Vezércikk
Nem érzitek, hogy szólni kellene nekik?
Kolléganőnk a következő cikk miatt került nemtelen támadások kereszttűzébe: "Soros civiljei nem vesznek el, csak átalakulnak – Újabb tüntetéshullám kezdődik a Parlamentnél". A cikk - a címéből következően - politikai témáról szól. Arról, hogy a Soroshoz köthető szélsőliberális csoportok ezúttal egy szociális ügy mögé bújva (az otthoni ápolásról van szó) támadják a kormányt és próbálják meg az el-elhaló tüntetéseiket életben tartani.
Európa katonai helyzete
A NATO-csúcs kapcsán egy rövid időre a sajtó érdeklődésének középpontjába került Európa katonai helyzete. A témát azonban nem sokáig fogják napirenden tartani, amúgy is Trump miatt volt fontos inkább, mint a valódi katonai kérdések okán. Össze is mosták mindenféle egyéb biztonsági kérdésekkel, még a szakértők is, mert ez most a kor divatja. A probléma azonban sokkal nagyobb és mélyebb, mint az, hogy a védelmi költségek mekkorák és a védelmi ipar (eufemizmus a hadiipar kifejezésre) kinek hoz hasznot.
Van értelme az Oroszország és a Nyugat közötti szembenállásnak?
Dehogy van, az égegyadta világon semmi. De tényleg semmi. Jelenleg mindkét fél abban a helyzetben van, hogy erőforrásainak jelentős részét pazarolja egy olyan konfliktusra, amelyben a helyzet megváltozása csak egy megegyezéstől remélhető. Számtalan érdekkonfliktusukhoz képest is nagyon jelentős érdekazonosságok vannak a felek között, olyan közös problémákkal kell megküzdeniük, amelyek már közép távon az ő létüket is fenyegetik. Amerikának, Európának és Oroszországnak ugyanazokkal a globális kihívásokkal kell megküzdenie, és egyenként mindegyik esélytelen azok kezelésére.
Létezik-e az „emberiség”?
Az ENSZ migrációval kapcsolatos tevékenysége és annak világszintű szabályozására irányuló erőfeszítései mögött, miként az egész nyitott társadalom projekt mögött is olyan idealista, a valóságtól elrugaszkodott fogalomértelmezések húzódnak meg, olyan végtelenül primitív egyszerűsítések, amelyek a huszadik században már többször vezettek százmilliók pusztulásához.
Már ideje volt, hogy egy ilyen SZDSZ-es pofa lerasszistázza a magyarokat!
Most épp a cserkészek rasszisták. Ezt egy leharcolt ex-SZDSZ-es provokatőr és egy MSZP-s pártplecsnivel kitüntetett újságíró közös cikk-költeményéből tudhattuk meg. Támadásuk célpontja valójában nem a patinás cserkészmozgalom, hanem azon keresztül a kormány és minden magyar, aki a kormánnyal van. Tehát a többség. Emlékeznek még a negyven balliberált értelmiségire, akik 2001-ben megköszönték a francia miniszterelnöknek egy lincselőkből és bűnözőkből álló, az igazságszolgáltatás elől menekülő zámolyi cigánycsapat befogadását? Receptjük évtizedek óta ugyanaz: egymásra uszítani magyart és cigányt, polgárháborús légkört teremteni, lejáratni hazánkat külföldön.
Nem a felvonulók kérték - A Pride-nak bukás az osztályrésze
Aligha hinném, hogy a Pride bármiféle sikert ért volna el. Ahogy a baloldali ellenzék és annak kulturális hátországa szorgos munkával marginalizálta magát és lenullázta saját közéleti súlyát, vélt kultúrfölényét az utóbbi években, úgy buknak el velük a rájuk akaszkodott turbócivilek is. (Mindenki civil, de vannak civilebbek.) Érdekelnek ma már bárkit is a melegjogok és a kiterjesztett nemi identitások? Szerteágazó vita folyik talán a témában a bal- és jobboldal meghatározó gondolkodói között? Netán elérik a céljukat az ügy lobbistái, nyílnak meg újabb kapuk előttük ügybuzgó tevékenységük folyományaként, megugorják a közvélemény ingerküszöbét és formálják a közvélekedést a maguk képére? Már rég nem.
A szív, a hit, az elme és a hazaszeretet diadala – Horvátország egész Kelet-Európának utat mutathat
Megálmodtam, hogy Horvátország bejut az elődöntőbe. Így is történt. Kétszer egymás után megnyertek egy végletekig kiélezett meccset. Szombaton a házigazda oroszokat ejtették ki. Hihetetlen mentális erő, csapatszellem, hit, hazaszeretet - csak tanulhatunk a horvát példából. Ha a szerencse is melléjük áll, ők lehetnek az első olyan kelet-európai ország, amelyik megnyeri a világbajnokságot.
A reménytelenség bosszúja II. - Homoszexuálisként is választható a normalitás
A liberális ideológia közbeszéd-romboló következménye, hogy még a jobboldalon sem lehet megbeszélni a valóság tényeit úgy, hogy sokan ne kezdjék el követelni, akár alpárian személyeskedve is, a liberális dogmák és tabuk betartását.
A reménytelenség bosszúja
Nem jó homoszexuálisnak lenni. Nem jó szexuális érdekességnek lenni. Nem jó azzal együtt élni, hogy az ember nem élhet teljes életet, nem lehet saját gyereke, miközben ez a lehetőség az emberek 99 százaléka számára adott. Nem jó kamaszkorban rádöbbenni, hogy valami nagyon nem jól van legbelül.
Simicska kapitulált, Kálmán Olga katapultál
Megvan az ideje az obszcén aljaskodásnak, árokba borulásnak, hirdetőoszlopok lehugyozásának, barátok hátba döfésének, a párt- és lélekcserének, alkalmazottak kirúgásának. Ám megvan az ideje az árokból való kikászálódásnak, a kijózanodásnak, a lehányt öltöny kisuvickolásának is. Tudniillik: kapitulálni csak szép, kiglancolt felöltőben szabad. Simicska Lajos tegnap letette a fegyvert volt barátai előtt. Mondhatni, visszaszívta a G-napot, tüdőre. Kálmán Olga megint kezdhet dobozolni.
Merkel hatalmon marad, mert ez a legrosszabb megoldás
Úgy tűnik, hogy Angela Merkel kancellári pozíciója túléli a CDU és a CSU között kirobbant konfliktust és az abból következő politikai válságot. Az már egy másik kérdés, hogy Angela Merkel, mint befolyásos európai politikus, létezik-e még.
Az író egy magányosan kóborló ragadozó, aki nem járhat az állami etetőhelyre
Az utóbbi hetekben belobbant kultúrharcos hisztériáról (amihez a közvetlen közegemben L. Simon László a Figyelőben megjelent cikkeszolgáltatta a gyújtóst) be kell vallanom, hogy már az okait sem igazán értem. Ennek oka lehet kulturálatlanság, általános közöny az ún. magaskultúrával szemben vagy egyszerűen az, hogy nem vagyok beavatott, a magyar kultúra vágóhídján nem lettem megbillogozva. Ezért nem lehetek egyik oldalnak sem a szigorú, esztétikai-társadalmi kontraszelekcióval kimért kulturális gettójának rabja, ezért nem ismerhetem a teljes egészében érdektelen szakmai hálót, a függési viszonyokat, egyes szereplők túlélésének feltételeit. Jobb is ez így. De olykor-olykor ez a közeg, mint egy öreg, sokszor megpróbált, útszéli kurva a magányosan utazó, éjszakai autósoknak mutogatja magát (egyes neves szerzők, a rendszer gátlástalan stricijei egész életműveket építenek fel erre). És az, ami a vita alól kilátszik, abban van valami tisztátalan, valami bűnös, ami mellett nem léphetünk el szó nélkül.
Amikor a normális különössé válik
Tisztelt Állam! Meddig tömik még milliárdokkal a diktatúrázó libsiket?
Van, amit még Orbánnál is jobban gyűlölnek a liberálisok. Mégpedig azt, amikor a pénzügyeiket bolygatják. Amikor a talpukról a fejükre állítják őket, és megszámolják, hány adóforint, Soros-dollár gurul ki a zsebükből. Olyankor őrjöngés van, hiszticunami. Mint most, amikor a „független” (tehát liberális) művészekhez, tudósokhoz folyó adóforintokat kezdik birizgálni „avatatlan” kezek.
Tudta, hogy Ön is baloldali?
Csak akkor győztünk, ha az utolsó liberális és az utolsó muszlim is elmegy Európából
Az életösztön nagy úr, úgy látszik, hogy a megrettent választók által hatalomra juttatott új politikai elit Olaszországban, a bajorok és úgy általában a németek iránti kötelességeit felfedező CSU Németországban, elkezdte védeni a hazáját. Egyre-másra változtatják meg álláspontjukat a nagy és erőszakos európai népkeveredést idáig csendben tűrő politikusok, na nem azért, mert bármit tanultak volna, hanem azért, mert a közvélemény-kutatások szerint a politikai túlélésük van már közvetlen veszélyben.
„Ez az otthonom, megtanulok magyarul” – Rossi kivezetheti a válogatottat a 2020-as Európa-bajnokságra
Szív, tűz, tudás, világos taktikai elképzelések, lojalitás Magyarországhoz – Marco Rossi kinevezése nagy húzás lehet a válogatottnál. Ha minden jól alakul, az olasz mester segítségével 2020-ban Budapesten játszhat Európa-bajnoki meccset a nemzeti csapat. Irtózatosan nehéz dolga lesz, álljunk végre egyszer az életben türelemmel, bizalommal a szövetségi kapitány mögé.
Akiknek nem szóltak, hogy drogozni tilos
Egy balatonfüredi gimnáziumból kirúgtak egy csomó diákot, mert iskolai rendezvényeken füveztek. Erről az Index rittyentett egy példátlanul objektív cikket, amely az érintett diákok és szülők, a marihuánatermesztők és egyéb drogkereskedők, valamint az Index újságíróinak szempontjából mutatja be az ügyet. A nem drogozó gyerekeket és az ő szüleiket (mint hipotetikus csoportot) azért hagyták ki a történetből, mert szerintük értelemszerűen mindenki füvezik vagy valami keményebbet tol.
Tényleg veszélyben a jogállam – a jogot és az igazságot megcsúfoló „komcsi bírók” miatt
Gyurcsány újabb exminiszterét mentette föl csütörtökön a bíróság a korrupciós vádak alól. Ha úgy vesszük, igaza van Brüsszelnek és mind az 547 hazai „demokratikus” ellenzéki formációnak, amiért évek óta a magyar jogállamiságért aggódnak. Valóban romokban a jogállamiság ott, ahol az államkasszának tízmilliárdos károkat okozó, az országot a tönk szélére juttató ballib politikusbűnözők nincsenek börtönben. Amit egyes bírók „független igazságszolgáltatás” címszó alatt művelnek, az bűnpártolás, illetőleg nemzetbiztonsági kockázat. Nem érzékenyítő tréningek, hanem tisztességre nevelés kéne ezeknek.
Megjavult a Facebook? Ugyan! Hitler is jófej volt néha
Úgy látszik, ideológiailag még mindig nem elég képzett a Facebook kiszervezett cenzúrája, mert nem képes eldönteni egy tartalomról, hogy veszélyes-e és tiltandó, vagy átengedhető. A kékség előszeretettel óvja meg felhasználóit, azaz minket attól, hogy felnőttkori személyiségfejlődésünket, illetve véleményünket káros irányba befolyásoló meztelenséget, szexualitást, erőszakot, vagy ami a lehető legrosszabb: konzervativizmust megjelenítő tartalmakkal kelljen szembesülnünk. Emiatt biztonságban érezhetjük magunkat. Azaz csak érezhetnénk, ha néha nem lógna ki a lóláb, és nem derülne ki, hogy a Facebook-cenzúra is bizonytalanul támolyog az információk tengerén. Vagy csak eljátssza a jófiút, hiszen arra még a leggusztustalanabb rosszfiúk is képesek időnként.
Nemzeti ikon volt
Az volt az ő terepe. Az óriási, leküzdhetetlennek látszó túlerő. Mikor tízen jöttek egyre, és remény sem volt a győzelemre. Az a tizenkét év, mikor a nemzeti oldalt ellenzékbe szorították, jobboldali sajtó csak mutatóba maradt, az is kivéreztetve, a mindennapi túléléséért küzdve. Akkor volt a leginkább elemében. Nemcsak állta az ütéseket, de úgy tűnt, még élvezi is, ahogy próbálják elhallgattatni, tönkretenni, övön aluli ütésekkel térdre kényszeríteni. Hiszen azt próbálhatták! A cédrust nem rendíthetik meg a vaddisznók.
Márki-Márk civil-trükkjével foglalná el Józsefvárost Demszky SZDSZ-es haverja
Megvan a maga rituáléja annak, ahogyan az éppen esedékes időközi választásra a balliberált pártok egy hangsúlyozottan „civil-független-szakértő-demokratikus” jelölt mögé rakják le petéiket és pénzes zacskóikat. Így volt ez annak idején Veszprémben az azóta a népharag által elsöpört Kész Zoltán esetében, így volt Hódmezővásárhelyen, ahol egy elfuserált Habsburg György-imitátorral szedték rá a lakosságot. És ez történik a július 8-ai, józsefvárosi polgármester-választáson is, ahol egy 12 évig Demszky szekerét toló SZDSZ-es bajuszhuszárral, Győri Péterrel próbálják eljátszatni a mindentől függetlent. A történet egyfelől nagyon unalmas. Másfelől – az úriember ígérvényeit ismerve – veszélyes is. Igaz, nem annyira, mint a Soros-terv.
Leekens, a magyar narancs – nyeretlen, de azért elvan
Ajánljuk még