Vezércikk
Érzékenyítés szakirányú alapképzés: a bűntudat kultúrája
Terjed, mint a vírus Amerikában. A közigazgatásban, a bíróságokon, a rendvédelmi szerveknél. Az ebédszünetet is megkurtítva érkeznek sorra a fehér- és rózsaszíngalléros aktivisták munkavállalók (white- and pink-collar workers) az igazságszolgáltatás és a kormányzati intézmények épületeibe, hogy tantermi keretek között érzékenyítsenek az Egyesült Államokban. Donald Trump azonban megálljt parancsolt, mert egyértelművé vált, hogy az adófizetők pénzéből politikai szándékkal okítják a haladó szellemiségű aktivisták a fiatal köztisztviselőket. A workshopok során ugyanis nem csupán a kisebbségeket ért atrocitásokra hívják fel a figyelmet, hanem politikai értékeket is átadnak, nagyobb távlatokban pedig egyre tovább tágítják a bűntudat kultúráját, melyben az olyan politikusoknak, mint Trump, helye nincs.
Az ellenzék a vírustagadókhoz hasonlóan hárítja a valóságot
A „forró ősz” már javában tart, egyelőre inkább belföldön; a liberális értelmiség és művészvilág afféle ötödik hadoszlopként készíti elő a szokásos forradalmat, az egy-két ezer fős „tömegtüntetéseket” és a külföldi támadásokat. Semmi nem változott, a főváros és a megyei jogú városok vezetésbe belekóstoló második és harmadik generációs ellenzéki politikusoknak és pártoknak el kell valahogy rejteniük, hogy nem megy nekik a polgármesterkedés, az önkormányzati politizálás sem. Ahogy a pártpolitika sem. Az ellenzék láthatólag belepusztul a budapesti győzelmébe, és vidéken is sokkal jobban gyűlölik már egymást az ellenzéki pártok helyi emberei, mint egy évvel ezelőtt. Valószínűleg a választóknak is leesik lassan a tantusz.
Kedves Vidnyánszky Attila! Kérem, ne álljon félre!
Látjuk, milyen féktelen habzású az önt (és a kuratóriumot) támadók gyűlölete. Észleljük, milyen engesztelhetetlen a „toleranciabajnokok” toleranciája a nemzeti, konzervatív másság felé. Tapasztaljuk, ahogyan az állítólag nem létező libsi világhálózat – mintha egy titokzatos karmester intésére tenné – egyszerre működésbe lép világszerte, s – mintha egyazon forgatókönyvből merítene – tenyereket firkál, zsarol, követel, épületet foglal, ukránozik, levadászással és tönkretétellel fenyegeti önt, ha nem áll félre. A lárma elviselhetetlennek tűnik. Mégis arra kérem, maradjon, tartson ki! A nemzet java, jobbik része ön mögött áll!
Gyurcsányné eltévedt a málnásban
Ingyenmálnát mindenkinek, most! Dobrev Klára ugyanis kétségbe van esve, amiért drága a málna, és szerinte magyar gyermekek százezrei kénytelenek anélkül fölnőni, hogy megízlelhetnék ezt a csodás gyümölcsöt. A Szemlőhegyen, illetőleg Brüsszelben lakozó Klára asszony rajta tartja ujját a nép ütőerén, együtt lüktet-izzad a magyarokkal, tudja, milyen terheket cipelnek a nyomorultak. Drága a málna – ez most a fő baj...
Egy jót smárol a Burger King és a McDonald's kabalafigurája – avagy: nincs lobbi...
Ha a homoszexualitással, illetve az ezt elfogadtatni igyekvő érzékenyítéssel, sőt, glorifikációval szemben az ember bármiféle kritikát, fenntartásokat fogalmaz meg, borítékolható, hogy a másságot, az övékétől eltérő véleményeket mindig oly nagyon tisztelő (ja, nem) liberális maffia azonnal össztűz alá veszi. Miközben már óvodákban is nőimitátorok villantanak nemi szervet a gyerekeknek, és mesélnek nekik a kukacról, aki kukacot szeret... Minderről új csatornánkon, a PestiTV-n jelentkező „Politikai Hobbista” című műsorban alaposan elbeszélgettünk – és alig várjuk a libsevikek mai szuronyos rohamát. Ha valaki este nem tudta megnézni, az adás itt megtekinthető (a második felében ráadásul Dopeman is eljött hozzánk), de a „boozy” témát járjuk körbe egy kicsit az alábbiakban is.
A PestiTV küldetése
A PestiTV-ben két dolog lesz fontos, mi magyarok és a valóság. Ebben a tévében liberális előfeltevések nélkül, magyarként fogunk beszélni és elsősorban nem a liberálisokra, hanem a valóságra figyelünk majd - hiszen azt mindannyian jól tudjuk, hogy a liberálisok agymenésén leginkább csak röhögni lehet. Ez a televízió azoknak szól, akik úgy élnek a jelenben, hogy nem felejtették el a múltat, a szüleiket, a nagyszüleiket. Úgy kezdünk bele az újba, hogy egyúttal folytatjuk a régit.
Az emberbaráti szeretet áradása: Niedermüller Péter „antirasszista” kitüntetést kapott
„Antirasszista” díjat nyert Niedermüller Péter, Erzsébetváros DK-s polgármestere. Nem tréfa, teljesen komoly. Magának a díjnyertességnek az örömteli híre először márciusban röppent föl, ám akkor a vírushelyzet miatt sajnos elmaradt az átadó meg a dínomdánom. Már attól tartottunk, megfeledkeztek Péter úrról, a fehérek, keresztények, heteroszexuálisok és egyéb „rémisztő képződmények” lelkes pártfogójáról. Szerencsére nem!
Ellenzéki horrorkaraván indult a Parlament felé – csak fönn ne akadjanak a küszöbön!
Még itt vibrál az éterben a kihagyhatatlan hír: megszűnt a Pest megyei MSZP. A templomok harangjait félreverik, az újszülöttek idő előtt jönnek világra, a fölnőttek zokognak s kábán pislognak egymásra. Nincs élő ember, aki kivonhatná magát e kataklizma alól. Muhi, Mohács, Trianon, most meg a Pest megyei MSZP...
Koltai Róbert legújabb citromdíjas alakítása: fia helyett Vidnyánszkytól félti a „szakmát”
Filmproducer fiacskáját több milliárdos síbolással, költségvetési csalással vádolják, de apuci, azaz Koltai Róbert Vidnyánszky Attilától félti a „szakmát”. A kis Koltai – a vád szerint – jogtalanul, fiktív számlákkal igényelt vissza irgalmatlan összegű áfát az államtól – de apuci szerint Vidnyánszky a patás ördög... Az SZFE-balhé eddig is kabarészerű volt, így meg pláne.
Andy Vajna forog a sírjában...
...de az is lehet, hogy szivarozgatva szarik odaföntről az egészre. De tényleg, vajon mi a f*szt képzelnek ezek a hülyegyerekek? Elgondolkodtató... Törjük hát át a barikádot, és próbáljunk meg behatolni a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendékeinek agyába. Öveket becsatolni, jön a John Malkovich-menet!
Az 1990-ben elmaradt elitváltás tragikus következményei
Magyarországon utoljára 1944 és 1953 között volt elitváltás. A második világháborúig regnáló elit eltüntetését már a megszálló németek és a nyilasok is megkezdték, majd a Vörös Hadsereg és a kommunisták fejezték be. Az ötvenes évek elejére gyakorlatilag eltűnt a korábbi Magyarország teljes politikai, kulturális, gazdasági elitje, a helyi társadalmi elitek nagy részével, a falvak és kisvárosok tekintélyes embereivel, önálló egzisztenciáival együtt. Vagy megölték, vagy mindenüket elrabolták és bebörtönözték őket, sokszor a családjukkal együtt, vagy a kirablásuk után minden társadalmi szerepvállalásból kiparancsolták őket és elüldözték onnan, ahol ismert emberek voltak. A kommunisták teljes elitcserét hajtottak végre.
A szigszalagos forradalom elbukik – most a nemzetiek ideje jön!
Dicséretes az az öntisztulási folyamat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amelynek épp tanúi lehetünk. Sorra mondanak föl a különböző rendű-rangú-pedigréjű művészek, művésznek nevezett személyek. Évtizedekig kiakolbólíthatatlannak hitt rendezők, agyonajnározott óraadók, ideológiai szobrászok állnak föl maguktól, hagyják el az „ostromlott” várat. Búcsúlövésként még megeresztenek néhány píárinterjút itt-ott, aztán csönd. Átmenetileg.
Szabad-e fingani a jobboldalon?
Múlt keddi vezércikkemben azt a kérdést firtattam, hogy szabad-e a jobboldalnak televíziót csinálnia… mármint hogy a baloldal szerint. Természetesen nem, hiszen ők döntik el, hogy mik azok a gondolatok, vélemények, amelyeket mindenkinek osztania kell (ellenkező esetben rasszista, homofób, náci, stb.). Miről szabad beszélni, mit lehet kimondani (ami nem része a liberális kánonnak, az természetesen mind-mind uszítás, gyűlöletbeszéd, propaganda, stb.), és egyáltalán, kinek van joga megszólalnia bármilyen médiafelületen, illetve egyáltalán, milyen médiafelületeknek szabad léteznie a liberalizmus, a progresszió csodavilágában (csak nekik).
Hétköznapok járvány idején
Az emberiség, az európai emberek is mindig is kénytelenek voltak együttélni a különböző fertőző betegségekkel. A járványos gyermekbénulást például csak a hatvanas években sikerült megfékezni Európában, de világszerte még mindig sok fertőző betegség kínozza az embereket. A modern egészségügynek, a jóltápláltságnak és persze a szerencsének hála az európai ember elszokott attól, hogy súlyos, esetleg halálos fertőző betegségekkel kelljen szembenéznie napi rendszerességgel az életében. De ennek vége. Ahogy az AIDS-szel, az antibiotikum-rezisztens baktériumok általi fenyegetéssel meg kellett tanulnunk együtt élni, vagy ahogy a visszatérő influenzajárványokat is megtanultuk kezelni, úgy a koronavírus is a mindennapi életünk része lesz. Legyőzni teljesen talán nem fogjuk, de kordában tartani igen.
Kuncze szerint puszta véletlen lehetett a 2006 őszi szemkilövetés...
Léteznek cinikus emberek. Vannak még cinikusabbak. Aztán jönnek a legcinikusabbak. Egy külön szobában pedig ott van Kuncze Gábor, a velünk élő SZDSZ-es vérmedve, aki a politikai elfekvőből sem szűnt meg gyűlölni kedves mindnyájunkat, még ha kevesebb is a mikrofon körülötte. Hol az ÁVH-t mosdatja, hol Krisztuson és a keresztényeken gúnyolódik, hol ciánkapszulát ajánl elfogyasztásra. Most pedig visszatért kedvenc témájához, 2006 őszéhez, s a szemkilövetések témakörét taglalta a tőle megszokott érzékenységgel.
Antiszemita vád a magyarok ellen, avagy hogyan magyarázzuk meg Bíró László múltját
A legrosszabb SZDSZ-es időket idézi a jó öreg antiszemita-kártya kijátszása a német kormány piciny, de annál hangosabb magyargyűlölő csoportja részéről. Persze, Michael Roth nem tudhatja, hogy mi már jól ismerjük e politikai bunkósbot felszínének minden centijét; a magyar jobboldal talán jobban is tenné, ha csak nevetne ezen, de valahogy nem akaródzik felfelé görbíteni ajkaink szegletét. Nem tudunk őszintén kacagni azon, hogy a Sargentini-jelentés után megint az antiszemitizmus terjedésével vádolják meghatározó európai balliberális politikusok, most éppen egy bizonyos Michael Roth (vezető képünkön) Magyarországot. Mert a receptet – hazai segédanyaggal – aljas módon írták meg: az országban vélelmezett folyamatot emlegetnek, és ennek kapcsán vetik fel a kormány felelősségét. Azaz – a balliberális érveléssel szemben – éppen fordítva folyik a lejáratás: nem a kormányt támadják (amihez bárkinek szíve joga van), hanem a magyarság szellemi állapotát szidalmazzák és ennek apropóján hibáztatják az Orbán-kormány politikáját. Nem utolsósorban pedig ennek köszönhetően hazai elvtársaik ügyesen elterelik figyelmünket a „másfajta” antiszemitákról, azokról a jobbikos politikusokról, akikkel ez idáig riogattak minket, ám mára – az összefogás szent zászlaja alatt – mindent megbocsátottak nekik.
A jellemtelenség, mint művészi erény
A kommunizmus bukása után „nagy művészek” tömegéről derült ki, hogy nem véletlenül lettek ők a nagy művészek. Ki nyíltan, ki titokban, ki nyíltan és titokban is mindent megtett a kommunizmus világméretű győzelme érdekében. A közös az volt bennük, hogy nem érezték szükségét annak, hogy bármilyen módon is megmagyarázzák, miként is volt ez. Ők mindig is – a helyi kommunista párt tagjaként, a diktatúra kegyeltjeként, sztárjaként – a demokráciáért, a liberális jogállamért harcoltak, és aki ezt kétségbe meri vonni, az rohadt fasiszta.
Szabad-e a jobboldalnak tévét – vagy bármit – csinálnia?
Ha valaki esetleg egy barlangban töltötte volna az elmúlt heteket, eláruljuk a titkot: szeptemberben indul a PestiTV, a PestiSrácok televíziós csatornája. Hetek óta mennek a promóciós videók a PS-en, illetve a közösségi médiában – kapjuk is a hideget-meleget a libernyákoktól.
Végül is az NDK foglalta el az NSZK-t!
Talán már elfeledett történelmi ténynek lehet nevezni, hogy 1990-ig Németország mai helyén két gyökeresen különböző német állam létezett: nyugaton az NSZK, a kapitalista változat, keleten pedig az NDK, a kommunista változat. A német egyesülés után, ha valaki azt mondta volna, hogy az egyesült Németország harminc év múlva jobban fog hasonlítani az NDK-hoz, mint az NSZK-hoz, egész bizonyosan hülyének nevezték volna. Pedig Marx-szobrot most nyugaton avatnak, és Németország olyasmiket kér számon például Lengyelországon, ami korábban csak a kommunistáknak jutott eszébe.
Augusztus huszadika nem születésnap, hanem örökség
Magyarország születésnapja – halljuk rendszeresen a könnyen értelmezhető, ám némileg felületes örvendezést, pedig a valóság ennél is menőbb. A legtöbb európai ország XIX. vagy XX. századi függetlenné válást, egyesülést, az alkotmány napját, esetleg a török alóli felszabadulást ünnepli születésnapjaként, de a miénkhez hasonlóan a régmúltba nyúló születést kevesen tudnak vagy tudnának megünnepelni. A kora középkori, széttagolt Európában nehéz megfogni egy-egy ország létrejöttének pillanatát, Magyarország azonban kivétel.
A szippantó és a szoppantó – avagy: pedofilokra és prostikra bíznák a demokraták Amerikát?
Az egyik hosszú évek óta tinilányok haját szagolgatja, a másik mindent bekapott, amit az arcába toltak. Ez a páros lenne hívatott novemberben legyőzni Donald Trumpot, majd pedig vezetni a világ legnagyobb szuperhatalmát. És az amerikai baloldal segédcsapatai, a belföldi terrorista szervezetek (Antifa, Black Lives Matter); a milliárdos vagyonnal rendelkező, de állandóan a társadalmi igazságosság jegyében erényfitogtató hollywoodi celebek; a gyáraikban a bangladesi munkásokat éhbérért dolgoztató, de odahaza a neomarxista egyenlősdi szlogenjeit pufogtató multicégek, és persze szinte a teljes média mindent meg is próbálnak tenni ezért. Velük szemben folytatja heroikus küzdelmét nem csak a „Narancsember” (vagyis Trump elnök), de az őt támogató, a mainstreamből kiűzött, ám elpusztíthatatlan konzervatív politikai aktivisták hadserege is.
Betelt a pohár! – Legyen bűncselekmény a genderpropaganda!
Hosszú évek óta kóstolgatják Magyarországot, s az elmúlt hetekben sikerült csúcsra járatniuk a provokálásunkat. A szexuális zavarokra kisajátított szivárvány alá betolták a Szent Koronát, mintegy azt üzenve: Nesztek, magyarok, így sokkal jobban néz ki Szent István tökfödője! Aztán a pederaszta-hálózat néhány helyi ügynöke szivárványos zászlókkal lobogózott föl néhány polgármesteri hivatalt, kvázi azt üzenve augusztus 20-ára: Pofa be, magyarok, ezt ünnepeljétek, ne az államalapítást! Szent István napját ennél jobban nem is lehetett volna meggyalázni. Eljött az idő, megálljt kell parancsolnunk az őrületnek!
Mi lesz a Jobbik szavazóival?
A hatalmát visszaszerezni akaró királyi családként viselkedő Apró-klán megnyerte az ellenzéki térfélen a dominanciaküzdelmeket, és már most megszerezte a totális hatalmat. Kijelenthető, hogy a Jobbik, az MSZP, az LMP, a Párbeszéd 2022 elején a közelében sem lesz a parlamenti küszöbnek. Szervezeteik addigra széthullanak, a parlamenti helyekért élet-halál harcot folytató pártarisztokráciák kivételével tagságuk sem nagyon lesz már. Még a Momentum sorsa is kérdéses, egy ennyire nyilvánvalóan szellemi kapacitások nélküli párt, amelyik kizárólag külföldről importált kommunikációs technológiák felhasználásából él, nagyon érzékeny a politikai klíma számára nem értelmezhető változásaira.
Gyurcsány a főnök, Fekete-Győr a naiva
Gyurcsány Ferenc megígérte Fekete-Győr Andrásnak, hogy nem vállal közjogi tisztséget, a Momentum elnöke pedig fellélegzett, hogy a DK elnöke nem akar az ellenzék főnöke lenni. Amennyiben Fekete-Győr ennyire naiv hülye, akkor a dörzsölt Gyurcsány annyiszor fogja még átverni és zsebrevágni, ahányszor nem szégyelli, márpedig a volt miniszterelnök ilyen téren sem szégyenlős. Másrészt egészen szürreális, mégsem teljesen valóságtól elrugaszkodott az a rémkép, amint például egy EU-csúcson még a legtapasztalatlanabb, sótlan bürokrata-miniszterelnökök is agyoncsicskáztatják ezt a szegény fiút, aki Magyarország miniszterelnökeként próbál ott nem nekimenni az üvegajtónak.Ajánljuk még
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
Mr. Trianon, a brit gazember aknamunkáját tétlenül nézte a korabeli magyar elit – Raffay Ernő, Balogh Zsuzsa, Vajda Miklós és sokan mások a búcsú-Polbeatben
Mr. Trianon - Scotus Viator, a magyarok legnagyobb ellensége címmel jelentetett meg könyvet Raffay Ernő történész. Erről a kötetről, Magyarország Trianon előtti lejáratásának és bomlasztásának ma is érvényes tanulságairól, a nemzetellenes belső ellenség aknamunkájáról beszélgettünk a szerzővel, illetve meghívott vendégeinkkel Vajda Miklóssal, a Paláver hallgatói klub doyenjével, Balogh Zsuzsa üzletasszonnyal, civil nemzeti közösségépítővel, Gyulai Györggyel, a Napról-napra Trianon című kötet alkotójával, Jeney János térképésszel, a nagy trianoni térképhamisítás tudományos leleplezőjével és törzsközönségünk "vezérkérdezőjével", Lukács Lászlóval. A rendhagyó, reméljük csak átmenetileg búcsú-Polbeatet Huth Gergely és Stefka István vezette.
Álljunk ki közösen a migrációs paktum ellen! - Polbeat a Püski könyvesboltban
