család
Ami "menő", és ami nem
Évek óta hallgatjuk, hogy fideszesnek, meg jobboldalinak, meg konzervatívnak lenni nem menő. A mai napig nem tudok ezzel a kijelentéssel mit kezdeni, meg azokkal sem, akik összekeverik a politikát valamiféle menőségi versennyel. Mintha az lenne egy politikus egyetlen dolga, hogy “menő” legyen – persze nem baj, ha az, de a politika sokszor nem erről szól. Egyébként meg nehéz megmondani, hogy mi számít menőnek: szerintem például az, amikor valaki külföldön tárgyal azért, hogy legyen olcsó energiája a belpesti dologtalanoknak, hogy fel tudják tölteni a hatszázezres telefonjukat, meg az, amikor valaki idehoz egy gyárat, hogy az embereknek legyen munkája. Ja, és az is, amikor valaki szereti a hazáját, és napi szinten küzd érte. Szóval jobboldalinak lenni valahol mégiscsak menő. Első világ, harmadik helyek
Miközben a már túl drága autóban ülve a számunkra megfizethetetlenné váló Balatonra tartva azon keseregtünk, hogy mind éhen fogunk halni, észre sem vettük, hogy bepanaszkodtuk magunkat a Sauvy-féle trichotómia szerinti második világból az elsőbe. Természetesen gazdasági és kulturális értelemben, nem földrajzilag. Ez önmagában eredmény, hiszen jelen korunkban e hármas felosztás már nem politikai, hanem gazdasági státuszhatározó, amely keretrendszerben természetes a néptömegek vágyódása az első világ felé. Magyarországon ezt az eredményt sikerült helyből, népvándorlás nélkül elérni, kulturális és gazdasági értelemben integrálódtunk az első világba. Azonban ez azt is jelenti, hogy szépen fokozatosan veszítjük el a harmadik helyeinket. Nem azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy mi ellen kell lenni, és mit kell utálni
A szülők a gyerekeikről szeretnek beszélni. Ezért kérem a kedves olvasót, ne kövezzen meg, ha én is részben így teszek, de ígérem, nem végig, meg nem ez lesz a fókusz. Mindenesetre ezzel kezdem: mit szeret az ember tanítani a gyerekének? Hát azt, hogy valamiért éljen, hogy valamit szeressen, hogy valamiben jó legyen, nem? Legyen valami, amiben hisz, legyen valami, amiben kiváló, legyen valami, amiért harcol és él. Arról viszont nem beszélünk soha, hogy miért halna meg, mit utál, mi ellen van, vagy hogy mit/kit “lökne a Dunába”. Mert élni valamiért… lenni valamiért sokkal nagyobb dicsőség. Így ember az ember. Az életet szeretjük, és nem a pusztítást. És ez talán az első fundamentális ok, amiért nem szabad a “minden ellen harcoló”, meg a “mindenszarista” baloldalban gondolkodni. És résen is kell lenni, mert mindenki a “valamiért” látszatába bújtatja a Sátánt. Nem szexelnek, nem randiznak, nem szülnek gyereket, mert Trump győzött az USA-ban
Fellélegezhetnek a férfiak: a szélsőséges feministák elindítottak egy olyan mozgalmat, amelyben nem szexelnek, nem házasodnak, nem randiznak, és nem szülnek gyereket mindaddig, amíg Donald Trump az USA elnöke. A mozgalom neve „4B Movement”, amit önálló gondolatok híján természetesen loptak, méghozzá Dél-Koreából, ahol egy komoly ügy miatt alakult a kezdeményezés, és nem a jólétben unatkozó balos nők feltűnő rinyálása volt, hanem valódi értelme volt. Szóval nemcsak magukat járatják le, de meg is sértik ezzel azokat a nőket, akik tényleg nehéz helyzetben vannak. De ők már csak ilyenek. 
