A jó halálról való gondolkozás végigkíséri az egész emberi kultúrát. Nem kell ahhoz különösebben avatott ismerőjének lenni a civilizációnknak – avagy éppen civilizációinknak, erre mindjárt visszatérek –, hogy tudjuk, kevés olyan kultúrtörténeti esemény foglalkoztatta jobban a filoszokat, mint a halál maga.
Amely problematika eseti kezelése éppen úgy megmutatkozott évtizedeken át tartó építkezésekben, amely fajunk legcsodálatosabb, legdöbbenetesebb kézzel alkotott műtárgyait is megalkotta – amúgy a kerék ismerete nélkül minek is az, nem véletlen, hogy az egyiptomi leírások a hükszöszok betörésekor úgy említik az érkezőket, mint olyan harcosokat, akik mének vontatta harci fellegeken rontanak rájuk, értsd, harci szekereken –, vagy akár abban is, hogy százakat mészároltak le egy-egy nagyság temetésén, Attilától prekolumbián társadalmakig.
Ne tudja senki, mi is ez a misztérium, soha el ne mondhassa, soha, senki. Ez a halál. Talán az egyetlen olyan tényleges, létező esemény, amely összeköti ezeket a bizonyos civilizációkat.
De miért is mondom azt, hogy civilizációk? Talán Céline említi egy helyütt, hogy korántsem biztos abban, lehet-e egyáltalán beszélni emberiségről, hogy létezik-e ilyesmi a maga valóságában vagy sem. Gondoljunk csak bele: az antropológiai jellemzőkön túl ugyan mi köthetett, mi kötne össze egy – ha már prekolumbiánokat említettem – olmék kultúrát, a maguk rejtélyes kőfejeivel, a maják részére is példát mutató tevékenységeikkel vagy akár a rituális tömeggyilkosságokkal áthatott közép- és dél-amerikai civilizációkat mondjuk az olmékokkal már egy időben létező Római Birodalommal, amely az olmék kultúra utolsó napjaiban már biztosan megalkotta a 12 táblás törvényeket. Ég és föld.
És persze ne essünk abba a hibába, mint amibe a humanizmus kéretlen bélyege által az elmúlt pár száz évben szinte minden értékelő beleesik: hogy csak az alapján értékelünk egy civilizációt, hogy X, Y és Z pontosan mit követett el, aki ahhoz a civilizációhoz tartozik. Mintha nem volna teljesen irreleváns, hogy fényteljes tradíciók értékelésekor a szubjektum kurvára ganz egal. Jó, de erről itt és most fölösleges volna beszélni.
Visszatérve az elsőre megpendített gondolathoz, ahhoz a bizonyos jó halálhoz, különbség csak aközött volt, hogy adott kultúrák mit tartanak a jó halálnak, milyen körülmények beteljesülése szükséges ehhez. Mi itt és most azzal foglalkozzunk, ami ránk, európaiakra érvényes: a zsidó, római és görög hozzáállással.
E téren a judaizmus fogalmi alapvetései képezik leginkább részét a keresztény civilizációnak. Kezdve attól, hogy a Tóra tanítása szerint testünk sem csak a sajátunk; azt, mondhatni, kölcsönbe kaptuk, aztán majd a Jóisten eldönti, mikor kéri tőlünk vissza – vö. ezt azzal, amikor a teljes balos sajtó azon ugrált ökölbe szorult fejjel, hogy jaj, Gulyás Gergely egy kérdésre hogy tudott ilyet mondani?! Azért, balos NEM barátaim, mert a zsidó–keresztény kultúra így gondolkozik erről a kérdésről. És amikor egy keresztény kontinens keresztény államának keresztény–konzervatív minisztere keresztény szemszögből nyilvánul meg, akkor azért annyira nem érdemes meglepődni és játszani a hülyét.
Na, és ha már itt vagyunk, egészen pontosan az eutanázia kérdésénél – talán már kitalálták, hogy a jó halál gondolata és minden egyéb felvetés erre lyukad majd ki –, akkor bizony fel kell tenni a kérdést: mi fontosabb 2023-ban? Egyáltalán, van-e ennek a kérdésnek az ún. idők jeleinek tükrében egyrészt vagy másrészt értelmezhető relevanciája? Lehet-e ugyanúgy kulturális és csakis kulturális dimenzióban értelmezni ezt a kérdést, mint ahogy manapság a köznapokban – legalább magunknak ne hazudjunk – az összes keresztény alapvetést értelmezzük, vagy ezt másként kell? Nem tudom, kérdezem.
Keresztény tanítás szerint például nincs válás. A mai társadalomban pedig van válás. Szemben áll egymással a kettő? Elég nyilvánvalóan. Keresztény tanítás szerint nincs, nem lehetséges abortusz. A mai társadalomban van, mégpedig pont Magyarországon meglehetősen liberális az erről rendelkező törvény. Egy sor ilyet fel lehetne sorolni.
Mondhatjuk azt, hogy a halálról szóló keresztény tanítás magasabb rendű, mint a házasságról vagy a gyilkolásról szóló? Nem állítok semmit, kérdéseket teszek fel. Vindikálhatjuk-e magunknak azt a jogot, hogy eldöntsük, melyik tanítás fontosabb és melyik kevésbé? Válogathatunk-e úgy, mint a piacon? Mert a rómaiak vagy éppen a görögök is teljesen máshogy álltak ehhez a kérdéshez. Meg egy csomó más mindenhez is.
Nem tudom, mi a megoldás és osztom azoknak a véleményeknek egy részét is, amelyek attól tartanak, hogy bármilyen eutanázia engedélyezése nagyon szürke és ellenőrizhetetlen utat nyitna olyan esetekben, amikor öregekre és betegekre adott családoknak már nincs szüksége. Valid félelem. De azt a meglátást is osztom, aki cselekvőképessége teljes birtokában úgy dönt, úgy döntene, hogy nem kíván borzasztó szenvedésekkel szembenézni. És szerencsére ebben a kérdésben, a nagy általánosságot tekintve, soha nem kell döntenem.
Vezető kép: MTI/Árvai Károly
Bukohill
2023-11-21 at 19:32
Solaris 2023-11-20 at 08:28
Igaza van, hiszen a hatásoknak semmiféle tudományos igényű feldolgozására nem került sor, csak a számláló ketyegett.
Solaris
2023-11-20 at 08:28
A kontrollált eutanázia főpróbája már
megtörtént Döbröglandban (is).
Nyuggerek telefonáljanak körbe,
kinek mi az őszinte tapasztalata,
a baráti körben.
Szuri háromféle van.
1,-gyógyít (azonnal, vagy lassabban)
2,-semmire sem jó, azaz felesleges) attól még lehet jódrága!
3,-megöl (azonnal. vagy lassabban)
De mindenki eldönti, amíg nem lesz kötelező.
Vagy majdnem kötelező?
sumer
2023-11-19 at 10:59
A témát a végtelenségig lehetne még csűrni-csavarni, de lényegében két lehetöség adódik; a fizikai fájdalom csillapitása, vagy az emberölés.
Tegyen mindenki saját belátása szerint! Aki akar, az igyon rá még egy lavor lábvizet is!
sumer
2023-11-18 at 22:58
@kanigunda
Ha eddig nem sikerült érdemben válaszolni, akkor már ne is próbálkozz itt vele! Te nyertél… :))))
kanigunda
2023-11-18 at 20:42
Bátor legényke! Nem maga írta?
sumer 2023-11-17 at 14:04
“.. felütés csupán a halálbüntetés..” a bl meg maga hozta be a témát, SENKI más.Csak egy ingyenes
jótanács: előtte olvasson (főleg saját magát) mielőtt írna. Higgye el, beválik! A decensen bugris
stílusa már csak ráadás.
Amúgy meg maga csúsztat: A hozzátartozók lelki bajairól hadovált meg a gyilkosokról (minek is?)
aminek hát sok köze nincs a témához. Erre mondtam, hogy not in scope és hirtelen találva érezte
magát. A haldokló nagy fájdalma szokott érv lenni. De csak tömje nyugodtan TRAMADOL-lal
meg a többivel a pácienseket továbbra is várva a megváltást és higgyen a kín tisztító erejében!
Biztos kedvelni fogják magát ezért.
Meg aztán nem kérdezett semmit tőlem, ha mégis igen nem hinném, hogy követelhet választ vagy bármit
és ne tegezzen amíg nem ittuk egymás lábvizét. Vagy csak kever valakivel. Hiába, ez már a korral jár.
Alásszolgája!
sumer
2023-11-17 at 20:36
@kanigunda: “Nem kívánok a halálbüntetés gumicsontjával is foglalkozmi”
Nem is kért rá senki. Két kérdést kaptál a cikk témájával kapcsolatban; 1. Elviselhetetlen lelki fájdalomra is jár-e szerinted az euthanázia? 2. Ha igen, akkor hol állhat meg ez a folyamat?
E két egyszerű kérdés értelmezése láthatóan meghaladta a képességeidet. Helyette terelsz, amivel viszont én nem kívánok foglalkozni.
kanigunda
2023-11-17 at 17:56
sumer 2023-11-17 at 13:34
Kissé antropomorf nézete az ösztönnek vs. előítéletnek 🙂
sumer 2023-11-17 at 14:04
Nem kívánok a halálbüntetés gumicsontjával is foglalkozmi.
Maradjunk csak a cikk témájánál!
Fájdalomcsillapítok. Csak egyet mondok, három lesz belőle 😉 Addikció, vese és máj.
Csak ne én feküdjek a techno matracon!!! De ugye ettől csak gyorsabban hal meg a páciens,
nem pedig felépül? Mérgezzük szerencsétlen flótást, csak közben szépségtapaszt ragasztgatunk.
Vagy szépségragaszt tapasztgatunk? Mindegy!
sumer
2023-11-17 at 14:04
@kanigunda: “Maradjunk tárgyilagosak”
Maradjunk! “A közben fel is találhatják a gyógymódot” felütés csupán a halálbüntetés elutasítási okának és az eutanázia pártolása okának ellentmondását volt hivatott szemléltetni. Bár mindkettő végzetes halállal zárul, de ha az előbbit leginkább azért ellenzik, mert utólag kiderülhet a halálraitélt ártatlansága, akkor az utóbbival kapcsolatos laudáció sem lehet ilyen alapon jogos, hiszen ott is feltalálhatják utólag a kívánt gyógymódot.
“akik pokoli kínokat álnak ki életük megmaradt részének minden másodpercében, nos őket ez nem vigasztalja és menti meg.”
Egy sorozatgyilkos áldozatainak hozzátartozói milyen kínokat élnek át? Őket mi vígasztalja és menti meg? Akkor őket is simán a másvilágra küldenéd…?
De tovább megyek! A fizikai fájdalomcsillapítás már elég régóta ismert tudomány, és egyre jobb hatásfokkal is alkalmazható. Egyáltalán nincs szükség itt hősködésre! De a leki fájdalomcsillapításra te például mit ajánlanál, abban az esetben, ha mondjuk az a sorozatgyilkos, – kiváló ügyvédek jogi machinációi folytán -, egyszerűen kisétálna a börtönből? A hozzátartozó lelki szenvedésének megszüntetésére esetleg “jogi” euthanáziát? És szerinted hol állna meg ez a folyamat…?
sumer
2023-11-17 at 13:34
@kanigunda: “szeretik összemosni az előítéletet az elővigyázatossággal.”
Az “előítélet” nálam tudatos szóhasználat volt, ami ösztönös preventiv védekezési mechanizmusként alakult ki a törzsfejlődés folyamán az állatvilágban. Ha pld. egy zebra oroszlánokat észlel a közelben, akkor nem kezd el azon “agyalni”, hogy azok vajon éppen portyáznak-e, vagy csupán jólakottan a fűben lustán heverésznek. Utóbbiak ugyanis nem jelentenének rá semmi veszélyt. A zebra ösztönösen “előítéletes”, tehát rögtön vágtázni kezd az ellenkező irányban.
Az elővigyázatossághoz már némi intuició is szükségeltetik, ami a jelenlegi élővilában leginkább az emberszabásúakra jellemző. Előítélettel viszont rengeteg élőlény rendelkezik a Földön, de közülük eddig még csupán az ember jutott el akárcsak a “lemma”, vagy a “dilemma” sajátos fogalmáig… :))))
kanigunda
2023-11-17 at 12:23
“…Közben akár fel is találhatják a gyógyulásához szükséges kezelést….”
Maradjunk tárgyilagosak, akik pokoli kínokat álnak ki életük megmaradt részének minden
másodpercében, nos őket ez nem vigasztalja és menti meg. Lehet őket kötelező mártíroknak
tekinteni és a fájdalmat/kudarcot el nem viselőknek degradálni de bizonyos helyzeteknben
a jelen tudásunk szerint tud pl. egy beteg menthetetlen lenni. Meg lehetne statisztikákat
nézni, hogy hány utolsó stádiumos esetben történt “csoda” (hányan jönnek ki az elfekvőből),
bár ez is félre vezetne. Szóval a jogos kérdés marad, hogy mi van akkor ha tényleg “vége a
történetnek” és ez prognosztizálható. Rendben, hogy az életet védeni kell de szerintem az
emberhez méltó életet kéne alatta érteni.
Javaslom az “Isteni műszak” film megtekintését! Vigyázat! Fekete humor.
kanigunda
2023-11-17 at 12:01
…eutanázia…
Elnézést
kanigunda
2023-11-17 at 11:58
“…a liberálisok által gyakran ostorozott “előítélet”…”
Eddig tapasztalataim szerint a liberós oldalon szeretik összemosni az előítéletet az
elővigyázatossággal. Ha egy bizonyos kocsmában 5x már bekasszíroztam egy parasztlengőt
“csak úgy” alapon akkor nem előítéletből nem fogok oda többet vedelni járni. Sorry a
kissé plasztikus hasonlatért! Az autanázia Pandora szelencéje, szóval csak módjával
kinyitni ha egyáltalán.
sumer
2023-11-17 at 10:59
@Levente: “Kb. ez a jövő, ha euthatnázia kérdésben engedünk.”
Fontos tisztázni, hogy az öngyilkosságot elkövetők jó része sem elsőroban meghalni akar, hanem megszabadulni valamitől, ami addig diszkomfortot jelentett a számára! Ez utóbbira természetesen joga van bárkinek, de egy krízis/szressz-helyzetben levő ember “logikája” teljesen más, mint a normál élethelyzetben levőnek.
Az evolució során kialakult érzelmi alapú döntések alapvető logikája is – a probléma megoldása helyett – inkább a probléma elöli leggyorsabb menekülést szolgálta. Ilyen a liberálisok által gyakran ostorozott “előítélet” is, ami szintén az evolúció terméke, és a potenciális diszkomfort érzet megelőzésére szolgál. Fontos tényező, hogy mindkettő az életbenmaradás érdekében fejlődött ki az élővilág jelentős részében, és nem annak drasztikus megszüntetése motiválta!
Bár az egyénnek a menekülés is alapvető joga, de a törvényhozás, – ami ritkán szól kizárólag érzelmi alapú döntésekről -, nem lehet ebben feltétlenül partner! Ráadásul annak is valahol az élet védelme az elsődleges funkciója.
A jelenleg hatályos magyar jogban is ismert az un. cselvekvőképesség fogalma, ami alapvető belátási (megfontolási és döntési) képességet jelent az egyén életére/életvitelére vonatkozóan. Ennek szerves része a szellemi érettség és épség is. Előbbi általában 18 éves életkor felett szerzett jognak minősül, de utóbbi (a szellemi épség) kortól függetlenül, teljesen bizonytalan.
A mindenek feletti szabad akarat liberális felfogása az öngyilkossággal kapcsolatban is pontosan ezért bizonyul szerintem tévútnak, mivel az csupán a szabad választás “jogát” vindikálja az egyénnek, de a szabad választás egyéni “képességét” teljesen figyelmen kívül hagyja. Vélhetően ez okozza majd egykor ezen agresszív ideológia vesztét is egyben…
andras
2023-11-17 at 10:35
a válás meggondolható, újra elveszi a párját, az eutanázia nem, nem fog újra élni
Levente
2023-11-17 at 08:32
Dr. Kolompár Genitália: Persze, ha beindul a népességcsökkentési program, majd hirtelen “kínok közt haldokló” lesz mindenki akinek van egy kis depressziója, vagy betöltötte a 70-et. És mehet az injekció az öregek otthonában azoknak, akiket nem látogat senki… Vagy: maga a hozzátartozó fogja kérni, hogy csökkentsék a karbonlábnyom-adót stb. Kb. ez a jövő, ha euthatnázia kérdésben engedünk.
Levente
2023-11-17 at 08:26
Heizer: Nem erőltetem rá a véleményem senkire, csak elmondom, és leírom. Ez csak egy hsz, nem pedig erkölcsi-etikai tanulmánykötet.
sumer
2023-11-17 at 05:49
A befejezett öngyilkosságok hátterében kb 60%-ban kezeletlen mentális betegség, depresszió áll, ami az egyén belső biokémiai szabályozásában valamilyen hiba eredménye. Amit én emlitettem, az a hirtelen fellépő, gyors lefolyású öngyilkossági krízis, ahol a megnövekedett stresszhormon-szint (adrenalin és kortizol) gátolja a racionális gondolkodás képességét.
Aki egyszer átélt már egy öngyilkossági kísérletet, annak az agya ezt egy speciális gondolati-érzelmi-viselkedéses reakcióként tanulja meg és raktározza el a traumatikus helyzetek kezelésére. Az illetőben az bármikor képes újra aktiválódni, ezért ő nagyobb valószínűséggek követ el újra öngyilkosságot.
A lényeg viszont az, hogy bár mindenkinek “joga” van a szabad választáshoz, de az öngyilkosságra készülő ember lelkiállapotára jellemző legkevésbé a “szabad választás képessége”. Ezt “racionális érvként” meghivatkozni szerintem teljesen nevetséges.