Ezt olvashatjuk ennek a cikknek az első részében: “Ha meg akarjuk érteni, hogy mi történik manapság Magyarországgal a politikában, miért léteznek ma is olyanok, akik hajlandóak pénzért, hatalom reményében elárulni hazájukat, miért teszik mindezt ugyanazoknak a leszármazottai, ugyanannak az ideológiának a szolgálatában, akkor vissza kell tekintenünk jó néhány évtizedre, hogy magyarázatot kapjunk.”
Az írás első részében megtudjuk, hogy miként tette be a lábát Soros György Magyarországra, miért voltak titkosan védett személyek a Kádár-rendszerben a Szabad Kezdeményezések Hálózatának – a későbbi “kommunistaellenes” SZDSZ-nek – a tagjai, és hogyan lett megvásárolható a hazai dollárbaloldal.
Kétségkívül ilyen arányú rendszer- és hatalomváltás még nem történt Magyarországon. Kommunizmusból átsorolni piacgazdaságba, kapitalizmusba – ilyenben még nem volt gyakorlatunk, igaz, a volt szovjet megszállás alatt lévő közép-kelet-európai országoknak sem. Nem vadnyugat lettünk, hanem vadkelet, csak sokkal rafináltabban és kegyetlenebbül. De hát a diktatúrát felváltó szabadságnak, parlamentáris demokráciának ára volt. Azóta is fizetjük rendesen. Az tény, hogy az újjászületett Magyarországot kormányozni kellett, és a mi esetünkben a választásokon győztes Magyar Demokrata Fórumnak a jobboldali pártszövetségeseivel (FKGP, KDNP) együtt sem volt meg a kétharmada. A másodikként befutó legnagyobb ellenzéki párttal, a Szabad Demokraták Szövetségével kellett megalkudni. Hozzáteszem, hogy sem ideológiailag, sem történelmileg, sem érzelmileg, sem kulturálisan nem kötődtek egymáshoz, és ez máig tart a nemzeti pártok esetében (Fidesz–KDNP), valamint az ellenzéket alkotó balliberális oldalon, csak másként nevezik őket (DK, Momentum…). Az SZDSZ ellenzéki pártnak indult, de hamar kiderült, hogy ellenséges liberális párt, amely nemcsak egy másik pártnak volt a kibékíthetetlen ellenfele, hanem a magyar népnek a rosszakarója is.
Mégis, 1990. április 29-én az MDF és az SZDSZ paktumot kötött. Kulin Ferenc, az MDF egykori vezető kultúrpolitikusa A paktum-fantom című politikai esszéjében részletesen elemzi, hogy miért volt szükséges ennek megkötése, bár nem tudhatta, hogy ez mekkora károkat fog okozni, és azt sem tudhatta, hogy a szabad demokraták hatalmas étvágyát semmi sem fogja csillapítani. Mivel is vádolják a megállapodás tartalmát?
Egyrészt nem kellett volna a két nagy párt között a kompromisszumot megkötni. Másrészt Antall József miniszterelnök elárulta a lakiteleki szellemiséget, és saját pártja háta mögött, titokban kötötte meg az egyezséget. Harmadszor azzal vádolták Antallt, hogy engedett a külső, nagyhatalmi nyomásnak és a reformkommunistákat is bevonta a szövetségbe. A negyedik vádpont a politikai “haszontalansága”, “működésképtelensége” miatt marasztalja el a paktumot.
Kulin Ferenc szerint az első vádpont komolytalan, mert aki nem ismeri a parlamentáris demokrácia ábécéjét, az nem érti meg, hogy amelyik kormánykoalíció nem rendelkezik a képviselők kétharmadának támogatásával, az a törvényalkotó munkájában nem szorulhat folyamatosan az ellenzéki szavazatok jóindulatára. A második vádpont sem érdemel különleges figyelmet, mert ha a paktum előkészítése az MDF elnökének titokban végrehajtott egyéni akciója lett volna, akkor a miniszterelnöki megbízatására sem kerülhetett volna sor. Ugyanis az MDF-ben heves viták után húsz nap telt el a paktum nyilvánosságra hozatala (1990. május 2.) és Antall József kormányfővé választása (1990. május 22.) között.
Az MDF egykori elnökségi tagjaként Kulin Ferenc írásában leszögezte, hogy a feltevés is abszurd, miszerint “nyugati vagy magyar piacbarát körök” olyan befolyásra tehettek volna szert a lakiteleki “alapító atyák” között, hogy szavazatgépként használják őket titkos jelöltjük elnökké választása érdekében. Azaz nem volt Antall küldött ember, ahogyan ezt néhányan állítják.
Kulin szerint az első szabadon választott miniszterelnök a kerekasztal-tárgyalásokon vívta ki a tekintélyét. Az MDF alapítóinak (Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csurka István, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Für Lajos, Joó Rudolf, Kiss Gy. Csaba és Lezsák Sándor) egyike sem vállalta az elnöki jelölést. Bíró Zoltán ügyvezető elnöki tisztségéről való lemondását az elnökség azért fogadta el, hogy – a saját indoklásával egyetértve – ne adjanak támadási felületet Bíró MSZMP-s múltja miatt. Hogy az MDF ne maradjon anakronisztikus párt, Kulin Ferenc magyarázata szerint:
…amikor Antall Józsefnek bizalmat szavaztunk, nemcsak új vezetőt választottunk, hanem az általa megfogalmazott új stratégiát is elfogadtuk. 1. Feladtuk a semlegesség elvét, hogy deklarálhassuk érdekeltségünket az euroatlanti integráció folyamatában. 2. az ún. “népi ballal” (reformszocialisták) tervezett együttműködés ellehetetlenülése miatt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal készültünk koalícióra lépni, s végül 3. a “harmadikutas” gazdaságpolitikai koncepció helyett a nyugatnémet mintájú szociális piacgazdaság rendszerébe való betagolódás mellett döntöttünk. Az eredeti lakiteleki program nem azért módosult tehát, mert a “nyugati piacbarát körök” által “küldött” Antall József beférkőzött közénk, hogy kiárulhassa az országot a Nyugatnak.
Ha ez így lett volna! Paktumtól-faktumtól függetlenül Magyarország sorsát jó előre elintézték, méghozzá a “hazafias” kommunistáink a nyugati liberális, globalista, sorosista érdekeknek megfelelően. Mire felocsúdott Antall József a taxisblokádot követően, az ország nagy része a volt bolsevista nómenklatúra rablóprivatizációinak martaléka lett. Ennek ellenére működhetett volna a paktum, de maga Kulin Ferenc néhány hónappal az egyezség megkötése után kijelentette, hogy “a paktum nem működik”. Az ő magyarázata szerint arra gondolt, ahogyan az SZDSZ-es köztársasági elnök, Göncz Árpád működött: azaz alkotmányellenesen, mivel a fontos törvények megszületését a négy év alatt megakadályozták, nemzetközi, diplomáciai konfliktusokat gerjesztettek, és a taxisblokád idején a polgárháború veszélyét is felidézték.
Az ellenzék közül egyedül a Fidesz volt az a párt, amelyik nem vett részt az “ellenforradalmi lázadásban” (Balsai István volt igazságügyminiszter megállapítása), mivel ők parlamentáris eszközökben, azaz választásokban gondolkodtak. A taxisblokádot az MSZP–SZDSZ nyíltan támogatta a 95 százalékos túlsúlyban lévő médiájával együtt: Barna Sándor, Budapest kommunista rendőrfőkapitánya (előzőleg, az átkosban, a Kádár-rendszerben Szeged rendőrfőkapitánya) megtagadta Horváth Balázs belügyminiszter kérését a rendteremtésre. Göncz Árpád védernyőt biztosított a lázadásban részt vevő taxisoknak és büntetlenséget ígért. Gyakorlatilag a köztársasági elnök nem békitőleg lépett fel, hanem az első szabadon választott kormány elleni lázadást hallhatólagosan elismerte, azaz alkotmányellenesen cselekedett. Ez volt az SZDSZ első kísérlete az Antall-kormány erőszakos megbuktatására.
De nézzük az 1990. április 29-én megkötött MDF–SZDSZ-paktumot, amelyet számtalan helyen megszegett az SZDSZ. A paktum aláírói a Magyar Demokrata Fórum részéről: Dr. Antall József, az MDF elnöke, Dr. Balsai István, Dr. Kónya Imre, Dr. Kutrucz Katalin és Dr. Salamon László. A Szabad Demokrata Szövetség részéről aláírta: Kis János, az SZDSZ elnöke, Dr. Tölgyessy Péter, az SZDSZ képviselőcsoportjának elnöke és Dr. Pető Iván.
Hol is szegte meg az SZDSZ sorozatosan a megállapodást? Például:
A felek kötelezik magukat, hogy az ellenzék részére a kivételes közjogi megoldással teremtett többletjogokat nem fogják visszaélésszerűen gyakorolni és kormányzati munka akadályozására felhasználni.
Ezt Göncz Árpád az SZDSZ nyomására folyamatosan megtette, így a taxisblokád idején is. Beleavatkozott a rendőrség munkájába, a kormány utasításával szembeszegülő rendőrfőkapitányt támogatta, sőt, előlépett a hadsereg főparancsnokaként és megakadályozta, hogy a közlekedésileg megbénított ország törvényileg működjön. Ugyanis ellenszegült a pártjával együtt, hogy a kétharmados törvényhez tartozó rendkívüli vagy szükségállapotot alkalmazzon ebben a helyzetben az Antall-kormány. Sőt, átlépett a fegyveres erőkről, a rendőrségről és a nemzetbiztonsági tevékenységről szóló törvények megállapodásán is.
De megállapodtak abban is, hogy a közszolgálati Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökét a miniszterelnök javaslatára kinevezéssel állítsák az intézmények élére a köztársasági elnök részéről. Az első körben sikerült – Hankiss Elemér a Magyar Televízió elnöke és Gombár Csaba a Magyar Rádió elnöke lett –, de amikor kiderült, hogy mindkét intézmény balliberális (MSZP–SZDSZ) oldalról támadja a kormány munkáját, Antall József úgy döntött, hogy új, nem pártokban gondolkodó elnököket javasol. Ezt Göncz Árpád több mint három évig megtagadta, kinevezésüket nem írta alá, és emiatt kellett végül Antall Józsefnek elnöki jogkörrel rendelkező alelnököket kinevezni a két médium élére, Nahlik Gábort és Csúcs Lászlót. Holott a paktum része volt, hogy a nemzeti televízió és rádió, illetve a Magyar Távirati Iroda nem lehet pártpolitikai csatározások martaléka.
A rendszerváltás éveit tehát szétdúlta az áldatlan médiaháború. Amíg a szólás- és sajtószabadság teljesen érvényesült a liberális és szocialista oldalon, addig Göncz Árpád a Nyugathoz fordult segítségért és a La Stampa olasz újságban azt harsogta, hogy veszélyben a sajtószabadság Magyarországon. Ez ismétlődésszerűen átment a nagy nyugati sajtóorgánumok felületein is, az SZDSZ propagandistáinak sugallatára. Az SZDSZ-nek persze nem kellett erőlködnie a kétharmados törvényekről szóló paktum megszegésén, amikor ott voltak a sajtón kívül olyan támogatók, mint Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség. Így akadályozták meg, hogy ne kerüljön törvényerőre a parlamentben az igazságtételi, elszámoltatási törvény, és hogy végre nyilvánosságra kerüljenek az ügynökakták.
A kulturális életet át és átszőtte a liberális gondolat és akarat. Végül is igaza lett Csurka Istvánnak: jó előre látta, amikor 1990. január 14-én felolvasta rádiójegyzetét “Ébresztő, magyarok!” címmel. Ebben felhívta a figyelmet a magyarságot fenyegető új veszedelemre, a Lenin-fiúk visszatérésére, az “új Kun Bélák” megjelenésére. Azt csak én teszem hozzá, hogy az új Lenin-lányokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezt Csurka sem tudhatta, hogy lesznek Cseh Katalinok, Donáth Annák új SZDSZ-formációban, mint momentumosok vagy a párbeszédes Szabó Tímeák, akik mindent elkövetnek külföldön-belföldön egyaránt, hogy támadják, eladják, lejárassák Magyarországot. Állítólag a hazájuk. Erre nem mernék esküt tenni.
De hát csodálkozunk? Az internacionalista Gyurcsány Ferenc és felesége, Dobrev Klára, Apró Antal unokája – akik Magyarország urai akarnak lenni – a legújabb önbeteljesítő üzenetüket a Demokratikus Koalíció saját honlapjára töltötték fel, ahol ezt írták ki: Európa a hazájuk és Magyarország az otthonuk. Kell-e ehhez magyarázat? Ide csak lakni járnak. Ezt még a bolsevik szovjetek sem merték volna állítani Oroszországról, hazájukról, “az édes anyácskáról”. De Gyurcsányék, Dobrevék és a hasonelvűek már magasabb szinten élnek: a globalista, multikulturális, gender, LMBTQ-, az európai, keresztény értékeket tagadó, mindent összezagyváló világban.
Vezető kép: Budapest, 1990. április 28. Antall József (MDF) miniszterelnök-jelölt és Tölgyessy Péter (SZDSZ) beszélgetnek az országgyűlés alakuló üléséről szóló megállapodás aláírásán, ahol a parlamenti pártok képviselői és a független képviselők megbízottja az előzetes megbeszélések értelmében megegyeztek. Az MDF-et Antall József, az SZDSZ-t Tölgyessy Péter, az FKGP-t dr. Torgyán József, a FIDESZ-t Orbán Viktor, a KDNP-t Füzessy Tibor, az MSZP-t Gál Zoltán és a független képviselőket Fodor István képviselte. MTI Fotó: Varga László
kanigunda
2024-01-22 at 15:46
“… eszmélt fel az SZDSZ vezetése, hogy milyen rossz az ország helyzete….”
Tudta a a Szadi nagyon is jól milyen a gazdasági helyzet hiszen tele volta holdudvaruk minden hájjal megkent
de nem buta közgarázdákkal. Egyszerűen csak nem sikerült akkora felfordulást generálni amekkorát akartak. Ugyan
látványos volt a lakosság terrorizálása de sokan tettek rá, sokan tökéletesen tudták mi a pálya, csak nem
hőbörögtek hangosan. A Juszt Lacika féle gennyesek persze sikeresen nagyították ezt a “sorsdöntő tettet”. Tudni
kell ugye, hogy akkoriban a “TAXIS” egy szitokszó volt, okkal. A hirtelen, primitív munkával meg rengeteg simlivel
meggazdagodó, meglehetősen sunyi rétegnek tartatott az ő brancsuk. Azaz a nagy tömegeknél nem éppen ők voltak a
legnépszerűbbek. Így aztán a Szadinak gyorsan le kellett kevernie a cirkuszt mielőtt kiderül, hogy csak meleg
levegőt eregettek. Az MDF ha bukdácsolva is úrrá lett a palotaforradalmon de sajnos utána elfelejtette kihasználni
a számonkérést.Pl. Árpi bácsit simán le lehetett volna mondatni súlyos hatásköri túllépésért. Védhetetlen volt amit
csinált, asszem még jogilag is. De hát egy műferdítő az egy szent ember 😉 Az MDF pedig nem tudott a szükségből
erényt kovácsolni.Szinte egyszer sem.
Szóval nem látom ennek az utólagos szerecsenmosdatásnak semmi értelmét. Nem volt itt zseniális megvilágosodás,
csak egy sima mocskos indirekt és direkt útonállás volt, semmi más.
kanigunda
2024-01-22 at 14:54
Gyurcsev Klárenc 2024-01-22 at 12:59
Valahogy így. De kérem kérem: TAXISTERROR annak a tisztességtelen neve. Azonban: Jó pár
hónapig érezhető volt a SzaDeSz és a MaSzoP gatyába rottyantása mert kussoltak mint pap
a zsákban u.i. a legitim hatalommal sok ellenoldali potentátnak szépen ki lehetett volna
ügyesen, csendben tekerni a nyakát ahhoz hasonlatosan ahogy pár száz évvel azelőtt ki
lehetett csinálni a kiskirályokat. Kezdve a Mindenki Nagypapája lukra futtatásával. Sokan
tudtuk azért már akkor is, hogy miféle szerzet a SzaDeSz, kinek a zsoldjában állnak és mit
is akarnak valójában. Az Antallnak látnia kellet, hogy hol húzódik a határvonal apatrióták
és a kozmopoliták közt. Az előbbiben talán még a MaSzoP is lehetett volna ideig-óráig partner.
Az, hogy a rendcsinálás miért nem történt meg sokat lehetett filozofálni. Lehet, hogy volt
mesterterv, akár a ZUSA részéről is de az efféle nem mindig és mindenhol jön be 100%-osan.
Legyen ez akár vigasztalás is a Great Reset esetében is! A komenizmus világméretű diadala
is váratott magára, aztán csendben kinyuvadt.
Gyurcsev Klárenc
2024-01-22 at 12:59
Antall nem volt se naiv, se amerikai ügynök. Egy, a gazdasági fenntarthatóság pengeélén táncoló ország felelős miniszterelnöke volt, nem felelősség nélkül ábrándozó esztéta. Neki másnap kenyeret kellett adni az ország szájába, mert ha nem, a taxislázadás megmutatta, napok alatt lapátra kerülhet a nemzeti kormány. (Majdan forgatókönyve már akkor is ott lapult a washingtoni fiókokban.) És akkor az SZDSZ jön. Az még jobb lett volna?
30 évvel az események után a fotelből mindenki marha okos, csak a kényszerítő körülményeket nem veszik figyelembe. Antallnak minimális mozgásteret engedélyezett a Nyugat, ráadásul ilyen ÁVO-s, nemzetrontó, nem írom ki kicsodák sem telepedtek más rendszerváltó országokra.
Antónia
2024-01-22 at 12:38
A cement is azt mondta a vallatóinak, amikor összedőlt a híd:
“De hiszen én ott sem voltam”.
Anonim Andras
2024-01-22 at 11:48
A rendszer csere sokkal. Jobban előkészített dolog volt,mint azt sokan gondolják. Számba vették a majdani lehetőséghez jutó induló pártokat és kiépítették az ejtőernyős egységeket,amelyek majd kifejthetik áldásos bomlaszto tevékenységüket. Antall József személye is előre eldöntött volt,csak meg az nem,hogy melyik párt élén induljon el a mások által elképzelt demokrácia útvesztőin. Először az FKGP-nel próbálkozott,hiszen az MSZP és az SZDSz nem jöhetett szóba. Mivel ez nem jött össze,nem lehetett kisgazda elnök,így került az MDF-hez,amely párt Szabó Ivanon,Kónya Imren,Dávid Ibolyan,Csurka Istvánon,Légzsák Sándoron,Boross Péter én stb.keresztul,soktenyezos lehetőséggel,ahogy az majd a későbbiekben kiderült. Magába foglalta a refomkommunista törekvéseket elfogadokat,a jószándékú naiv demokratákat,Csurka Istvánon keresztül a szélsőjobbos irányzatokat is. A kisgazdaknal is hirtelen előkerült a vezetéssel szembefordult 36 képviselő, akik megkérdőjelezték az FKGP egységes irányvonalat.Csurka Istvánnal az MDF-bol megalakult a MIEP,sajnos nem Torgyan József hibájából nem jöhetett létre az FKGP-MIEP szövetség. Az aknamunka elsodorta Petrasovics Anna szocdem pártját,a MIEP-et,az FKGP-t,de az MDF-et is. A kakukk tojaskent emlegetett FIDESZ minőségi ugrason esett át. A “cápa” látogatást vizionalo neoliberalis pártból,nemzeti érzelmű,keresztény elköteleződésu polgári párttá nőtte ki magát. A világ és Európa eseményeit figyelve,hála Istennek nyújthat némi reményt az Európai Unió onsorsronto összeomlásával szemben. Ha hallgatnak ránk, ha nem elmondhatjuk,ami rajtunk mullott megtettük. Legyen meg Isten akarata. Egy 79 éves paraszt,bányász,geodeta,tanító,magát hű magyarnak,hű kereszténynek tartó,FKGP érzelmű,ma FIDESZ-re szavazó,a jelző nélküli demokráciát igénylő,hazajahoz mindhalálig hű,magyar állampolgár.
Antónia
2024-01-22 at 08:09
Kulin nem mond igazat.
Antall ugyanis megzsarolta az elnökséget és az Országos Gyülést.
Sajnos, azok meg engedtek a kamarillapolitikus zsarolónak.
Theo
2024-01-22 at 01:26
Lezsak Sándor maga mondta el, hogy nekik egyszercsak “szóltak”, hogy Antall lesz a vezérük. Akkor – régi MDF -esek kérdezgették egymást, hogy hát az meg ki? Tehát küldött ember volt, amit sztem az a bizonyos teljesen jelentéktelen múzeum igazgatói állása is alatamaszt. Ilyesmi állasokban szokás jegelni a későbbi fontos embereket.
A másik megjegyzésem, hogy a háttérhatalom bízott az SZDSZ győzelmében, ahogy ők maguk is. Hatalmas volt a meglepetés és csalódottság, azóta is gyűlölik a magyarokat. Mindazonáltal Antall be volt készítve a túloldalra is. Csurka kizárása pedig végképp lerántotta a leplet.
Orientál
2024-01-21 at 23:30
Sajnos a nemzetáruló Konrád Györ4gy odáig elmerészkedett a szintén Zsidó származású Heller Ágnessel együtt hogy szabad utat adtak a balliberális zöld Gyurcsány Ferencéknek a zsidózó fasiszta jobbik párttal a választásokon közös indulásukra és együtt politizálásukra még az eu-s parlamentbe és a hazai önkormányzatokba. Pontosan ezek ma is a balliberális zöld Gyurcsányék Sorosékkal Bidenékkel Cseh Katalinékkal Gyöngyösiékkel Verhofstadtékkal …….. együtt.
dr. Kolompár Genitália
2024-01-21 at 20:13
Azért szükséges néhány tényt rögzíteni. Egyrészt 90-ben Magyarország miniszterelnökét Antall Józsefnek hívták, nem Soros Györgynek. Mindemellett a magyar emberek sokkal nagyobb része támogatta akkor a rendszerváltást, mint amekkora támogatása bármikor is volt a Fidesznek. Ugyanis az SZDSZ első szavazóinak kb 80%-át is azok a becsapott radikális emberek adták, akiket meg lehetett etetni az SZDSZ Tom és Jerry-s reklámjaival.
Abban a kezdeti helyzetben Antallnak nem saját magát, és nem az MDF-et kellett védenie, hanem az országot. Ez nem sikerülhetett, mert eleve azért lett ő a miniszterelnök, hogy ne sikerüljön. Sajnálom azokat, akiknek ez még ma sem nyilvánvaló.
Királytigris
2024-01-21 at 19:01
Akárhogy csűrik-csavarják egyesek, ez a paktum káros volt az országra nézve. Szegény naív Antall azt hitte, hogy úriemberekkel áll szemben, miközben az SZDSZ egy hazug csirekfogó csürhe volt, amit már Szaros Gyurka elkezdett behálózni. Az SZDSZ célja nem az együttműködés, hanem a hatalomra jutás volt. Az SZDSZ a paktummal, mint eszközzel, gyakorlatilag nem együttműködött a kormánypártokkal, hanem akadályozta azokat, és ezzel kárt okoztak az országnak.
Csak a taxisblokád alatti egyeztető tárgyalásokon eszmélt fel az SZDSZ vezetése, hogy milyen rossz az ország helyzete, és jobban teszik ha a puccsot tovább nem eröltetik, had vigye a kormányzást tovább az MDF, hiszen ilyen körülmények között a bukás boritékolható volt. Így is lett, 1994-ben az MDF megbukott.
amintazvagyon
2024-01-21 at 18:56
Az MDF-SZDSZ paktumra nem lett volna szükség ha a sorosista amerikai megszállók reményei szerint az ő komisszárcsapatuk,az SZDSZ győz a választáson.De a magyar nép beleköpött a levesükbe,ezért háttérhatalmi megszállók megzsarolták a győztes MDF-et.Magyarország NATO-csatlakozása és EU-csatlakozása is amerikai diktátumok-ugyan rendeztek kamu-népszavazásokat de annak eredménye az amerikai megszállókat egyáltalán nem érdekelte, legfeljebb rendeztek volna újabbat ahol már helyes eredmény jön ki.Az MDF-SZDSZ paktum
azt bizonyítja hogy nem igazi szabad választás történt-hanem annak eredményét módosították az új,amerikai megszállók igényei szerint!
hufi
2024-01-21 at 18:36
Azért azt megírhatta volna a szerző, hogy a látnoki képességekkel rendelkező CSurka Istvánt kizárta az MDF, és emiatt sokan otthagyták az MDF-et, megrendült a bizalom a párttal szemben.
Én is ekkortályt fordítottam hátat a pártnak.
Hesslerezredes
2024-01-21 at 18:12
Az egész csak azt bizonyítja, amit már akkor is sokan éreztünk: hogy “egy brancs maguk…”.
Ez (is) el lett itt baszva, mint szinte mindig minden ebben a szerencsétlen országban.
De a csehek – akik jottányit nem különbek nálunk – ezt is legalább Svejk módjára tudták csinálni – rajtuk legalább lehet/ett röhögni.
De rajtunk? – csak sírni.