stefka istván
Tégy a gyűlölet ellen, Demokratikus Charta – Amikor egy agresszor csoport vádolta fasizmussal a nemzeti oldalt (8. rész)
Miután az Antall-kormány elleni ellenforradalmi kísérlet (a Taxisblokád) végül megbukott, újabb és újabb támadások történtek. A lehengerlő média fölényben lévő posztkommunista hálózat látszólag a gyűlölet, az állítólagos kirekesztés és rasszizmus ellen harcolt, de valójában le akarta járatni, tönkre akarta tenni a nemzeti oldalt. Jött a Tégy a gyűlölet elleni kampány, aztán a Farkasházy-féle alakok által szervezett Demokratikus Charta, amelyeknek sok tisztességes ember is bedőlt. Kónya Imrét azért találták meg, mert fel merészelte vetni a Tévé- és a Rádió rendszerváltását, azaz a régi emberek lecserélését. Stefka Istvánt csokornyakkendőjével igyekeztek lejáratni, de a Népszavában gyakorlatilag lecigányozták, tehetségtelen prímásnak nevezték. A másik oldal ezt is megtehette. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát, a 8. rész a Demokratikus Charta időszakával foglalkozik. „Az egyikbe az én nevemet véssétek!” – Tizenöt éve hunyt el Pongrátz Gergely, a Corvin-köz főparancsnoka
Tizenöt éve, 2005. május 18-án hunyt el a legendás szabadságharcos Pongrátz Gergely, a Corvin-köz főparancsnoka. Stefka István írásában felidézi a kérlelhetetlen hős alakját, aki mind 56-ban, mind utána a forradalom és szabadságharc ügyéért küzdött. "Éjfélkor csengett a telefon. Aludtam, a feleségem vette fel. "– Meghalt Gergely!" – szólalt meg a drámai hang a vonal túlsó oldalán. Majd folytatta: „Ödön bácsi vagyok, Gergely bátyja. Mondja meg a férjének, hogy öcsém a kocsijában szívinfarktust kapott. Indult volna Kiskunmajsára, de a szíve megállt és a Lada kormányára dőlt. Mire kirohantunk a házból, már nem élt.” A tragikus hír után reggel autóba ültem, s mentem le Marispusztára. Megérkeztem. A nyolcvanhárom éves Pongrátz Ödön – tíz évvel volt idősebb Gergelynél – már várt rám, átöleltük egymást. Mindketten arra gondoltunk, hogy Gergely nélkül hogyan tovább?" Taxisblokád, a hálózat ellenforradalmi lázadása – A legprofibb, legaljasabb támadás az Antall-kormány ellen
A Taxisblokád volt az első nagyobb akció az MDF-kormány megbuktatására. Balsai István, a néhai igazságügy-miniszter ellenforradalmi kísérletnek nevezte ezt a profin megszervezett puccsot, amelyben benne voltak a hálózati újságírók, a taxisok (akik között rengeteg ex-állambiztonsági tiszt volt), a háborús helyzetet vizionáló és a hadsereg bevetését emlegető Göncz Árpád és a posztkommunista, szegedi rendőrből lett budapesti főkapitány Barna Sándor is. Jellemző, hogy az állítólagos taxisok úgy állították be az autókat, hogyha nekik megy egy komoly harckocsi, nem szétcsúsznak, hanem maradnak, farkasfogszerűen. Az átlagember ezt nem tudja felmérni. A sajtóhadjáratot mindeközben ugyanaz a Kurír vezette, amely korábban a szerkesztőség által kitalált, állítólagos antiszemita vádakkal illette a kormánypártot. Stefka István folytatja médiaháborús sorozatát, a hetedik részben a Taxisblokád hátterét tárja fel. (7.rész) „A sötétség világában mindig voltak bátor emberek” – Stefka István az édesapjáról, aki jezsuita szerzeteseket menekített
Negyvenöt éve, 1975. május 6-án hunyt el Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros, Magyarország hercegprímása, aki a kommunista diktatúra legnagyobb, legveszélyesebb ellenfele volt. Stefka István a héten cikkel emlékezett a bíborosra; most ennek folytatása következik, ami egyben személyes történet is. Szó lesz az egyházüldözésről, az államosításról, és arról, hogyan menekített jezsuita szerzeteseket Stefka István édesapja. „Az ávósok körbevették és kérték a gyár kulcsait, a Wertheim-szekrény kulcsát és a főkönyvet, a különböző iratokat. Gizi tante kezét fogtam és csak néztem, ahogyan kifosztották apámat, míg a munkások tisztes távolból, némán figyelték az eseményeket. Csak azt láttam, hogy apám kivette a belső zsebéből a brieftaschniját, tele pénzzel – valószínű forint volt benne –, majd az egyik ávós kinyújtott kezébe tette. Majd láttam, hogy az egyik bőrkabátos apám fehér köpenyének felső zsebéből kiemelte a töltőtollát.” Személyes és közös történelmünk egyben. „Hordót a zsidónak” – Amikor antiszemita rágalmak özöne zúdult az MDF-kormányra (Stefka István a médiaháborúról, 6. rész)
Bár most hihetetlenül jók az Izrael és Magyarország közötti kapcsolatok, és ma is minden zsidó származású magyar biztonságban érezheti magát itthon, a kilencvenes években a balliberális sajtó elhitette, hogy fasizmus van születőben Magyarországon, ahol sorozatos antiszemita támadások történtek. Az igazán undorító, hogy ez csak a lejáratás egyik eszköze volt. Az SZDSZ, a visszatérésre készülő MSZP és a velük cinkos média mindent megtett az MDF-kormány megbuktatására. 1990 nyarától különböző antiszemita ügyeket kreáltak. Ilyen volt az az állítólag "hordót a zsidónak" bekiabálás, ami nem is hangzott el, és amiről a Kurír hazudott következetesen. És, amit a sajtó nagy része átvett. Ezzel párhuzamosan zajlott Hanákné ügye, az ismert történész feleségét állítólag megszúrta a „zsidógyűlölő tettes”, aki valójában nem létezett, mert Hanák Katalint nem támadta meg senki sem. Férje egy különösen rosszindulatú állambiztonsági ügynök volt, ez mindent elmond erről a párról. Erre jött még Kis János, aki állítólag micisapkához hasonlította a Szent Koronát, majd Landeszmann György főrabbi, aki szerint a magyar kultúra a fütyülős barackkal egyenlő. Sokan voltak érdekeltek az árokásásban, és mivel a média szinte teljes egészében a rendelkezésükre állt, ekkor még bármit megtehettek. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát, ezúttal egy kényes, de annál emlékezetesebb témával, 6. rész. Amikor véget ért az elnyomás éjjele – Harminc éve ült össze újra a szabadon választott Országgyűlés
Csak az értheti, milyen csodálatos volt végignézni az első szabadon választott Országgyűlés 1990. május 2–3-i alakuló ülését, aki átélte a kommunista diktatúrát. Éppen harminc éve történt, hogy az elnyomás éjjele után végre szabad levegőt szívhattunk. Stefka István emlékezik a legendás napokra, felelevenítve az akkor már nagyon idős Varga Béla beszédét, aki az amerikai emigrációból tért haza évtizedek után. „Nemzedékek mennek, nemzedékek jönnek, ami maradandó, az, amit az igazságszerető magyar szellem és a becsületes magyar emberszeretet megtett, megvédett és megőrzött. 1947-ben, amikor hazámat elhagytam, az országra elnyomatás éjjele borult. […] A mai nappal ez a korszak lezárult” – mondta Varga Béla. E csodálatos napra emlékezünk. "Ne legyetek liberálisok: ültök a forrásokon, de elnyomást kiáltotok!" - Nézze meg az Ungár-L. Simon Polbeat-vitát!
A kultúrpolitikában a jobboldal kicsit úgy viselkedik, mint a liberális oldal, mert tíz éve ültök a forrásokon, de azt állítjátok, hogy ti vagytok a legelnyomottabbak - szúrta oda Ungár Péter LMP-s politikus a fideszes L. Simon Lászlónak a Polbeat kultúrvitájában, amelyet L. Simon azzal cáfolt, hogy mindenki pályázhat a kulturális forrásokra, ráadásul a kormányzati felelősség nem arról szól, hogy csak a sajátjainkat stafírozzuk ki, hanem a másik oldalnak is lehetőséget adunk. "Méltányosan biztosítani kell a remélem sokáig kisebbségben maradó liberális társaságnak is a szükséges támogatásokat" - fogalmazott L. Simon László. Antall eleinte nem vette komolyan a sajtót, utána már késő volt – Forró és társai, avagy a mikiegerek diadala (Stefka István a médiaháborúról, 5. rész)
Antall József egy úriember volt. Talán túlságosan is. Amikor Stefka István interjút készített a miniszterelnökkel, majd utána arról kérdezte, nem bántja-e az a sok bántás, kritika, amit a sajtótól kap (azzal vádolták, hogy arisztokratikus, lenézi az embereket, a horthysta korszakot akarja visszaállítani), csak legyintett, és azt felelte: „István, ezek mikiegerek”. Aztán kiderült, hogy a "mikiegereknek" együtt hihetetlen hatalmuk van. „Antall eleinte nem vette komolyan a sajtót. Utána meg már késő volt. Különböző tanácsok, sugallatok hatására Hankiss Elemért (egykori kártyapartnerét, beszélgetőtársát) nevezte ki a Magyar Televízió élére, a Magyar Rádió elnökének pedig Gombár Csaba közgazdászt kérte fel. Ezzel egyetértett Göncz Árpád, az SZDSZ-es köztársasági elnök is, aki a kinevezéseket boldogan aláírta. Hogy jól tette-e vagy sem azt a történelem dönti el. Mindenesetre sok fejfájástól megszabadult volna, ha másként dönt. A két intézményben ezek után elszabadult a pokol.” Folytatjuk Stefka István sorozatát a médiaháborúról.