberális oldal elmúlt tizenöt éves szenvedéstörténetének is. A HVG még a pizzáról is hazudik... – Magyar pizzéria Európa legjobbjai között
Bénaságból? Vagy megfontolt, szándékos gyökérségből? Ha megvizsgáljuk a sztorit, kiderül: mindkettő. És hogy mi a sztori? Átadták a legjobb európai pizzériáknak járó díjakat. A 50 Top Pizza (www.50toppizza.it) a pizzériák Michelin-kalauza. Természetesen olaszok csinálják, és a szervezet „titkosügynökei” folyamatosan járják a világ pizzériáit, és árgus szemekkel figyelnek, kóstolnak és pontoznak. Az ellenzék régi-új forgatókönyve a Karmelitánál
Az egész balliberális média attól hangos, hogy a szegény tüntető diákokat Orbán rendőrökkel verette meg. Ez persze nem igaz, de dulakodó képeket, meg a szemüket törölgető fiatalokat mutatnak a teljes dollármédiában napok óta. Most egy pillanatra vonatkoztassunk el a szerdai tüntetéstől, nézzük kicsit távolabbról az eseményeket. Mert mi is történik valójában? Pressman és a brit örökség
Kitűnően sikerült az amerikai nagykövetség által szervezett, a magyar-ukrán kapcsolatok rendezését célzó konferencia. Kiderült, a Nagy Fehér Atya képtelen konszenzust teremteni, de nem is igazán áll szándékában. A történelmi hagyományoknak megfelelően csak odáig terjed a tudása, hogy kijátssza egymással szemben a bennszülötteket. Momentumos hipszterek, ne a gyerekeket toljátok magatok elé, inkább Gyurcsányt próbáljátok utolérni!
Néhány hónapja még azt jósoltuk, hogy dominanciaharcot fog vívni a Demokratikus Koalíció a Momentummal, mára azonban olyan lépéselőnybe kerültek Gyurcsányék, ami behozhatatlannak tűnik. Hiába tért vissza Donáth Anna, mégsem látszik. Hiába találnak ki hétről-hétre valamilyen akciót, mégsem erősödnek. Még az Alinsky-módszert sem tanulták meg rendesen. Kétségbeesésükben pedig az építési kordonnak mennek. A csuda tudja mit remélnek ettől… lehet, hogy szimplán ostobák. Rendőri túlkapás miatt viszont feljelentést tenni becstelenség, gyerekeket maguk elé tolni pedig szégyenteljes alávalóság. Amit a Momentum tett, az politikai pedofília. Inkább Gyurcsánnyal vívnának versenyt, mintsem zavarodott tiniket visznek bajba.
Nem „Előre!”, hanem „Utánam!”
Megsózott meztelencsiga módjára tekeregtek, kínlódtak a progresszív lapok propagandistái Ferenc pápa látogatása miatt. Nem tudtak mit kezdeni az egyházfő budapesti megjelenésével és az általa elmondottakkal. A katolikus vallási üzenetek fölött az átlagos progresszív firkász legfeljebb zavartan tördelheti az ujjait, így a pápa szintén keresztény hittel átitatott közéleti mondatai maradtak nekik, amelyekről teljes kívülállóként próbálták magyarázni, hogy a katolikus egyházfő nem is azt mondta, amit mondott, vagy akár azt, hogy valójában ő maga sem hívő. Ferenc fontos pontokban állt ki a magyar kormány politikája mellett, sommás véleményt megfogalmazva a woke-ideológia kártékonyságáról. De miből terem a woke iszonyú erejű halálkultúrájával szembeszállni képes konzervativizmus? Élvezzük ki azt, ami a 444-nél történik!
A kedves olvasók elhihetik, mennyire szívemen viselem, hogy éppen mi történik a dollármédia propagandistáival, úgy szakmailag, mint emberileg. Mindenekelőtt pár distinkciót érdemes leszögezni. Nem azért, mintha ne lennének mindezzel tisztában, de mégis. Akik ezen médiumokban dolgoznak, azok kivétel nélkül, minden egyes munkásuk egyetértésével és beleegyezésével külföldi érdekeket segítenek, vagy éppenséggel – ha mi jól végezzük a munkánkat – segítenének elő. Az utolsó „európai”
Robert C. Castel meghatározta egy előadása során, hogy ki volt szerinte az az utolsó európai vezető, aki reális eséllyel, illetve annak a látszatával tört világuralomra. Természetesen azonnal akadt néhány okos, aki ebből Hitler dicsőítését vélte kiolvasni. Halottak jobbról-balról
Vágó István megtért a teremtőhöz. Ja, nem. Neki nincs teremtője. Az ő sírfeliratán ez szerepel: „Kiöltöztem, de nincs hova mennem”. Ez a szólásmondás valójában csak az angolban létezik: „All dressed up and no place to go”. Az ember jól kirittyentette magát... oszt’ elmarad a buli. És ennek bármilyen, átvitt értelmű variációja. Például, amikor meghal az ateista, és hát, nincs hova mennie, hiszen ő semmilyen túlvilágban nem hisz. Miért nem szeretlek, május elseje?
Mindig kettős érzésem van május elsejét illetően. Mert egyfelől tudja az ember, hogy keresztény ünnepről van szó, hiszen Munkás Szent József, Jézus nevelőapjának ünnepe is ez a nap. Másfelől mégis körbelengi egyfajta kommunista nosztalgia május elsejét, ami miatt nem tudok jó szívvel gondolni erre a szép tavaszi napra. Keresztényüldözés a kommunizmus idején
Már túl voltunk a Mária éven, amit 1947-ben hirdetett meg Mindszenty József hercegprímás, bíboros az egész ország területére. A másfél évig tartó Boldogasszony zarándoklat 4 és fél millió embert mozgatott meg, Mindszenty 1948. december 26-ai letartóztatásáig. Máriapócstól, Máriagyűdtől Máriaremetéig, Márianosztráig, Zalaegerszegtől Debrecenig, Szegedtől Pécsen át Budapestig megmozdult a katolikus többségű ország, csak a Szent Jobb körmeneten félmillióan voltak. Ez volt az utolsó hatalmas reprezentációja a katolikus egyháznak, válaszul a kommunista, materialista, ateista ideológia, hatalom egyre nyíltabb, erőszakosabb keresztény és vallásellenességére, amelynek végső célja a katolikus egyház jogfosztása, az egyházi iskolák államosítása és a szerzetesrendek feloszlatása volt. Akarják a svédek egyáltalán ezt a NATO-csatlakozást?
Aggódunk. Mi, magyarok aggódunk az európai értékekért, a demokráciáért és a jogállamiságért, amelyekért elvileg együtt küzdünk a svédekkel, de most inkább úgy tűnik, mintha csak küzdenénk. Mintha ez a svédeknek egyáltalán nem lenne olyan fontos, mint nekünk. Nekünk a szívünkbe van vésve Svédország, a haladó világ demokratikus népeinek nélkülözhetetlen tagja, amelynek köztünk van a helye, de nem tudjuk megtenni helyette, amit neki kell. Hogyan gondozd kereszténygyűlölő felebarátodat?
A menny világossága ragyogjon rá a 444.hu és a Telex szerkesztőségére, és töltse meg dallal az ott dolgozó aktivista újságírók szívét.Azt kívánom, hogy találjon rátok Isten áldása minden új napon... Tolerancia. Jelent ez még nektek valamit, kedves haladó felebarátaink? Mert azt elfogadom, hogy ti jobban gyűlöltök minket, mint amennyire mi szeretünk titeket, de mégis, mi végett kell a keresztényeken nyilvánosan gúnyolódni? Miért érzitek szükségét annak, hogy Ferenc pápa látogatása kapcsán hangosan gyűlölködjetek? Fáj valami? Irigyeltek valamit? Így neveltek titeket, vagy hosszú évek kitartó munkája és szorgos gyakorlás kellett a gőgösség kiérleléséhez? Milyen sorsot szán az ukrajnai oroszoknak az USA?
Nem vetett nagy hullámokat, amikor az amerikai képviselőház tulajdonképpen meghatározta az amerikai békefeltételeket az orosz–ukrán háborúban, egy olyan háborúban, amelyben egyébként nem is vesz részt. Nehéz lett volna ezeknél szélsőségesebb feltételeket kitalálni. Ferenc pápa minden szava érthető és igaz
Megkockáztatom, nem volt még olyan vezetője a Vatikánnak, akit annyi oldalról ért volna támadás, mint Ferenc pápát. Történt ez számos esetben okkal, amit egyáltalán nem tilos a hívő katolikusoknak sem megtennie – erre mindjárt kitérek egy kicsit bővebben. Aztán történt kevésbé jelentősebb okkal, részben azért, mert a média ilyen vagy amolyan módon igyekezett kiforgatni a szavait, aztán sokszor az értelmezés értelmezése zajlott, nem pedig a Szentatya valódi mondatainak értelmezése, de erről is egy kicsit később. Hurrá, Joe Biden újraindul az elnökségért!
Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk Donald Trumpról, abban biztosak lehetünk, hogy autonóm figura, a döntéseit saját maga hozza. Joe Biden esetében ebben nem nagyon lehet bizodalmunk, már amennyiben a róla keringő bóklászós videók valódiak. Az amerikai liberális elitek tehát biztosak benne, hogy ezt a terméket újra el tudják adni az amerikaiaknak. Hagyják békén Bagdy Emőkét!
Néhány, magát tudósnak mondó, valójában elkötelezett balliberális aktivista igyekszik besározni Bagdy Emőke több évtizedes, gazdag szakmai életművét. A Szkeptikusok Társasága nyilvánvalóan politikai célból támadja a professzor asszonyt, mivel az kiállt a hagyományos család mellett. Ha jobban megnézzük, a szervezet „tudósai” egytől egyig be vannak kötve a baloldali pártokhoz, jelentőségük viszont semmi nincs. A 444-HVG-Telex-tengelyen kívül nem léteznek.