A magyarok ugyanis nem szoktak forradalmakat kirobbantani, mi nem ebben a műfajban utazunk. Most, így nem sokkal az ’56-os megemlékezések után megint tele lehetünk a forradalom kifejezéssel úgy fél évre – március 15-ig kitart. Csakhogy ’56 legfeljebb a szóbeli hagyományban forradalom, mert a kifejezés valódi értelmének nem felelnek meg az akkori történések. Ez azért alakult így, mert ’56 résztvevői 1848-at emelték maguk elé eszményképnek, de hogy még zavarosabb legyen a kép, valójában 1848 sem volt igazi forradalom. A magyarok ugyanis – a történelmi tapasztalatok alapján – inkább a rendet szeretik, és ha túl sokáig sérül a rend, akkor abból jellemzően inkább szabadságharc szokott kikerekedni mifelénk.
„A forradalom a fennálló társadalmi rendet, rendszert erőszakosan (ezen belül fegyveres vagy vértelen úton) megdöntő, a társadalmat gyökeresen és tartósan átalakító társadalmi mozgalom”
– így szól a fogalom enciklopédiai meghatározása. Első ránézésre ez passzolhat az ’56-os eseménysorra, ha csak önmagában vizsgáljuk azt a szűk két hetet. Ha viszont figyelembe vesszük a kiváltó okait is, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a magyarországi kommunisták voltak azok, akik 1947. augusztus 31-től, a kékcédulás választásoktól kezdve már a hatalom birtokosaként igyekeztek minden nap erőszakosan (hol véresen, hol vértelenül, de mindig erőszakosan) és gyökeresen megváltoztatni a fennálló társadalmi rendet. Ezért is tartották önmagukat a permanens világforradalom gyermekeinek. Aki pedig mindezzel szembeszegül és a forradalom előtti társadalmi állapotok visszaállítására törekszik – miként az ’56-os hősök is tették –, az az ellenforradalmár.
Az, hogy a kommunisták elvetemült bűnözők, még nem jelenti azt, hogy nem mondanak igazat néha.
Egy pillanatig se gondolja senki, hogy ez az ’56-os hőstörténet elvitatása lenne! Épp ellenkezőleg: ez nem forradalom volt, hanem annál különb dolog. Attól, hogy a forradalmat ma valamiféle pozitív, üdvözítő dolognak tartja a közvélemény, még nem az. A fennálló rend megbolygatása, felforgatása még akkor is rém kellemetlen és kényelmetlen helyzetet teremt, ha azzal a fennálló renddel esetleg komoly bajok vannak. Amikor valakik felforgatják a rendet, akkor minden bizonytalanná válik, nem tud a rendes menetében zajlani az élet, veszélybe kerül az emberek hétköznapi biztonsága, és nem mellesleg ilyenkor szoktak előbújni a csatornából azok a patkányok, akik bosszúszomjasan lubickolnak az erőszakosan megkaparintott hatalomban. Jellemzően nem szokott akkora baj lenni egy-egy fennálló rendszerrel, hogy megérje forradalmat kirobbantani ellene, de erre jellemzően csak utólag jönnek rá azok, akik jóhiszeműen csatlakoztak a kis létszámú élcsapat által vezetett erőszakhoz. Amikor a korábbinál is rosszabb lett a helyzet, akkor már késő.
Nem forradalom, hanem szabadságharc
Nagy szerencsénk, hogy a magyar néplélektől meglehetősen távol áll ez a fajta hebehurgyaság, amely minden csip-csup sérelemért forradalmat akar kirobbantani, és képes lenne szétverni a teljes társadalmi berendezkedést, csak mert drágább lett a sör, vagy válságban van a magánélete. Magyar forradalmak nincsenek, nem is voltak. A magyar forradalom létezett a francia forradalmi tömegmészárlástól ifjonti hevében megmámorosodott Petőfi fejében, meg még néhány pajtásáéban, és ennyi. Olyan is volt az 1848-as pesti forradalom. Kimentek az utcára, a lelkes fiatalok magukkal ragadták a tömeget, megszállták a nyomdát, bementek a Helytartótanácsba, kihozták a sittről a prekommunista Táncsicsot – tudjuk ezt, minden évben elmesélték az iskolában.
De mi történt másnap? Mi lett más Magyarországon 1848. március 16-tól? Semmi. Ugyanúgy működött tovább a Helytartótanács. Április 11-től lett más. Akkor szentesítette V. Ferdinánd király a Magyarországot rendi királyságból parlamentáris polgári királysággá változtató törvényeket. Kétségtelen, hogy az áprilisi törvények nem mentek volna át ilyen hamar az egész Európát megrázó forradalmi hullám nélkül, ám előbb-utóbb egyébként is megvalósultak volna, ugyanis nem egy forradalmi pusztítás, hanem a reformkor több évtizednyi szellemi és gyakorlati munkája volt mögöttük a fedezet.
Az a tapasztalat, hogy ez az ország ragaszkodik a rendhez, általában meg is becsüli, és szeret törvények szerint élni. Mindezeket viszont a kelleténél sokkal gyakrabban szegik meg és forgatják fel betüremkedő idegen hatalmak és ügynökök.
‘56-ban sem forradalmunk volt, hanem a legőszintébb népfelkelésünk, aztán pedig rövid, de annál felemelőbb szabadságharcunk. Bennük élt 1848 élt előképként, nagyon helyesen, hiszen szabadságharcok voltak ezek – az csak szemantikai botlás és a karizmatikus Petőfi költészeti hatása, hogy forradalomként vonultak be a történelmünkbe. Mi nem a forradalmak, hanem a szabadságvágy, és ennek letörése esetén a szabadságharcok népe vagyunk.
Nem magyar, hanem magyarországi kommunisták
A magyar nem forradalmár alkat, ezért itt nem teremnek endogén kommunisták sem. Ide mindig exportálni kellett az idegen nevelésű kommunistát, aki sosem tudott, ezért nem is nagyon próbált magyarul viselkedni. Ez a magyarázat arra, hogy amíg más népeknél összefértek a nemzeti célokkal és szellemiséggel, nekünk kommunistából is a leghitványabb jutott, aki a saját országában gyűlölt mindent, ami magyar. Mert az itteniek nem a mi földünkből nőttek ki, ahogy például a román és a cseh kommunisták a román és a cseh földből. Ezért nincs fogadókészség most sem idehaza a világforradalomra.
A világforradalom a történelmi baloldali program, de Magyarországon addig tudott nagy és népszerű lenni a baloldal, amíg az emberek a stabilitást, az állandóságot kötötték hozzá, és amíg nem verte szét a fennálló társadalmi rendet. Amikor viszont 2006-ban szétverte, azóta úgy megbünteték az emberek a baloldalt, hogy a hatalom közelébe szagolni se engedik.
Mostanra egyetlen baloldali erő maradt, amelyre viszonylagos tömegigény mutatkozik: Gyurcsány agresszív, lebüdösödött, irigy, proli posztkomcsi pártja, amelyről minden negatívuma mellett el lehet mondani, hogy legalább idehaza alakult meg az erjedt MSZP romjain, és (többnyire) nem Washingtonból, New Yorkból, Langley-ből vezényelték ide. Ők a magyarok mélypontja, de legalább magyarok. A közéletben pattogó woke-világforradalmárok viszont szellemükben teljesen idegenek, nem magyarok, és nem is tudnak úgy viselkedni. Nekünk se érdemes azzal fáradnunk, hogy annak tekintjük őket. A forradalmár ugyanis tőről metszett világpolgár, nincs nemzetisége, hanem a világfalu lakója. Bizonyára nem sértődik meg, ha annak tekintjük, ami.
ViAM
2023-11-08 at 13:20
Szokás szerint lényeglátó Vésey Kovács László cikke. Gratulálok, érdekes megközelítéssel íródott.
(Keserű megállapítás a rend szeretetünkről, hogy Pest sok-sok mellékutcájában a házak falán örök mementóként még mindig ott vannak a golyó ütötte sebek.)
Orientál
2023-11-08 at 12:31
Hesslerezredes2023-11-08 at 12:21 Ne hülyéskedjél mert az már bunkóság hogy akkor okoskodsz amikor a szovjet terrornak az évfordulója van.
Hesslerezredes
2023-11-08 at 12:21
Azt mondjuk díjaztam volna, ha VKL legalább egy mondat erejéig hivatkozik arra, hogy ezt itt mi néhányan már régen mondjuk és hirdetjük.
Jóval előbb, minthogy erre VKL most rátalált volna.
Én számtalanszor leírtam, hogy 56 nem forradalom volt, hanem össznemzeti népfelkelés és szovjetellenes szabadságharc (elismerem, hogy ez utóbbi részét kevésbé hangsúlyoztam, de csak azért, mert a fő kérdés az volt, hogy forradalom volt-e 56).
Egyetértve VKL-lel: a forradalmakat mindig – mindig!! – valamilyen ideológia vezényli: attól lesz forradalommá.
1918 sem volt forradalom, hanem polgári demokratikus köztársasági kvázi népfelkelés.
1919 – egyetértve VKL-lel – már forradalom volt vörösterrorral egybekötve.
1848 sem volt forradalom: polgári demokratikus össznemzeti népmozgalom (még népfelkelésnek sem nevezném, és ez nem von le semmit az abban résztvevők hősiességéből) és később szintén szabadságharc.
De azért kedves VKL: szívesen, hogy volt honnan merítenie – tőlünk! – a cikkéhez.
Sosem később felébredni és ráébredni a dolgok valódi természetrajzára.
Egy újszölöttnek amúgyis minden vicc új.
Orientál
2023-11-08 at 12:00
Manapság a magyarságot gyűlölő eláruló kifosztó meglopó elidegenítő idegeneknek kiszolgálók balliberális zöld pártokként itt vannak hazánkban és gőzerővel igyekeznek mindent tönkre tenni úgy ahogy a balliberális mszp-s szdsz-es Medgyessyék Gyurcsányék Bajnaiék szétlopták széthazudták csődbe nyomorba hazánkat. És amikor 2006-ban az októberi forradalom ünnepnapján a nép a parazita hazug korrupt Gyurcsányék ellen tüntetett Budapesten akkor Gyurcsányék szemeket lövettek ki tiltott viperákkal verettek véresre tüntetőket és azonosítószám nélkül küldték ki a rendőröket.
Cuki
2023-11-08 at 10:22
nekem nagyon tetszett Márai megjegyzése a Röpiratokban, a forradalmakról, hogy valahogy nálunk a forradalmak gyorsan átcsapnak szabadságharcba. Ha nem, akkor az az esemény nem MAGYAR!
nem vagyunk egy “forradalmi népség”, HÁL’ ISTENNEK!