Vezércikk
Ezek tényleg nem akarnak független Magyarországot?
Magyarország egy lokalitás. Saját szabályokkal, hagyományokkal, életmóddal, vágyakkal, teljesen a magyar tájra optimalizált mindennapokkal. Ezeknek a hagyományok és hétköznapok egyszerre vannak nagyon messze a jelenlegi nyugati életstílustól és a keleti brutalitástól. Kompország már rég nem az, talán soha nem is volt az.
A balos újságírók egyszerűen csak propagandisták
Ugye önök is ismerik a balos újságírók legendáját? Mármint olyan legenda ez, mint a jetié. Az emberek beszélnek róla, hogy állítólag látták már, de még soha, senkinek nem sikerült igazolnia, hogy ez valóban megtörtént. És látják, ez halálosan pontosan leírja a balos betűvetők mindennapjait.
Merjünk nagyot álmodni, legyen királyság!
Legutóbb túlestünk azon az anomálián, hogy hiába várjuk el a politikusainktól a felelősségteljes és odaadó munkát, ha egy olyan rendszerben versenyeztetjük őket, ahol a munkavégzésnél eleve előbbre való a megválasztódás. Ebben a rendszerben a pszichopatáknak és nárcisztikusoknak lejt a pálya, vezetői–döntéshozói képességeiktől függetlenül, hiszen ők mesterei a bizalom elnyerésének és a manipulációnak. A demokrácia játékszabályai lelki–mentális zavarokkal küzdő politikusokra vannak szabva. Megdöbbentően hangozhat, ám ez a helyzet. De akkor mi legyen? Igaza volt Churchillnek, amikor azt mondta, hogy „a demokrácia a legrosszabb kormányzati forma, de még nem találtak ki jobbat”? Vagy tévedett a mondat második felével?
Bajcsy-Zsilinszky Endre Erdélyről és a magyar szuverenitásról
Kalandos életű, bátor, harcos, szókimondó, parasztokat pártoló, kisgazda politikus volt Bajcsy-Zsilinszky Endre, akit elsősorban Magyarország függetlensége érdekelte, amiért akár az életét is feláldozta volna, mint ahogy meg is tette. Az I. világháborúban vitézül harcolt, megsebesült, de gyógyulása után ismét a frontra kérte magát. Bár a békéscsabai szülői házból Széchenyi István és Deák Ferenc kultuszát szívta magába, sőt a szabadelvű Tisza Kálmán és Tisza István szellemi tarisznyájával indult Kolozsvárra, mégis a trianoni békediktátum felértékelte benne a magyarság tiszteletének érzését.
Meghalt Aristo
Aristót tulajdonképpen Apámtól örököltem. Na meg persze az úri középosztálytól, amelynek talán a tagja lehetett volna, ha marad a Magyar Királyság. De persze abba ugyanúgy nem illett volna bele, mint a hatvanas évek kádári konszolidációjába, és persze ahogy nem illett bele a szocialista mezőgazdaságba sem.
Mióta aggódik a 444 és a Telex a külhoni magyarokért?
Robert Fico szombat esti győzelme óta több aggódó cikkben is aggódik a libsi sajtó a kisebbségben élő magyarok miatt. A 444-en több cikkben is emlegették Malina Hedvig ügyét és a dunaszerdahelyi magyar szurkolók megverését is. Hogy létezik, hogy 15–20 évvel a fenti esetek megtörténte után épp most vált fontossá a külhoni magyarok ügye?
Bezzeg Nyugat, bezzeg Kelet
A normalitás megosztó jelenség világszerte, Magyarország pedig mindkét oldalon heves érzelmi reakciókat vált ki. Nem véletlenül.
Nem működik a Budapest-modell, Perjés Gábor vezéráldozat lesz, de vajon Karácsony megússza?
Szürreális szappanoperát nézünk, melyben a főpolgármester a főszereplő, ám úgy tűnik, hogy az új évadban Perjés Gábor „karakterfejlődésén” lesz a hangsúly: innentől kezdve ő fog hazudozni, Karácsony pedig elbújik mögötte. Perjés mostanáig ugyanis elfutott az újságírók elől, nem beszélt azokról a bizonyos pénzgyűjtő ládikákról, most meg egymás után nyilatkozik, ami nem a véletlen műve. Majd kap egy jó ügyvédet, a külföldről finanszírozott kormányellenes média pedig egzisztenciális védelmet nyújt neki, végül azonban feláldozzák. De vajon ezzel Karácsony Gergely megússza? Mert nagyon úgy tűnik, hogy az a politikai konstelláció, ami Budapesten létrejött, látványosan csődöt mondott. Gyurcsány rövid pórázon tartja Karácsonyt, ütik jobbról és balról is, így pedig nehéz kilenc hónap elé néz.
Kikényszeríthet-e olyasmit az EU, ami egy tagállam számára kirívóan káros?
A közép-európai tagállamok számára az Európai Unióban való létezés az első perctől kezdve az előnyök és a hátrányok közötti lavírozást jelenti. Az EU előnyeit fölül-, a hátrányait alulbecsülték mind gazdasági, mind politikai tekintetben a csatlakozás előtt, a szakértők és a politikusok egyaránt.
Pont azért kell Fico győzelme, ami miatt Vučić is értékes szövetséges
Van itt egy érdekes helyzet, ami a hétvégén esedékes, szlovákiai választásokat illeti. És ha már ezt ilyen érdeklődést szítóan felvetettem, beszéljünk először arról, hogy milyen állapotban vannak az ottani magyar kisebbség pártjai. Nos, azokat elnézve finoman szólva is kellemetlen és lehangoló a helyzet.
A pszichopátia és a nárcizmus demokratikus erények
Össztársadalmi divat szegény politikusokon élezni a nyelvünket, minden nyomorúságunkat rájuk kenni, ha tehetnek róla, ha nem. Mert hát nyomorúság az akad, csakhogy ennek éppen az az egyik oka, hogy iszonyúan rá vagyunk tekeredve a politikára meg a politikusokra. Náluk viszont sem a megváltást, sem a bűnbakot nem jó helyen keressük, hiszen ők nem tehetnek a dolgok eltorzulásáról, csak úsznak az árral. A demokratikus köztársaság ugyanis eleve úgy van kitalálva és felépítve, hogy a pszichopaták és nárcisztikusok helyzeti előnyből indulnak, az ilyesmi személyiségzavartól mentesek pedig többnyire azzá válnak, vagy alig van esélyük a sikerre. Nem igazán van ebből olyan kiút, amelyet fel merne vállalni valaki, pedig közben hiába tartozunk a világ legjobban élő egytizedébe, az emberek mégis feszültek és kiábrándultak.
Az alacsony, kövér diktátor és a tehetségtelen ...nyalók
A baloldal imádja lesajnálni, degradáló jelzőkkel illetni mind Orbán Viktor miniszterelnököt, mind pedig az őt támogató politikai, közéleti és média-szereplőket. És a balosok ezeket a mantrákat el is hiszik egymásnak, illetve saját maguknak. Mik is ezek? És mi a valóság?
Gulyás Marci célja nem változott, csak ravaszabb lett
Olvasom a felháborodott cikkeket, és nyilatkozatokat, amelyek amiatt születtek, mivel Gulyás Márton diktatúrának nevezte Magyarországot egy svéd oktatóvideóban. Később aztán kiállt korábbi nyilatkozata mellett és megerősített, hogy szerinte 2010-ben sokkal jobb minőségű volt a magyar demokrácia.
Nem új Facebookra, hanem új Messengerre lenne szükség
Partikuláris, egyúttal érdektelen történet: egy hónapra lejöttem a legnagyobb közösségi médiumról (szocialista netwörkről), a Facebookról. Egyszerűen nem nyitottam meg, mínusz meló és persze a Messenger, ami nélkül olyan lenne az élet, mint telefon nélkül. Illetve ingyen-telefon nélkül – hogy tovább fájdítsam a sóherebb szíveket. Tanulság jóformán semmi, azon túl, hogy az adattolvajként és erényövként viselkedő Facebook tulajdonképpen lényegtelen, viszont a chat alkalmazása nélkül mind a privát-, mind a munka-ügyletek elképzelhetetlenek. Itt volna érdemes alternatívát építeni.
Gyurcsány nem tudja abbahagyni, míg az üresfejű baloldal némán hallgatja útmutatásait
Nehéz drog a politika, ahogy a hatalom is erős szer, nem könnyű lejönni róla, de úgy tűnik, hogy a bukott miniszterelnök meg se próbálja. Kilenc hónap múlva EP-választások lesznek, a DK-listát Dobrev Klára vezeti, ahogy az árnyékkormányt is, mégsem ő tart évadnyitó vezérszónoklatot, nem ő adja meg a stratégiai útmutatást az ellenzék egészének, hanem Gyurcsány. A baloldal többi szereplője pedig csak néz ki az üres fejéből, és nem tud választ adni arra, hogy miként lehetséges az, hogy tényleg 360 fokos fordulatot tettek az elmúlt tíz évben. Azaz visszafordultak arra, ahol annak előtte voltak: Gyurcsánytól Gyurcsányig. Aki pénteken, mint a baloldal felkent vezére, vagy a befagyott Dunán kikiáltott önjelölt ellenzéki király megtartotta nagybeszédét.
Miért titkolta a sajtó, hogy Obama szereti a fiúkat?
És nem is csak most titkolja, hanem 15 éve. A sztori ugyanis már akkor kijött. Mégis, szinte senki sem hallott róla... Arról viszont valószínűleg még azok is hallottak mostanában, akiket nem különösebben érdekel az amerikai politika, hogy Joe Biden elnök fia még 2010-ben egy szervizben felejtette a laptopját.
50 eurós címletekkel vették meg Karácsony Gergelyt
Ebben az egyre csak durvábban szerteágazóbbá váló Karácsony-féle sztoriban nem is az az igazán nyomasztó vagy éppen érdekes, hogy folyamatosan újabb és újabb események derülnek ki. Még csak nem is az, hogy Karácsony és brigádja úgy hazudozik róla, mintha kötelező volna. Mondhatni, ez a játszma része. Hiszen ők is tudják, hogy hazudnak, mi is tudjuk, hogy hazudnak, sőt, azt is tudják, hogy mi tudjuk, hogy hazudnak. Ez gyakorlatilag a nemzetközi baloldal működése kicsiben.
Nem tanul elődei hibáiból az Amerikai Birodalom
Egy-egy birodalom sokféleképpen bánhat a jóval kisebb hűbéreseivel. Henceghet nekik naphosszat a saját felsőbbrendű mivoltával, pökhendin kioktathatja őket a helyes gondolatokról, sőt akár agresszíven fenyegetőzhet, ha nem érzi eléggé érvényesülni a saját érdekeit vagy a csodálatos felsőbbrendű létezése elemeinek az átültetését. A birodalmak erősek, viszont mulandóak is: hol van már a Szovjetunió, hol van a német Harmadik Birodalom, hol vannak a Habsburgok vagy az Oszmánok, és hol lesz valahány évtized múlva az Egyesült Államok... Nemzetek fölött átívelő birodalomnak lenni nem könnyű, hiszen a csúcsragadozónak csak ellenségei vannak, és mindenki le akarja taszítani a kiemelt helyzetéből. Nem sok hiba fér bele. Épp ezért kiábrándítóan buta az a birodalom, amely önelégültségében még a korábbiak hibáiból sem képes tanulni. Pedig a magyarokkal igazán nem bonyolult dolog szót érteni.
Törökországtól is "el akar szakadni" (nyilván rugalmasan) az Európai Unió!
Mély bölcsességről tanúbizonyságot téve az EU vezetése gyakorlatilag kizárta Törökországot az EU tagjelöltjei közül. A szokásos kedvességgel természetesen – boldogabb időkben hadüzeneteket is kulturáltabban volt szokás megfogalmazni.
Két tüntetés Magyarországon
A hétvégén két tüntetés is zajlott hazánkban. Kezdjük a fontosabbal: a magyar gazdák jogos felháborodása miatti demonstrációval. A vasárnapi záhonyi tüntetés előzménye volt, hogy Brüsszel azt hazudta, a szerencsétlen, háború sújtotta ukrán gazdaságnak akar segíteni az ukrán gabona többek közt Magyarországra történő átengedésével, de aztán kiderült, hogy megint az amerikai baloldal zsebét akarja megtömni. Emiatt pedig hátrányba kerültek a magyar gazdák. A másik tüntetés annyira volt komoly, hogy még a főszervezők sem tudták, hogy miért demonstrálnak.
A cselekvés követelése a hisztéria folytatása más eszközökkel, nem politika
Attól tartok, Orbán pár év múlva pont ugyanazt fogja válaszolni, mint Sylvester Stallone arra a kérdésre, hogy lesz-e folytatása a Rambónak. „Mégis mivel küzdjek meg? A köszvénnyel?” – kérdezett vissza a hatalmukkal visszaélő vidéki rendőrök, az oroszokkal megerősített vietkongok, az afganisztáni expedíciós orosz hadsereg, a népirtásra készülő mianmari katonák és a mexikói gengszterek legyőzője. A pénteki tüntetést elnézve Orbánnak hasonló problémákkal kell csak szembenéznie néhány év múlva.
Az Orbán-kormány a családbarát politikával, a baloldal az utcai rendbontással van elfoglalva
A klasszikus ideológiáknak bealkonyodott, ma az identitáspolitika húzza meg a törésvonalakat, éppen ezért felértékelődtek azok az ügyek, amelyek mentén lehet együtt gondolkodni, közösen cselekedni. Ilyen ügy lett a demográfiai válság Európában, amelyre két eltérő politikai válasz született. Az egyik a bevándorlást látja megoldásnak, a másik a családokat támogatná. Mi az utóbbi utat választottuk, ezt várjuk el az Orbán-kormánytól is. A hagyományos család védelmét, támogatását, népszerűsítését – minél több gyermek születésének vágyával együtt. Ezért is óriási siker a Budapesti Demográfiai Csúcs, ami lehetőség arra, hogy előre vigye a családbarát közösségek ügyét. Jelképes, hogy mindeközben a baloldal az utcákon randalírozott, köztük olyan kamaszokkal, akik után anyukájuk felveszi az Orbán-kormány által bevezetett családi adókedvezményt.
Hogyan engedheti meg magának az USA, hogy Joe Biden ennyire alkalmatlannak tűnjön?
Rendszeresen kerülnek fel az internetre olyan videók, hivatalos amerikai kormányzati eseményeken készültek is, amelyeken Joe Biden az Egyesült Államok hivatalban lévő és az újraválasztásért indulni kívánó elnöke finoman fogalmazva is teljesen zavarodottnak tűnik.Ajánljuk még