Vezércikk
Segédanyag Boris Johnsonnak az antiszemitizmus elleni küzdelméhez
Boris Johnsonnak szemet szúrt a némileg felhabzott antiszemita gerjedelem Nagy-Britannia-szerte, egyúttal megdöbbentőnek tartja a londoni antiszemita tüntetéseket. Rácsodálkozott, hogy közel 80 évvel a második világháború vége után London utcáin nyíltan antiszemita skandálásokat hallani. Pedig nincs oka rá, ő és elődei állították elő ezt a helyzetet.
Ellenzéki erőfitogtatás
Gyurcsányék mindenkinél szociáldemokratábbak, a Párbeszéd zöldebb az LMP-nél, a Jobbik pedig igazi konzervatív – nem úgy, mint a csúnya, gonosz, populista Fidesz! Fölényeskedés, nagyzolás és kivagyiság. Teljesítmény nélküli nagyképűsködés és handabandázás – ezt látjuk és halljuk az ellenzéki oldalon. Mivel az EP-választáson külön indulnak, így érthető, hogy meg akarják magukat különböztetni a másiktól. De ránézve a közvélemény-kutatásokra és a hónapok óta tartó totojázásra, jogosan merül fel a kérdés: mire föl került elő ismét az a bizonyos nagy mellény?
Csak béke és nyugalom ne legyen!
Az ember azt gondolná, hogy van a világnak egy olyan állapota, amikor már akkora a káosz, hogy a politikai elitek is elkezdik félteni a saját életüket. Volt már ilyen, a hidegháború idején hiába épültek meg a politikai vezetések számára a bunkerek, mindenki el akarta kerülni, hogy végül oda kelljen költöznie az utolsó éveiben.
Bárkinek is örökre megtiltani a dohányzást, az simán gáz
Talán az Önök figyelmét sem kerülte el, hogy III. Károly király nagy csinnadratta közepette egyrészt tartott egy nagy beszédet, amely beszéd nagyságát illetően azért már csak a brit monarchia állapotát és reputációját illetően is vannak kétségeim, de másrészt – ez az igazán fontos – kihirdetett egy bizonyos törvényt is, amely – legalábbis a jelekből kiindulva – hamarosan alapjaiban fogja meghatározni Nagy-Britannia mindennapjait.
Huth Gergely a Magyar Nemzetben: Érdemes volt a libernyákokat kényeztetni? Ugye, nem!
"A világért sem szeretnék egy korábban megszakadt publicisztikafolyam folytatójaként feltűnni, ám néhány esetet azért hadd emlegessek fel, mely talán hozzásegít a nemzeti-patrióta érdekeink felismeréséhez és önvédelmi reflexeink beindításához a kultúrpolitikában is" – írja Huth Gergely, a PestiSrácok.hu főszerkesztője a Magyar Nemzet Véleményváró rovatában kéthetente szerdánként jelentkező, A tudatos polgár című sorozatában, melynek ezúttal a Kifordított Robin Hoodok címet adta.
Elzúgtak forradalmaink, mielőtt elkezdődtek volna
A magyarok ugyanis nem szoktak forradalmakat kirobbantani, mi nem ebben a műfajban utazunk. Most, így nem sokkal az '56-os megemlékezések után megint tele lehetünk a forradalom kifejezéssel úgy fél évre – március 15-ig kitart. Csakhogy '56 legfeljebb a szóbeli hagyományban forradalom, mert a kifejezés valódi értelmének nem felelnek meg az akkori történések. Ez azért alakult így, mert '56 résztvevői 1848-at emelték maguk elé eszményképnek, de hogy még zavarosabb legyen a kép, valójában 1848 sem volt igazi forradalom. A magyarok ugyanis – a történelmi tapasztalatok alapján – inkább a rendet szeretik, és ha túl sokáig sérül a rend, akkor abból jellemzően inkább szabadságharc szokott kikerekedni mifelénk.
Huth Gergely a Magyar Nemzetben: Kifordított Robin Hoodok
Forradalmi kiáltvánnyal rukkolt elő a 444.hu a napokban, Lopjátok szét az államot! címmel. Megjegyzendő, nincs ebben semmi új, már 1919-ben, majd 1945–47-ben is ugyanezen elvek mentén szerveződött meg a vörös hatalmi hálózat – írja Huth Gergely a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikájában. A PestiSrácok.hu főszerkesztője írásában kiemeli: a bolsevikok mindig is buzgólkodtak szétlopni az államot, ha a kormányrúd közelébe kerültek. Az utódok, azaz a Horn–Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok, ha másban nem is, de e téren teljes mértékben szakértőnek bizonyultak.
Tüntetés a WHO ellen
Vasárnap tüntetés volt a parlament előtt. Valószínűleg nem sokan hallottak róla. Pedig ahhoz képest, hogy milyen pocsék idő volt és szakadt az eső délelőtt, nem is voltak olyan kevesen, 1–2 ezer ember lehetett. Aztán az idő is megjavult. És hogy mi ellen tüntettek? A WHO ellen. Az ellen, hogy a Világegészségügyi Szervezet el akarja venni az egyes államok hatáskörét számos egészségügyi, egészségpolitikai kérdésben, főleg járványok kezelésében. És az Európai Unió jövő tavasszal megszavazni készül ezt.
Miért akar Karácsony újabb és újabb forgalmi káoszt teremteni?
Miközben a közösségi költségvetésben közel 200 millió forint jut újabb biciklisávokra, addig a főpolgármester a metró, a 4-es 6-os villamos leállítása után most épp az agglomerációs vízszolgáltatás szüneteltetésével fenyegetőzik. Az elvileg a budapesti polgárok döntése alapján a kerékpársávokra odaítélt újabb 200 millió forintnak talán jobb helye lett volna nemcsak a vízműveknél, hanem mondjuk a koszos hajléktalantanyává züllesztett aluljárókat is többet lehetne takarítani belőle.
Külföldi írók, művészek az 1956-os forradalomért – Gloria Victis! Dicsőség a legyőzötteknek, kik legyőzhetetlenek!
Már túl voltunk a sortüzeken az ország 66 különböző pontján - a Magyar Rádió előtt, a Kossuth téri sortűz, a Nyugati pályaudvar, a Köztársaság tér, Mosonmagyaróvár, Tiszakécske, Salgótarján, Eger, Miskolc, Győr, Kecskemét, Kiskőrös, Mórahalom, Szeged, Pécs, Komló, hosszú a sor -, túl voltunk november 4-én, amikor is a világ legnagyobb szárazföldi hadserege a szovjet, az áruló magyar politikai vezetőkkel, pufajkásaikkal együtt nekirontott Magyarországnak, miközben a világ közvéleménye megmozdult az 1956-os forradalom és szabadságharc támogatásáért.
Tűzszünet vagy nem tűzszünet
Jól megfogtuk a másikat, mondhatni, tetten értük, hiszen egyszerre akarnak tűzszünetet Gázában és kívánják a háború folytatását Ukrajnában. Meg fordítva. Hideget és meleget nem lehet egyszerre fújni. És akkor hol van a morál, a humanizmus, illetve a következetesség? Hát az a kő alatt bújnak meg ezek a fogalmak, amire az van ráírva, hogy a világ összetettebb és bonyolultabb, mint amit a napi két perc hisztériába bele lehet szorítani.
November 4. – Tiszta szívvel szeressük és tiszteljük szabadságharcosainkat!
Ha október 23-a ünnepnap, hisz megidézzük hőseinket, akkor november negyedikén egyenes gerinccel gyászolunk, egyúttal büszkeséggel és méltó módon emlékezünk. Siratjuk az áldozatokat, de csodálattal adózunk bátorságuk előtt, hisz egy vérből valók vagyunk, ami kötelességet ró ránk. És ha nem is érünk fel nagyságukhoz, ma sem hajolhatunk meg a birodalmi gőg előtt. A hitszegőket, az árulókat megvetjük, a szabadságharcosainkat tiszta szívvel szeretjük, mert szabadságszerető nemzet vagyunk. Most nem azt kell tennünk, amit elődeink tettek – mennyivel könnyebb dolgunk van… köszönjük ezt meg 1956 hőseinek –, hanem abban kell hinnünk, amiben ők hittek. És mindig készen kell állnunk!
Borvendég Zsuzsanna: a magyar nép a forradalom győzelme után azonnal megteremtette a normális élet és a szabadság feltételeit az országában!
1956. október 28-án győzött a forradalom. Nagy Imre bejelentette a szovjet csapatok azonnali kivonását a fővárosból, amnesztiát hirdetett a felkelőknek, feloszlatta az ÁVH-t, valamint rendelkezett a Kossuth címer visszaállításáról és március 15. nemzeti ünneppé nyilvánításáról. Egy pillanatra úgy tűnt, talán sikerülhet. Mi jellemezte ezeket a napokat?
Az igazságszolgáltatás abszurduma
Ez a csütörtöki nap is csak egy nap volt, épp olyan mint a többi. Reggel felkelt a nap, a felnőttek munkába vagy más fontos dolgukra mentek. Őszi szünet okán a kisgyermekek iskolába, óvodába nem. Eltelt ez a nap is. Sokak számára nem történt semmi különös. Csak hat kisgyermek várta haza hiába az édesapját. Tián Csaba négy, dr. Szücsi Frigyes két gyermekét most könnyeiket visszanyelő édesanyák próbálják nyugtatni, szelíd szavakkal, mert tudják, hogy erősnek kell maradni, még akkor is ha, ez most mindennél nehezebb. "Apa hazajön, meglásd. Hogy mikor, nem tudom, de haza fog jönni és minden nap várjuk" - mondogatják, míg a kicsik el nem alszanak. Csak az igazságkereső ember némán is tomboló dühe nem alszik el, míg van még fikarcnyi remény, hogy talán helyreállhat a rend.
A XXI. századnak nem volt nagyobb tömeggyilkosa, mint az ifjabb Bush
Sokan szeretnek valami mesterséges mázat vonni a nyugati világ bűntettei köré. Jaj, mondják, mi soha nem követhetünk el igazán komoly szörnyűségeket, hiszen mi vagyunk a Jó Emberek! Hogyan is lehetne elképzelhető, hogy az egyetlen valamirevaló, fejlett, mindenki által kívánt világ letéteményesei bármilyen bűnt is elkövethetnek?
Ábrahám Robi: Hé, Momentum! A herbálnak nincs füle, a 444-nek meg nincs szíve
A Momentum Mozgalom már majdnem tett valami értelmezhetőt hiábavaló létezésének közepette, de a probléma gyökere helyett – tőle elvárható módon – a száraz levelek árnyékára támadt.
Mózes sorsa – A jövőt nem piszkálva a múltban maradni
Igaz, hogy régebben ÁVH-s volt, de később úgy kedveltük a tévében. Igaz, hogy fegyveresen védte '56-ban a pártházat, de jószándékú, emberarcú kommunista volt. Igaz, hogy pályafutásokat, életeket tört ketté, de hát olyan jó humora volt. Nagy Imre valóban kommunista volt, de a mártírsága így meg úgy meg amúgy. Hány meg hány ilyen mentegetéssel találkozhattunk már a jobboldalon! Amikor fejben nem sikerül kilépni a kommunisták által megalkotott keretrendszerből, akkor születnek meg az ilyen mentegetések. A kommunisták, vagyis a több, mint négy évtizeden át fenntartott rezsimjük által alapjaiban befolyásolt szocializáció sokakat tart fogva, önhibájukon kívül persze. Ám aki – főleg aktív közéleti emberként – nem tud ezen érzelmileg túllépni, az nem tud rendesen megérkezni abba a világba, amelyet a poshadt posztkommunizmus helyébe akarunk tenni.
Nem elég – Amikor az egyetlen, amit tehetünk, az emlékezés
Jó pár évvel ezelőtt volt egy írásom, már magam sem tudom, hol jelenhetett meg, ami egy halottért gyújtott gyertyáról szólt. A címe ugyanez volt, és azóta semmi sem változott. A szó és a mécses továbbra sem elég az emlékezésre, csupán mára több halottra kell gondolnom.
Megint egy halott celeb – megint egy szemérmes hallgatás?
Halottakról jót vagy semmit – ismeri mindenki a régi mondást. És majdnem mindenki rosszul. Az eredeti így hangzik latinul: De mortuis nil, nisi bene. Vagyis: halottakról JÓL, vagy semmit. A mondás eredete, indíttatása nem morális volt, hanem gyakorlati. Akkoriban ugyanis a társadalmak féltek a halottak bosszújától. Ezért aztán csak az igazságot szabad róluk elmondani, a halál után is.
Ki is támogatja Putyint?
Dühítő olvasni, hogy az Európai Unióban egyes politikusok rosszallásukat fejezték ki amiatt, hogy Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal tárgyalt kínai látogatása során. A magyar miniszterelnök elmondta, hogy a béke előmozdítása érdekében beszélt az orosz elnökkel, és még Emmanuel Macron is hasznosnak nevezte a találkozót, mégis több kormányfő is kötelező hisztirohamot kapott a megbeszélés miatt.
Magyar írók a forradalomban, 1956-ért (II. rész)
A magyar írástudók mindig élen jártak a magyar történelem korszakos fordulataiban, kockázatot vállaltak a haza megvédéséért Balassi Bálinttól, Zrínyi Miklóstól kezdve Berzsenyi Dánieltől, Kölcsey Ferencen, Petőfi Sándoron, Vörösmarty Mihályon, Arany Jánoson, Jókai Móron át egészen Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós költészetéig, nem kevésbé Móricz Zsigmond valóságfeltáró írásáig. Magyar írók a forradalomban, második rész.
Jobbik 20: út a semmibe
A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból – olvasható a Jobbik húsz évvel ezelőtt megfogalmazott alapítónyilatkozatában. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, s a Jobbik annyiszor váltott identitást, mint más – személyes higiéniájára figyelő egyén – az alsónadrágját. Az ősbűn viszont mégiscsak az, hogy a sok-sok színeváltozás közben Gyurcsány Ferencet a 2006-os rendőrterror bűne alól rehabilitálták. Szembeköpték önmagukat és azokat, akik melléjük álltak, majd sokáig kitartottak e hosszú kacskaringós menetelés alatt. E hitványságot azonban megérdemelt büntetés, egyben bűnhődés követte: a Jobbik támogatottsága történelmi mélypontra zuhant és vissza már aligha vezet út.
Tényleg meggyőzte már az ellenzék a szavazóit arról, hogy külföldi támogatással kell megdönteni a törvényes magyar kormányt?
Az elmúlt másfél év egyik legkomolyabb belpolitikai fejleménye, hogy az ellenzék a megmondóembereivel, influenszereivel, propagandistáival, kereskedelmi médiájával egyetemben a saját buborékjában a közbeszéd részévé tette a hazaárulás legalizálását. A cél az, a szavazóik szokják meg – és kognitíve, illetve érzelmileg is fogadják el –, hogy a politikai elitjüket és a sajtójukat is külföldről finanszírozzák. Ez persze már így van sok-sok éve, de most érezték úgy, hogy már ezt büszkeséggé lehet emelni: a külföldi, a nyugati az igazi, pénzben is, sajtóban is, ideológiában is, érdekben is.Ajánljuk még