polgárportál
Nagy Ervin: Százmillió
Egy szám. Egy szám csupán, amely életeket, valódi sorsokat takar, s a szembenézés hiányának álszent hazugságával együtt a történelmi feledés ködébe rejti el a mögötte megbúvó lelkeket. Olyan férfiak, nők és gyermekek sorsát, kiknek annyi bűnük volt csupán, hogy élni akarták az Isten által kiszabott életüket, járni a szabad akaratukból eltervezett útjukat. De kevesek, egy őrült és gonosz ötlettől vezérelve, elvakulva a hatalomvágytól, az ördöggel szövetségre lépve megakadályozták őket ebben. Emlékezzünk ma méltó módon a kommunizmus áldozataira! Polgári Szilvia: Vezekelj!
Vajon gondolta volna Böhm Aranka, hivatásos hisztérika, Karinthy Frigyes halálának végzetes délutánján, 1938. augusztus 29-én – a Voproszi Isztorii 1989-es cikke szerint ezen a napon végezték ki Kun Bélát is –, hogy hat éven belül Birkenauba indul majd utolsó útjára, csak azért, mert zsidó? És azt elképzelhetőnek tartotta-e, miközben gúnyos megjegyzéseket tett a kávéját szürcsölő, köztiszteletnek örvendő íróra, megszégyenítve őt ezzel a siófoki Vitéz-panzió vendégei előtt, hogy zaklatott férje a veszekedést követő egy órán belül agyvérzést kap és meghal? Vajon ha akkor egy kortárs jelezte volna, tragédia történik majd, paranoiás őrültnek tartották volna? (PolgárPortál-publicisztika) Apáti Bence: Szégyelld magad Székesfehérvár?
Miközben az ellenzék és annak lakájmédiája már-már olyan természetességgel próbálja letagadni azt a minden normális ember számára nyilvánvaló tényt, hogy a nyugati országok legfontosabb célja a migráció dekriminalizálása, az illegális bevándorlás szervezése, mint amikor valaki a hidegben ösztönösen összébb húzza a kabátját, aközben a valóság nap, mint nap csapja pofán őket. Legutóbb például akkor kaptak a valóság nevű fő ellenségüktől egy hatalmas sallert, amikor Székesfehérvár filmjét értékelte az unió erre kijelölt bírálóbizottsága. Történt ugyanis, hogy Székesfehérvár olyan felháborító, barbár szemtelenségre vetemedett – és hozott ezzel szégyent hazánkra –, hogy figyelmen kívül hagyta azt a mindenki előtt ismert tényt, hogy az elmaradott városban egy árva mecset sem épült fel az elmúlt pár évben. Mi több: annak ellenére, hogy semmilyen számottevő mohamedán kisebbséggel nem büszkélkedik, volt képe mégis pályázni az „Európa Fővárosa 2023” címre. (PolgárPortál-publicisztika) Callidus: Prolihisztéria
„Az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön.” – Rákosi Mátyás. Ez a történet jutott eszembe a DK kampánynyitó rendezvényének végén, amikor prominenseik a színpadon a Himnuszt énekelték. Mert bizony Rákosi megkörnyékezte Kodályt és Illyés Gyulát is himnusz-szöveg ügyben, megpróbálta rávenni őket, hogy írják azt át. A feketeöves kommunisták szelleme ma is köztünk él, elég megnézni bármely dk-s rendezvényt, ahol a kisnyilasokból ÁVÓ-s verőlegényekké avanzsáltak ivadékai gesztusaikban és gondolatvilágukban is korhűen emlékeztetnek a rettenetre, amelyet őseik követtek el a magyar nép ellen. Ahogy Talleyrandot idézve mondani szokás: „ezek semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek”. Persze ő a Bourbonokről beszélt, nem pedig a jelenkor hitvány magyar prolijáról. Mert utóbbinak arcizma sem rándul, miközben Isten nevét a szájára veszi, még akkor sem, ha vezére, s maga is az egyházi iskolák, meg úgy általában véve a magyarországi egyház lefejezéséről álmodik, amennyiben ismét kezébe kaparinthatná a hatalmat. Mondanám, hogy ámen, de előtte talán még hozzáfűzök ezt-azt. (PolgárPortál-publicisztika) 
