Szürke Kardigán szerint Szürke Kardigán azért tévedett, mert az ellenzéki pártok vezetői egytől egyig hülyék
Ki lenne mégis az illetékesebb az ügyben, hogy helyre tegye honi elemzői szcénánk 30 éve vakítóan fénylő állócsillagát, Lengyel Lászlót, mint Lengyel László? A kellemetlenül ingerült, klimaxos hőhullámokat könnydeszkákon meglovagló beszélgetés során Kálmán Olga aziránt érdeklődött Lengyel Lászlónál, hogy Lengyel László miért tévedett akkor, amikor kijelentette, hogy 70 százalék körüli részvételnél a „rendszernek vége”.
Lengyel László annak az elemzői, politológusi körnek a meghatározó tagja, amelyik egyrészt szereti magát függetlennek nevezni, másrészt a legelkötelezettebb, legfanatikusabb baloldali aktivista, harmadrészt csak abban nem téved, ami ellenőrizhetetlen ködszurkálás. (Az egyrészt, másrészt, harmadrészt szavak nem véletlenül, slendriánságból kerültek ide, hanem finom utalás a következő generációra.) Kéri Lászlóval egyetemben ők azok a Szürke Kardigánok, akiknek véleményét csak az tartja fontosnak és érdekesnek, aki Sas Józsefet meg ellenállhatatlanul humorosnak. Lengyel László most szembesülni volt kénytelen azzal, hogy megint tévedett, a „rendszer” 2018-ban sem bukott meg, annak ellenére, hogy már 2011-ben megbuktatta az IMF, Merkel 2012-ben elküldte a selyemzsinórt és a nemzetközi pénzpiacok 2013-tól ezt nem tűrhetik tovább. Utólag, Kálmán Olgának azzal a wishful thinkinggel magyarázta Karácsony Gergő jövőbelátó képességét idéző kijelentését, hogy ő az ellenzéki pártok közötti tökéletes koordinációra számított. Kár, hogy ezt akkor elfelejtette mondani…
A társadalomtudományok fejlődését és a magyar belpolitika eseményeit régóta nem követő elemzők konszenzusaként ismert toposz, hogy a magas részvétel az ellenzéki pártoknak kedvez, hiszen olyankor, a jó mozgósítás hatására, előbújnak az ún. proteszt szavazók, akik – mivel mindig mindennel elégedetlenek – az aktuális kormány ellen szavaznak. Lengyel László sem gondolta, hogy pusztán azért, mert heti 4-5 alkalommal bejár az ATV-be és a HírTV-be szakérteni és publicisztikákat ír különböző ellenzéki heti- és napilapokba, bármilyen szinten is érdemes volna közelebbről megismerkedni a magyarországi rögvalósággal, akár elolvasni némely, nem kizárólag pártmegbízásokból élő közvélemény-kutató cég vonatkozó felméréseit. Esetleg pár szót váltania Hann Endrével, a választási mandátumbecslésben rendre kifogástalan munkát végző Médián ügyvezető igazgatójával. Így maradt neki a saját véleménybuborékja, a Szürke Kardigánok Klubja, ahol elképesztő kormányváltó hangulat uralkodott, és a választások közeledtével egyre többen, a végén már mind a kéttucatnyian biztosra ígérték a részvételüket. Aztán történelmileg nem úgy alakult…
A beszélgetés végén teljesen elszabadult Lengyel László fékezhetetlen agyveleje, és egyenesen az ellenzéki pártok vezetőit tette felelőssé saját kudarcáért. Meglátása szerint a nép döntött, hiszen elsöprő többséggel (49-51 – a szerk.) szavazott a Fidesz ellen. Ugyan Lengyel nem igazán fogta még fel a demokráciák népünnepélyének (cuck megnevezése a választásoknak – a szerk.) lényegét, miszerint nem valami mellett és valami ellen szavazunk, hanem versengő alternatívák közül választunk, és a legtöbbet kapó párt vagy pártszövetség nyer, de nagyvonalúan még akár rá is legyinthetünk a káder-dűlők aljában nyitott talponállók világát idéző okfejtésre, hiszen ekkor a néző inkább arra volt kíváncsi, ki kap először élő adásban agyvérzést: a mindig kimért és tárgyilagos Lengyel László, vagy a mindig kimért és tárgyilagos Kálmán Olga.
Agyvérzés helyett zárszóként leszögezték, hogy az ellenzéki politikusoknak egytől egyig vissza kellene vonulniuk, a Kétfarkú Kutyapárt és az LMP különösen szégyellje magát, mivel nem léptek vissza az esélyes jelölt javára, csak és kizárólag miattuk nyert az Orbán.
A Szürke Kardigánok már csak ilyenek: semmit sem tanulnak, de legalább mindent elfelejtenek.
A liberális könnyekből ezt a különleges ínyencfalatot (illetve ínyenccsöppet) ide kattintva tekinthetik meg olvasóink.
