Vezércikk
Mi már kaptunk telefont, hogy lelőnek!
Mi már kaptunk telefont, hogy lelőnek! – mondta Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára azon az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülésen, amely csak egy héttel előzte meg Nagy Imre és társainak, valamint a jelképesen a hatodik koporsóban nyugvó forradalmárok, pesti-budai srácok temetését.
Amikor a woke-izmus három pofont kap egyszerre
Kik a valódi rabló nemzetek?
A hazai liberális megmondók újfent maximumra járatják a magyargyűlöletet. Néhány nappal ezelőtt, a felesége miatt híressé váló, eddig még csak egy filmben szereplő színész, Dietz Gusztáv beszélt arról, hogy arra neveli a gyerekeit, hogy ebből az országból minél előbb el kell menni.
Fradival, Fradi nélkül
A Ferencváros eddigi klubmodellje az első, legelső, abszolút kezdőkörben bekövetkező kiesésével megbukott. Nem végleg, hanem csak éppen most adta ki azt a bukást, ami ebben a rendszerben benne van, és két-három évente egyszer jelentkezik. Ettől még ha jól választanak új edzőt, bejön néhány igazolás, akár komoly eredményt is elérhetnek a Konferencialigában, komoly alatt értve még a tavaszi nemzetközi meccseket.
Van-e idegesítőbb jelenség a klímahisztizőknél?
Minden bizonnyal léteznek idegesítőbb entitások a klímahisztériázóknál a világon, de ezeken a melegnek éppen nem nevezhető, viszont meglehetősen eseménytelen napokon, ahol már Gyurcsány Ferenc legkirívóbb tevékenysége is csupán annyi, hogy Kötcsén üldögélve elmélkedik a Tony Blair-féle szociáldemokráciáról, persze szigorúan csak délelőtt, nekünk most megteszik most azok is, akik örömmel kötik bele kezüket az aszfaltba, hogy aztán üvöltve és visongva vegyék tudomásul, hogy ezért esetleg a karjuk felét is le kell vágni.
Most már nem Hodász András süllyedése a legkellemetlenebb a Hodász-sztoriban
Megdöbbentő Hodász András coming outja? Aki nem figyelt, nem rakta össze az elemeket, annak lehet, hogy az. Aki viszont kicsit figyelmesebben nézte a tavaly kiugrott pap körüli turbulenciákat és az ő szövegeit, az egy ideje már biztos lehetett benne, hogy nyílegyenesen efelé haladt az elmúlt időszakban. Van azonban itt valami, ami még a papból celebbé, majd botrányhőssé lecsúszó ember történeténél is sokkal kellemetlenebb. Hogy micsoda? Ez a Szemlélek tudja, de nem mondja.
Támadás a nemzeti határok ellen
Ugye emlékezetes, amikor 2015 nyarán migránsok tízezrei özönlötték el Magyarország déli határait és szinte akadálytalanul hatoltak be hazánk területére, mezőkön át, autópályákon, vasúti síneken gyalogolva, vonaton, buszon jutottak el Budapestre? Akkor szinte fel sem ocsúdtunk a meglepetéstől, hogy néhány százezer illegálisan betörő arab, afgán, iraki, szíriai, afrikai, ázsiai és ki tudja, milyen náció ellepte pályaudvarainkat, köztereinket, utcáinkat, amelyeket rövid időn belül elborított a szemét, az ételhulladék, a fekália, az emberi bűz, az erőszak. Rögtönzött menekülttáboraink – például Bicske – megteltek, s közben rettegtek a környékbeliek. Akkor először ízelítőt kaptunk a keleti kultúra nem kívánatos elemeiből. A gazdasági menekültválság minket is elért.
Pottyondy vs. O’Connor – Vergődő, vernyákoló, vinnyogó libsik
A magyarországi ellenzéki holdudvar rémisztően sötét lelkivilágába pillanthattunk bele az elmúlt hétvégén. Az „Ikertornyok” sorozat úgy tűnik, újra a libsik elemébe talált.
Karácsony és Gyurcsány: egy különös politikai házasság
Karácsony Gergely most már négy éve próbálkozik a főváros vezetésével, leginkább kevés sikerrel. Mégsem látszik más valós alternatíva Karácsony helyett a baloldalon a főpolgármester-jelölt személyére. Ennek oka az, hogy Karácsony és Gyurcsány között – a néha előálló látszat-mosolyszünet ellenére – egyfajta szimbiózis alakult ki az évek, de inkább már évtizedek alatt. Karácsony simulékony természetéből fakad, hogy jobban el lehet adni, mint a régi, végletekig lejáratódott más gyurcsányistákat. Emberarcú kommunista, ahogy mondani szokták. Ami pedig a főpolgármester politikai pályájából egyértelműen kirajzolódik, hogy bármennyire is kritizálta látszólag többször is Gyurcsányt, időről-időre mégis mindig visszatért hozzá. Sőt, kijelenthető, hogy Karácsony mindenki mást elárult már eddigi politikai karrierjében, csak Gyurcsányt nem.
Nos, akkor ki is a közpénzből fizetett propagandista?
Mint derült égből a derült ég, olyan váratlanul ért minket a hír, mely szerint az Európai Bizottság pénzéből működik tovább a 444. A kiadó 2,4 millió eurót kap azért, hogy független legyen és objektív, emellett további 1 millió eurónyi jutalomban részesült, hogy a megrendelő kedvére folytasson orosz- és kínai ellenpropagandát egy konzorcium részeként. És a kettő között feszülő ordas ellentmondás senkinek nem tűnt fel Brüsszelben.
Európai Unió: békeprojektből a háború fő táplálója
Ha azt érezzük, hogy az Európai Unió alapító atyái: a német Konrad Adenauer, a francia Jean Monnet, és a holland Robert Schuman valami teljesen mást képzeltek el annak idején, mint, amerre most az EU elindult, akkor nem tévedünk. És erre írásos bizonyíték is van. Méghozzá az Európai Unió első szerződése is ekként szolgál, ami 70 év békét, és fejlődést biztosított a kontinensnek. Az Európai Unió mostani vezetői azonban minden tettükkel a béke, a gazdasági fejlődés és az egyenlő államok szövetségének gondolata ellen dolgoznak.
Vasútügyben a miniszterelnöknek van igaza – Fábry Szabolcs írása a PS-nek
Tisztelt Miniszter úr, Tisztelt Államtitkár úr, Tisztelt Képviselő úr! Kedves Harcostársaim! Hallgattam a tegnapi Kormányinfót, látom a vasútbarátok csoportjaiban a többezres, több-tízezres felháborodást. Meggyőződésem, hogy a vasúton belül félrevezetik a mellékvonalak kérdésében a döntéshozót (rosszkor mért utas számok, jegyvizsgálók passzivitása, rossz csatlakozások stb.) A cinikus válasz pedig nagyon rossz válasz (Nagy Bálint vs. Vitézy Dávid) - írja Fábry Szabolcs, Nagyvázsony fideszes polgármestere, az egykori Pesti TV Krokodilagy című vidékpolitikai műsorának volt vezetője a Lázár Jánoshoz és munkatársaihoz címzett nyílt levelében, melyet volt kollégánk kérésére csonkítatlanul leközlünk.
Igaza van Lázárnak, ne tegyenek tönkre magyarokat két pohár borért!
Habár Lázár János neve az elmúlt napokban a teljesen érthetetlen és ultimátumszerű vasútvonal-bezárások miatt pörög a sajtóban, csekély jóvátételként az építésügyi és közlekedési miniszter ma behúzott egy jó pontot (legalábbis nálam). Kiderült ugyanis, hogy a minisztériumában megvizsgálják végre: indokolt-e a még Gergényi Péter magyarverő budapesti rendőrfőkapitány által kiagyalt zéró tolerancia fenntartása a közlekedésszabályozásban. Figyelem, szubjektív vélemény!
Aki külföldön szégyelli, hogy magyar, az elmebeteg
Egyszer úgy tényleg meg szeretném tudni híres és közkedvelt színészeink némelyikétől, hogy mégis mi a franc bajuk van nekik a többségi társadalommal, a magyarságukkal, meg úgy mindennel, ami a hagyományos értékek védelméhez köthető politikai erőkkel kapcsolatos? És persze itt bővíthetném a kört egészen az Egyesült Államokig, ahol a 2016-os elnökválasztás előtt valóságos licitháború zajlott dollármilliomosok között Hollywoodban, hogy melyikük fog előbb emigrálni, ha Donald Trump megnyeri az elnökválasztást. (Fun fact: egyikük sem tett így.)
A politika vallás lett, a vallás csak hobbi
Mikor volt utoljára saját politikai véleményed? Mármint olyan, ami nem egyezik okvetlenül annak a pártnak, politikai oldalnak a véleményével, amelyet támogatsz. Annyira ki van sarkítva a politika, hogy valószínűleg elég ritkán fordul elő ilyesmi. Pedig előfordulhatna, hiszen a pártszimpátia nem vallás. Ahol viszont mégis előfordul ilyen tetszőleges válogatás a különböző nézetek között, az éppen a vallás, noha ennek nemcsak egyszerűen nem így kéne lennie, hanem ez maga a következetlenség.
Elvisz a rendőr, ha rosszat mondasz a Facebookon?
Miről ismerünk meg egy diktatúrát? Arról, hogy Krúbi azt kiabálja, hogy DIKTATÚRA? Vagy Nagy Ervin azt kiabálja, hogy DIKTATÚRA? Esetleg arról, hogy Pankotai Lili azt kiabálja, hogy DIKTATÚRA? Van még egy utolsó tippem: 150 névtelen belpesti hülyegyerek egy tüntetésen azt kiabálja, hogy DIKTATÚRA?
Egykor a liberálisok a hazáért harcoltak és meghaltak...
A reformkor magyar politikusai, sőt, az első magyar független kormány, gróf Batthyány Lajos miniszterelnökkel az élen többnyire liberális elveket vallottak, igaz, nemzeti alapon. Most, hogy olvasom gróf Teleki László emlékiratait, emigrációban írt leveleit, egyre inkább kibontakozik előttem, hogy a szabadságért, a függetlenségért vívott küzdelem az nem volt más, mint magyar életérzés.
Hübrisz
A kizárólagosság gőgje a nyilvános közbeszéd számos területén jellemzi a liberális gondolkodókat. A politikai gyakorlatban leginkább az egyéni szabadságjogok deklarálásában és végtelen terjeszkedésében látszik. Ugyanis azt a hazug toposzt, miszerint a szabadság mennyiségi növelésétől, egy állam „jobbá”, az emberi élet pedig „boldogabbá” válna, a liberális politikusok mára történelmi gyakorlattá tették.
Brüsszel mostanra csak a kicseszésre játszik
Velünk immáron tényleg csak kicseszésre játszik az Európai Unió. Várjunk, indítok eggyel távolabbról. Mondjuk 2022 áprilisától. Ez volt ugyanis az az időpont, amikor Brüsszel minden reményét, vágyálmát és egyebeket feladott arra nézvést, hogy belátható időn belül elérhetik azt az egyszerűen leírható, de általuk megvalósíthatatlan célt, hogy ne Orbán Viktornak hívják Magyarország miniszterelnökét. 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben három különféle módon próbálkozott a baloldal, hogy ebben segítsék Brüsszelt, de minden egyes alkalommal rosszabbul szerepeltek, mint annak előtte. Ráadásul a valaha volt legnagyobb vereségükhöz pont az vezetett el, ami papíron egész kecsegtető ötletnek tűnhetett: 1 az 1-ben a Fidesz–KDNP ellen, aztán hajrá. Csak hát fényesen kiderült egy éjszaka alatt, hogy bár a matematika az univerzum egyetlen olyan nyelve, ami mindenhol érvényes, de a politikában 2 meg 2 mégis lehet 1. Az pedig teljesen zárójeles, de számunkra érdekes gondolat, hogy végérvényesen az összefogás markába a 2019-es önkormányzati választások vezényelték a balosokat, ahol valami oknál fogva az az érdekes közösségi pszichózis alakult ki bennük, hogy azt a választást megnyerték. Nem igazán érdekelte őket, hogy országszerte még rosszabbat is futottak, mint 2018-ban, a valóban beérkező egyéni címek mindenkit elvakítottak. Ha csak ennyi pozitívumot hozott számunkra 2019, már megérte. És minekutána Brüsszelben realizálódott, hogy ettől a balos politikai garnitúrától semmit sem várhatnak, még akkor sem, ha külföldről több milliárd forintot beléjük öntenek, új mezőre lépett. A konkrét, leplezetlen kicseszések földjére.
Tehát mégiscsak jó a numerus clausus?
Össze vagyok zavarodva, sőt, becsapva érzem magam. Amióta az eszemet tudom, úgy hallottam, hogy a numerus clausus micsoda elfogadhatatlan eljárás volt, erre a haladó világban, a progresszió köldökében mégiscsak kiderül, hogy ez egy teljesen korszerű és helyes, mi több, barátságos és befogadó dolog. Merthogy amit a BBC-nél, a kiegyensúlyozottság és függetlenobjektivitás templomában csinálnak éppen, annak az a valódi neve, hogy numerus clausus – azok kedvéért mondom, akik lelkesednek az ilyesmiért.
A rohadó magyar egészségügy
Mindenféle politikusok mindenfélét mondanak a magyar egészségügyről. A sajtó is megírja a magáét. A „nép hangja” pedig mindezt felerősíti. Aztán az ember szembesül a valósággal... Az édesapám és köztem fennálló politikai ellentéteket mindenki ismeri, aki egy kicsit is követi a közéletet. Erre a szembenállásra nyilván van a mélyprimitív, Puzsér-féle válasz, és vannak összetettebb, intellektuálisabb magyarázatok. Utóbbiak kifejtése bőven kimerítené ezen írás kereteit, de mostani történetünk szempontjából nincs is jelentősége. Egy biztos: apukámnál mostanában a kormányellenesség megelőzi a racionalitást.
Miért csak az „Elvirákat” védi az európai uniós jog?
Georg Jellinek szerint a jog az erkölcs minimuma. Vagyis a jogalkotásnak, de a jogalkalmazásnak is iránytűként kellene szolgálnia a társadalom felé, hogy meghatározza, hogy mi a megfelelő magatartás és mi nem az. Irányt kellene adnia az egyes tagállamok jogrendszerének, jogalkalmazásának és az Európai Unió jogának és jogalkalmazásának a polgárok számára. Most is ezt teszik, csak az az irány, amelybe az Európai Unió jelenleg mutat, arról nyugodtan kijelenthetjük, hogy homlokegyenest szemben áll az alapító atyák erkölcsiségével.
Hogyan keseríti meg a kortárs liberalizmus az életünket?
Fogyasztói társadalomban élünk Európa-szerte. Egy olyan mesterséges és manipulált világban, ahol az anyagi javak megszerzése és birtoklása az egyén egyik legfontosabb céljává vált. Ezt az életmódot népszerűsíti a progresszív szellemiséggel áthatott tömegkultúra. Még akkor is ezt erőltetik ránk, ha az már világosan látszik, hogy a tárgyak megkaparintásának vágya sohasem elégül ki megnyugtatóan. Inkább egy végtelen igényhalmaz alakul ki az egyén sóvárgásában, egy soha véget nem érő láncolat, azaz mindig újabb ás újabb inger a szerzésre. Így lassacskán egy olyan elviselhetetlen bizonytalanság lesz úrrá rajtunk, amivel nem tudunk mit kezdeni. Voltaképp egy permanens szorongás. A félelem pedig a mai liberalizmus, azaz a határtalan progresszív politika támasztéka. Hisz ki akarna lemaradni valamiről?
Amikor a Tisztelt Bíróság és az emberek igazságérzete egybeesik
Az a hihetetlen, különös, valószínűtlen, elképzelhetetlen dolog esett meg, hogy a Szeretve Tisztelt Független Magyar Bíróság döntése egy közfelháborodást kiváltó ügyben egybeesik az emberek igazságérzetével. Miután az Igen Tisztelt Bíróságot végül is az emberek tartják, ez igen szép ebben az elkövetők jogaira kalibrált világban.Ajánljuk még
Semjén Zsolt aljas rágalmazásával kiiratkozott a DK a tisztességes emberek közül
Semjén Zsolt aljas rágalmazásával kiiratkozott az ellenzék a tisztességes emberek közül.
Orosz drón mentett meg egy férfit a kényszersorozástól
Néha nem várt helyről érkezik az életmentő segítség.
Rágalmakat szórtak kormánytagokra az ellenzékiek a parlementben, Orbán beszédére reagálva
Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtt elmondott értékelését az ellenzék igyekezett semmitmondónak beállítani, sikertelenül. Csak rágalmakra futotta.
Brüsszeli kedveskedés: különadóval sújtanák hazánkat és Szlovákiát
Brüsszel új frontot nyithat az energiaháborúban: az orosz olaj teljes kiszorításának felgyorsítása kerül napirendre, amely elsősorban Magyarországot és Szlovákiát sodorná bajba.
