kocsmai igazságok
Kocsmai igazságok – Nem lehet tudni, ki robbantotta fel a gátat, csak az a biztos, hogy sok tízezer embernek pusztul el az otthona
Több köbkilométernyi víz zúdul több tízezer ember otthonára, a környezeti károk felmérhetetlenek, ellelhetetlenül egy atomerőmű és egy vízierőmű működése, és még azt sem tudjuk, ki robbantott, és megindult-e az ukrán ellentámadás. A Szovjetunió idején ez az egész egy ország és egy gazdasági térség volt; nehéz itt úgy kárt csinálni az ellenségnek, hogy magának ne ártson a támadó. Az úgynevezett "kritikus infrastruktúra" elleni támadások egyre gyakoribbak lesznek, most majd mindenki megtudja, milyen is az igazi háború. Az ukránok és az oroszok már tudják. Szabó Gergő és Bálint Botond a Kocsmai igazságokban. Kocsmai igazságok – Európa őshonos népei kipusztulhatnak ebben a háborúban (Videó)
A békét a végső győzelemben meglelni kívánó liberális és baloldali felebarátaink olyan háborúba akarnak belerángatni bennünket, amelyet az európai őshonos társadalmak egyszerűen demográfiailag sem bírhatnak ki. Az ukrán társadalom már belepusztult a háborúba, csak még nem vették észre ezt az emberek. A fiatalok fele, kétharmada eltűnt ebből a társadalomból, vagy nyugatra menekült, vagy a fronton van. Ez utóbbiak nem kis része pedig már meghalt, vagy annyira súlyosan megsebesült, hogy többé teljes életet már nem élhet. Családok milliói szakadnak szét végleg fizikai és generációs értelemben egyaránt, számtalan egyszülött fiú elestével számtalan család hal ki gyakorlatilag. A jelenlegi demográfiai helyzetben Európa egyetlen őshonos népe sem bírna ki olyan veszteségeket, amelyeket most az ukrán nép elszenved. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a "mi háborúnkat" szeretett ellenzékünk bármikor kész nyugati "kérésre" velünk megvívatni. Szalai Szilárd és Bálint Botond a Kocsmai igazságokban. Kocsmai igazságok – A győzelem napja, avagy miért szeretik jobban a németek Sztálint, mint Putyint?
Ma van a győzelem napja, amikor a szövetségesek és a nagy Szovjetunió legyőzte a náci Németországot. Érdemes felidéznünk, hogy a harmadik birodalom legyőzéséhez az USA, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és még sok kisebb ország együttes ereje kellett. Ahogy azt is, hogy Oroszország szinte mindig a nyugati hatalmak valamelyikének szövetségese volt, amikor azok egymás ellen háborúztak. Talán először fordul elő, hogy egy olyan valódi háború dúl, amelyben egész Európa, na és persze az USA egységesen áll szemben Oroszországgal. Ez valamelyest a hidegháború idején is így volt persze, de akkor az orosz hódítás határai valahol Németország közepén és Ausztriánál húzódtak. Az meg az évszázad vicce, hogy a szovjet zászlót ki lehet tenni a németeknél, de az oroszt nem. Kocsmai igazságok – A vadászat nemcsak egy foglalkozás, az amerikai nagykövet meg továbbra sem ismeri ki magát nálunk
A nagy szurikáta-felháborodás óta nem volt ekkora felhorgadás a magyar közvéleményben, mint most, amikor valami puskás ember lelőtte azt a szegény farkast. A pontos tények ismerete nélkül nem tudjuk, hogy a pasas szimplán csak hülye, akinek nem kellene puskával járkálnia, vagy egy olyan barom, aki megérdemli azt, amit az internet népe kíván neki. Vagy esetleg a kettő között valahol. Magyarországon hála Istennek nagyon kevés embernek van fegyvere – ez maradjon is így –, az is biztos, hogy többnek, mint kellene; ezen még dolgozhatnak a hatóságok. Második témánk talán a lövöldözésről jutott eszünkbe. A baráti Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete megint olyat mondott, amilyet kb. a Momentum pártelnökei szoktak, teljes történelmi tájékozatlanságról tanúbizonyságot téve. Pressman úrnak és a stábjának ugyanis nem igazán volt meg, hogy ide 1945-ben a szovjetek nem felszabadítani jöttek be. Ahogy az sem, hogy mit csináltak utána. Mindegy, Pressman úrnak nem kell aggódnia, megszeretni már úgysem fogjuk. Kroó Zita és Bálint Botond a Kocsmai igazságokban. Kocsmai igazságok – Az amerikaiak nem egy diplomatát, hanem egy harcos aktivistát küldtek ide nagykövetnek!
Az amerikai nagykövet, a "présember" ma meg akar majd büntetni minket azért, mert nem elég lelkesen támogatjuk az USA háborúját Ukrajnában Oroszország ellen. Az alja mindennek, amikor a legerősebb kisfiú nemcsak az akaratát kényszeríti rá a többiekre, hanem azt is elvárja, hogy szeressék, ünnepeljék és lelkesen tegyen meg mindenki minden olyasmit, ami neki magának nem jó, megalázó és veszélyes. A "présember" sejtette, hogy itt nem fogják szeretni, rögtön agresszív volt, már otthon, a kinevezése után beszólt nekünk. Ha úgy általában az amerikaiakat nem is akarjuk mind hazaküldeni, Présember urat azért hazakívánjuk. Még Jóbarát úr is egy gentlemanus volt hozzá képest, például legalább nem vegyült jobbikosokkal.