Bárhogyan szeretnék sokan Göncz Árpád néhai köztársasági elnököt közkedvelt, a nemzetet egységesítő történelmi alaknak láttatni, ennél jóval bonyolultabb a kép. Most egy olyan mozzanatot elevenítünk fel, amely utólag kapott, kaphat komoly jelentőséget. Göncz 1990 májusában lett ideiglenes köztársasági elnök, első hivatalos útja a szovjet KGB fedőszervének, a Nemzetközi Újságíró Szervezetnek balatoni ülésére vezetett, ahol beszédet tartott. Az egykori forradalmár a NÚSZ-t dicsérte, amely szerinte a második világháború után rengeteget tett a sajtószabadságért és az emberi jogokért. Nem vicc, tényleg erről beszélt a magukat simán átmentő kommunista újságírók előtt. Még a Népszabadság újságírója is jelképesnek nevezte látogatását. Szavai a később történtek kapcsán ma már üzenetértékűek.
„Háromnapos ülést kezdett tegnap Balatonfüreden a prágai székhelyű Nemzetközi Újságíró Szövetség elnöksége – tudósította olvasóit a Népszabadság 1990. május 7-én. – A közel száz vendéget – akik mögött 119 ország 250 ezer újságírója áll – köszöntötte Göncz Árpád is. Ebből az alkalomból kérdeztük a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökét a sajtóval kapcsolatos gondolatairól, elképzeléseiről.” A cikk szerzője, Czingráber János kiemelte, hogy az akkor még ideiglenes köztársasági elnöknek új funkciójában ez volt az első nyilvános szereplése, „s ezt akár jelképesnek is tekinthetjük.”
Ez kétségtelenül így van. Abban Göncz Árpád méltatói és kritikusai is egyetértenek, hogy a politikus személyében értelmes, tájékozott embert tisztelhettünk, aki pontosan tudta, milyen szervezet ülésén is mondta el első (!) nyilvános beszédét. Göncz május másodikán lett ideiglenes köztársasági elnök, néhány nappal később már a Hotel Anabellában szónokolt.
Hotel Annabella / Fotó: Fortepan.hu
Borvendég Zsuzsanna kutatásaiból is tudjuk, hogy a Nemzetközi Újságíró Szövetség a szovjet KGB egyik fedőszerve volt (Göncz szereplésérére is a történész egyik tanulmányában történt utalás), amelynek székhelye Prágában, és egyik legfontosabb üdülője éppen a Balatonnál, Balatonszéplakon volt.
(Ott hálózták be a nyugati újságírókat, és ott írt feljegyzést az üdülőben nyaraló, egy német újságírót megfigyelő Apró Piroska is – lásd cikkem.) Néhány hónappal e jeles esemény előtt, 1989-ben még nyilván Balatonszéplakon gyűltek volna össze, de ekkor, 1990 tavaszán már más szelek fújtak, így inkább Füredre mentek. A sok kommunista újságíró, köztük számtalan egykori állambiztonsági kapcsolat talán össze-összenevetett arra gondolva, hogy pár éve még Balatonszéplakon készítettek jelentéseket egymásról.
Szevasz, Lajoskám, most már demokraták vagyunk!
– írhatnám, ha el szeretném viccelni a témát. (Megtettem). Jellemző az “átalakulásra”, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetségét (MÚOSZ) az a Róbert László vezette, akiről éppen mostanában emlékeztem meg a Rádió hálózati embereit bemutató cikkemben. Ő ugye a rendszerváltás előtt még szigorúan titkos-tiszt volt, nem véletlenül került éppen ő ekkor a hírszerzés által a hatvanas évektől megszállt MÚOSZ élére.
A Nemzetközi Újságíró Szövetség Üdülője, Orion bár. / Fotó: Fortepan.hu
A magyar szervezet Nagy testvére, a NÚSZ olyannyira hírhedt volt, hogy még az egykori pártlap, az önmagát szépen átmentő Népszabadság újságírója, Czingráber János is feltette a következő kérdést:
„A Nemzetközi Újságíró Szövetség meglehetősen bolsevik típusú és hagyományú szervezet. Sokakat meglepett, hogy ön ezt az alkalmat használta fel első protokolláris szereplésére.”
Önmagában már ez a hangnem is sokat sejtet, a „bolsevik” kifejezés egyfajta útkeresésnek tűnik a napilapnál annak múltját és későbbi korszakát ismerve.
Göncz: A megtisztított NÚSZ és a harmadik világ
Göncz Árpád válasza ma már egyfajta üzenetként értékelhető: „A kérdés felvetését jogosnak és fontosnak tartom, s szeretném a következőket leszögezni. Egy olyan nagy hatású szervezetről van szó, amelynek különösen a harmadik világban óriási a súlya. Ugyanakkor éppen annyira az átalakulás stádiumában van, mint Kelet-Európa. Tény, hogy az eredeti tiszta célok az évek során meglehetősen háttérbe szorultak, de sokat jelenthet, ha segíteni tudunk a torzulások eltüntetésében. Egy megtisztított NÚSZ fontos eleme lehet baráti kapcsolataink rendezésének, s talán a nemzetközi együttműködés ügyének is szolgálatot tehet. Egyébként pedig fontosnak tartom, hogy a régi és használható értékeket – ide értve a baloldaliakat is – védjük, ápoljuk, hiszen ezek is segítségünkre lehetnek a Nyugathoz való gyorsabb kapcsolódásban.”
Göncz Árpád 1975-ben / Fotó: Fortepan.hu
Megtisztított NÚSZ? Mégis mire gondolt? Milyen tisztulási folyamatot láthatott? Már az is furcsa, hogy a tájékozott politikus a harmadik világot említette, hiszen világosan ismerhette Moszkva és az általa irányított kommunista diktatúrák arrafelé végzett aknamunkáját. Azt a számtalan, részben még ma is feltáratlan játszmát, amelyet a nyugati hatalmak (és elsősorban az Egyesült Államok) ellenében a világ e boldogtalanabb, de legalábbis szegényebb tájékain folytattak.
Emlékezzünk csak arra a Kalmár Györgyre és Bochkor Jenőre – valamint most még ismeretlen társaikra –, akik hálózati kapcsolatokként a NÚSZ budapesti iskoláján tanítottak, illetve – Kalmárról biztosan tudjuk – vettek részt külföldi diákok beszervezésében. Akár itthon, akár – ahogyan Kalmár – Afrikában. Persze, hogy nagy volt a súlya, ha annyi embert beszerveztek.
Másrészt jól tudjuk, hogy a Göncz által emlegetett (és nem tudni, mire alapozott) megújulásról természetesen csak a szavakban volt szó, ahogyan az is világos, végül hova vezetett a baloldali „használható értékek” védelme.
De az igazán visszás nem ez, hanem az, hogy a papíron antikommunista politikus, akinek egykori pártját elsőként szalámizta le a diktatúra, ismert vezetőit megvásárolva, bebörtönözve, elüldözve vagy lejáratva, szóval ez az egykori forradalmár „eredeti tiszta célokat” emleget, ami megegyezik a legunalmasabb és leghazugabb kommunista propagandával. Eredeti tiszta célok? Tényleg erről szónokolt a kommunista diktatúra utáni szabad Magyarországon a köztársasági elnök?
A Népszava tudósítása szerint voltak még érdekes gondolatai. Göncz kiemelte a kommunista újságírók, hálózati tudósítok által ellepett sajtó szerepét a „békés átmenetben”, a forradalmi átalakulás elmaradásában: „Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke megnyitó beszédében, hangoztatta: a sajtó rendkívül fontos szerepét abban, hogy Magyarország vér nélkül, békésen jutott el a szabad parlament megválasztásához. A magyar példa nem kifejezetten modell, tanulmányozásra azonban érdemesnek mutatkozik – mondotta Göncz Árpád.”
Göncz Árpád és felesége a Balatonnál / Fotó: MTI
Hálózat rovatunk olvasói pontosan tudják, hogy a „békés átmenet” mantrázása az állambiztonság és az „M” betűtől éppen megszabaduló MSZMP nagy trükkje volt, ezzel lehetett elkerülni a felelősségre vonást és a számonkérést. Ennek hatását érezzük még ma is.
Mivel rengeteg állambiztonsági iratot eltüntettek – különösképp a veszélyes időszakról –, különösen fontossá váltak, amelyek megmaradtak. Ilyenek azok, amelyekben Nagy Imréék újratemetését szervezik. Néhány vonatkozó mondat az állambiztonsági iratokból: „Meglevő pozíciónkat fel kell használni olyan cikkek megjelentetésére, amelyek azt sugallják, hogy a nemzet érettségének bizonyítéka lesz ha a június 16-i események rendben zajlanak le”. Vagy: „Ha a kegyeleti, nemzeti megbékélés jelleg hangsúlyozása tovább terjed – ezt hálózati úton erősíteni kell – megakadályozhatók a különünnepségek”. Erről a játszmáról bővebben régebbi cikkemben írtam – Hankiss Ágnes munkafüzetét idézve. Ez volt a lényeg:
a békés újratemetés és a békés átmenet.
A KGB és az ő nemes eszméi
Ennél is különösebb, amit a köztársasági elnök a KGB által alapított, a megszállt keleti országokat sajtóját behálózó szervezetről mondott a Népszava szerint: „Göncz Árpád a Nemzetközi Újságíró Szervezetről szólva megállapította, hogy a második világháború után olyan nemes eszméket vállalt fel, mint például a faji egyenlőség, a béke szolgálata, a sajtó szabadsága, a hivatásnak tekintett újságírás értékeinek és érdekeinek védelme, ma már azonban ezek képviselete nem érvényesül egységesen a NÚSZ-ban.”
Béke és szeretet / Fotó: Commentarymagazine.com
Azért ez szürreális. Az ideiglenes köztársasági elnök, az egykori ötvenhatos fogoly első útja a papíron is csak 1991-ben átalakított KGB fedőszervéhez vezetett, ahol szemtől szembe megdicsérte a rendszerváltást minden gond nélkül megélt, a magyar közvéleményt addig a diktatúra nevében manipuláló újságírókat, akik megtartották pozícióikat, és azonnal a sajtószabadságot féltették, amint valaki szeletet szeretett volna az ő szocialista tortájukból.
Göncz beszéde szerint a szovjet KGB fedőszervezete a „sajtó szabadságáért”, a „hivatásnak tekintett újságírás értékeinek és érdekeinek védelme”, a „béke szolgálata” érdekében dolgozott.
Ha belegondolunk ezeknek a mondatoknak a jelentőségébe, akkor leírhatjuk:
Göncz Árpád már belépőjével üzent mindenkinek.
Fotók: MTI és Fortepan.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS