A Hálózat
Borvendég Zsuzsanna sorozata: Az első tégla a berlini falból
Múlt héten ott hagytuk abba, hogy 1989. augusztus 19-én, a Páneurópai piknik rendezvényét kihasználva keletnémet menekültek áttörték a magyar határt. A példa természetesen követőkre talált. Másnap, Magyarország nemzeti ünnepén, további keletnémet állampolgárok lépték át a zöldhatárt, nagyjából hatszázan távozhattak ekkor. A soproni határ környékén elhagyott személygépkocsik szegélyezték az utakat, de a krízis nem ért véget, közeledett a szeptemberi iskolakezdés. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A páneurópai piknik egy civil megmozdulásra szervezett politikai és titkosszolgálati játszma volt
A hivatalos történelmi narratíva szerint Magyarország – illetve egészen pontosan: az MSZMP reformszárnya – ütötte ki az első téglát a berlini falból. A határnyitás egyértelműen felgyorsította a német újraegyesítést, de az elmúlt hetekben láthattuk, hogy az ide vezető folyamatok egyáltalán nem voltak problémamentesek. Nem beszélve arról, hogy a pártvezetés leginkább csak futott az események után, és minden igyekezetét arra próbálta összpontosítani, hogy jól pozícionálja magát az elkerülhetetlenül közeledő politikai átrendeződés idejére. Borvendég Zsuzsanna sorozata: 1989-ben egy új, magyarellenes, kommunista "kisantant" létrejötte is reális lehetőség volt
Miközben 1989 nyarán a belpolitikai változások tartották lázban az embereket, egyre komolyabb problémaként jelentkezett a menekültkérdés. Míg az előző évben Ceaușescu őrült falurombolása elől erdélyiek ezrei menekültek hazánk felé, ’89 nyarán a keletnémetek özöne is megindult Magyarországra abban a reményben, hogy megnyílik a nyugati határ. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A nyugatnémet kormány 1989-ben még a keletnémet menekülteknek sem örült
Alois Mock osztrák külügyér és Horn Gyula külügyminiszter 1989. június 27-én egy hatalmas drótvágóval a kezükben jelentek meg az újságok címlapjain. A látványos show történelmi léptékű eseményt volt hivatva szimbolizálni: véget ért a hidegháború. A vasfüggöny lebontása azonban egyáltalán nem a két politikus pózolásához köthető, ahogy a határnyitás sem volt kifejezetten ínyére a fényességes Nyugatnak. Folytatjuk a határnyitás történetét. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A Szovjetuniónak 1989-ben már nem volt sem ereje, sem érkezése beleszólni a magyar határnyitásba
1989. szeptember 10-én megnyitották az osztrák–magyar határt a keletnémet menekültek előtt. Horn Gyulát mai napig hősként ünneplik emiatt a nyugati haladárok, holott mindez a szovjet blokk összeomlásának szükségszerű velejárója volt és nem egy ember kimagasló teljesítménye. A határnyitáshoz vezető események ráadásul hónapokkal (sőt, évekkel) korábban kezdődtek. Folytatjuk a múlt héten elkezdett történetet. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A határzárat nyugaton politikailag nem volt értelme fenntartani, iszonyúan sokba is került a működtetése, Horn Gyula mégis karriert épített a lebontásából
1989 szeptemberében olyan eseményt ünnepelt a világ, amelynek köszönhetően 1956 után először volt újra főszereplő Magyarország a világpolitika színpadán: a határnyitást. A haladó (hanyatló) Nyugat máig hősként tekint Horn Gyulára, aki szerintük kiütötte az első téglát a berlini falból.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A kommunisták áldozataik újbóli megalázásával mentették át magukat – Csurka István értette meg ezt először
„Egy nagy cefréskád, egy vastag födővel letakart dézsa és ezen a deszkafedőn, az erjedő lé fölött folyt percről percre a táncikáló, vidám barakk-élet” – így foglalta össze a „gulyáskommunizmus” lényegét Csurka István a híres monori beszédében, 1985-ben. Ő már akkor is tökéletesen értette, hogy micsoda szemfényvesztés, micsoda aljas csalatás az egész Kádár-rendszer. Mivel az azóta eltelt évek sem hozták el a Kánaánt, egyre erősödik a nosztalgia egy olyan kor után, amely az emberi létezést valójában a vegetáció szintjére süllyesztette, ahol a legfőbb cél csak a biológiai szükségletek minél teljesebb kielégítése lehetett. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Rákosi méhlegelője, ágasbúza, a kommunisták ostobasága mindenre kiterjedt!
Az utóbbi években nagy divatja van egyes nagyvárosokban a „méhlegelő telepítésnek”. Nem új keletű az ötlet, már Rákosiék is próbálkoztak valami hasonlóval – nem kevés sikerrel. Ne gondoljuk, hogy a sárga és savanyú narancs mellett csak a gyapotföldek virítottak tájsebekként a magyar szántóföldeken. A személyi kultusz idején rengeteg hajmeresztő ötlettel álltak elő a szovjet mintát gondolkodás nélkül majmoló kommunisták. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Teljes a kudarc? A kommunisták akkor sokkal nagyobb méretekben megcsinálják újra! – A gyapottermesztés magyarországi története (II. rész)
1948-ban megérkezett az ukáz: Magyarországból gyapottermelő „nagyhatalmat” kell varázsolni. Az első egy-két évben a déli, napos területeken próbálkoztak a termesztéssel, de 1951 tavaszán olyan határozat született, amely minden képzeletet felülmúlt. A minisztérium négy északi megyében – Komárom, Nógrád, Borsod-Abaúj és Szabolcs-Szatmár – is beállította a tervbe a gyapottermelést. Nógrádban 10 holdon próbálkoztak a melegigényes növény termesztésével, de – nem fogok meglepetést okozni – egyetlen grammot sem sikerült betakarítani. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A „haladás” már a kommunista időkben is együtt járt az elmebajjal és a végtelen agresszív butasággal – A gyapottermesztés magyarországi története (I. rész)
A bolsevik ideológia meghirdette a természet leigázásának programját. Már a múlt héten olvashattak Liszenko ámokfutásáról, de érdemes arról is pár szót ejteni, hogy ennek az áltudományos maszlagnak milyen konkrét következményei lettek idehaza. 1948-ra a Szovjetunió újra súlyos élelmiszerhiánnyal küzdött: a második világháborús veszteségek után gyors megoldásra volt szükség. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A liszenkóizmus, a bolsevista áltudomány a „genderelméletben” született újjá
1917-ben győzedelmeskedett a teljes őrület. Hatalomra jutott egy olyan eszme, amely azt hirdette magáról, hogy meg tudja haladni a transzcendenst, létre tud hozni egy új embertípust, amely uralkodik a természet erői felett is. Még a felvilágosodásként emlegetett kor filozófusai sem gondolták, hogy a teremtett világ isteni szabályait felülírhatják, egyszerűen csak igyekeztek kivonni a képletből a Mindenhatót, és természeti törvényként hivatkoztak az örök igazságokra. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Hiába volt akár a jobbik fajta papírod az "igazoló bizottságtól", attól még ellenség maradtál
A múlt héten arról olvashattak, miképpen hozta haza a nyugatos hadifoglyokat a politikai rendőrség. Listákat adtak át az amerikai titkosszolgálatnak, amelyeken háborús bűnökkel megvádolt emberek nevei voltak, de többségük mindössze csak antikommunista nézeteket vallott, vagyis potenciális politikai ellenségei voltak a hatalmat megragadni akaró kommunistáknak.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: Az amerikaiak tömegesen adták az ÁVO kezébe a kommunisták ellenségeit
A második világháborús hadifoglyokról a GULAG–GUPVI táboraiba elhurcolt honfitársaink szoktak eszünkbe jutni, és keveset beszélünk azokról, akik nyugati fogságba kerültek. Valóban nem várt rájuk olyan hosszú és kíméletlen szenvedés, mint a távoli Szibéria koncentrációs lágereiben lévőkre, de életüket ugyanúgy megnyomorította a kommunista rezsim, mint a Szovjetunióba került társaikét. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A cenzúra végül is aprómunka, jelentős erőforrásokat használtak fel rá
Magántitkaink rendkívül fontosak, de nemcsak nekünk. A Kádár-rendszer idején többszáz ellenőr dolgozott azon, hogy kifürkésszék véleményünket és nyugati kapcsolatainkat, megtudják, veszélyt jelentenek-e politikai nézeteink a fennálló hatalomra, és adott esetben információkat szerezzenek esetleges zsarolhatóságunkról. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Régi szép idők, amikor még a kommunisták olvasták el a leveleinket és nem a nagy külföldi technológiai cégek
A diktatúra egyik ismérve a cenzúra. Általánosságban szoktuk emlegetni ezt a fogalmat, pedig rengeteg formája és módszere létezik az irodalmi művek betiltásától az újsághírek válogatásán át, a véleménynyilvánítás ellehetetlenítésén keresztül egészen a legintimebb magántitkok ellenőrzéséig. Kevesen tudják, de Tamáska Mária – Kádár János felesége – cenzorként működött a kommunista diktatúra kiépítésétől kezdve. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Egy újabb rossz üzlet – Kadhafi Líbiájának sikerült veszteségesen katonai technológiát szállítani
Moammer Kadhafi, a szovjetbarát líbiai diktátor katonai berendezéseket, egészen pontosan rádiólokációs rendszereket és zavaróállomásokat rendelt a Videotontól a nyolcvanas évek elején. A beruházás a kezdetektől kétes kimenetellel fenyegetett, hiszen nem volt meg hozzá a megfelelő technológia és ipari kapacitás sem. Különböző gyártási területek koordinációjára, újabb és újabb embargós csatornák bekapcsolására volt szükség, miközben a rendelés mögött hatalmas összegű korrupciós pénzek mozogtak, vagyis jelentős volt a politikai nyomás a Videoton szakemberein. Borvendég Zsuzsanna sorozata: 1979-ben megvesztegettük a líbiaiakat, hogy mi szállítsunk nekik amerikai alkatrészeket tartalmazó katonai rádiókat
A Varsói Szerződés katonai együttműködésén belül a magyar katonai rádiófelderítés rendkívüli hatékonysággal működött. Az MNVK-2., vagyis a katonai hírszerzés figyelte a NATO-tagországok és Ausztria katonai hírközlését, még a Földközi-tengeren cirkáló amerikai flotta kommunikációját is lehallgatta. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A diktatúra titkosszolgálatai ezért nyomoztak egymás ellen, hogy a másik ne akadályozza őket a lopásban
E sorozat olvasói már jól tudják, hogy a Magyar Népköztársaság milánói kereskedelmi kirendeltsége a katonai felderítés, vagyis az MNVK-2. irányítása alatt állt. Az olasz kommunistákkal amúgy is jó kapcsolatokat ápoló hazai külkeresek igencsak jövedelmező üzleteket kötöttek Itáliában, amelynek haszna sok esetben saját zsebükbe vándorolt. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A disszidált magyar kommunista szabadkőművesnek, olajkereskedőnek is jó
A múlt részben olvashattak arról, hogy a Kádár-rendszer idején az olaszországi titkosszolgálati bázisok elsősorban a katonai felderítés hatáskörébe tartoztak. Az olasz kommunista párt vállalatainak segítségével élénk gazdasági kapcsolatokat tartottak fenn a mediterrán országgal, az „alkotmányos költségek” és titkos jutalékok rendszerén át jelentős összegeket futtattak át illegálisan ezeken a támaszpontokon. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A magyar impexesek az olasz kommunistákkal közösen is fosztogatták a magyar népgazdaságot
Az Olasz Kommunista Párt erejénél és jelentőségénél fogva talán a legfontosabb nyugati partnere volt a hazai állampártnak. A magyarországi impexesek szoros gazdasági kapcsolatokat ápoltak az itáliai elvtársak vállalataival egészen a rendszerváltásig. Alkotmányos költségnek nevezett vesztegetési pénzek és kereskedelmi jutaléknak álcázott támogatásokon keresztül tetemes összegek jutottak hozzájuk. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A nyereséges üzletek valahogy mindig valamelyik ellenőrizhetetlen külföldi leányvállalatnál kötöttek ki
A múlt héten már olvashattak arról, hogy Ausztria kommunista pártját a hazai állampárt folyamatos támogatásban részesítette egészen a szocializmus bukásáig. Bár nem az osztrák testvérpárt volt a legjelentősebb és legerősebb szovjetbarát politikai alakulat Nyugat-Európában, de az ország semlegessége és közvetlen szomszédsága a vasfüggönnyel elzárt területekkel igencsak megemelte jelentőségét. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Kádárék szovjet parancsra hatalmas összegekkel támogatták a nyugati kommunista pártokat
A bolsevik párt vezetői világuralomról álmodtak, egy olyan internacionalista jövőről, ahol a világ nemzetei együtt, egy közös ideológia szolgálatában, nemzeti múltjukról és sajátosságairól megfeledkezve, ragyogó arccal, boldogan szolgálják a kiválasztottak kicsiny csoportját. A kommunizmus egyenlőséget hirdetve akarta egyformává szürkíteni az embert, megteremtve a szocialista embertípust, akit megfosztanak mindenétől, vagy még inkább: önként lemond minden tulajdonáról, magánéletéről, hogy boldog legyen azáltal, hogy nincs semmije, de magát kizsigerelve dolgozhat a kiválasztott kevesek jólétéért. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A kommunisták és a barátaik mindig a nagy pénzek környékén élik túl a nehéz időket
Az iráni forradalom után meghirdetett amerikai olajembargó abszolút vesztese Magyarország lett. Az elmúlt hetekben nyomon követhették, miképpen játszotta ki egy amerikai olajvállalat a saját országa által elrendelt szankciót egy magyarországi külkereskedelmi vállalat segítségével. Több százmillió dollárral károsíthatták meg hazánkat a Mineralimpex vezetői és a velük kapcsolatban álló gazdasági és politikai körök. Büntetőjogi következménye soha nem lett a sikkasztásnak, ellenkezőleg. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Csak ebben az egy ügyben nagyságrendileg annyit loptak el, mint amennyi 1989-ben a költségvetési hiány volt
1987 tavaszán a kémelhárítás hozzákezdett, hogy nyugati bankokból hazaszállítsa Magyarországra az 1986-ban elhunyt Russay István nevén lévő illegális úton szerzett vagyont. Egy akciócsoport végezte a nyomozást, gyűjtötte az adatokat és derítette fel a titkos számlákat, próbált hozzájutni a széfeket nyitó kódokhoz. Krimibe illő jelenetek elevenednek meg a kutató szeme előtt, miközben a fennmaradt dokumentumokat tanulmányozza, de ennek a történetnek a végén sajnos nem jön el a katarzis és az ezzel együtt járó megnyugvás, hogy a bűnös elnyerte méltó büntetését. 
