Kiegyezés vagy szembenállás? Erről írtam előző cikkemben Deák Ferenc 1865 április 16-án, húsvét másnapján megjelent cikkéről, ami az előkészítését jelentette az 1867-es kiegyezésnek, és az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulásának. Máig tartó vita, ami Kossuth Lajos Deák Ferencnek írott Cassandra-levelével kezdődött, amiben Magyarország tragikus végmenetelű sorsát megjósolta. Miszerint a kiegyezés a Habsburgokkal a romlást hozza a magyarságra.
De mielőtt Kossuth nyílt levelét taglalnánk, a jobb megértés miatt vissza kell utalnom Deák Ferenc 1867. március 28-ai, képviselőházi felszólalására, ami a közös ügyek (hadügy,-külügy,-költségvetés) tárgyában készülő javaslat kapcsán mondott el a nyolc napja folyó vita hevében, megvédve az ország garantált alkotmányos függetlenségét, ami immár az 1723-as Pragmatica Sanctio alapján nyugszik. Deák leszögezte:
…e helyzetben csak három út állott előttünk: vagy fegyverrel vivni ki jogainkat, vagy várni a véletlentől és oly eseményektől, melyeket se előidézni, se irányozni, se vezetni képesek nem valánk, vagy arra törekedni, hogy meggyőzzük az uralkodót és az el nem fogult közvéleményt arról, hogy alkotmányunk visszaállítása a birodalom fönnállásának biztosságával is összhangzásba hozható… Nem vala tehát egyéb hátra, mint a harmadik módot megkisérleni. Tartoztunk ezzel hazánknak, melyet egyrészt a forrongások és kétes eredmény véres harcok veszélyétől megóvni, másrészt a fokonként mindinkább érezhető süllyedéstől megmenteni kötelességünk volt…Nevezze bárki, ha tetszik ezen kötelezettséget nem personal, hanem reál uniónak tartom
-hangsúlyozta Deák. Így gondolkodott, viselkedett 154 éve egy felelős magyar politikus. Egyébként a ,,hatvanhetes bizottság” többségi javaslatát a 397 igazolt képviselő közül a javaslat mellett 257-en szavaztak, ellene 117 képviselő s távol maradtak 22-en.
Hozzáteszem, hogy előzőleg Ferenc József császár az 1867. február 17-ei leiratával helyreállította a magyar alkotmányt és megalakította a magyar felelős kormányt, Andrássy Gyula gróf miniszterelnök vezetésével. Ekkor is felszólalt Deák Ferenc.
Az utolsó mondatát közölte a Hon című lap:
Végül köszönetet mondok az ország és a nemzet ,,gondviselésszerű” férfiának, Andrássy grófnak kinek végre valahára sikerült az abszolutizmus tengerén hosszú ideig hányodó hajót az alkotmányos kikötőjébe vezérelni.
A Hon azt is megírta, hogy a beszéd végeztével Andrássy gróf Deákhoz sietett, kezet szorított vele és mindenki előtt megcsókolta mesterét és barátját. Hogy mennyire ismerte a magyar népet Deák Ferenc, azt bizonyítja, amikor a magyar alkotmány visszaállításakor beszélt az országgyűlésben:
…Általában azt tapasztaltam, hogy a magyar ember nem szeret vakon más után indulni, nem hagyja magát vezettetni. A magyar embernek s itt nemcsak magyar ajkuakról szólok, hanem általában a Magyarországot alkotó nemzetről…
Milyen ismerős, mintha máig csengenének vissza ezek a szavak. Brüsszel, mint a birkákat behajtana minket is a közös akolba érdekeink ellenére, megkérdezésünk nélkül. Ez a külön állás, ez az önálló gondolkodás, a magyar büszkeség, a függetlenség és szabadságunk megőrzése 2024-ben is jellemez bennünket. Méltóságunk megőrzése okoz is nekünk komoly gondokat. De örökölt természetünket nem adhatjuk fel.
Miközben folyt a küzdelem Magyarországon az abszolutizmus megszüntetéséért, a szigorú törvényeken alapuló alkotmányos rendszer megteremtéséért, addig az emigrációban élő Kossuth Lajos és társai aggódva figyelték a fejleményeket. Az tény, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ügye népszerű volt Nagy-Britanniában, Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban, ahol Kossuth Lajost, mint szabadsághőst ünnepelték s vállukon hordozták. Abraham Lincoln – későbbi elnök-, aki az Illinoisban fekvő Springfield városában ügyvédeskedett, már 1849-ben kivette a részét a magyar szabadságharccal kapcsolatos szimpátia megmozdulásokból. A leendő elnök, Lincoln volt a megszövegezője annak a határozati javaslatnak, amelyet a springfieldi polgárok 1849. szeptember 6-án megtartott gyűlése küldött el John M. Clayton külügyminiszternek. A szöveg a többi között leszögezte:
…elfogadtuk, hogy a gyűlés véleménye szerint Magyarország függetlenségének azonnali elismerését Kormányunk azzal indokolja, hogy a szabad amerikaiak úgy vélik, harcoló testvéreik a szabad köztársaság általános ügyét képviselik, és nem sértik meg egyetlen nemzet vagy nép jogos érdekeit sem.
Abraham Lincoln magyar-szimpátiáját azután tovább mélyítették az észak-amerikai polgárháború magyar hősei Asbóth Sándortól Zágonyi Károlyig, Stahel-Számwald Gyulától Karpeles Lipótig. Honfitársaink tehát dicsőséggel állták meg helyüket ebben a sorsfordító küzdelemben. Nem véletlen, hogy a polgárháborúban később hősi halált halt Mihalóczy Géza ezredesnek Chicagóban felállított önkéntes alakulata ezért is kaphatott engedélyt az amerikai elnöktől, hogy a ,,Lincoln Riflement” nevet viselje ( A Kossuth-emigráció fényképeskönyve, 1994.).
Egyszóval nem volt alaptalan az emigrációban élő Kossuthéknak az a gondolata, hogy a magyar szabadságharc újraéleszthető. Hiszen olyan támogatói voltak a magyar ügynek, mint Lord Palmerston, ezt jelezte Pulszky Ferenccel való kapcsolata. Vagy az olasz szabadsághős, Giuseppe Garibaldi szövetségese Türr István generális, aki szintén harcolt az osztrákok ellen az olasz egyesítésért (Risorgimento). Kossuthék jó kapcsolatot ápoltak Cavour gróffal a szárd-piemonti királyság miniszterelnökével és az olasz egységért küzdő II.Viktor Emánuellel. Sőt, egy újabb magyar felkelést támogatta volna a francia császár, III. Napóleon, aki Kossuthtal és Klapka Györggyel szövetséget kötött. Mindenesetre Irataim az emigrációból Kossuth Lajos három kötetes könyve bizonyítja a reményt, hogy a turini kormánnyal egyezkedve (1860) az olasz és magyar nemzet közösen felléphet az osztrák önkény ellen. A Magyar Nemzeti Igazgatóság munkájában, Garibaldival való kapcsolat kiépítésében Kossuth két híve, Klapka György és Teleki László jelentős szerepet játszottak.
Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború ismét felvillantotta Magyarország felszabadításának lehetőségét. Klapka Nemeskéri Kiss Miklós, volt honvéd ezredes közvetítésével megállapodott Bismarck porosz kancellárral egy magyar légió felállításáról. A mintegy ezerötszáz fős Klapka-légió parancsnokságát Klapka György későn, 1866. július 26-án vette át, amikor a porosz–osztrák háború lényegében már befejeződött. Ennek ellenére a légió 1866. augusztus 3-án a Jablunka-hágón át Magyarország területére lépett, de már néhány nap múlva kénytelen volt különösebb eredmény nélkül visszavonulni porosz területre. Klapka rájött, hogy elment az idő, a magyarok most már békében akarnak élni, gyarapodni s nem harcolni. Így augusztus 14-én lemondott a parancsnokságról. Az ellentétek egyre inkább feszültebbé váltak a magyar emigráció vezetői között. Kossuth és a komáromi várvédő Klapka tábornok között a viszony elmérgesedett. Mindketten másképpen vélekedtek Magyarország függetlenségének megteremtésében. Klapka a kiegyezés után szintén belekapcsolódott a hazai politikai életbe.
Kossuth a nemzetközi helyzet megváltozása ellenére sem mondott le egy újabb magyarországi felkelés kirobbantásáról. S ekkor írja meg a Cassandra-levelet Deák Ferenchez címezve, mely nyílt levél a Magyar Újság című lapban jelent meg, 1867 május 27-én. Levelében Kossuth megemlékezik arról, hogy ő és Deák férfikoruk szebb időszakában elvrokonok és barátok voltak, de a forradalom leverése után útjaik elváltak és tizenkilenc éven át ez így is maradt. Kossuth viszont most úgy látta, hogy szólnia kell, mert
nemzetünk a jogfeladások sikamlós meredélyén veszélybe, többe mint veszélybe, halálba sodortatik.
Majd szemére veti Deáknak, hogy a kiegyezés alapján a magyar hadsereg az osztrák birodalmi hadsereg kiegészítő részévé válik úgy, hogy a magyar országgyűlés nem, de a felelős birodalmi kormány szabadon rendelkezhet a magyar katonákkal. Kossuth kifogásolta azt is, hogy a hadi költségvetés megszavazását is elvonták a magyar országgyűléstől, sőt megtagadták a nemzetőrség felállítását.
Kossuth levelét így fejezte be:
És ha azt kérdem magamtól, mi hát az, amit nemzetünk ennyi feláldozásért jutalmul kap? Látom azt, hogy kapja az idegen érdekekérti katonáskodás kötelességének általánosítását, ezer néhány százmillió forint államadósságot, s vele az elviselhetetlen tömérdek adók megörökítését…és hogy a pohár csordultig megteljék, látom azt, hogy a minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatok még ama nagy jogfeladások után felmaradott gyöngyöcskéket is kitépik az 1848-iki törvényekből.
Végül ezt írja Deáknak:
… Ne vezesd hazánkat oly áldozatokra, melyek még a reménytől is megfosztanának. Tudom, hogy a Kasszandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Kasszandrának igaza volt.
Igen, nehéz kérdések sora volt ez. Valamit, valamiért – így gondolkodhatott Deák. Bár az osztrákok elvesztették a poroszok elleni háborút, recsegett a Habsburg birodalom, az olasz egyesítési mozgalom sikerrel kecsegtetett, a francia császárság az összeomlás előtt volt, Észak és Dél háborúja, a rabszolga-felszabadítás a liberálisok javára dőlt el, Kossuth volt reménybeli szövetségesei magukkal voltak elfoglalva, de a megmaradt Habsburg-birodalom még nem volt olyan gyenge, hogy a magyarok továbbra is az ellenállást választhatták volna. A kiegyezés csapda volt a javából, részben feladtunk függetlenségünkből, de nem tekinthetünk el a jó oldaláról sem. Az első világháborúba való sodródás nem csupán Ferenc József bénázása, az európai és világpolitikai helyzet rossz felismerése miatt történt, hanem a nemzetközi felhalmozott tőke, már akkor is a globalista világszemlélet okai, akarata között kell keresnünk. Közép-Európa legerősebb gazdasági és katonai hatalma volt az Osztrák-Magyar Monarchia, veszélyes versenytárs volt a többi európai nagyhatalom számára, amit szét kellett törni, szét kellett szedni, jóvátehetetlenül meggyengíteni. A Kasszandra jóslat beigazolódott, de volt- e más út? A további alávetettség, a kiszolgáltatottság, a nyomor?
Dönteni kellett. Deák és pártja, hívei a nemzet érdekében döntöttek a kiegyezés mellett. Deák megjegyzése is rideg volt. A Pesti Napló 1867. május 30.-i számában a következő nyilatkozat jelent meg:
…A Pesti Napló szerkesztőjének kérdésére, hogy Kossuth Lajos hozzám intézett nyilt levelére fogok-e felelni s elmondandom-e részletesen annak tartalmáról véleményemet? E kérdésre egyszerűen és teljes tisztelettel nyilvánítom, hogy azt tenni nem szándékozom. Ha az említett levél magán, barátságos levél lett volna, ha Kossuth Lajos azért írt volna nekem, hogy előadva nézeteit, kifejtve okait engem is meggyőzzön azoknak alaposságáról és saját véleményem helytelenségéről… a tisztelet és egykori barátságunk emléke arra ösztönöznének, hogy részletesen válaszoljak soraira… De Kossuth hozzám intézett levele nem magán levél, ő maga is nyílt levélnek nevezi azt. Kossuth nem nekem akart írni, hanem ellenem…Nem tekinthetem tehát-e levelet egyébnek, mint hírlapi cikknek, mellyel mint vádirattal lép fel a közönség előtt Kossuth ellenem és eddigi eljárásom ellen, hogy nevének és múltjának súlyát ő is mérlegbe vesse kárhoztatásomra.
Óhatatlan nem arra gondolni, hogy két felelős államférfi felelős gondolatai voltak ezek. Kossuth nem szaladgált körbe egykori támogatóinál, hogy feljelentse Magyarországot, személy szerint Deák Ferencet. Nem vette elő a ,,nemzetiségi kártyát”, hogy mennyivel rosszabb lesz nekik a monarchia keretein belül. Mint ahogy Deák Ferenc és párttársai sem rohantak tönkre tenni Kossuth Lajos emigrációs létét. Még ha kemény is, de kulturált politikai párbeszéd volt Magyarországért.
Édes Istenem, hová tűnt ez? Magyarország mai ellenfelei, ellenségei büszkén jelentik fel ,,hazájukat” az új uraknál Brüsszelben, az Európai Unióban. Hazafias kötelességüknek tartják, hogy elterjedjen a woke, a gender, az lmbtq-ideológia Magyarországon, ami a keresztény Magyarországot morálisan tönkretenné. De önként vállalnák azt a gazdasági kockázatot is, hogy a magyarok lépjenek be egy értelmetlen, semmi közünk háborúba. Sőt kitárnák a kapukat a migránsok milliói előtt, ami több ezer éves hagyományainkat, történelmi örökségünket, létünket zúzná szét.
Amíg Kossuth és Deák másként képzelte el Magyarország boldogulását, addig ma ez a volt kommunista nomenklatúrával terhelt, globalista eszmeiséggel teli neomarxista, neoliberális ,,elit” Magyarország vesztét akarná.
Most is mondom. Érdemes a történelmünkből újra és újra tanulni, mert hátha fontos tanulságokat vonhatunk le.
Római jogász
2024-04-15 at 08:02
Bandi2024-04-14 at 22:09
igen, nálunk meg Szegeden természetesen pont fordítva volt, ott Brósz volt anatéma.
Habár máig nem tudom, hogy miben volt más, amit gondoltak.
Persze azért nem tudom, mert amit a másik prof írt, azt el sem olvastuk a tankönyvből, ott az előadási jegyzet játszott.
Szerény véleményem szerint a római jogot teljesen más aspektusból kéne oktatni: a történelmi szemlélet, ami most jellemzi, hülyeség.
Viszont a számos és számtalan jogelv, amit kimunkáltak, az lenne a lényeg!! (“Nemo plus iuris…”, ” In dubio pro reo…” és hasonlók).
Mert ezek a mai modern jogokat is áthatják.
Ezekre kéne felfűzni az egész római jogi oktatást.
Megjegyzem, ahol ezek tételesen megjelennek a modern jogban, ott magában a törvény-szövegben is idézni kellene mindet!
egresi istván jános ernő
2024-04-15 at 07:42
K, 2024-04-15 at 6:38:
Azt a választ kaptam, amit sejtettem:
Az érdemi felvetésemre (Kossuth és Deák “kérdése”, illetve ki és mit tehetett volna “akkor”), semmit sem írt.
Egyébként meg téved: Legalább olyan jól tudom, mit Ön, hogy mi a konzervatív felfogás; akik megtiszteltek azzal, hogy sok éve elolvassák a hozzászólásaimat, azok számára nem vitás, hogy konzervatív vagyok.
Sajnálom, hogy a kommunista frazeológia említése rosszul érintette, ezt nem bántásnak szántam, de életkora miatt, Ön is tisztában van azzal, hogy mi volt a Kádár-érában a vélemény az értelmiségről – és ez, szerintem, alaptalan volt.
Az valóban történelmi tragédia, hogy 1526 óta háborút nem nyertünk, beszorultunk Bécs és Isztambul, majd Berlin és Moszkva közé, olyan túlerőkkel szemben, akik, volt amikor nem csak egyedül, maguk támadtak (pl. 1849); tulajdonképpen a végső katonai győzelem lehetetlen volt ellenük. Ennek ellenére, a bécsi béke (1606), a soproni országgyűlés (1681), a szatmári béke (1711) és kiegyezés (1867, sokak szerint az előző három is az volt), amit reálisan el lehetett érni, azt elértük, nem jutottunk az örökös tartományok sorsára. (A többit meg leírtam a legelső hozzászólásomban.)
Az már más kérdés, hogy a korabeli politikai elitet (eliteket), lehet-e egyáltalán az “értelmiség” alatt összefoglalóan említeni, ezt én vitatom: Nem minden értelmiségi politizált, és fordítva: Nem minden politikus volt értelmiségi.
Egy kérdésben egyet értek a hozzászólásában leírtakkal: Jelenleg a FIDESZ-KDNP kettős az egyetlen, amelyben bízhatunk az önállóságunk megtartása végett.
K
2024-04-15 at 06:38
egresi istván jános ernő
2024-04-14 at 22:00
Azt írja…:
“de a magyar értelmiségről alkotott sommás véleménye, számomra nem a konzervatív világnézetet jeleníti meg, hanem az 1990 előtti, kommunista frazeológiát.”
*******
–Jellemző..: ön hosszú mondattal lekommunistáz. Ez egy primitív műveletlen szőnyeg alá söprése a problémának.
Azt se tudja hogy mi az a “konzervatív”.
*******
–Még véletlenül sem tér ki arra hogy a mindenkori “magyar értelmiség” a mohácsi vész óta 500 éve egyetlen háborút sem tudott megnyerni, és a magyar értelmiségi összes tudása az idegen hódító és gyarmatosító talpának nyalásában mutatkozott meg.
–Ezek komoly tények, ami általánosításra adnak jogot nekem is de mindenkinek is.
Bizony vannak nagyon hatékony értelmiségiek, akik komoly eredményeket érnek el, de azok sajnos nem Magyarországon vannak.
–Tehát ne gondolja hogy minden értelmiségiről ez a véleményem , csak a buta eredménytelen magyar értelmiségi hőzöngése élesíti meg a tollam, aki képtelen hazánk függetlenségét biztosítani legalább 500 éve.
–Azt egy nagyon helyeselhető és szavazattal támogatandó dolognak tartom, hogy a FIDESZ a függetlenségre törekszik, hátha sikerül nekik.
Ezek
2024-04-14 at 22:34
Egresi István János Ernő,
Sőt, annyira nem ritka, hogy a mi Dobrevunket is ide lehet sorolni.
Bandi
2024-04-14 at 22:09
Ha valaki Pólayt próbált volna citálni a tankönyvből, az egy életre leírta volna magát Brósz tata előtt.
Bár a dorkója és a szimatszatyra szimpatikussá tette az ősz szőrzet és a “vérengzések” ellenére is.
Némethre (a tanulhatalan Pp. szigorlati ténykedése okán) meg azt mondta némely hallgató, hogy korrekt a g.ci.
Jogelmélet vizsga miatt (halasztási célzattal) az ember gyermeke bement reggel a tanszékre és az előtérben látta a két vörös “tanszéki nagyágyút” szivarozva és konyakozva, azon vitatkozva, hogy a Deutsch-ot majd méltóságos vagy kegyelmes úrnak kell-e szólítani, ha vizsgázni jő.
egresi istván jános ernő
2024-04-14 at 22:07
egresi istván jános ernő, 2024-04-14 at 22:00:
Pontosítom a hozzászólásomat, elírás miatt:
– “még távolról sem vagyok 80”,
– a gondolatjeles, második “Ön szerint”, felesleges.
egresi istván jános ernő
2024-04-14 at 22:00
K, 2024-04-14 at 19:41:
Én csak 68 múltam (még távolról vagyok 80, mint Ön), és sajnálom, hogy ezt kell leírnom, de a magyar értelmiségről alkotott sommás véleménye, számomra nem a konzervatív világnézetet jeleníti meg, hanem az 1990 előtti, kommunista frazeológiát.
Ami viszont ennél sokkal fontosabb:
Drasztikus, lesújtó véleménye van mind Kossuth Lajosról, mind Deák Ferencről.
Ezért azt kérdezem Öntől, hogy Ön szerint, akkor, az ő “idejükben”, mi lett volna – Ön szerint – a valóban megvalósítható politika, és melyik államférfink / politikusunk lett volna képes annak kivitelezésére?
Természetesen, nem a mai, 150 évvel későbbi tudásunkkal “felvértezve”, hanem az akkori ismeretek, a korabeli konkrét helyzet ismeretében!
(A korabeli helyzethez annyit: 1848. decemberében, Lord Palmerston, Szalay Lászlónak, Kossuth Lajos angliai képviselőjének a tudomására hozta, hogy “a brit kormánynak Magyarországról csak mint az osztrák birodalom részéről van tudomása.”. Ez, az egész Európa sorsára kiható brit külpolitikai “alapállás”, pedig 1918-20-ig változatlan maradt.)
Ezek
2024-04-14 at 21:57
egresi István Jenő,
Ez nem olyan ritka dolog, Zselé sem ukrán, hanem orosz és Oroszországban született és annak rendje módja szerint megtagadta azt. Mondhatni ez egy diktátori allűr.
Édi
2024-04-14 at 21:48
Ja és akkor a proletárdiktatúra sem lep meg minket.
egresi istván jános ernő
2024-04-14 at 21:42
Talpra magyar!
2024-04-14 at 20:43:
Az első hadüzenetet valóban a Monarchia küldte.
Azonban, az első világháború kirobbanásában, a pánszlávizmusnak döntő szerepe volt, és a pánszláv agitáció a történelmi Magyar Királyságunknak a szétbomlasztását tűzte ki célul, ebből a szempontból irreleváns volt az, hazánk királyai mely dinasztiából származtak.
Nem szerencsés, hogy magamat ajánlom, de ha a korábbi, valóban hosszú kommentem elolvasásával megtisztel, talán valósabban látja az első világháború kirobbanásának az okait, és ha nekem nem hisz, akkor biztatom a hivatkozott források tanulmányozására.
Hitlerről annyit: Valóban osztráknak született, amit megtagadott (már ez is jellembeli furcsaság, hogy finoman fogalmazzak), és németnek vallotta magát, és német politikusként, diktátorként tartja is számon a történelem.
Édi
2024-04-14 at 21:22
Nem tudom megítélni, hogy a kiegyezés előre vitte- e az országot, de Deák Ferenc azon megallapitasa nem tetszik, maga a kifejezes, hogy
“képesek nem vagyunk”
azaz hogy nem vagyunk képesek előidezni a haza javát magunktól (csak idegen, mondhatni külföldi segítséggel).
Ha a magunk feje után megyünk és előidézzük a kimaradast az I.vh ből, az már egy komoly képesség, nem a Pipás Pista és Trianon megoldásaira lett volna szükség.
Csak hitre Istenben és önmagukban.
Talpra magyar!
2024-04-14 at 20:43
Kossuth Lajosnak annyiban igaza van hogy a kiegyezéssel az osztrákok magukhoz akartak minket magyarokat édesgetni ami abban siker az osztrákok részéről hogy az általuk kirobbantott I. világháborúba bele is kevertek és lényegében ők az osztrákok szinte területet nem vesztettek mert az olaszok hegyes területet vettek el tőlük viszont tőlünk az osztrákok termőterületet vettek el. Tehát az osztrákoknak nyereség volt részükről kirobbantani az I. világháborút. . Még Hitler is osztrák volt.
Orientál
2024-04-14 at 20:40
Kossuth Lajosnak annyiban igaza van hogy a kiegyezéssel az osztrákok magukhoz akartak minket magyarokat édesgetni ami abban siker az osztrákok részéről hogy az általuk kirobbantott I. világháborúba bele is kevertek és lényegében ők az osztrákok szinte területet nem vesztettek mert az olaszok hegyes területet vettek el tőlük viszont tőlünk az osztrákok termőterületet vettek el. Tehát az osztrákoknak nyereség volt részükről kirobbantani az I. világháborút. . Még Hitler is osztrák volt.
K
2024-04-14 at 20:26
Anonim Andras
2024-04-14 at 20:14
Én nem sorolom magam sehova sem, meg teszi azt más is helyettem…:
–Akinek nem inge ne vegye magára, de….
A magyar értelmiségi álandóan mindent megmagyaráz, de azok a magyarázatok nagyon sánták és buták.
Már nagyon unalmas.
Én is 70 felett a nyolcvanhoz közelítek, bár közelebb vagyok a hetvenhez.
–Azokat a kemény szavakat amit korábban leírtam ne vedd magadra, és ha úgy gondolod hogy megbántottalak, akkor tisztelettel bocsánatot kérek.
Anonim Andras
2024-04-14 at 20:14
Kedves”K” te hova sorolod magad?
Nem tudom voltál -e már olyan helyzetben, hogy kapsz egy bazi nagy pofont és rá kell dobbenned arra, hogy vannak nálad erősebbek, netán okosabbak is. Ahhoz, hogy győztes legyen kell vesztesnek is lenni. De hol vannak már az egykori győztesek? Ennek ellenére nem szeretnék se tatar, se török, se német, se orosz lenni,de Unió tag sem, ha nem maradhatok magyar. Soha nem volt szándékomban, hogy elhagyjam a hazamat, így a nyolvanhoz közel nem lesz mar nehéz betartanom. Hála Istennek a családom is hozzám hasonlóan gondolkodik, nem szeretnénk gyarapítani a ” lavirmagyarok” táborát. Ahhoz, hogy Magyarország legyen, itthon kell osztoznunk a sorsában.
Római jogász
2024-04-14 at 19:53
A mi lett volna ha kérdése történelmileg természetesen nem vethető fel, de a politikai lehetőségek oldaláról mindig felvethető.
Az mindenesetre tény, hogy 1526 után 1541-ig volt 15 év, amikor az ország nem is volt török megszállás alatt.
És az akkori politikumnak sikerült azt a 15 évet is elszarnia.
Mint ahogy a jelenlegi politikum is most szarja el a lehetőségeinket immár cca. 35 éve.
Persze sovány “vigasz”, hogy ahogy akkor is, úgy most is döntő részben nem mi döntöttünk és döntünk a sorsunkról.
Akkor is a Pénzhatalom uzsora-járomszalagján lógtunk ahogy most is azon lógunk.
És a drágalátos politikusok között csak annyi a különbség, hogy az egyik még ki is veri szögekkel a nyakörvet – belülről, míg a másik ken rá valamennyi mézet.
A kurva édesanyját az összes kibaszott rohadék magyar politikusnak – pártállásuktól teljesen függetlenül!!!
Füredi 46 kollégának:
Herczeg Géza tudtommal nem volt szegedi oktató, legalábbis 1975-től biztosan nem, de az első – máig (időkorlátokkal) használható – tankönyv egyik szerzője valóban ő volt.
K
2024-04-14 at 19:44
K
2024-04-14 at 19:41
Kiegészítés…:
Akinek nem inge ne vegye magára.
K
2024-04-14 at 19:41
–Egy felforgató szlovák származású liberális Kossuth Lajos és egy hazaáruló Deák Ferenc méltatására csak a buta magyar értelmiségi képes.
K
2024-04-14 at 19:39
–Hazánk 500 éves gyarmati elnyomott, alárendelt kizsákmányolt helyzetéért a mindenkori ostoba és buta értelmiségi a felelős, akinek sem esze, sem értelme sincs.
K
2024-04-14 at 19:19
–A magyar értelmiséginek csak egyetlen tudása van, az elnyomó idegen külföldi gyarmatosító talpának nyalása.
A “talp” helyett írhattam volna mást is, de nem akarom a magyar “értelmiségi” butaságát eltanulni.
K
2024-04-14 at 19:15
–Száz szónak is egy a vége…..:
–A mindenkori magyar értelmiség képtelen volt az ÉRTELMÉVEL biztosítani hazánk függetlenségét, és a mohácsi vésszel kezdődően 500 éve egyetlen háborút sem nyert Magyarország a BUTA ÉRTELMISÉGI MIATT.
–Sajnos a jelenlegi oktatási rendszer továbbra is BUTA értelmiséget nevel ki, nem is tudom hogy egy értelmiségi miért is nem szégyelli azt hogy értelmiségi, és miért is dicsekszik azzal.
–A buta értelmiségit kinevelő OKTATÁS hibáinak se vége, se hossza…:
–nepotizmus, családi banditizmus
–protekcionizmus
–korrupció
–kontraszelekció ideológiai alapon, 1990 előtt csak a kommunisták lehettek értelmiségiek,
nem is tudom hogy egy értelmiségi miért is nem szégyelli Magyarországon azt hogy értelmiségi, és miért is dicsekszik azzal.
–Hazán 500 éves gyarmati elnyomott, alárendelt kizsákmányolt helyzetéért a mindenkori ostoba és buta értelmiségi a felelős, akinek sem esze, sem értelme sincs.
TS
2024-04-14 at 19:08
Sajnos sok magyar hazafi nem képes a lehetőségek, jelenségek nagy részét figyelembe venni.
Adott volt az amerikai nemesfémet ellenőrző, Fülöp-szigeteket meghódító, spanyol (majd a portugál!), német császári címet viselő, közvetlenül a mai Ausztriát, a cseh korona országait (miután megörökölték II. Lajostól ez utóbbit), Milánót, Nápolyt, Burgundiát, Németalföldet birtokló Habsburg megabirodalom és a Marokkótól Jemenig, Perzsiáig, Azovig terjeszkedő török megabirodalom. Ezek ahol tudtak, összecsaptak, mert ez volt a kényszer. Ez meg is történt a Földközi-tengeren körös-körül meg a Kárpát-medencében, ahol egymáshoz fértek. Egyszer olvastam valahol, hogy 1532-ben, amikor Szulejmán Bécs ellen vonulva Kőszeget ostromolta, a flottája az Indiai-óceánon a portugálokkal csapott össze; pontosabban a török vazallus arab fejedelmek hajói voltak a résztvevők. És akkor arról filózunk, hogy mit tehettünk volna és hol voltunk hülyék.
TS
2024-04-14 at 18:59
Kedves Füredi!
Mi lett volna, ha Bécset elfoglalja a török? Mi van a török Bécs magyar hátországával? Meghagyta volna Bécs mögött a magyar vazallust vagy mégis megszervezi a budai vilajetet?
Ámbár! Egyetértek azzal, hogy ha elpusztul Magyarország nyugati része a Bécs körüli harcok miatt, az kevesebb áldozattal járt volna, mint Dél-Magyarország teljes kiürülése, sőt akkor Erdély is olcsóbban megúszhatta volna.
De az adott GEOPOLITIKAI helyzetben nyilván nem volt más, mint beszorulni a két pogány közé.
Anonim Andras
2024-04-14 at 18:12
Dednagyapam 1848-ban 15 évesen honvéd lett, 16 évesen már vége volt a szabadságharcnak,majd következett 12 év császári szolgálat,természetesen nem önkéntesen. Nem foglalkozott azzal, hogy II. Lajos mit tett vagy nem tett,egyszerűen tudta, hogy hol a helye és mi a dolga, ahogy az őse is tudta,hogy Bocskai mellé kell állnia. Mint ahogy azóta is tudjuk, hogy hol a helyünk és mi a feladatunk. Nem hiszem, hogy megengedhetjuk magunknak,hogy elvesszunk a szavak tengerében.
Egyszerű a tétel, Magyarország mindenek előtt. Most is ez a dolgunk,erre kell koncentrálnunk, ami most sem egyszerű.
egresi istván jános ernő
2024-04-14 at 17:10
füredi46
2024-04-14 at 16:17
Kedves Füredi!
Köszönöm szépen!
Még annyit: Mi, konzervatívok, tartsunk össze – túl sokan akarnak minket felmorzsolni…
füredi46
2024-04-14 at 16:27
TS
Sajnos, igaz, amit leírt: ha II.Lajos békésen fogadja Szulejmán békekövetét és behódol (azaz cserben hagyja a Habsburg sógorát), akkor sem tudtunk volna kimaradni – mint vazallus állam – a török-Habsburg birodalmak “világháborújából”. Pontosan úgy jártunk volna, mint Erdély: annak ellenére, hogy fizette az éves taksát, rendszerint feldúlták a törökök, de még inkább a tatár hordák, s bizony a fejedelemnek csatlakoznia kellett a hódító török sereghez is a maga hadával. Szapolyainak is, János Zsigmondnak is, de még Bocskainak és Bethlen Gábornak is, s a legismertebb (és legcsúfosabb) történet ugye Thököly Imréé.
Csak talán hátha mégis kevesebb véráldozattal és anyagi romlással úsztuk volna meg a 150 évet vazallusként.
füredi46
2024-04-14 at 16:17
egresi istván jános ernő
Oké, végtére is egyetértek. Az ismeretterjesztés mindig helyes, mert mindig akadnak, akik közismert történelmi tényekkel nincsenek tisztában, s hátha olvassák az ön eszmefuttatásait.
egresi istván jános ernő
2024-04-14 at 16:08
füredi46
2024-04-14 at 16:00
Kedves Füredi!
Azért írtam ilyen hosszan (amiért elnézést is kértem), mert nem csak e cikk kapcsán, hanem más, 1848-at, 1867-et és 1914-et érintő cikkek kapcsán, akár kommentekből, akár beszélgetésekből, az “jött le nekem”, hogy még olyanok is, akiket a történelem érdekel, nem tudnak arról, amiket részleteztem – a hivatkozott forrásokat pedig egyáltalán nem ismerik.
Ezért, ne haragudjon, de kitartok a “riasztó ömlesztés” mellett.
egresi istván jános ernő
2024-04-14 at 16:01
TS, 2024-04-14 at 15:40:
Igaza van!
Két alapos történelmi művet olvastam a közelmúltban arról, hogy az un. “szulejmáni ajánlat”, az, hogy I. (Nagy) Szulejmán szultán békét ajánlott volna II. Lajos királyunknak, nem egyéb, mint hipotézis, nincs dokumentálva.
Az egyik: Bárány Attila: A szulejmáni ajánlat. Magyarország, a Török Birodalom és a Nyugat (1521 – 24). Attraktor, Máriabesnyő, 2014
A msáik: B. Szabó János: A mohácsi csata. Harmadik, javított kiadás, Corvina Kiadó Kft., Budapest, 2013
(B. Szabó János erről a kérdésről, a mohácsi csata kapcsán adott interjúban (“Az évszázad legnagyobb összeütközése volt ez”) nyilatkozott itt is, az interjú a neten olvasható.).
füredi46
2024-04-14 at 16:00
egresi istván jános ernő
Az a riasztóan hosszú eszmefuttatás, amit ide ömlesztettél, az mind igaz, de minek kellett mindezt ide leírni…?! Minden valamire való történelem könyvben, történészi munkában – ami a korszakkal foglalkozik – benne van. Részint onnét másoltad ide. De minek…?
Anonim Andras
2024-04-14 at 15:57
Nyilvánvaló nem vagyok jogász, de azt érzem és tudom,hogy Kossuth szavára érdemes volt akar meghalni is, Deák Ferenc szavára volt értelme tovább élni. Mint ahogy Rákóczi Ferenc szavára az Istenert, a Hazáért, a Szabadságért volt értelme megtenni azt, amit a Haza elvárt tőlünk. Ha hűek akarunk maradni akar ezerszer is, nincs más választásunk. És ítélkezzen felettünk az utókor.
füredi46
2024-04-14 at 15:55
Római jogász
Oké, igazad van: volt külön nemzetközi jog és nemzetközi magánjog is. Hiába no, a memóriám már néha kihagy. Ahogy írod: “pusztító” volt a nemzetközi jogi vizsga is és bizony Bp-en is. A szegedi Nagy Károly prof.-nak híre volt az ELTE-n is, ahol anno Haraszti György volt a tanszékvezető (szigorú docens még Valki László), s a szegedi kollégájukkal (Herczeg Géza) együtt hárman – Haraszti, Herczeg, Nagy K.- írták az első igazán színvonalas nemzetközi jogi jegyzetet, ami aztán több kiadást is megért.
II. Lajos és a törökök… Tudod te is jól, hogy a történelemben a mi lett volna, ha… kérdés értelmetlen. Alapvetően más (jobb) lett volna egyébként a magyarág helyzete, csakhogy II.Lajos nem vállalhatta fel a békés meghódolást, mert báb volt: a felesége, Habsburg Mária, de még inkább a Bécsből dirigáló császár, Ferdinánd és legfőképpen a német-római császár, spanyol király IV. Károly bábja. A szerencsétlen Lajos – Mária, a kardos feleség és Ferdinánd sógor utasítására – lefogatta Szulejmán “béke” követét, noha Szulejmán nem akarta Magyarországot megtámadni, ő eleve Bécs ellen pályázott. Persze Ferdinándék sem voltak ostobák, jól tudták: ha Magyarország meghódol, ott a közvetlen veszély Bécs alatt, tehát kellett Magyarország ütközőzónának. Szulejmánt sikerült is felbőszítenie a szerencsétlen II. Lajosnak,s égtelen haragra gerjedve Magyarország ellen fordult. A többit tudjuk…
egresi istván jános ernő
2024-04-14 at 15:40
Még annyit:
Az Interneten elérhető (letölthető) két kitűnő történelmi mű, 1848, 1867 és 1914 “kérdéséhez”:
Az egyik: A REFORMKORTÓL A KIEGYEZÉSIG (1790-1867). Encyclopaedia Humana Hungarica 07.
A másik: KETTŐS KÖTÖDÉS. AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA (1867-1918). Encyclopaedia Humana Hungarica 08.
TS
2024-04-14 at 15:40
Római jogász, a román fejedelemségeknek nem a Habsburgok voltak a szomszédai, mint II. Lajosnak (és a rokonai). A török meg nem Lemberget vagy Kijevet akarta elfoglalni akkoriban, hanem Bécset.
Szapolyai vállalta a vazallusságot és mire ment vele? Ha II. Lajos nem a keresztény sógora mellé áll, hanem a török mellé, attól még nem kerültük volna el, hogy részesei legyünk a Habsburg – török “világháborúnak”.
TS
2024-04-14 at 15:33
Római jogász, miért lett volna 700 000 magyarral kevesebb? Pár nap alatt szétkergette volna az orosz sereg valahol Arad környékén (vagy éppen Világosnál) a magyart, nem irtották volna a sereget hetekig; a szabadságharc csatái nem voltak olyan gyilkos ütközetek, hogy az ott meghalt emberek akkora hiányt okozhattak volna. Arról nem is szólva, hogy elég sok nem magyar, sőt nem magyarországi katona is szolgált a honvédségben.
Mindezek mellett természetesen Görgei és vezérkara joggal tette le a fegyvert a reménytelen helyzetben.
egresi istván jános ernő
2024-04-14 at 15:30
Még annyit:
Az Interneten elérhető két kitűnő történelmi mű, 1848, 1867 és 1914 “kérdéséhez”:
KETTŐS KÖTÖDÉS. AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA (1867-1918). Encyclopaedia Humana Hungarica 08.
https://mek.oszk.hu/01900/01905/html/index1.html
A REFORMKORTÓL A KIEGYEZÉSIG (1790-1867) Encyclopaedia Humana Hungarica 07.
https://mek.oszk.hu/01900/01903/html/index1.html
egresi istván jános ernő
2024-04-14 at 15:23
Tudom, sokan megharagszanak rám, de 1867, illetve a Cassandra-levél kapcsán, sem tudok mást csinálni, mint a korábbi hozzászólásomat megismételni, mert nem látom okát, az álláspontom megváltoztatásának.
Tehát:
1867-ben, nem volt más, reális, megvalósítható alternatíva, sem belpolitikai, sem külpolitikai körülményeket illetően, mint a kiegyezés.
Miért?
A magyar társadalom belefáradt a neo-abszolutizmus kilátástalan világába. A korabeli magyar politikai elit/közvélemény többsége, sohasem pártolta Kossuth Lajosnak a Duna-konföderációs tervét; a Határozati Párt vezetői értekezlete el is utasította azt (1862); de az európai nagyhatalmak tetszését sem nyerte el ez az elképzelés. Ahogyan a fővárosunkért olyan sokat tett Podmaniczky Frigyes báró írta a naplójába: “Ha már a Reichsratba kell mindenáron mennem, csak inkább megyek Bécsbe a németek, mint Belgrádba a rácok közé.”. (Gróf Apponyi Albert: Emlékirataim, Helikon, Budapest, 2016).
A magyar politikai elit pedig, okkal és joggal, tartott az Orosz Birodalom által pártfogolt pánszlávizmustól, amely – elsősorban – a történelmi Magyar Királyságnak a megbontására irányult (függetlenül attól, melyik dinasztia adta a királyainkat), és amely irányzat az első világháború kirobbanásának az egyik fő oka lett. (Czékus Zoltán: Az 1914-18. évi világháború összefoglaló történelme, Budapest, 1925. I. kötet, “A világháború valódi okai”.; Andrássy Gyula gróf: Diplomácia és világháború, Budapest, 1921, újra kiadva: 1990; Internetről letölthetők.) František Palacký, cseh történész szerint, “a magyarok betelepedése mai hazájokba a legnagyobb szerencsétlenség volt, mely a szláv világot egy egész évezreden át éri vala; mert a magyarok az éppen alakulóban levő óriási szláv birodalom szívébe ékelvén be magukat, a szlávok reményeit örök időkre megsemmisítették.” (Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Nyitra vármegye, Előszó, Interneten elérhető.)
Már vértanú első miniszterelnökünk, gróf Batthyány Lajos is tartott az orosz beavatkozástól, és tartott az Orosz Birodalomtól idősebb Andrássy Gyula gróf, a „szép akasztott”, magyar miniszterelnök, későbbi közös külügyminiszter is. Egyebek mellett, az Orosz Birodalmat a háta mögött bíró pánszlávizmus miatt, fogalmazott Deák Ferenc úgy (1867-ben), hogy akik Ausztria felbomlását óhajtják, azok ezt nem magyar érdekből kívánják, és ezt az álláspontot vitte tovább gróf Tisza István is, amikor azt mondta (1903-ban), hogy “… a magyar érdek követeli, hogy az osztrák – magyar monarchia nagyhatalmi állása csorbítatlanul fennmaradjon.”
A „csehszlovák” teória, továbbá a „jugoszlávnak” álcázott nagy-szerb törekvések (akárcsak a – nem szláv – nagy-román elképzelések), a XX. század elejére egyre markánsabbak, határozottabbak lettek. A Szerbia jelentős megerősödését hozó Balkán-háborúk befejezését követően, Nikola Pašić miniszterelnök ki is jelentette: “Az első menetet megnyertük, s most a másodikra kell készülnünk, Ausztria ellen.” – azaz, a Monarchia ellen, így ellenünk, azért, mert szerb nemzetiség a Magyar Királyságnak a területén élt! (Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet–Közép– és Délkelet–Európában a 19. és 20. században. Helikon Kiadó, Budapest, 2020.)
1914 vészterhes nyarán: „A jelen pillanat óriási horderejű, mivel Oroszország el van szánva arra, hogy elmenjen a legvégsőkig és történelmi tettet hajtson végre. Nézetem szerint, ragyogó alkalom kínálkozik számunkra, hogy az eseményt okosan használjuk ki és megvalósítsuk a szerbek teljes egyesülését. Ezért kívánatos, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megtámadjon bennünket.” Spaljaković, szentpétervári szerb követnek a Belgrádba, 1914. júliusában küldött táviratából idéztem. (Elisabeth Heresch: II. Miklós. Gyávaság, hazugság, árulás. Az utolsó orosz cár élete és halála, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995.)
Figyelemre méltóak ezek is: „Ausztria-Magyarországot az orosz célokat szolgáló államokká kell felosztani” – Alekszejev tábornok, orosz vezérkari főnök (1914); „Ausztria-Magyarországot darabjaira kell bontani” – Szazonov orosz külügyminiszter (1915). (Romsics Ignác fentebb említett műve.) Nem az Ausztriától leválasztandó történelmi Magyar Királyságnak az egybetartására gondoltak… Természetesen, a Német Birodalom vezetőinek a „Mitteleuropa” elképzelése is elfogadhatatlan volt számunkra.
Továbbá:
A trianoni diktátum alapjául szolgáló körülmények, nem vetíthetők vissza 1867-re, ez történelmietlen; ennek ellenére, gyakran felmerül a Cassandra-levél látnoki előrelátásnak tekintése, különösen Trianon óta.
Miért nem helytálló a „vissza-vetítés”?
1867-ben (akárcsak 1848-ban), ugyanis a korszak első számú nagyhatalmának, Angliának, az Európát illető külpolitikája, még mindig az öt nagyhatalomnak (Angliának, Franciaországnak, Poroszországnak, az Orosz Birodalomnak és a Habsburg-Birodalomnak) az egyensúlyán nyugodott. Ebben az angol külpolitikában, csak jóval, évtizedekkel később, akkor következett be változás, amikor – csak az 1867 után (!) létre jött – Német Birodalom trónjára, II. Vilmos császár lépett (1888!), aki menesztette Bismarck kancellárt, és egészen más külpolitikát folytatott: Nem csak a „hagyományos” francia-ellenes politikát vitte tovább, hanem a brit tengeri nagyhatalomnak is a „kihívója” lett. Csak 1904-ben (!) kötötték meg az antantot, a francia-angol „alapszerződést”; csak ez, valamint az 1907-es (!) orosz-angol megállapodás, egyértelműsítette, véglegesítette azt, hogy – 1848-hoz, illetve 1867-hez képest – az angol külpolitikának a megváltozott az “alapállása”.
Én ezért irreálisnak, történelmietlennek tartom azokat a felvetéseket, hogy nem kellett volna kiegyezni, 1918-1920 nem vetíthető vissza 1867-re, sőt, a századelőre sem.
(Még annyit: Számomra nem kétséges az, hogy a korrekt orosz és szerb kapcsolatra, sőt, valamennyi szomszédunkkal, a korrekt kapcsolatra szükségünk van, de a történelem ez volt.)
Római jogász
2024-04-14 at 15:19
füredi462024-04-14 at 13:46
Természetesen én Görgeyvel értek egyet, nekem nem kérdés a “kérdés”.
Szegeden a Nemzetközi jog volt pusztító 4. évfolyamon (és nem a nemzetközi magánjog!).
Nagy Karcsi tanította, és azért lett mumus, mert egy hülyegyerek az egyik vizsgán előttünk pár évvel azt találta mondani a kérdésre, hogy járt-e eladásokra?, hogy ő egy ilyen semmi tantárgyra ugyan nem szokott volt járni.
Ezen Nagy Karcsi feldühödött és attól kezdve egyetlen szegedi hallgató sem lehetett biztos benne, hogy jogász lesz a római jog és magyar-, és egyetemes jogtöri után, ráadásul 4. éven, a végzés közelében!
Megjegyzem én szerettem a nemzetközi jogot. De így is csak 4-esre sikerült vizsgáznom – ugyanis ötösre a prof és adjunktusa tudta, mindenki más csak négyesre tudhatott maximum!!
Más:
talán egészen másként alakul a történelmünk, ha II. Lajos vállalja a török vazallusságot (ahogy azt a román fejedelemségek – egyébként bölcsen – felvállalták és ahogy azt végül Erdély is kénytelen volt bevállalni).
bl
2024-04-14 at 14:49
Ez a különbség a jobboldal és a baloldal között. A mai baloldal a kommunisták szellemi örökségét viszi tovább, tehát terror, terror, terror, semmi közük a normális emberi létezéshez. Eladni, elárulni az országot, kiszolgáltatni a népét, tönkretenni kulturálisan, szellemileg, anyagilag. Lopni, lopni, lopni. Ez a modern európai (globalista) balliberális oldal lényege. Egyetlen dolog az érdekes számukra, a hatalom. Ez az egyetlen amiért erőforrásokat hajlandóak áldozni, de akkor is a másét.
K
2024-04-14 at 13:56
Kossuth Lajos egy szlovák származású liberális felforgató volt, működése nem a magyar érdekeket eredményezte.
füredi46
2024-04-14 at 13:46
Római jogász
Azt hiszed, hogy más jogi karokon nem így volt…? Már mint az, hogy a római jog szelektálta meg nagyon az elsőéves hallgatókat. Pesten a nagy hírű tanszékvezető, dr.Brósz Róbert prof. (“Brósz papa”) “vért ivott” vizsgák előtt. Szemtanúja voltam az esetnek: “Brósz papa” az előttem vizsgázóra ráüvöltött: “Maga gyalázza Rómát, kifelé” és hozzávágta a hallatóhoz az indexét. Na, ezek után ültem le eléje beizélve…
Azt jól tudod, hogy Pesten valóban a Pp-ből volt még nagyon veszélyes és nehéz levizsgázni, mert – túl azon, hogy megtanulhatatlan, rémesen bonyolult – a tanszékvezető szintén a “vért ívók” típusába tartozott. Ki ne ismerné, aki Bp-re járt: Németh János prof., aki később az Alkotmánybíróság elnöke is volt. Nála kapásból átmenni csak egy 2-el is, csoda volt. De azért nem mentünk örömködve a Magyar állam és jogelmélet vizsgára sem. A nemzetközi jog alatt gyanítom, hogy a nemzetközi magánjogra gondolsz, ami nehéz ugyan – egyetértek -, de Bp-en tündéri prof. tanította és nem volt szigorú a vizsgákon sem: dr. Mádl Ferencnek hívták.
füredi46
2024-04-14 at 13:26
Római jogász
“Az alapkérdés, hogy egyetért-e valaki Görgeyvel a világosi fegyverletételben?”
Ez ma már nem alapkérdés, sőt nem is kérdés… Lehet persze csócsálni még 170 évig, csak semmi értelme. Vitatták 100 évig, Görgeyt leárulózták, sőt a Rákosi és a Kádár-rendszer erre még ráerősített, mert ugye Kossuth az “forradalmár” volt, bezzeg a földesúri sarj Görgey meg csak egy áruló… (Mellékes megjegyzés: kevés hazugabb, silányabb mű született Illyés Gyula Fáklyaláng című otrombán elvtársi beállítottságú művénél. Nem véletlen, hogy az akkori kultúrpápa, Révai József rendelte meg tőle. Olyan is lett…Hál’ Istennek legalább 40 élve nem játsszák már a színházak azt a velejéig hazug drámát, mert már a Kádár-rendszer utolsó évtizedében is ciki lett volna egy színháznak azt a műsorára tűzni.)
No, de nézzük igen röviden a tényeket. Kossuth 1849. augusztus 11-én du. 14 órakor kelt levelében a kormányzói tisztségéről lemondott, a hatalmat Görgeyre ruházva át és azt hangsúlyozva:”Nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harczát siker reményével folytathassuk”.
Világos “beszéd”, Tehát Kossuth is úgy látta ( noha ő mindig álmodozó volt, de a tények – tények, azaz végtére is számolnia kellett a realitásokkal), hogy a szabadságharc elveszett. Nyilvánvalóan így látta ezt a tábornoki kar is, sőt… Ők a legegyértelműbben, lévén a hadihelyzet legjobb ismerői. Hagyjunk fel azzal a sztereotípiával is, hogy “Görgey letette a fegyvert”. Kétségtelenül ő volt a fővezér, s az ő nevéhez kapcsolják a fegyverletételt, de azért nem volt a helyzet ilyen egyszerű, s főleg nem volt egyszemélyi döntés. Görgey, a közismerten lovagias és a tisztikar véleményét mindig kikérő fővezér összehívta a haditanácsot (tábornoki kart) és szavazásra tette fel a kérdést a fegyverletételről, felvázolva természetesen a reménytelen helyzetet. Amit persze a tábornokok pontosan ismertek. De Görgey kiment a szavazáskor és mikor visaszatért, közölték vele: egyöntetű a döntés, hogy a további harc értelmetlen, mert csak fiatal életek értelmetlen lemészárlása lenne. Úgy bizony: a Görgey vezette 25 ezres sereggel szemben állt Haynau 72 ezres serege, Paszkievic 100 ezres serege és Rüdiger 60 ezres serege. Tudvalévő az is, hogy a magyar katonánknál átlagosan és összességében puskánként másfél lőszer volt, a tüzérségnek mindössze kétórai csatára volt elegendő ágyúgolyója.
Nos, ha erre a lényegében fegyvertelen (lőszer nélküli) 25 ezres kis seregre ráengedik a 232 ezres ellenséget, az a magyar történelem legnagyobb mészárlása lett volna, a mohácsi csatánál is szörnyűbb vérengzés. Nos, akkor, minek nevezték volna majd Görgeyt: mészárosnak, tömeggyilkosnak…? A vezérkar bölcs döntése révén életben maradt 25 ezer magyar fiatalember…
Tehát szó sincs ma már (sőt már régóta) olyan “alapkérdésről”, hogy helyes volt-e a világosi fegyverletétel. Történészeink ebben a kérdésben régóta egyértelmű állásponton vannak, ez lényegében már a Kádár-rendszerben sem volt kérdéses.
Ja, és közben Kossuth már menekült…
Görgey a katonailag teljesen ellehetetlenült helyzetben – a vezérkar döntésének megfelelően – augjusztus 13-án délután 15 órakor Világos és Pankota között letette a fegyver. Ennyi. Noha könyvtárnyi irodalma van már a témának, hangsúlyozom újfent: ma már senki sem vitatja – történészek egyöntetű állásponton vannak ebben a kérdésben -, hogy Görgeynek, pardon: a magyar seregnek nem volt más választása, hiszen ezt a pánikszerűen lelépő Kossuth is megírta. És sajnos megírta a történelmünk legsunyibb, leghazugabb levelét is menekültében Vidinből. (Vidini-levél).
Minden másról (Cassandra-levél) majd később…
Királytigris
2024-04-14 at 13:22
Lehet, ha feltámadna Kossuth, akkor megint írna egy Cassandra levelet, de most az EU-val kapcsolatban?
Római jogász
2024-04-14 at 13:10
Bandi2024-04-14 at 12:37
Szegeden a római jog szórta meg a népet a magyar-, és egyetemes jogtörténettel az első év végén.
Kb. az évfolyam egyharmadát úgy rúgták ki, hogy belőlük már nem is lehetett jogász (Szegeden biztosan nem), mindez az 1970-es évek második felében.
Aztán negyedéven jött a nemzetközi jog, ami még szelektált sok embert.
A Pp. nálunk nem volt akkora mumus, mint Pesten.
Szerintem meg a semlegesség lenne a megoldás számunkra jelenleg.
Bandi
2024-04-14 at 12:37
Van amikor jobb “állva és egyenes derékkal biztosan megdögleni” és akkor meg is tettük, így Muhinál, Mohácsnál és van, amikor “féltérdre” nem “ereszkedve lehajtott fejjel tovább” léptünk, mint a Kiegyezéskor.
Jól mondotta/írta volt Római jogász (amúgy meglehetősen vízválasztó egy tárgy volt a rómás az első első félévében, amint a Pp. harmadév végi szigorlata is).
Ágoston Balázs
2024-04-14 at 12:27
Magyarország végzetét nem a kiegyezés és nem a Mobarchia okozta, hanem a bevándorlási törvényt alkotni lusta dualizmus-kori magyarországi liberalizmus, az ennek nyomán bekövetkező magyar tér- és vagyonvesztés, a szabadkőművesség büntetlen szervezkedése. Belső bűnök, mulasztások vezettek 1918-19-hez.
Zolee
2024-04-14 at 12:01
Szép összegzés volt ez,csak a vége nem hiányzott. Deák tényleg megérdemelten volt a haza bölcse,a kiegyezés mai szemmel nézve is reális kompromisszum volt,az Oszták Magyar Monarchiában sokan a mai EU előképét látják.Az első világháborút és Trianont sem Kossuth sem Deák nem számította bele a képletbe…
Római jogász
2024-04-14 at 12:00
Szóval lehetett volna ez is meg az is, de nem lehetett, mert nem lehetett, és a dolgok történtek úgy, ahogy történtek.
————————————–
Az alapkérdés, hogy egyetért-e valaki Görgeyvel a világosi fegyverletételben?
————————————-
Másképpen: jobb-e állva és egyenes derékkal biztosan megdögleni, vagy féltérdre ereszkedve lehajott fejjel tovább élni?
————————————-
Ezt a kérdést mindenki saját magának válaszolja meg.
De jó, ha észben tartja: mindkét álláspont mellett egyformán fajsúlyos érvek vannak és egyik oldal sem hordozza a bölcsek kövét a zsebében.
————————————
Ha Görgey akkor nem teszi le a fegyvert, az 1900-as évekre kb. 700.000 magyarral kevesebb lett volna. És ez sima demográfia – azaz matematika, vagyis inkább csak számtan.
K
2024-04-14 at 11:30
–Sok érv hangzott el a fentiekben, amivel egyet lehet érteni.
–Csábító a párhuzam, a hasonlat az Európai Unió és a kiegyezés között.
–Ha a “kiegyezés” későbbi következményeit tekintjük, a trianoni békediktátumot, akkor egyértelmű az Európai Unióból való kilépés fontossága,… még akkor is ha nehézségekkel jár.
–Nincs szükség a Deák Ferenc típusú hazaárulókra, de a jelenlegi liberális hazaárulókra sincs szükség, akik ellen képtelen eredményesen védekezni Magyarország.
–Már most is túltárgyalva a téma.
gyozo2018
2024-04-14 at 11:23
“Magyarország mai ellenfelei, ellenségei büszkén jelentik fel ,,hazájukat” az új uraknál Brüsszelben, az Európai Unióban. ”
/
Ezeknek Magyarország nem hazájuk.
Ezek magyarul beszélő küldöttek, ügynökök, akik feladatot teljesítenek.
A hálózatuk él, működik.
Csak egyet-kettőt kellene kiemelni és életfogytig bevágni a kóterbe,
a miheztartás végett.
/
Ha KGBélát el lehetett ítélni, ezeket a nyíltan az ország,
a nemzet ellen szövetkezőket, súlyos gazdasági károkat okozókat,
sikkasztókat, fenekedőket miért nem lehet????