Minden magyarnarancsos és indexes újságíró nézett már pornófilmet („oknyomozás” az „oknyomozók” után)
Mindenki elképzelheti, milyet. Ennek semmi köze semmihez, de szeretnénk követni az ellenzéki sajtó címadási gyakorlatát. Ha szeretnénk feltenni azt a kérdést, hogy milyen békével végződhet egy kultúrháború, akkor a magyar narancs, az index és a hasonszőrű orgánumok végletes intellektuális brutalitásában találhatjuk meg a választ. „A pornóiparban dolgozhatott a kormány legújabb kampányarca” című írásuk pontosan megválaszolja ezt a kérdést. A kultúrharcnak csak az lehet a vége, hogy mi győzünk. Mert annak, amit a liberálisok művelnek, nincs kulturális vetülete: az csak háború, annak minden gátlástalanságával együtt. Ők olyan harcban nem győzhetnek, aminek valami kulturális a tétje. Annyit tudnak vele kezdeni, mint ősember a fluxuskondenzátorral. A cikk címének nincs köze a cikkhez, és a kisbetűk szándékosak. Ez bizony haladás, két anya hordott ki egy gyermeket!
A világon először született olyan gyermek, aki két nő testében is tartózkodott a fogantatása és a megszületése között, de legalább nem egyszerre, mert arra a tudomány még nem képes. Brit tudósok egy brit pár esetében intézték így a dolgokat – tudhattuk meg az Independent című újságból. "Megosztott anyaságnak" hívják ezt az akármit, amit egy egynemű, nőnemű párnál (ki másnál?) hajtottak végre először. Csak a szokásos Siófokon: álhírterjesztés, gyűlölködő egészségügyi dolgozó, hisztéria
Az ellenzék napi szintű tevékenysége, hogy álhíreket terjeszt az egészségügyről, majd hisztériapartikat rendez a saját álhírei kapcsán. Arra viszont gondosan ügyelnek, hogy az egészségügy valódi problémáival ne foglalkozzanak, és nehogy véletlenül segítsék a betegellátás javítását, vagy növeljék a bizalmat az ellátórendszer és a beteg érdekében küzdő egészségügyi dolgozók, orvosok irányában.
Angol hülyék, hülye angolok, és ez a hülyeség öl
Csak Isten tudja, hogy hányadik cikket írom már egy merénylet után, a szokásos merénylet után. Liberális ellenségeink imádnak strukturális okokra hivatkozni az elnyomással kapcsolatban, de a nyugati nagyvárosokban szokásos gyilkosságokat – amelyeket muszlimok követnek el a szembejövőkkel szemben – valamiért véletlenszerűnek tekintik. Ugyanígy nem tekintik ezeket a gyilkosságokat az elnyomás eszközének, pedig nehéz a rettegésben tartást másnak gondolni az áldozat szempontjából. Az Orbán-kormány újabb külpolitikai győzelme, ami egyúttal közép-európai siker is
A külpolitika az Orbán-kormány egyik sikerágazata – a gazdaságpolitika mellett –, ennek ellenére a közvélemény – sem a jobboldali, sem a baloldali, sem a semleges, politikailag nem elkötelezett közvélemény – nem kezeli ezeket a tulajdonképpen a múlt század harmincas évei óta páratlan sikereket a valódi értékükön. Az a külpolitikai erő, amit az Orbán-kormány fel tudott építeni a Medgyessy Péter-féle jelentéktelenség és a gyurcsányi nevetségesség után, a közép-európai gondolat kiteljesítése és európai tényezővé emelése, a magyar államiság és a magyar nemzet túlélésének egyetlen esélye a teljes nemzeti, vallási és kulturális dezintegráció állapota felé tartó Nyugat-Európa szomszédságában. Elfogadták az új Európai Bizottság tagjainak módosított névsorát
Hivatalosan is elfogadták hosszas politikai huzavona után az Európai Bizottság leendő tagjainak módosított névsorát a tagállamok kormányai hétfőn, és ezzel minden akadály elhárult az elől, hogy az Európai Parlament (EP) szerdán szavazzon az új testület végleges összetételéről. A katolicizmus helyzete Magyarországon a független magyar bíróság ítéletének tükrében
Isten malmai és a magyar bíróságok is lassan őrölnek, ami azért jó, mert a cselekmény és a jogerős ítélet között eltelik annyi idő, hogy már mindenki elfelejti, mennyire dühös. Tulajdonképpen a magyar bíróságok feltaláltak egy új büntetésfajtát: nem szabadságvesztésre, hanem bírósági eljárásra ítélnek, hosszú években mérve, ami biztos nem lehet kellemes, még akkor sem, ha a drága és beágyazott ügyvédeid a végén szinte biztosan felmentetnek. Az eljárást persze az áldozatoknak is végig kell csinálniuk, de a liberális jogállamért semmi sem drága. Így történt ez ebben az ügyben is, amelyben katolikusok próbálták megvédeni vallásuk és hitük méltóságát a jog eszközeivel. Biztos nem lepődnek majd meg, hogy ez nem sikerült nekik.
A Mérce főszerkesztője szerint belefér a közbeszédbe egy anyát a gyermeke megerőszakolásával fenyegetni! (18+)
Mert a kommentelés szabadsága, ugyebár. Hát van, akinek minden bűnről az elkövető szabadsága jut az eszébe és nem az áldozaté. Mint tegnap írtuk, kolléganőnk vette a fáradságot és feljelentett egy olyan kommentelőt, aki névvel és arccal vállalva a következő szavakkal fenyegette meg pár hónapos gyermekét és őt: „te büdös kurva” (...) „nagyon szar lesz arra ébredni egy reggel, hogy ki vagy kötve az ágyadban és a kis cuki gyerekedet seggből szájba fogom kúrni a szemed láttára”. A Momentum vidéki „fellegvárában”, Pécsett végzett hittérítő tevékenységet
Saját őszinte meglepetésemre elfáradtam a Momentum Mozgalom nevű szervezet pécsi rendezvényére, amelyet „Környezeti vészhelyzet Baranyában, Európában?” címmel hirdettek meg egy helyi fiatalok által kedvelt vendéglátóipari egység különtermében. Az eseményt konferenciának nevezték és két panelbeszélgetésből állt, az egyiket szakértőinek, a másikat meg közéletinek hívták; ez utóbbira szédültem be a körülmények kényszerítő ereje folytán. A cselekmény apropója a Garé mellett található szocialista eredetű „környezetszennyezés” állítólagos kezeletlensége volt. (Végletesen szubjektív beszámoló, mert objektíve nem történt semmi.) Akar-e Budapest Magyarország fővárosa lenni?
A budapestiek Magyarországon akarnak élni? A budapestiek Magyarország fővárosában akarnak élni? Karácsony Gergely és úgy általában a liberálisok megnyilvánulásai mögött már több, mint egy évszázada ezek a kérdések állnak. Egy ország sorsát pedig nem dönthetik el az ország fővárosának lakói, bármennyire központi szerepet játszik szociológiai, kulturális, gazdasági és ideológiai értelemben is az ország életében. Ugyanis sok millió olyan ember él Magyarországon, aki nem akar budapesti lenni, sem lakhely, sem életmód, sem világlátás, sem mindennapi életérzés szempontjából. Budapest már túl nagy befolyást gyakorol az országra, és láthatólag még többet akar. Pedig ez a birtokviszony megfordítása: nem az ország Budapesté, hanem Budapest az országé. Az a véletlen egybeesés megvan, hogy Bolíviában rengeteg a lítium? – És most már feltétlenül nyugatbarát kormánya is van a bolíviaiaknak!
Fura dolog a véletlen, mert rögtön van egy másik is: a megdöntött bolíviai kormányzat napokkal ezelőtt határozott úgy, hogy az ország meghatározó nagyságrendű lítiumvagyonát nem alapanyagként adják el a külföldieknek, hanem az országban akarják feldolgozni és ők gyártanak majd belőle akkumulátorokat. De a puccs és a döntés között bizonyosan nincs semmiféle összefüggés, mert ha lenne, akkor a liberalizmus világméretű győzelme felett érzett feltétlen örömünkbe még a végén némi üröm vegyülne. Ahogy Móricka elképzeli: ellenzéki „javaslatok” az egészségügyben
Az egészségügy működtetése minden modern társadalom egyik legkomplexebb és legnehezebb feladata. A társadalom elvárásai egyre nagyobbak, az orvosi ismeretek az elmúlt néhány évtizedben megsokszorozódtak, általánossá vált a biotechnológia alkalmazása, az emberek egyre kevésbé értik a rájuk vonatkozó egyedi orvosi és általános kormányzati döntéseket. Már nem a technológiai korlátok állnak elsősorban a gyógyítás útjában, hanem az anyagiak. Az egészségügyi termékek jelentős része (gyógyszerek, terápiák, eszközök, stb.) egy keresleti piacra van beárazva (túlárazva). Nincs olyan gazdag ország, amely képes lenne a legmodernebb és feltehetően leghatékonyabb gyógymódokat biztosítani általánosan az állampolgárai számára. A bolsevik logika egyelőre nyerésben van
Mint az közismert, baloldali körökben Karácsony Gergely biciklivel jár be a Városházára. Ezt nem is mulasztották el rögtön az első nap bemutatni nekünk, hiszen a kampányban is mindenhová biciklivel járt. Nincs ezzel semmi baj: George W. Bush-ról és Putyinról is megpróbálta elhitetni a baráti sajtója, hogy némelykor saját kezűleg, vadászrepülővel látogat el ide-oda. A baj csak az, hogy utóbbiak esetében ez a hihetőség felső határát még majdnem súrolja is – hiszen Bush például tényleg repült vadászgéppel anno –, Karácsony esetében a bicikli még az alsót se. Mi meg persze a Kariferi iránti mély szeretetünktől buzgóvá válva rögtön megígértük, hogy számoljuk, hányszor jön biciklivel dolgozni. De ez nem akadályozta meg őt abban, hogy erkölcsi alapon erdoganozzon. Az ellenzéknek sikerült beszállnia a török-kurd konfliktusba (galériákkal)
A Széll Kálmán téren komolyabb Erdogan-ellenes, a zászlók alapján kurdpárti tüntetés alakult ki, a délutáni, az Oktogonon indult esemény folytatásaként. A drámai elemeket és erős felszólalásokat tartalmazó rendezvény fél hat után kezdett el oszlani, de lehet, hogy a különböző csoportok a város más részein még további spontán megmozdulásokba fognak bonyolódni. Első képgalériánk még a délutáni eseményeken készült, a második fél hat után a Széll Kálmán téren, a harmadik fél hét körül, a Gül baba türbéje környékén. Miért látványosan alkalmatlan jelöltekkel indult neki az ellenzék az önkormányzati választásoknak?
Amikor a választások előtt alapvetően kétségbe vontuk jó pár ellenzéki polgármester-jelölt alkalmasságát, akkor nem a vágyainkat fejeztük ki vagy propagandát folytattunk, hanem pusztán a keserű felismeréssel kampányoltunk. Jogos akkor a kérdés, hogy miért választott ilyen jelölteket az ellenzék? Erre csak részben válasz a káderhiány vagy a pártközi egyeztetések és megegyezések gyakorlatilag véletlenszerű következménye. Téves az ebből levont következtetésünk is, hogy nem számítottak igazából a győzelmeikre, például arra, hogy megszerzik a budapesti közgyűlésben a többséget. Valójában a saját szemszögükből és a kampányuk szempontjából megfelelő jelölteket választottak, a kormányzás alatt meg teljesen mást értenek, mint mi. A számunkra fontos kérdés viszont az, hogy a választók miért voltak hajlandók ilyen jelöltekre szavazni? Nem elég jól kormányozni, a propagandaháborút is meg kell nyerni
Sőt, jelen állás szerint elsősorban a propagandaháborút kell megnyerni. A politika minden korban és minden civilizációban szükségszerűen tolódott ebbe az irányba, hiszen a vesztesnek, hatalomból kiszorulónak soha, semmi se drága. Nem az emberi gátlástalanság új a mai politikában, hanem azok a technológiák, amelyeket alkalmaznak, és a politika céljai teljesen szokatlanok. A hatalmat akarják, mint mindig, de olyan totalitással, amire technológia híján korábban nem gondolhattak. Továbbá először fenyeget komolyan a történelemben a rejtett hatalomgyakorlás intézményesülése, amikor a hatalom nevesített képviselőiről teljesen nyilvánvaló, hogy nem a hatalom valódi birtokosai, és nem is tudható, hogy ki irányítja őket. Németország kifelé tart a történelemből, Olaszország talán befelé
A türingiai és az umbriai tartományi választás eredménye Németországban és Olaszországban is azt mutatja, hogy az ultraliberális, keresztényellenes, bevándorláspárti, nemzetállam-ellenes pártok továbbra is defenzívában vannak, folyamatosan erodálódik a helyi támogatottságuk is. Ez nem is meglepő, hiszen ezek a pártok nem az általuk most vallott ideológia és nem az általuk most követett politika miatt lettek nagy pártok, hanem gyakorlatilag éppen annak ellenkezőjével. Mit tehetünk a kurdokért?
A kurdok lakta területeken nemzedékek óta irtóhadjárat folyik a kurdok ellen. Az azonban, hogy mi is folyik ott valójában, kik a kurdok, hogyan élnek és hogyan akarnak élni, miként kerültek jelenlegi helyzetükbe, közép-európai ésszel megérthetetlen és felfoghatatlan. A kurdok fele Törökországban él, gyakorlatilag egy tömbben, tehát akár azt is mondhatjuk, hogy török megszállás alatt. A modern Törökország persze – egész véletlenül – szintén a Nyugat bűne, mint ahogy az is, hogy az I. és a II. világháborút lezáró rendezkedések során a figyelemre méltó ostobaságról tanulságot tevő nagyhatalmak nem békét akartak teremteni, nem igazságot akartak tenni, hanem a legrövidlátóbb módon csak a saját közvetlen érdekeiket követték. 
