Nyolcvanegy év a fagyott földben. Ennyi idő után sem tudjuk biztosan, hány honvéd veszett oda a Donnál, hányan kerültek fogságba, hányan nem térhettek haza sohasem. Nemzeti emlékezetünkbe beleégett a Don-kanyar, mint a felesleges véráldozat, az elvesztett hősök mementója, volt aki hazajutott, de az sem gondolhatta, hogy alig száz évvel később, unokái, dédunokái ismét az orosz sztyeppéken vesztik életüket.
1943. január 12-én indította meg támadását a szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban. Az ellentámadás elsöpörte a hősiesen védekező, de gyengén felszerelt 2. magyar hadsereget. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 százalékosak voltak, az emberveszteségét 93 500 főre, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik, az elesettek, megsebesültek és fogságba kerültek pontos száma sem ismert.
A hadsereg életben maradt katonáit március 5-én hátravonták a Dnyeper folyó nyugati partjára, hazaszállításuk április 6-tól május 30-ig tartott. Jányt, aki az utolsó vonattal távozott, Horthy Miklós kormányzó 1943. augusztus 5-én felmentette parancsnoki tisztéből, a katonák becsületén azonban soha nem esett csorba. Mint az 1943. április 4-én kelt hadseregparancs utolsó bejegyzése írja:
Az eddig beérkezett harcjelentésekből és egyéb adatokból megállapítom, hogy a Magyar 2. hadsereg a téli hadműveletek folyamán becsületét nem vesztette el, hanem sokáig a Don-parton keményen állta a harcot, sőt a hadsereg egyes csapattestei és ennél magasabb kötelékei olyan ragyogó fegyvertényekkel tűntek ki, melyek a régi magyar katonai hírnévhez mindenben méltóak, és felveszik a versenyt bármely hadsereg kimagasló fegyvertényeivel.
Személyes tragédiák
Több százezer katona. Több százezer áldozat. Nincs olyan magyar család, amely ne kötődne valamilyen módon a tragédiához. Mindannyiunk felmenői elvesztettek ott valakit. Apai nagyapám testvére soha nem tért haza, soha nem tudjuk meg, mi történt vele. Ő maga szerencsés volt. Hazajutott, jórészt gyalog, menekülve, a sors fintora, hogy mikor Kárpátaljára ért, már megelőzte a szovjet hadsereg, és talán még a háza kapuján sem kopogott be, már vitték is a szolyvai koncentrációs táborba, málenkij robotra.
Onnan hazaszökött. Nem tudjuk hogyan, a családi legendáriumban sok történet van róla, és be kell valljam, egy-kettő inkább könyvekből ismerős, vagy túl szürreális ahhoz, hogy elfogadjuk a valóságtartalmát, én magam pedig, mivel idestova húsz éve, nyolcvanhét évesen eltávozott, megkérdezni már nem tudtam, hogy sikerült (azt azért meg kell hagyni, hogy egyik gyerekkori emlékem, hogy bár az öreg két bottal járt, mikor meglátta a szomszédasszonyt, mindig kihúzta magát, és eldobta a botokat, nagyanyám nem kis bosszúságára, így azért adok némi valóságalapot az akciófilmekbe illő történeteknek).
Mások nem voltak ilyen szerencsések. Vagy a frontról kerültek szibériai fogságba, vagy hazatérve vitték őket málenkij robotra. Aki onnan azt is túlélte (nem voltak sokan), azt hihették, most már béke lesz. Legalábbis Oroszországba – mert Oroszország volt számukra az egész Szovjetunió, nem gondolkoztak még Ukrajnában, Kazahsztánban – már nem kell menniük.
Száz évnek sem kellett eltelnie, és unokáik ismét Kelet-Ukrajnában harcolnak. Már aki nem tudott meglépni, ők önmagukkal harcolnak, mert havonta hallanak egy ismerősről, aki már nem tér vissza Donbászról. Don-kanyar, Don-medence, a történelem ismétli önmagát, újra magyarok halnak meg az orosz sztyeppén, és csak remélni tudjuk, hogy aki túléli, azt nem küldik újra egy “háromnapos újjáépítésre”, egy “kis munkára”, egy málenykij robotra.
Fotó: Don-kanyari hősok, Wikipedia
ezazöld
2024-01-16 at 00:35
a Don-kanyar és a málenkij robot legnagyobb tanulsága hogy magyar ember semmilyen hülyítésre,semmilyen szövetségben ne emeljen kezet Oroszországra mert az egész ország meg fogja szívni!Ők egész egyszerűen nem a mi súlycsoportunk!A hitszegő úgynevezett szövetségeseink(akik beillenek ellenségnek,mert sokkal többet ártottak nekünk mint az oroszok valaha is-hiszen Trianon is az ő művük)pedig úgysem védenek meg!
Hesslerezredes
2024-01-14 at 10:06
Az egyik apai nagybátyám (apám bátyja) a Don-kanyartól harcolta végig a II. vh-t – közkatonaként/honvédként – az erdélyi Kárpátokig. Golyószórós volt. Egy szovjet bunkert rohamoztak meg a németekkel együtt valahol a Kárpátokban, amikor egy szovjet kézigránát szilánkjai belementek mind a két szemébe. A németek a sebesült magyar közkatonát feltették egy “kórház-repülőre” és elvitték Bécsbe, ahol a legjobb szemészprofesszornak sikerült az egyik szemét megmentenie. Még ott, Bécsben le is obsitolták a nagybátyámat és hazaküldték. Ő gyalog átment a fronton, sem a németek sem a szovjetek nem bántották és gyalog hazament a szülőföldjére, Hajdúnánásra.
Ott is élte le az életét fél szemmel, de békében.
Amikor az apám kérdezte, hogy tudja-e, hogy hány ellenséges katonát ölt meg, mint golyószórós, azt mondta, hogy nem, de volt olyan frontszakasz szintén a Kárpátokban, ahol egy kb. másfél, két kilométeres szakaszt négy golyószóróval védtek ők, és a hegyoldal aljában voltak, és egy ezrednyi szovjet katona támadott felülről, és az összes ott maradt. Kb. 1200 ember.
Mert addig sorozták a hegyoldalt, amíg ott élő ember volt. Lefelé könnyebb jönni és nagyon nehéz visszamenekülni. Felül meg az NKVD emberei voltak géppuskával, hogy a visszavonulást megakadályozzák.
Hát ilyen volt az a háború
Ispán
2024-01-13 at 18:16
Érdekes hozzászólások!
Kicsit elkanyarodtatok a Don-kanyartól!
Úgy 1800 km-et
Hesslerezredes
2024-01-13 at 16:56
kanigunda2024-01-13 at 15:28
Tudja, én még ismertem néhány igazi ‘urat’.
Ezek mind falusi, iszonyatosan keményen dolgozó, magyar parasztemberek voltak – valódi, virtigli, tisztességes gentleman-ok.
Na, ők a lehető legjobb értelemben véve voltak a kérges kezükkel és sovány, szíjas izmú testükkel – úriemberek.
A többi mind scheisse!
János
2024-01-13 at 15:49
kanigunda
2024-01-13 at 15:28
Az utolsó mondat nagy bölcsességet takar❗
Habár, a “rendszerváltás” idején gyakran hallottam olyan megszólítás, hogy “ELVTÁRSÚR!”. 😅Komolyan. Volt benne némi szarkazmus.
kanigunda
2024-01-13 at 15:28
Bukohill 2024-01-13 at 03:31
Már elnézést kívánok de akkor ’44 márciusában hogyan mégis? Ne tessék már ilyen sületlenségeket
kérdezni! Vagy, ahogy Hessler pk. is említette, lett volna hullarabló jelentkező doszt. Pár kerületi
parancsnokra meg futotta volna bőven a Wehrmacht erejéből. Ezt a kelet-európai csiki-csukit a Hitlerék
ördögien jól kitalálták. Meg kell ezzel békélni. Az egyetlen menekülés előre volt (a Szovjetúnióba).
Teljesen mindegy, hogy Sztálin et. miket s mikor ígérgetett a Magyar Királyságnak s mit nem. Ahogy az
egyik, későbbi hittestvére találta mondani, hogy “Egy politikus ígérete nem úri becsületszó”. Komenista
úr meg ab ovo nem létezik.
Hesslerezredes
2024-01-13 at 14:46
János2024-01-13 at 09:25
igen, így van, ahogy Ön írja!! :)))))))))))))))))
Megjegyzem a magyar történelemből én senkit nem tisztelek jobban, mint Árpád Nagyfejedelmünket elődjével, Attila Nagykirállyal együtt!!! (Csak igazán nagy emberekkel lehet ironizálni – az irónia alapja ugyanis mindig a tisztelet. De a dez-orientáltaknak ezt hiába is magyarázná az ember…).
Lehet itt a Fidesz-kormányt szidni – néha én is keményen kritizálom őket -, de azt látni kell, hogy olyan bilincsek közt kell Kállai-kettőst járnunk most is, hogy abból még egy Houdini (aki magyar (zsidó) származású volt amúgy) sem tudna kiszabadulni.
János
2024-01-13 at 12:40
Hesslerezredes
2024-01-13 at 12:32
Sajnos ez a baj Orientállal, nem mindig orientálódik egyértelműen. Néha túlorientál, túlspilázza a dolgokat. Nem feltétlen rosszindulatú❗ Zsigerből támad, de nem tudja kit.
A szövegértése és helyesírása csapnivaló❗
Hesslerezredes
2024-01-13 at 12:32
Orientál2024-01-13 at 11:19
Csak egyet áruljon már el: amikor a HÜLYESÉGET osztogatták maga miért állt sorba egymás után háromszor is???????
Nem tud szöveget értelmezni, nem érti az iróniát????
Maga címeres barom!!!
Orientál
2024-01-13 at 11:19
Hesslerezredes2024-01-13 at 09:11 Ahogy az alkoholista hazug korrupt Gyurcsányod mondta : ELLEHET INNEN MENNI. . Nem kell Magyarországban szövegelésedet tépni menjél el véglegesen nyugatra az élősködő szélsőséges lusta muszlim és egyéb gazdasági migránsaid köze de vissza se gyere.
János
2024-01-13 at 09:25
Hesslerezredes
2024-01-13 at 09:11
“Szar helyen vagyunk, mert Árpádék lusták voltak kicsit tovább vándorolni… ”
Viszont ha tovább vándoroltak volna akkor, azesetben MOST lennénk szar helyen. Nemde❓❗❓❗ (•‿•)
Hesslerezredes
2024-01-13 at 09:11
Magyarországnak a II. vh.előtt és alatt az égvilágon semmilyen – nemcsak – külpolitikai, de belpolitikai mozgástere sem volt (belpolitikailag is maximum csak a szabotálás).
Ha Horthy 1940-ben és utána nemet mond Hitlernek, akkor legkésőbb 1941. június 21-ig Németország – a románok,
szlovákok és a horvátok lelkes közreműködésével – megszállta volna Magyarországot.
Mondjuk Horthy elmenekül Londonba és alakít egy exil-kormányt, akkor talán – nemzetközi jogilag – a győztesek oldalán fejeztük volna be a háborút, de.
De közben lett volna egy “Quisling-kormány” itt Szálasi vezetésével már 1941.június 22-től, a magyar katonákat ugyanúgy kivezénylik a szovjet frontra, a zsidókat már 1941.decemberére az utolsó szálig eldeportálták volna Auschwitzba, a románok persze ugyanúgy átálltak volna, a szlovákok szláv testvérek lettek volna Sztálinnak, úgyhogy a javunkra határmódosítások a háború végén pont úgy nem következtek volna be, ahogy a megtörtént történelemben sem.
És persze a szovjet megszállást – eufémisztikusan: “””védnökség”””-nek titulálva – pont úgy megkaptuk volna arra a 47 évre, amire amúgy is megkaptuk.
Szar helyen vagyunk, mert Árpádék lusták voltak kicsit tovább vándorolni… :))))))))))))) :(((((((((((((( :))))))))))))))
Bukohill
2024-01-13 at 03:31
Hogyan tarolta volna le Adolf Magyarországot, ha nem üzenünk hadat az oroszoknak?
A megszállás azonnal német erőket vont volna el (a közeli biztos gyözelem pillanatában), miközben a germánoknak kellettek a magyar mezőgazdasági termékek/termények.
Orientál
2024-01-12 at 20:26
Orbán vezetésével jólteszi a kormány hogy nem lép be abba az ismét főleg USA és brit milliárdosok szarkeverésükbe tehát az általuk keltett ukrajnai háborúba amelyet szerintem az oroszok joggal vívnak Zelenszkijék és a hitlerista azovas-aik ellen mert horogkeresztes fasisztáik AZOV egységeik rengeteg ukrajnai orosz kisebbségit gyilkoltak meg és mások ellen sztálini és hitleri atrocitásokat csináltak 2014-től. És a sunyi kommunista fasiszta milliárdos balliberális zöld Sorosék Obamáék …. legalább ötmilliárd dollárból szervezték meg és bonyolítatták le 2014-ben a Majdan téri lázításukat. Mi tanultunk Sorosék szintén gyilkoltató elődeik I világháborút és a II. világháborút is kirobbantó kommunista fasiszta háttár gazemberkedéseikből.
anonymous
2024-01-12 at 20:12
Sosem volt jó vége, ha két pogány közé szorultunk. Sosem lesz jó vége, ha két pogány közé szorulunk.
Kossuth
2024-01-12 at 19:43
Épp ideje lenne haza hozni őket az orosz földről. Szépen lassan, de mindenkit.
Box Hill
2024-01-12 at 16:55
„A szövetséges nagyhatalmak együttesen és külön-külön is meg fogják bánni azt a tényt, hogy nem tudtak tenni több elhatározott és több együttes akciót a bolsevista veszély megsemmisítésére, mielőtt az túl erőssé nőtt.” (Winston Churchill, 1920. február 14.)
Mi legalább tettünk, igaz a bolsevizmus megerősödése után már.
Orientál
2024-01-12 at 16:54
Don-kanyar térségében katonaáldozatainkról történtek arra figyelmeztetnek minket magyar polgárokat hogy utasítsuk el a balliberális zöld csicska hitlerista Jobbikot Vonától kezdve egészen Gyöngyösijükkel együtt.
2 ÉNAKI
2024-01-12 at 13:20
Horty semmiféle kèpp nem akart a háborúba beszállni. De tudta,ha nem lép hadba a Hitleri Németország mellett akkor hazánkat Hitler a földel tette volna egyenlővé. Elég sokàig húzta,nem véletlen,hogy a fiát repülőszerencsétlenség érte. Hitler eltetette lábalól.
Hesslerezredes
2024-01-12 at 13:01
Sajnos nincs olyan mérvadó nyugati történész, aki akár csak megemlítené a mi katasztrófánkat. Ez még lábjegyzetként sem szerepel sehol a külföldi történelemkönyvekben.
A doni áttörés egy rész-hadművelet (kis) része volt, mely a sztálingrádi bekerítést célozta, amúgy sikeresen.
Oláh István hadseregtábornok mesélte, hogy amikor kint tanult a szovjet katonai akadémián a többi szocialista ország oda kiküldött hasonló magasrangú tisztjeivel, akkor a szovjetek ezt a hadműveletet is elemezték, méghozzá úgy, hogy elismeréssel nyilatkoztak a magyar csapatokról, akiktől a támadás előtt nemhogy ekkora, de egyáltalán semmilyen komolyabb ellenállásra nem számított a szovjet hadvezetés, és ezzel párhuzamosan becsmérlőleg nyilatkoztak a román és olasz csapatok teljesítményéről, akik jóformán az első puskalövésre elszaladtak/megfutamodtak (ami persze nagyon nem tetszett a képzésen szintén jelenlévő román főtiszteknek).
Úgyhogy a magyarok még a szovjet időszakban is büszkék lehettek a magyarságukra!
Oláht később nagy valószínűséggel a román Secu mérgeztette meg – mert tartottak tőle, mint lehetséges és tehetséges, ráadásul magyar hazafias főtiszttől.
Béla
2024-01-12 at 11:47
HVG írta 2013. január. 15. 12:26
Szakály Sándor történész kutatásai szerint a doni áttörésben 42 ezer magyar katona halt hősi halált vagy tűnt el, 28 ezer Magyarországra visszaszállított sebesültje volt a magyar hadseregnek, és a szovjet híradások szerint 26 ezer magyar hadifoglyot ejtettek. A doni áttörés 70. évfordulóján konferenciát tartottak a vitatott történelmi eseményről.
Ma már tudjuk, hogy a katonák a fronton mindent megkaptak, amit a korabeli ország adhatott – mondta Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) főigazgatója az 1943. januári doni áttörés 70. évfordulója alkalmából rendezett konferencián kedden.
Rámutatott: a trianoni békediktátum korrekciója csak német és olasz segítséggel jöhetett létre, ezért a magyar politikai vezetés nem tehette meg, hogy ne vegyen részt a németek oldalán a Szovjetunió elleni harcban.
Szakály Sándor történész professzor felhívta a figyelmet arra: a közhiedelemmel ellentétben nem verték szét a 2. magyar hadsereget és az nem semmisült meg hetven évvel ezelőtt a Don-kanyarban. Elmondta, kutatásai szerint a doni áttörésben 42 ezer magyar katona halt hősi halált vagy tűnt el, ennek kapcsán 28 ezer Magyarországra visszaszállított sebesültje volt a magyar hadseregnek, valamint ekkor a szovjet híradások szerint 26 ezer magyar hadifoglyot ejtettek.
Kiemelte, az utókor közvélekedésével ellentétben az előírásoknak megfelelően mindennel felszerelték a 2. magyar hadsereget, amely “megkapott mindent, amit meg lehetett kapni”. A hadseregben a munkaszolgálatosok mintegy 10 százalékot tettek ki és kötelességévé tették minden tisztnek, hogy “takarékoskodjanak a magyar vérrel” – tette hozzá.