Vezércikk
Nem polgárháború ez, hanem a nagyvárosok kollektív öngyűlölete, ostobasága és önpusztítása
A Twitterre felpakolt videók alapján a francia városokat önfeledten szétverő és kifosztó csőcselék egy jelentős részét bizony a bennszülöttek adják. Élvezettel szarnak oda, ahonnan esznek. Így ment ez arrafelé már ‘68-ban is. Az úgynevezett migránsbűnözés nem ok, hanem okozat, a vége pedig a városi ökoszisztéma összeomlása lesz.
Karácsony, aki ott sem volt, mégis mindenkit becsapott
A főpolgármester sosincs jelen. Mindig máshová készül, semmit nem fejez be. Doktori iskola, nyelvvizsga, Medián, Zugló, miniszterelnök-jelöltség. És késik. Reggeli munkamegbeszélés, Lánchíd, metrófelújítás. De van, amikor saját állítása szerint ott sem volt. Párbeszéd, 99 mozgalom, mikroadományok, külföldi támogatások. És végül van olyan is, ahol elvileg ott van, mégsem látszik, hogy mit csinál. Főváros. A háta mögött pedig egyre többen súgnak össze: ez az ember mindenkit átver.
A függetlenobjektív propaganda nem tűr meg mást önmagán kívül
Réz András nem egy indoktrinált bolond, aki az egész világot, és főleg benne a saját életét is csak az Egyetlen Érvényes Ideológia szemüvegén át hajlandó nézni. Ennél is fontosabb, hogy nem önsorsrontó, hiszen a jelek szerint nem hajlandó rosszul érezni magát az egyetlen leélhető életében pusztán amiatt, hogy Orbán Viktor a miniszterelnök. Ezeken pedig annyira kiakadt Veiszer Alinda, hogy a saját szerepköréből kivetkőzve nekiállt győzködni a beszélgető műsorába meghívott vendégét, hogy rosszul gondolkodik a világról. Amikor a szólás- és véleményszabadságot meg sokszínűséget hirdető progresszió szembesül vele, hogy több szín van a világban, mint amennyit ő engedélyezni kíván, akkor hirtelen jön a kizárólagosság követelése meg a diktatórikus hangnem. És ez a progresszió képviselőin kívül mindenkinek feltűnik.
Karácsony még soha nem volt ennyire megviselt
Egyszerűen ma már nincs szenzációértéke annak, ha egy balos politikusról kiderül, hogy finoman szólva is megkérdőjelezhető pénzügyi machinációk kereszttüzébe került. Ezt én még pár évvel ezelőtt sem gondoltam volna, de gyakorlatilag a saját, mindig bevethető médiájuk annyira jól dolgozott, hogy híveik jelentős részével sikerült elhitetni: ez bizony a normális mindennapok része. Hát pénzt kapunk azért, hogy bizonyos érdekeket képviselünk, mi olyan lehetetlen van ebben? Ti akkor is sokkal rosszabbak vagytok, be-be-be!
Számít még bármi, vagy annak az ellentéte? Ugyan, dehogy!
Igazából tökmindegy, írogatunk-e itt Magyarországon cikkeket Bidenről meg Amerikáról, mert ezen végképp nem múlik semmi. A 444-nél és a többi CIA-közlönynél még nem jöttek rá erre, mert kampányidőszakban tucatjával öntik a Demokrata Párt propagandáját, pedig Magyarországon egyetlen halott amerikai állampolgár sem él, úgyhogy innen minden igyekezet ellenére se nagyon fog szavazatokat kapni a hősük. Az viszont mégiscsak figyelemre méltó, hogy a világ legerősebb országában, ahol közmondásos volt, hogy nem választanak elnökké elesett, gyenge embert, átment, és évek óta simán átmegy, hogy ez a szerencsétlen marionettbábu az első számú döntéshozó – állítólag.
Semmit se higgyünk el a médiában!
És írom mindezt a médiában. Ironikus, mi? Nyilván nem arról van szó, hogy mindig, mindenki, mindenhol hazudik. Mi itt, a PestiSrácoknál – és természetesen az egész magyar jobboldalon – az igazságra és a valóságra törekszünk. Azért írom le mindkettőt külön, mert nem ugyanazok. Az igazság szubjektív fogalom, értékválasztás – legalábbis részben. Valakinek lehet igaza... és valaki másnak is lehet igaza, aki vitában áll vele. Valóság viszont csak egy van. És aztán ahogy azt értelmezzük, abból is születhetnek különböző igazságok.
Volt nálam 917 695 euró készpénzben, gondoltam, odaadom a Gergőéknek
Szegény Eva Kaili meg nem találja a bőröndjét. Ezen az alapon minden baloldali politikus ártatlan, akinél találnak egy dézsa eurót. Mikroadományokból származó pénz van náluk és éppen mennek befizetni a bankba. Jó ezt hallani, hogy annyira jól mennek a dolgok, hogy 50-100 ezer euró mikroadománynak minősül. Én azt hittem, hogy a mikroadomány 5-10 euró.
A politikát felkészületlenül érte Prigozsin puccskísérlete, ezért az elemzők magukra maradtak és jó munkát végeztek
Egy ideális világban a biztonságpolitikai elemzés nem a politika folytatása lenne más eszközökkel (copyright: Robert C. Castel), csak hát nem egy ideális világban élünk. De volt egy jó hétvégénk, amikor a jó idő és a hálás társadalom bőkezűsége miatt messze földön nyaraló politikusok nem rendeltek szakvéleményt, az elemzők pedig végre a hivatásuknak élhettek.
Hol a pénz, Ursula?
Tuti, hogy a brüsszeliták eltapsolták a Magyarországnak jogosan járó eurómilliókat, így a magyar pedagógusok helyett az ukrán katonai közigazgatásban dolgozók fizetése emelkedett. Ahogy a helyreállítási alap, aminek teljes összegét egyetlen tagország sem kapta meg, szintén elégett a fronton. Az Európai Unió – köszönhetően az önsorsrontó háborús pszichózisnak és az Egyesült Államok követelésének – elköltötte a közös pénzünket. A kérdés már csak az, hogy miként fogják mindezt megideologizálni? Mert, ha még ma nem is kell egyenes választ adniuk, egyszer fejükre fog borulni a bili.
El kellene már mennie egy hosszabb pihenőre az ellenzéknek
Rendszeresen elő szoktak jönni mindenféle értelmiségiek azzal, hogy nem teszünk gesztusokat az ellenzéknek. Teljesen felesleges visszakérdezni, hogy a magyar liberálisok, kommunisták és a közös hálózatuk mikor is tett bármiféle "gesztust" a magyar jobboldalnak, vagy akár a magyar nemzetnek, akár csak annak lakossági minőségében is.
Ha itt diktatúra volna, az árulók nem pont szabadon hazudoznának
Nehéz, szomorú sors az árulóké, és nem véletlen, hogy a világ összes szervezete – legyenek azok legálisak vagy éppen illegálisak – mindenkoron őket büntette a leginkább példát statuáló módon. Megvannak ennek sajátságos okai. Egyfelől az, aki a sajátjait árulja el, szúrja hátba és szolgáltatja ki bizonyos mértékben az ellenségnek – ha nem is úgy, mint Ephialtész vagy Hegedüs (sic!) hadnagy –, az önjogán a kiszabható legszigorúbb büntetést érdemli.
El innen, minél messzebbre a diktatúrából!
És akkor megvették a Librit. Ezzel olyan vörös vonalat léptek át, ami már tűrhetetlen Európában, 2023-ban.
A migráció és az LMBTQ összefügg? Avagy: mit művelnek a gyerekekkel?
Rémisztő dolog történt a kanadai iskolákban, de talán feltűnt végre egy komoly reménysugár is az egész nyugati világot elborító sötétség közepette. És sok mindent megérthetünk az esetből... Kanada újabb lépést tett a totális orwellizmus útján. Orwell regénye, az 1984 egy disztópikus jövőről szól, ahol az állam totális kontrollt gyakorol az emberek fölött. Nem csak a cselekedeteiket, viselkedésüket, de a beszédjüket, gondolataikat is ellenőrzi. És ennek a totalitárius rendszernek része az is, hogy a szülőktől elveszik a gyerekeket, és helyettük az állam neveli őket.
Ideje végleg leszámolni a kolonializmussal!
Könnyes szemmel olvassuk, amikor valamelyik hegycsúcs Kanada és az Egyesült Államok határvidékén visszakapja eredeti indián, vagyis inkább bennszülött amerikai nevét. Egészen meghatódunk, amikor hírét vesszük, hogy a British Museum úgy dönt, visszaad pár műkincset Egyiptomnak, amit korábban megőrzésre átvettek (elloptak). Egyetértően és hevesen bólogatunk, amikor Dnyipro és Kijiv visszakapja eredeti, ősi módon lüktető nevét, végleg leszámolva az orosz kolonializmus erőszakos térhódításával. De a munkát be kell fejezni, a nyugati világból maradéktalanul ki kell takarítanunk a kolonializmust!
A Hálózat ízlésének nem lehet megfelelni
Mi lehet a baj Kertész Imrével, és főleg a kormánnyal, amely egy intézetnyi pénzt és erőforrást fektetett az íróba, néhány évvel a halála után? A kormánnyal – a baloldali szemlélő számára – nyilván úgy általában minden is; akár van Kertész Imre Intézet, akár nincs, akár van az intézeten sapka, akár nincs, az rossz. Na, de Nobel-díjas írónkkal is lehet ám baj: például az, hogy a fasizmust és a kommunizmust is határozottan elutasította. Ugyanez nem mondható el Vámos Miklósról, akinek azzal szemben támadtak kifogásai, hogy az állam magára vállalta Kertész szellemi örökségének fenntartását, terjesztését. Az ügy mérlege tulajdonképpen máris pozitív, hiszen Vámos ízelítőt adott a kommunista átváltozóművészek csúsztatásaiból, ráadásul reflexből felmondta a jól ismert SZDSZ-es propagandát is.
Halálos kvótatánc
Jó adag cinizmus és ijesztő embertelenség dereng a kötelező migránskvóták mögött. A bevándorlókból egyre kevésbé kérő országok szabadulnának a „fölöstől”. A migránspárti nagyok úgy akarják rásózni a beilleszkedni nem tudó és nem is akaró, az európai identitást elutasító embertömegeket a kisebbekre, hogy közben tovább hirdetik a multikulturális társadalmak dicséretét. Alkotmányos emberkereskedelem, államilag szervezett áttelepítési akció – borzalmas időkre emlékeztet ez a mentalitás.
1989. június 16-ra, az ötvenhatos mártírok temetésére emlékezve
A kádári Magyarország igazán kivételes miliőt árasztott. Itt kuksoltunk a vasfüggöny tövében, amelyen azért mégiscsak átleshettünk néha-néha, és ha esetleg olyan érzésünk támadt volna, hogy odaát szebb az élet, egyből vigasztalódhattunk azzal, hogy szocialista „testvéreinkhez” képest mégiscsak vidámabb ez a barakk. Aztán jött a rendszerváltásnak nevezett fordulat, amelyről kiderült, hogy talán csak a módszerek változtak, de a kiszolgáltatottságunk maradt.
Még veszélyesebbé válik a Soros-birodalom
A Soros Györgyöt védő embereket illetően mindig volt bennem valami feloldhatatlan ellentét, mármint ami ezen személyek logikáját illeti. Hiszen bármilyen esetben, amikor felmerül, hogy bizonyos politikai erők támadják vagy akár csak kritika tárgyává teszik Sorost, mindig és megbízhatóan érkeztek a baloldali prominensek védelmező megszólalásai, utóbbi időkben posztjai.
Ha nem vagy liberális, akkor könyvkiadód sem lehet
Igen széles azon intézményeknek, szervezeteknek, cégeknek a listája, amelynek csak liberális tulajdonosa, vezetője lehet. Például sem Alföldi Róbert, sem a teljes Belpest máig nem heverte ki, hogy már nem ő a Nemzeti Színház igazgatója. Alapjában véve eleve csak liberális lehet színházigazgató, főrendező, híres színész, úgy általában nagy művész.
Ezért ás gödröt a falu végén a hibbant Hadházy
A Politikai Hobbista Hardcore múlt hétvégi adásában azon ritka alkalmak egyike fordult elő, amikor ellenzéki szereplő ült a vendégfotelben. Lattmann Tamás korábban is szerepelt már a műsorban, és ezúttal is értelmes, érdekes beszélgetést tudtunk vele folytatni. Az egész műsor egyben megtekinthető a PestiSrácok.hu oldalán, vagy kifejezetten a beszélgetés Lattmann Tamással a Politikai Hobbista Rumble csatornáján.
Gulyás Marci tízmilliós osztaléka a dolgozó nép nevében
Hát eljött az igazság pillanata május 31-én. Eddig kellett ugyanis leadni a cégek, alapítványok, egyesületek éves beszámolóját. Így végre az is kiderült, hogy miből is gazdálkodtak a folyton kolduló ellenzéki média szereplői. Kiderült például, hogy a Partizán támogatása duplájára, közel 500 millióra nőtt az egy évvel korábbihoz képest, és azt is megtudtuk, hogy Gulyás maga is kiszedett 10 millió forint osztalékot a cégéből. De persze a többiek hasonlóan szenvednek a nagy „diktatúrában.”
Akarunk-e korlátlan fejlődést?
Forradalmi fejlődést hozott az életünkbe a digitalizáció az elmúlt egy-másfél emberöltő alatt. Sokkal kényelmesebben élünk, mint a szüleink tehették fiatalon, sokkal gyorsabbak és hatékonyabbak vagyunk az ügyintézésben, a dolgok vezérlésében, és a szórakoztatásban is hihetetlen távlatokat nyitott a virtuális világ. Óriásit léptünk előre műszakilag, és a digitalizáció tovább pörgeti ezt a fejlődést – ki tudja, meddig és hova. Ez így csodálatosan hangzik. Gondoljunk bele, a mostani életünkhöz képest mennyi időt elfecséreltünk régen pusztán arra, hogy szót váltsunk! Keresgélés helyett ma csak egy mobilhívás, napokig tartó levelezgetés, postára szaladgálás helyett csak egy kattintás vagy egy ujjmozdulat, és meg is találtuk a másikat. Még sincs több időnk magunkra és egymásra, mint régen – ez alapján gyanút foghatunk, hogy nem tündérmese a digitalizáció. Váltsunk át konzervatív alapállásba a csak az előnyöket figyelő forradalmi hevület helyett, és nézzük a teljes képet!
Időszerűtlenné vált a mindenhez is értő haladárok elittudata
A demokratikus ellenzék valójában a szavazóktól félti a demokráciát, és nem is annyira Orbántól rettegnek, hanem az emberektől. Hiába aggódnak óránként, hogy diktatúra, autokrácia, meg hibrid rendszer van, igazából az fáj, hogy a többség már nem hisz nekik. A hagyományos baloldali szakértelem (komcsi trükk) megkérdőjeleződött, az államvezetési kompetencia elillant, miközben az értelmiségi holdudvar megfogyatkozott, intellektuálisan kiüresedett. Elmentek a nagyok, megdőltek a progresszív bálványok és az egyévtizedes kontraszelekciónak hála megérkeztek azok a „jól informált” törpe óriások, akiknek a nyugati minták szolgai másolásán túl semmi nem jut eszükbe. Mégis azt gondolják, hogy mindenhez értenek.Ajánljuk még