polgárportál
A közös ellenzéki jelöltállítás csődje Csepelen
A Gulyás Márton neve által fémjelzett Közös Ország Mozgalom nem először, és vélhetően nem is utoljára szervezett kampányrendezvényt az ellenzéki pártok és szimpatizánsaik számára, azon célból, hogy a koordinált jelöltállítást népszerűsítsék. Így történt ez a szerdai napon is, a Csepeli Munkásotthonban, ahol össze is gyűltek és egymás mellett felsorakoztak a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd, az Együtt és a Momentum helyi jelöltjei, és persze a vélelmezett szavazók is. A rendezvénysorozat alapvető célja egy teljes körű ellenzéki összefogás megvalósítása lett volna, de a közel kétórás, a személyeskedő vitáktól sem mentes “politikai műsor” nagyon jó lakmuszpapírnak bizonyult abban az értelemben, hogy egyértelműen megmutatta, hogy milyen messze is állnak még az illuzórikus együttműködéstől. Végül kiderült, hogy Csepelen is jobban utálják egymást az ellenzéki jelöltek, mint a Fideszt. Apáti Bence: Mikor Balázsék nempolitizálnak
Mit tagadjam, nem szeretem Balázst. Szokták mondani, hogy az ember minden esetben legyen óvatos, ha olyan figurákkal hozza össze az isteni gondviselés, akiket karrierjük egy meghatározó időszakában csak a keresztnevükön ismer a fél ország. No de nem csupán ez a gondom, hanem az is, hogy ő bizony úgy politizál, hogy közben azt állítja, hogy nem politizál… És ez nagyon tetszik a diktatúrázó, független-objektív ellenzékieknek. Ráadásul mindezt, az állítólagos sajtószabadságot elnyomó kormányközeli médiában. Apáti Bence: Sajtószabadságot az összellenzéki mikrofonállványoknak!
Nincs egy hónapja sem, hogy arról a jelenségről írtam, miszerint az ellenzéki média, elunva az ellenzéki pártok teszetoszaságát, töketlenségét, és szerencsétlenkedését, az objektivitás álarcát egy flegma mozdulattal a sarokba hajítva, beszállt a kampányba. Ami engem illet, ez a legkevésbé sem lepett meg. Tizenhét éve, sosem lankadó lelkesedéssel figyelem azt, hogyan hazudja magát független, közepén álló, objektív újságírónak magát Bánó András, Juszt László, Bárdos András, Kálmán Olga, vagy hogy az újabb hazudósok közül is említsek pár nevet: Hont András, Pető Péter, Plankó Gergő, Uj Péter, és azt is, hogy miképp szállnak be a szocik és/vagy a szadesz mellett – és a Fidesz ellen – a kampányokba. Gágyor Péter: Mégis a pénz az úr?
Ahogyan már a történelem folyamán annyiszor, most a hódmezővásárhelyi időközi polgármester választás tükrében is, mintha ismét az aranyborjú vigyorogna győzelemittasan felénk. A választási küzdelemben, a városvezetés etikai szempontjai és azok megvalósulása, a páratlan városfejlesztés, munkahelyek szaporodása, az életszínvonal és az életminőség páratlan fejlődése alulmaradt az alig rejtekező pénzeszsákok ellenében. Jött a Simicska-Soros büdzsék szponzorálta aranyeső, az utilitarista, pillanatnyi boldogság ígérete és az eddig kiemelten fejlesztett város relatíve elkényeztetett lakossága múltját feledvén, nem állt elégé ellen a nyomásnak, az egyensúlyát vesztette el. A destrukció receptje, módszertana ismerős lehet Periklész óta. A következményei is. Valamint ne tagadjuk le, az addig regnáló hatalmi szerkezet hibái is. A történelmi emlékezés szerint hibázott a demokrácia athéni megteremtője is, de elűzésével az antik város választópolgárai, jó dolgukban, a spártai diktatúrának tették szabaddá az utat. (PolgárPortál-publicisztika) 
