magyar labdarúgó-válogatott
Megérdemelt győzelmet aratott a magyar válogatott – San Marino–Magyarország 0–3
Meglehetősen szomorkásan vette tudomásul a szurkolók egy része a Lengyelország elleni 3–3-as döntetlent a világbajnoki selejtezőcsoportban, pedig sokan aláírták volna előre a kialakult végeredményt. Mindenesetre sokáig nem törhettük ezen a fejünket, hiszen a mai, kellemes vasárnap estén a magyar válogatottnál jóval szerényebb képességű San Marino ellen folytathattuk a harcot a világbajnoki szereplésért. Marco Rossi természetesen győzelmet várt a mérkőzés előtti nyilatkozatában és azt is megemlítette, hogy nem bánná, ha a mutatott játék képe is megfelelően alakulna. Ellenfelünk az utolsó helyen szerepel a FIFA világranglistáján, ellenük kellett felkészülni a nem sokkal erősebb andorrai csapat ellen, akikkel jövő szerdán játszik a nemzeti tizenegy. Egy érdekességet mindenképp észre lehetett venni a kezdő tizenegyet vizsgálva: míg Gulácsi visszatért Lipcsébe az ottani csapattal történt megállapodásra hivatkozva, addig Willi Orbánt láthattuk, ahogy kisétál San Marinóban a pályára és elfoglalja szokott helyét a védelem tengelyében. S mivel Bundesliga-játékosokat is felsorakoztattunk, cseppet sem lehet tartalékosnak hívni a Rossi által felállított csapatot. Pláne annak tudatában, hogy BL-szereplők is a kezdőben voltak, mint például Dibusz Dénes, valamint Botka Endre, illetve meg kell még említeni Szalai Attilát is, aki fantasztikusan teljesít a török Fenerbahcében. Hősök, megtörhetetlenek, magyarok – Szavazzon az év sportcikkére és sportemberére!
Idén, 2020-ban ismét felpörgött a Sportrovat a PestiSrácok.hu-n, nagy részben két új kollégánknak, Kovács Attilának és Perutek Jánosnak köszönhetően. Egyikük civilben történelemtanár, a másik a küzdősport megszállottja, de egy dologban hasonlítanak: élnek-halnak a magyar sportsikerekért, történelmünk legendáiért. Írtunk Papp László csodáiról, Mónus Józsefről, aki Árpád vezéréket „követi”, Békessy Béláról, aki huszárszázadosként előbb olimpiai ezüstérmes lett, majd életét adta a hazájáért, Grosics Gyuláról, Kercsó Árpádról és számtalan ízig-vérig magyar sportemberről. Mint minden évben, idén is kíváncsiak vagyunk arra, hogy ezek közül Önöknek melyik tetszett a legjobban, ezért összegyűjtöttünk egy csokorra valót, hogy Olvasóink szavazhassák meg az idei év legjobbnak tartott sztoriját. Itthon "csak" legenda lett, San Diegóban viszont halhatatlan is! - Az egykori újpesti kapusfenomén, Tóth Zoltán élettörténete
Nemcsak képességei, de mentalitása is kiemelte őt vetélytársai közül. Korát messze megelőző, abszolút profi hozzáállása olykor még saját csapata vezetői számára is nehezen volt érthető. Mindezt otthonról hozta magával, ugyanúgy, mint azt, hogy a futballpályán, azon belül pedig a gólvonalon találja meg élethivatását. Persze az egykori válogatott kapus, Tóth György fiaként ez nem is lehetett másként. 1979-ben elege lett az itthoni viszonyokból, a kommunista Magyarországból, és az Újpesti Dózsa spanyolországi túráján „dobbantott”. Az Egyesült Államokban kapusként és fejlesztőmérnökként is karriert csinált, s bár magyarságát híven őrzi, immár San Diego az otthona. A máig legendaként számon tartott egykori újpesti kapusfenomén, Tóth Zoltán különleges életútját exkluzív interjúnk segítségével mutatjuk be, ezzel köszöntve őt 65. születésnapján.