magyar televízió
Nem fikció az Elk*rtukban főszerepet kapó rendőri hangfelvétel: annak eredetijét adtuk közre tegnap! (videó)
Hétfőn a PestiSrácok.hu hozta le először teljes terjedelmében és eredeti hanggal azt a drámai felvételt, amely a 2006-os tévészékház-ostrom során az épületben rekedt maroknyi, képzetlen rendőr rémült, indulatos segélykéréseit tartalmazza, illetve azt, amint feletteseik megtagadják a közvetlen környéken állomásozó nagy számú készenléti rendőr bevetését a felmentésükre. A szöveges változatban a rendőrtábornokok 2013-as perében már előkerült hangfelvétel világosan bizonyítja, hogy az ördögi mesterterv kiötlői (alighanem halálos) rendőráldozatokat akartak látni a Szabadság téren. Ez a valóságos eseménysorozat adja az ElkXrtuk című politikai thriller alapját is, a sztori szálai egy becsületes rendőrtiszt által kilopott hangfelvétel és a tévéostrom körül szövődnek. A Pesti TV riportjában a Hír TV akkori tudósítója, Kisberk Szabolcs megerősíti: a hanganyag feltehetően tényleg úgy szivárgott ki, ahogyan a 2006-os drámát bemutató Elk*rtuk című thrillerben láthatjuk. Kisberk, aki végig tudósította a 2006-os tüntetéseket, zavargásokat, majd a brutális megtorlást és embervadászatot, elképzelhetőnek tartja, hogy Gyurcsányék célja valóban az volt, hogy legyenek rendőráldozatok. Az Elk*rtuk című filmet ugyan baloldalról támadják, és annak valóságtartalmát megkérdőjelezik, de az alkotás producere, Kálomista Gábor a Pesti TV-nek elmondta: történeti utalásként csak olyan részleteket használtak fel, amelyek száz százalékosan bizonyíthatók, így a tévészékháznál cserbenhagyott rendőrök kis híján tragédiába torkolló esetét és a rendőri rádióforgalmazásról készült hangfelvételt is így dolgozták fel. Mindez különösen érdekessé teszi a teljességében most közismertté vált hanganyagot. A Pesti TV riportjában az anyag egy része hallható, a teljes, megdöbbentő felvételt tegnapi cikkünkben ITT lehet visszahallgatni! "Rohadjon meg, aki ilyen parancsot adott!" – Hangfelvétel bizonyítja, hogy szándékosan áldozták fel a tévészékház védőit
Most először hallhatják olvasóink és nézőink teljességében azt a drámai hangfelvételt, amely 2006. szeptember 18-án, a tévészékházat elkeseredetten, életveszélyben, megfelelő felszerelések és kellő kiképzés nélkül védő rendőri egységek és a segítségnyújtást megtagadó, a képzett és jól felszerelt, közelben tartózkodó készenléti rendőröket irányító parancsnokok között zajló rádióbeszélgetést tartalmazza. A felvétel a legfontosabb bizonyíték arra, hogy a Gyurcsány Ferenc és Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitány közvetlen irányítása alatt dolgozó parancsnokok szándékosan küldték a halálos veszedelembe a képzetlen kisrendőröket, s céljuk alighanem minél több (reményeik szerint halálos) áldozat kiprovokálása lehetett. A mesterterv a véres események után rendet teremtő, a "csőcselék fideszeseket móresre tanító" Gyurcsány-kép megteremtése és így az elveszett népszerűség visszaszerzése lehetett, ám az ördögi tervet felülírta a nyilvánosság ereje és az a mérhetetlen közfelháborodás, amelyet a már a Szabadság tér szeptember 18-i kiürítésével megkezdődött brutális válaszcsapás, a napokon át zajló embervadászat és megfélemlítés, majd az október 23-án kicsúcsosodó rendőrterror váltott ki az emberekből. Előbb lefejezték a nemzeti újságírást, aztán a Kenedi-féle Nyilvánosság Klub hirdetett ítéletet
Itt a médiaháború-sorozat 24. része. Ott hagytuk abba, amikor Horn Gyuláék 1994-ben lefejezték a nemzeti újságírást, elzavarva, kirakva, nyugdíjazva, margóra rakva közel kétszáz olyan rádióst és újságírót, akik antikommunisták, konzervatívok voltak. De ez a győzelem sem volt elég, meg kellett alázni az „ellenséget”, azaz azokat, akik nem tapsoltak a kommunisták, posztkommunisták hatalomra kerülésekor. A Soros-féle Nyilvánosság Klub „független” elemzést készített az addig igen népszerű A Hétről, különböző nevetséges vádakat felsorolva. A Nyilvánosság Klub alapítói közé tartozott a szadeszos Kenedi János, Lengyel László és az a Sólyom László, aki valamiért konzervatívként volt ismert, de több tettével a kommunisták hatalomátmentését segítette. Stefka István nem felejt, mi pedig visszarepülhetünk a kilencvenes évek közepébe. Amikor „Etus férje” posztkommunista bosszút állt: Horváth Ádámék 180 embert kirúgtak a tévétől
Volt egyszer egy szörnyű, sokak által ma is visszasírt sorozat, a proletár-kispolgári életérzést összegző Szomszédok. A sorozatot Horváth Ádám, a diktatúra sokat foglalkoztatott rendezője rendezte. A történetbe beleírta feleségét, a borzasztóan tehetségtelen és irritálóan színészkedő Csűrös Karolát. Ő volt az ország „Etusa”. Kevesen tudják, hogy „Etus férje”, a nemrégiben elhunyt Horváth volt az, aki levezényelte a posztkommunisták bosszúját, és Hornék elvárásának engedve 180 tévést rúgott ki egyetlen nap alatt. Horváth Ádáméknak arra sem volt gerincük, hogy ebben egyenesek legyenek, az utolsó napon két tévéstáb is forgatott, Stefka Istvánék csak „maguknak”, hiszen már nem adták le az anyagukat. Horváthot – ahogyan Gyárfás Tamás cimboráját, Székely Ferencet is – Göncz Árpád nevezte ki. Az Öreg nem felejt: Médiaháború 22. rész, avagy a posztkommunisták és liberális barátaiknak kegyetlen bosszúja. Csengey Dénes a halála előtt a tévé mocskos ügyeit kutatta – A posztkommunista polip, avagy a média lenyúlásának története (9. rész.)
Bécsi munkája, majd stuttgarti ösztöndíja után a Magyar Televíziónál folytatódott a közgazdász-káder Bayer József felemelkedése. Az agitpropos fővezér Lakatos Ernő és Berecz János emberének tartott Bayer négy évig dolgozott a tévénél, és bár a propagandasajtó szerint ez sikertörténet volt, valójában a tévé [ahogyan az ország] eladósodott. Bayer jókor, 1989 tavaszán váltott, átment a Springer Budapesthez, a tévénél korábbi beosztottja, strómanja, Sándor Gyuláné lett az utódja, akinek férjét Bayer saját cégénél alkalmazta. Nem csak őt, a tévé technikusból lett gyártási igazgatójának, Horváth Lórántnak a felesége is Bayer csapatát erősítette. Így alakult ki az a posztkommunista hálózat, amely a rendszerváltás korszakában és után is uralta a magyar médiát. Jellemző, hogy Bayer egyik legfontosabb springeres embere, Nemes Péter az MSZMP KB politikai munkatársaként került a tévéhez, Bayer magával vitte, és hosszú évtizedekig együtt irányították a megyei sajtót. Meglepő, hogy az összes Párt által kinevezett főszerkesztőt megtartották és megvédték? Vagy, hogy a Sándor Gyuláné és a tévés visszaélések ügyében indított korrupciós, sikkasztós ügyek mind elbuktak? Nem igazán, ahogyan ezzel az átmentett hálózattal az is papírforma volt, hogy a vidéken a ma is gyűlölt MSZP 1994-ben letarolta a megyéket. Néhányan már akkor is vizsgálódtak, közéjük tartozott az a Csengey Dénes, aki halála előtt éppen a tévés ügyekről akart megjelentetni anyagokat. 
