XX. Század Intézet: Ronald Reagan, aki nem félt megnyerni a hidegháborút
Negyven éve hirdette meg az azóta is a legjelentősebbek között számon tartott amerikai elnök, Ronald Reagan a csillagháborús tervet, és ez fordulópontot jelentett a hidegháború menetében. Róla szólt a XX. Század Intézet Félmúlt című műsorának legutóbbi adása, Békés Márton történésszel, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójával.
Reagan volt az első elnök, akik mémmé vált a szólásaival, az arcképével, a mimikájával, a humorával, és még azokat a popkulturális szereplőket is inspirálta, akik szembehelyezkedtek vele – állapította meg Békés. Reagan két elnöki ciklusa töltötte ki a '80-as éveket, amely időszakban az Egyesült Államok a '70-es évek problémái és társadalmi mélypontja után újra magára talált. Az a kaliforniai „sunny boy” imázs, amely az elnököt jellemezte, tulajdonképpen az egész évtized hangulatát is meghatározta.
„Az amerikai álom utolsó nagy akkordja (...) aki megtestesítette a nagyon távolról, az eliten kívülről érkező népi hőst”
– mondta Békés Márton a színészi karriert a politikaira cserélő Reaganről, akit egyúttal az első mediatizált elnöknek is nevezett.
Az eleinte még demokrata, majd antikommunizmusa okán fokozatosan a republikánus oldalra átsoroló Ronald Reagan politikai pályája tulajdonképpen 1964-ben indult, amikor Barry Goldwater republikánus elnökjelölt mellett korteskedve nagy hatású beszédet mondott, előrevetítve saját későbbi elnöki politikáját, az alapító atyák szellemiségéhez visszatérést. Ugyanebben az évben hagyott fel a filmezéssel, és három évvel később Kalifornia kormányzójává választották – ugyanúgy két cikluson át, ahogy később elnökké.
Elnöki politikájában meghatározó volt a Szovjetunióval szembeni határozott fellépés az engedékenység helyett, dereguláció a nagyfokú állami szabályozás helyett, valamint olyan morális ügyek komolyan vétele, mint a drogellenes kampány, a vallási szervezetek támogatása, az abortuszellenesség, vagy az amerikai öntudat erősítése.
„Ezt Reagan-forradalomnak hívták, de én csak a józan eszünk újrafelfedezésének nevezném”
– idézte a történész az elnök véleményét a saját tevékenységéről.
A kommunista magyar sajtóban ezzel párhuzamosan sokat cikkeztek az „ostoba, bájvigyort eregető, ripacs” amerikai elnökről, aki az őt ért vádakkal ellentétben olvasott volt, komoly intellektussal, valamint kimondottan jó kommunikációs és vitakészséggel.
„Mi győzünk, ők vesztenek”
– így foglalta össze Reagan 1983-ban a hidegháborús stratégiáját, a Gonosz birodalmának nevezve a Szovjetuniót. Hamarosan ezután hirdette meg a hadászati és tudományos alapokon álló csillagháborús tervet, amelyet sokan blöffnek tartanak utólag, ám tagadhatatlanul működött. Az amerikai elnök szakított a kölcsönös elrettentés közmegegyezésével, hiszen a csillagháborús terv éppen azt célozta, hogy ki tudják védeni a szovjet ballisztikus rakétákat. Nem mellesleg ezzel hajszolta bele a szovjeteket egy számukra megnyerhetetlen versenybe a katonai gyártókapacitások, a finomelektronika és a kibernetika terén. Az önmagában nem túl jelentős Grenada megszállása, majd a szovjet érdekszféra perifériáján véghezvitt magabiztos akciók – líbiai bombázás, libanoni akció, az afganisztáni mudzsahedinek fegyverzése és pénzelése, a Szolidaritás támogatása – ugyancsak kezdeményezőkészségről tanúskodtak. Békés szerint mindezekhez az is kellett, hogy Reagan teljesen a '70-es évek hidegháborús viszonyainak kulturális, tudományos, katonai, gazdasági és stratégiai konszenzusán kívülről érkezett.
Az utókor most már egyértelműen a nagy elnökök sorában tartja számon Ronald Reagant, aki persze a jobboldal számára, és azon belül is a régivágású konzervatívok számára igazán kedves – fejtette ki Békés Márton, aki szerint a reagani '80-as évek egy újkonzervatív, de nem ásatag, erősen mediatizált, hipermodern, mégis őszinte kor volt, amiről az akkor új erőre kapó amerikai popkultúra lenyomatai árulkodnak.
