Vezércikk
Megint egy halott celeb – megint egy szemérmes hallgatás?
Halottakról jót vagy semmit – ismeri mindenki a régi mondást. És majdnem mindenki rosszul. Az eredeti így hangzik latinul: De mortuis nil, nisi bene. Vagyis: halottakról JÓL, vagy semmit. A mondás eredete, indíttatása nem morális volt, hanem gyakorlati. Akkoriban ugyanis a társadalmak féltek a halottak bosszújától. Ezért aztán csak az igazságot szabad róluk elmondani, a halál után is.
Ki is támogatja Putyint?
Dühítő olvasni, hogy az Európai Unióban egyes politikusok rosszallásukat fejezték ki amiatt, hogy Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal tárgyalt kínai látogatása során. A magyar miniszterelnök elmondta, hogy a béke előmozdítása érdekében beszélt az orosz elnökkel, és még Emmanuel Macron is hasznosnak nevezte a találkozót, mégis több kormányfő is kötelező hisztirohamot kapott a megbeszélés miatt.
Magyar írók a forradalomban, 1956-ért (II. rész)
A magyar írástudók mindig élen jártak a magyar történelem korszakos fordulataiban, kockázatot vállaltak a haza megvédéséért Balassi Bálinttól, Zrínyi Miklóstól kezdve Berzsenyi Dánieltől, Kölcsey Ferencen, Petőfi Sándoron, Vörösmarty Mihályon, Arany Jánoson, Jókai Móron át egészen Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós költészetéig, nem kevésbé Móricz Zsigmond valóságfeltáró írásáig. Magyar írók a forradalomban, második rész.
Jobbik 20: út a semmibe
A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból – olvasható a Jobbik húsz évvel ezelőtt megfogalmazott alapítónyilatkozatában. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, s a Jobbik annyiszor váltott identitást, mint más – személyes higiéniájára figyelő egyén – az alsónadrágját. Az ősbűn viszont mégiscsak az, hogy a sok-sok színeváltozás közben Gyurcsány Ferencet a 2006-os rendőrterror bűne alól rehabilitálták. Szembeköpték önmagukat és azokat, akik melléjük álltak, majd sokáig kitartottak e hosszú kacskaringós menetelés alatt. E hitványságot azonban megérdemelt büntetés, egyben bűnhődés követte: a Jobbik támogatottsága történelmi mélypontra zuhant és vissza már aligha vezet út.
Tényleg meggyőzte már az ellenzék a szavazóit arról, hogy külföldi támogatással kell megdönteni a törvényes magyar kormányt?
Az elmúlt másfél év egyik legkomolyabb belpolitikai fejleménye, hogy az ellenzék a megmondóembereivel, influenszereivel, propagandistáival, kereskedelmi médiájával egyetemben a saját buborékjában a közbeszéd részévé tette a hazaárulás legalizálását. A cél az, a szavazóik szokják meg – és kognitíve, illetve érzelmileg is fogadják el –, hogy a politikai elitjüket és a sajtójukat is külföldről finanszírozzák. Ez persze már így van sok-sok éve, de most érezték úgy, hogy már ezt büszkeséggé lehet emelni: a külföldi, a nyugati az igazi, pénzben is, sajtóban is, ideológiában is, érdekben is.
Ábrahám Robi: Partizán Marci tizenhárom napja az öregúr ágyasházában
Ha egy zsidót eladhatsz 30 ezüstért, Izraelnek vajon mennyi az ára? Nehéz számtani feladvány, még a magukat intellektuális értelemben felsőbbrendűnek tartó marxistáknak is szüksége volt tizenhárom napra, hogy megszüljék a választ, de végül alighanem sikerült. A vajúdás bizonnyal fájdalmas volt, de ha táncba visz az öregúr, és a légyottot elháltad, akkor ha fogansz, bizony szülni kell. ÁBRAHÁM RÓBERT ÚJ TÁRCÁJA A PS-EN!
Kit érdekel, hogy Azahriah „kormánykritikus”?
Közel fölösleges ízlésbeli megállapításokról vitát nyitni. Egyrészt nem vezetnek sehova, másrészt szubjektív szempontok alapján bőven mindkét félnek igaza lehet saját megfontolásai alapján. Eggyel nehezíti persze a helyzetet, ha művészetek tárgykörében zajlik a vita, hiszen ott azért objektív szempontok is felmerülhetnek, amik bizony önmagukban is hajlamosak lehetnek eldönteni a kérdést. De erről mindjárt bővebben.
Idegenként élni az elrabolt országban
Amikor már éppen kezdett ellaposodni a közvélemény szemében az orosz–ukrán háború és különleges médiaművelet, megérkezett az új vérontás, amelyről lehet beszélni, és lehet érteni hozzá. Megint sokan oldalt választanak, akinek időszakosan lehet drukkolni, mint egy Aston Villa–Tottenham angol bajnokin, amit éppen ad a Sport 1. Pedig lehetne nézni más ligákat is, ahol több magyar játékos van...
Karácsony a pénztelenség miatt panaszkodik, közben a világ globalista pénzügyi elitjét látja vendégül
Karácsony Gergely egy pillanat alatt kiválóan vágja magát áldozati pózba, és sajnos bejönni látszik a „sértett kisóvodás” szerep számára. A főpolgármester néhány napja a Partizán vendégeként sírta el bánatát, hogy nem tudja miből fog majd kampányolni a jövő évi önkormányzati választáson.
A magyarországi zsidóság vagy a jobbszél ébred föl előbb?
Azt gondolnánk, a Hamász Izrael elleni támadása, a Közel-Keleten kialakult újabb konfliktus végre észhez téríti azokat is, akik még mindig kitartóan dugták a fejüket a homokba. Pontosabban a világszerte, főleg a nyugat-európai nagyvárosokban adott reakciók kapcsán számítanánk valamiféle ébredésre. De vajon megtörtént?
Egy megadott tartozás – '56 Kárpátaljáról
A tartozásokat illik megadni. Akkor is, ha a másik fél már nem tudja beváltani, és akkor is, ha esetleg azt sem tudja, vagy tudta, hogy tartozunk neki. Minden generációnak vannak adósságai, nem ingyen gazdálkodunk a jelennel, a nemzeti ünnepek napjain pedig eljön a törlesztés ideje. És bár mindent soha nem fogunk tudni megadni, kamatokkal majd a mi unokáink foglalkoznak, érdemes emlékezni arra, hogy mivel tartozunk.
Magyar írók a forradalomban, 1956-ért (I. rész)
A magyar írástudók mindig élen jártak a magyar történelem korszakos fordulataiban, kockázatot vállaltak a haza megvédéséért Balassi Bálinttól, Zrínyi Miklóstól kezdve Berzsenyi Dánieltől, Kölcsey Ferencen, Petőfi Sándoron, Vörösmarty Mihályon, Arany Jánoson, Jókai Móron át egészen Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós költészetéig, nem kevésbé Móricz Zsigmond valóságfeltáró írásáig.
Nem vagyunk mi elvtársak!
67 évvel ezelőtt néhány pillanatra helyreállt a kizökkent idő. Hatalmas szellemi, lelki és fizikai erőfeszítést tett a nemzet, hogy visszaszerezze sorsának irányítását, hogy újra rátaláljon az ezredéves rendre, amely meghatározta életünket és megszabta feladatainkat itt, a Kárpátok gyűrűjében. Mondhatnánk, hogy nem történt semmi különös, csak ami a sorsunk évszázadok óta: megpróbáltuk lerázni immár a sokadik nagy birodalom rabigáját – sikertelenül. De ez nem igaz. Nagyon is különleges volt, ami akkor történt!
A nyugat tudatosan elhülyítette magát, és most csodálkoznak, hogy mindenki hülyének nézi őket
Nagyon úgy néz ki, hogy a világ informális uralásáért és vezetéséért vívott geostratégiai játékban rosszul költöttük el a rendelkezésünkre álló soft power pontokat.
Mennyire unalmas lenne közéletünk a Momentum bakiparádéja nélkül!
Az ostobaság önmagában nem veszedelmes, kivéve, ha önbizalommal, gőggel és rosszindulattal párosul, pláne, ha pénz is van rá. A komolytalan kordonbontók esetében mindez megvan, így tényleg veszélyesek ránk, de saját magukra nézve is. Az elmúlt hónapokban bemutatott bakiparádénak azonban komoly következménye van: behozhatatlan lépéshátrányba kerültek Gyurcsányékkal szemben. A Momentum okosan ki volt találva, csak éppen gyenge képességű fiatalokra bízták a progresszív politika importálását. A „generációs párt” megmérettetett és könnyűnek találtatott – ahogy intellektuálisan, úgy morálisan is.
Az elfelejtett háború
Melyik? Hát bármelyik, amelyiknél van újabb. Ne adja Isten, ha a kínaiak megtámadják Tajvant, úgy el fogjuk felejteni az izraeli–palesztin háborút, bárhol tartson is, ahogy most eltűnt a semmibe az orosz–ukrán háború. Az ukrán nagy áttörés talán felférne még a nyugati lapok címoldalára, de a szokásos pár százas napi veszteség, és a néhány száz méternyi vérrel szerzett föld nem. Az esetleges orosz áttörés kommunikációjáról pedig majd dönt a cenzori hivatal, az algoritmus.
Kína nem akarja idegeneknek megmondani, hogy éljenek, az USA igen
Sokan talán nem értik, hogy amikor az Európai Unió vezetői összegyűltek szokásos kupaktanácsukra, Orbán Viktor miért inkább Pekingben tette tiszteletét, hogy ott többek között a kínai és az orosz elnökkel tárgyaljon. Nem értik, hogy egészen pontosan miért is lehet ezt megtenni, hiszen jaj, Európa, jaj, mi lesz veled?! Az a nagy helyzet, hogy egészen egyszerűen a kontinens kollektív öngyilkosságában nem kell részt vennünk. És amíg az teljesen igaz, hogy életstílusunkban, felfogásunkban, a társadalomról alkotott képünkben – a jó életről való elgondolásokban, hogy Kötter Tamás barátomat idézzem – mi mindig a Nyugathoz fogunk tartozni, ettől még a realitás teljesen más.
Lehet szélsőségesekkel kormányozni?
Miközben a lengyel koalíciós tárgyalások zajlanak, lassan egy kérdésre redukálódnak a stratégiai viták: kivel lehet kormányozni? A baloldal ugyan vereséget szenvedett a csatában, de úgy tűnik, hogy a választási háborút megnyeri, hiszen a győztes PiS-nek nem maradt elegendő szövetségese. Legfeljebb akkor, ha a szélsőségesnek nevezett Konföderáció mellett még az ellenzéki szövetséget is képes megbontani. Felmerül azonban a kérdés, lehet-e szélsőségesekkel kormányozni. És olyanokkal, akik összeálltak a baloldallal? A rövid válasz mindkettőre nem, de azért érdemes megnézni a kérdést.
Vasárnap Varsóban bukott a Zorbán!
Lengyelország választott – és a baloldal örül, mint majom a farkának. „Lengyelország visszatér Európába!”, és hasonló szlogenek pattognak. Csak közben nem vesznek észre valamit...Pontosabban sok mindent nem vesznek észre, illetve nem gondolnak végig. Ezekre mindjárt kitérek. De legelsősorban: olyannyira a varsói események hatása alá kerültek a magyarországi balosok, hogy már azt is elfelejtik, hogy ez Varsóban történt. Már annyira ujjonganak, mintha ők győztek volna, itt, Budapesten. Mintha sikerült volna legyőzniük a Zorbánt, a patásördögöt, a váli-völgyi taschenhitlert...
Akik gyűlölik a sikert
A balliberális oldal megmondói és újságírói újabb közismerten jobboldali ikont vettek célba. Póka Egon gitáros legendát, szóbeszédek alapján még holtában is gyalázza a Telex. De ugyanezek az emberek, akik a friss Nobel-díjasaink magyarságát vonják kétségbe. Persze ugyanez a típus, régen, amikor még kommunistáknak nevezte magát és nem liberálisnak, sem volt más. A 20 éve elhunyt Papp László olimpiai bajnok ökölvívó karrierjét is kettétörték. Ahogy még sok ezer másik emberét. Ezek mind egyformák: gyűlölik a sikeres embereket. Pláne akkor, ha nemzeti érzelműek.
Nyugati világ: mindegy, csak szélsőség és erőszak legyen!
Meglepően nagy a közös metszete azoknak, akik lelkesen odaállnak mindenféle woke elmebetegség és a palesztin ügy mögé. A radikalizmus és az önsorsrontás nagy tételben az igazi.
Árnyékellenzék, árnyékboksz, árnyékbefektetés
Terrorizmus és kommunisták – Összenő, ami összetartozik
Végre megérkezhetnek Budapestre is az Európai Értékek! A külügyminisztérium elé meghirdettek mára egy palesztinbarát szimpátiatüntetést, amellyel Budapest is felkerülhetne azon progresszív és lenyűgözően toleráns, modern európai nagyvárosok közé, amelyek utcáin sok-sok torokból zúghat a „mocskos zsidók!”.Ajánljuk még
Lukács Dániel lett a rangadó hőse – Üllői úti győzelmével élre állt a Puskás Akadémia
Lukács Dániel két góljával a Puskás Akadmémia némi meglepetésre legyőzte a Ferencvárost az NB I 4. fordulójának rangadóján.
Hősies győri védekezés, harmatgyenge svéd akciók - az ETO jutott tovább a Konferencia Ligában
Hatalmas, kilencven percen át tartó küzdelem után továbbjutott a Győri ETO az AIK Stockholm ellen.
Megszakadt a győzelmi sorozat: kikapott Ajkán a Honvéd
A kispestiek idegeit most nemcsak az eredmény és a mutatott játék bosszanthatta.
A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.
