Vezércikk
Karácsony valahogy csak a nemzeti ügyekre sajnálja a pénzt
Hogy van az, hogy a baloldal minden, a nemzet számára fontos projektet, ünnepet megpróbál megakadályozni, ellehetetleníteni? Vajon miért fáj nekik, ha a nemzeti érzelmű emberek összejönnek egy sporteseményre, vagy esetleg ünnepelni szeretnének? Vajon miért nem tudnak velünk együtt örülni a nemzeti ünnepeinknek?
Szent István a menőséget hagyta ránk: hospesek jöjjenek, ne migránsok!
„Mert az egy nyelvű és egy szokás szerint élő ország gyenge és törékeny” – ezt a nemcsak az Intelmekből, de a saját összefüggéséből is kiragadott mondatot hallgattuk hosszú éveken át félművelt, de egészen rossz szándékú kommunistáktól és globalistáktól. Ráadásul az eredetiben nem ország, hanem királyság szerepel. Mostanra viszont belátták, hogy még Szent István szavainak kiforgatásával se lehet rásózni a magyarokra afrikai meg dél-ázsiai analfabéta bevándorlók százezreit, úgyhogy felütötték a könyvet, és elkezdtek mást idézgetni, kicsipegetni belőle. Sok figyelmet így se érdemelnek, menjenek inkább olvasni, Szent István saját fiának címzett bölcsessége viszont számunkra is tanulságos.
Borvendég Zsuzsanna: Mélyre hatoló gyökereink megtartanak ott, ahová őseink állítottak minket
Több, mint ezer éve itt élünk Európa közepén. Mi ez, ha nem sikertörténet? Mégis sopánkodunk a balsors miatt, amely régen tép – de miért? Azt hiszem, a magyar néplélek szeret panaszkodni, van bennünk valami nyugtalanság, örök elégedetlenség, amely talán küzdőképessé, de ugyanakkor borúlátóvá is tesz minket. A külső ellenséggel előbb-utóbb mindig elbántunk, vélem, ezután sem lesz másképp. A megtörhetetlennek tűnő átok máshol rejlik: az ős patkányt, mely kórt terjeszt, soha nem kívül kellett keresnünk.
Hogy lehet, hogy túl vagyunk a válságon, a kormánypártok népszerűsége mégsem zuhant be?
Miképp lehetséges az, hogy a kormánypártok népszerűsége egy ilyen nehéz idő után is ennyire magas? Tagadhatatlan, hogy az ellenzék túl sokat képzel a zsebekről, túl sokat lát bele az emberek pénztárcájába. De ez csak a válasz egyik része, hisz gazdasági konjunktúra nélkül nincs politikai siker, de politikai tudás nélkül sem. Míg a jobboldalon megvan ez a tudás (ha még néha döcög is), a baloldalon viszont komoly üresség tátong. Intellektuális előny, építkezés kontra gyűlölködés és rombolás. Ez a képlet. De nézzük a részleteket!
Mindent lerombolni!
Ez volt a jelszava a párizsi kommün kikiáltásakor 1871 március 18-án a magukat forradalmároknak tartó francia kommunistáknak, anarchistáknak. Semmiféle erőszaktól, vérengzéstől, törvénytelenségtől nem riadtak vissza, mert úgy tartották, hogy ez a kommün érdekeit szolgálja. Százötvenkét éve a kommünárok első gondja volt, hogy a rémuralom eszközeit kezükbe kerítsék, a rendőrséget, a párizsi fogházakat...
Sorosék pont most váltak még fenyegetőbbé
Az önök figyelmét sem kerülhette el az a nagyszerű, mi több, újszerű, megdöbbentő és mindenkit földig sújtó hír: újraszervezi magát a Soros-birodalom. Micsoda meglepetés! És ha nem orrolnak meg rám, csak hogy halmozzam a szépelgő kifejezéseket, amelyek progresszív újságírók önön kifigurázásuk miatt szoktak megtenni, már le is lövöm a poént: a bejelentést követő pár nap már arra is elég volt, hogy mind megtudjuk, az égvilágon semmilyen, általuk emlegetett terepelhagyás sem történik.
’68 megöregedett, de zakatol, amíg csak bírja
Nem nagyon tudnak zöldágra vergődni a szexualitással a haladók. A szexuális forradalom óta folyamatosan próbálják szétfeszíteni a határokat, de közben önmagukkal is rendre ütköznek, ahogy most Kőszeg Ferenccel és Gulyás Mártonnal is történt a Partizánban. Ha csupán annyi a vezérlő elv, hogy mindig egyre több szabadság legyen, de nincsenek jól meghatározott és betartott keretek, akkor nem csoda, hogy szétcsúsznak a dolgok. Így aztán azon sincs mit csodálkozni, bármennyire is prüszkölnek ettől a progresszió ügynökei és szimpatizánsai, ha gyakran egy mondatba kerül a homoszexualitás a pedofíliával.
A magyar poptörténet feledésbe merült arcai (I. rész) – Uhrin Benedek
Fú, de rég írtam zenéről... Egész konkrétan 3 és fél évvel ezelőtt, 2020 januárjában mutattam be hét olyan magyar lemezt, amelyeket nagy valószínűséggel kevesen hallottak, pedig érdemes; és ígértem, hogy bemutatok majd tizenöt másikat... na, ez azóta sem történt meg. Talán egyszer majd ezekre is sor kerül. A minap azonban egy teljesen más témához anyagokat keresve felmerült egy név, róla pedig eszembe jutott jó néhány további...akik valaha híresek, tehetségesek, ígéretesek, különlegesek, stb. voltak, de méltatlanul feledésbe merültek. És néhányuknál akár még némi politikai szálat is találhatunk.
Karácsony Budapestjének jelképe: az Üllői úti bója
Karácsony Gergely négyéves városvezetésének kiváló jelképei lehetnek, az Üllői és Váci úton lévő kerékpárutat határoló bóják, hogy szakszerű legyek pollerek. Arról már nem is említek szót, hogy Karácsony ezekkel a vackokkal természetesen a külvárosban és az agglomerációban élőket büntette meg megint, mivel ők ülnek az egy plusz sáv hiánya miatt órákig majd a dugóban.
Nyekereg az elit, hallgat a mély
Fura szociográfiákat kezdett gyártani a haladó média: különböző kiváltságos, rendkívül gazdag ember siránkozik az elviselhetetlen magyar „közállapotok” felett, majd kilátásba helyezi a kivándorlását. Vagy már ki is vándorolt, kastélyt vett a barátaival, ahogy az Európai Unió szíves finanszírozásában ezt megtudhattuk. Elvégre mi másra is kellene költenie a Bizottságnak, mint ilyen keserves elégiák elkészítésére. Ettől simul ki a médiahelyzet vadkeleten.
Megvan a valódi konzervativizmus!
Tizenhárom éve kormányoz a Fidesz, jó néhány eredménnyel. A ciklus végére tizenhat évnél leszünk, ami a demokrácia mulandóságában már szabad szemmel is látható időtartam. Ennyi alatt már lehet maradandó dolgokat alkotni, sőt, elvárás is, hiszen minek kormányozna valaki ilyen sokáig, ha semmihez nem kezd vele. Az anyagi természetű dolgok megvalósításában aligha érheti szó a ház elejét: röhejes az olyan ellenzéki hadoválás, hogy nincs kormányzás, a Fidesz tulajdonképpen nem csinál semmit. A valóságban nemcsak új stadionok állnak az országban, hanem felújított kórházak, jócskán megváltoztatott gazdasági szerkezet és jogi környezet, a korábbinál jóval magasabb életszínvonal, ráadásul hamarosan az oktatásügyből is kisöprik az álmatag közalkalmazotti mentalitást, és belép a helyére a minőségelvűség. A szellemi természetű dolgok viszont mintha el lennének maradva ugyanebben az építkezésben, és a negyedik ciklusban is azon filozofál a jobboldal, hogy mit akarjon.
A "weyerbélázás" ugyanúgy dívik, mint 30 éve
Ha azt mondom, hogy weyerbélázás, feltámad önökben valami keserédes nosztalgia a ’90-es évek felé? Senkit sem hibáztatok, ha erre nem a válasz, hülyeség is volna. Sőt, a nálam fiatalabbaknak - hiszen akkoriban még én is gyerek voltam - alighanem nem is mond sokat az a név, hogy Weyer Béla. Pedig ez a terminus technicus, az úgynevezett weyerbélázás összefoglalja magában mindazt, ami alapvetően a mai napig jellemzi a baloldali sajtót.
Mi már kaptunk telefont, hogy lelőnek!
Mi már kaptunk telefont, hogy lelőnek! – mondta Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára azon az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülésen, amely csak egy héttel előzte meg Nagy Imre és társainak, valamint a jelképesen a hatodik koporsóban nyugvó forradalmárok, pesti-budai srácok temetését.
Amikor a woke-izmus három pofont kap egyszerre
Kik a valódi rabló nemzetek?
A hazai liberális megmondók újfent maximumra járatják a magyargyűlöletet. Néhány nappal ezelőtt, a felesége miatt híressé váló, eddig még csak egy filmben szereplő színész, Dietz Gusztáv beszélt arról, hogy arra neveli a gyerekeit, hogy ebből az országból minél előbb el kell menni.
Fradival, Fradi nélkül
A Ferencváros eddigi klubmodellje az első, legelső, abszolút kezdőkörben bekövetkező kiesésével megbukott. Nem végleg, hanem csak éppen most adta ki azt a bukást, ami ebben a rendszerben benne van, és két-három évente egyszer jelentkezik. Ettől még ha jól választanak új edzőt, bejön néhány igazolás, akár komoly eredményt is elérhetnek a Konferencialigában, komoly alatt értve még a tavaszi nemzetközi meccseket.
Van-e idegesítőbb jelenség a klímahisztizőknél?
Minden bizonnyal léteznek idegesítőbb entitások a klímahisztériázóknál a világon, de ezeken a melegnek éppen nem nevezhető, viszont meglehetősen eseménytelen napokon, ahol már Gyurcsány Ferenc legkirívóbb tevékenysége is csupán annyi, hogy Kötcsén üldögélve elmélkedik a Tony Blair-féle szociáldemokráciáról, persze szigorúan csak délelőtt, nekünk most megteszik most azok is, akik örömmel kötik bele kezüket az aszfaltba, hogy aztán üvöltve és visongva vegyék tudomásul, hogy ezért esetleg a karjuk felét is le kell vágni.
Most már nem Hodász András süllyedése a legkellemetlenebb a Hodász-sztoriban
Megdöbbentő Hodász András coming outja? Aki nem figyelt, nem rakta össze az elemeket, annak lehet, hogy az. Aki viszont kicsit figyelmesebben nézte a tavaly kiugrott pap körüli turbulenciákat és az ő szövegeit, az egy ideje már biztos lehetett benne, hogy nyílegyenesen efelé haladt az elmúlt időszakban. Van azonban itt valami, ami még a papból celebbé, majd botrányhőssé lecsúszó ember történeténél is sokkal kellemetlenebb. Hogy micsoda? Ez a Szemlélek tudja, de nem mondja.
Támadás a nemzeti határok ellen
Ugye emlékezetes, amikor 2015 nyarán migránsok tízezrei özönlötték el Magyarország déli határait és szinte akadálytalanul hatoltak be hazánk területére, mezőkön át, autópályákon, vasúti síneken gyalogolva, vonaton, buszon jutottak el Budapestre? Akkor szinte fel sem ocsúdtunk a meglepetéstől, hogy néhány százezer illegálisan betörő arab, afgán, iraki, szíriai, afrikai, ázsiai és ki tudja, milyen náció ellepte pályaudvarainkat, köztereinket, utcáinkat, amelyeket rövid időn belül elborított a szemét, az ételhulladék, a fekália, az emberi bűz, az erőszak. Rögtönzött menekülttáboraink – például Bicske – megteltek, s közben rettegtek a környékbeliek. Akkor először ízelítőt kaptunk a keleti kultúra nem kívánatos elemeiből. A gazdasági menekültválság minket is elért.
Pottyondy vs. O’Connor – Vergődő, vernyákoló, vinnyogó libsik
A magyarországi ellenzéki holdudvar rémisztően sötét lelkivilágába pillanthattunk bele az elmúlt hétvégén. Az „Ikertornyok” sorozat úgy tűnik, újra a libsik elemébe talált.
Karácsony és Gyurcsány: egy különös politikai házasság
Karácsony Gergely most már négy éve próbálkozik a főváros vezetésével, leginkább kevés sikerrel. Mégsem látszik más valós alternatíva Karácsony helyett a baloldalon a főpolgármester-jelölt személyére. Ennek oka az, hogy Karácsony és Gyurcsány között – a néha előálló látszat-mosolyszünet ellenére – egyfajta szimbiózis alakult ki az évek, de inkább már évtizedek alatt. Karácsony simulékony természetéből fakad, hogy jobban el lehet adni, mint a régi, végletekig lejáratódott más gyurcsányistákat. Emberarcú kommunista, ahogy mondani szokták. Ami pedig a főpolgármester politikai pályájából egyértelműen kirajzolódik, hogy bármennyire is kritizálta látszólag többször is Gyurcsányt, időről-időre mégis mindig visszatért hozzá. Sőt, kijelenthető, hogy Karácsony mindenki mást elárult már eddigi politikai karrierjében, csak Gyurcsányt nem.
Nos, akkor ki is a közpénzből fizetett propagandista?
Mint derült égből a derült ég, olyan váratlanul ért minket a hír, mely szerint az Európai Bizottság pénzéből működik tovább a 444. A kiadó 2,4 millió eurót kap azért, hogy független legyen és objektív, emellett további 1 millió eurónyi jutalomban részesült, hogy a megrendelő kedvére folytasson orosz- és kínai ellenpropagandát egy konzorcium részeként. És a kettő között feszülő ordas ellentmondás senkinek nem tűnt fel Brüsszelben.
Európai Unió: békeprojektből a háború fő táplálója
Ha azt érezzük, hogy az Európai Unió alapító atyái: a német Konrad Adenauer, a francia Jean Monnet, és a holland Robert Schuman valami teljesen mást képzeltek el annak idején, mint, amerre most az EU elindult, akkor nem tévedünk. És erre írásos bizonyíték is van. Méghozzá az Európai Unió első szerződése is ekként szolgál, ami 70 év békét, és fejlődést biztosított a kontinensnek. Az Európai Unió mostani vezetői azonban minden tettükkel a béke, a gazdasági fejlődés és az egyenlő államok szövetségének gondolata ellen dolgoznak.Ajánljuk még