Vezércikk
Üzenet a csalódottaknak: fog még Orbán lábai előtt csúszni-mászni Weber!
Érthető a csalódottsága néhány lelkes kormánypárti szavazónak a tegnapi Orbán-bejelentés miatt. Voltak, akik azt várták, hogy a Fidesz végre kilép az Európát és saját elveit is eláruló, hazug és zsaroló néppártból, sőt, jól rájuk is vágja az ajtót. Ám egy felelős államférfi túl kell, hogy lásson mégoly jogos sértettségén, indulatain – hisz Európa jövője a tét! Már csak azért sem érdemes csalódottnak lenni, mert ellenzékünk tombol – ebből is látszik, hogy az ország szempontjából kedvező dolog történt tegnap. Amúgy a most csalódott jobboldaliak gyorsan megbékélnek majd, ha májusban azt látják, hogy ezek a Manfred Weber-féle nyálkás csigaszerűségek csúsznak-másznak Orbán, Salvini és a többi, Európát védő politikus előtt, a támogatásukért esedezve. „A bosszú hidegen tálalva a legjobb.”
Megint egy helyzet, amiből Orbán Viktor kihozta a legtöbbet
A baj csak az, hogy politikustársai nem voltak képesek erre a bravúrra; az Európai Néppárt tovább veszített a politikai súlyából. Legfőképpen azért, mert nem az európai szavazóknak akar megfelelni, hanem a nyugat-európai ki tudja, milyen liberális elitek elvárásainak. Az EPP szerette volna, de nem merte kizárni a Fideszt, mert azt azért megértették: hamarosan előfordulhat az, hogy egy, az EPP-vel azonos erejű pártcsaládban láthatnák viszont. Ha véletlenül győz a néppárt, akkor talán érdemes benne maradni, ez az esély megérte a tegnapi hercehurcát; de ez már nem szövetség, még csak nem is a közös ellenségből következő szükségszerűség, hanem már csak a politika tehetetlenségi ereje.
Patkányhad rágta összeomló ház, Európai Néppárt a neved
Vajon felveszi-e újra? Éppen ötven éve ment ki vöröskokárdával a Tanácsköztársaságra emlékezni Demszky Gábor
Őket elektrosokkolták, minket meg zsebre vágtak – Az ellopott rendszerváltás margójára
Harminc éve, 1989. március 15-én végre együtt ünnepelt a nemzet. Nagy pillanat volt, de elrepült, s végül nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. A rendszerváltást ellopták, az igazi hősökre, a helyettünk megvert, elektrosokkolt, lecsukott ellenállókra nem emlékezünk. Az átvilágítás, a reprivatizáció, a jóvátétel és az igazságtétel elmaradt. „Kimosták az agyunkat. Szép csöndben majszoltuk a parizert, és közben eladósodott az ország. Aztán néztük a Szomszédokat, mialatt kilopták alólunk mindent, még azt a nyomorult, piros műanyag szart is, amit még széknek sem lehetett nevezni, de legalább üreges volt. Kicserélték a téliszalámit zalaira, és elhitették velünk, hogy a zalai finom. Aztán eladták azt a gyárat is”. Vezércikk.
Kiderült: Orbán gyűlöletpolitikája a hibás, amiért Uj Péter lekínaizta a bajnokunkat...
Nagy nehezen bocsánatot kért Uj Péter, amiért lekínaivendégmunkásozta egyik nemzeti hősünket. Nem kellett hozzá sok idő, csupán öt-hat nap. Meg néhány tiltakozó jegyzék, pár tucat ökölrázó 444-olvasó. Ám mielőtt teljesen elalélnánk főszerkesztő úr jellemszerkezetétől, olvassuk végig az opust. Mert abban a bocsánatkérés után ott van egy „de”. A mea culpa borvirágai mellett bizony ott nyiladoznak a magyar kormány s társadalom bűneinek tövises kórói is, amelyek Péterünket – szerinte – a „hülye vicc” csalitosába csalták. Végső soron tehát ő is egy áldozat: Orbán gyűlöletpolitikájáé. Így lyukad ki végül a bocsánatkérés majdnem ugyanott, ahol az összes irományuk: a kormány a hibás!
Weber "Spitzenkandidat" (csúcsjelölt) Budapesten
A Negyedik Birodalom rendkívüli és meghatalmazott nagykövete ma Budapestre látogat. A látogatás annyiban különbözik az 1944-es vizittől, hogy mostanában a német hadsereg egy nagyobb magyar járást sem lenne képes megszállni, azt is csak a nyugati határszélen és a cseh, illetve a szlovák vasutak szívességéből. És az oroszok se jönnek. Az ultraliberális sajtó természetesen úgy igyekszik beállítani a vizitet, hogy Weber Orbán Viktor megrendszabályozására érkezik, pedig valójában szépen kérni jön. Ha nagyon elvakultan optimisták lennénk, azt is mondhatnánk, hogy kampányolni fog a Fidesznek.
Kőfaragók és balett-táncosok
A jobboldali sajtóban elkezdődött az az örvendetes folyamat, hogy akár egy lap keretein belül le is lehet folytatni olyan vitákat, amelyek jobb-bal kontextusban értelmezhetetlenek, viszont alapvetően szükségesek ahhoz, hogy ellenséges behatás nélkül alakíthassuk ki a saját kereteinket vagy világossá tegyük bizonyos szakmai döntések hátterét. Az különösen tanulságos, hogy egy ilyen diskurzus a Magyar Állami Operaház balettkara és a Táncművészeti Egyetem kontextusában robbant ki. Mint kőfaragó, nyugodtan kijelenthetem, hogy az össznemzeti hozzánemértés tekintetében a balett esetében állunk a legjobban, így boldogan és tényektől nem befolyásolva alakíthatunk ki indulatvezérelt véleményt a kérdésről.
Játék a határoknélküliséggel
Éppen a Fidesz kizárásán ügyködik az Európai Néppárt, hogy addig se kelljen szembenéznie a tényleges problémájával: eldönteni, hogy elutasítja vagy támogatja a tömeges bevándorlást a harmadik világból. Manapság tulajdonképpen az összes vita erről folyik Európában, hiszen amikor a jogállamiságunkért meg a CEU-ért aggódik a Fényességes Haladó Nyugat, akkor is az aggasztja őket, hogy ragaszkodunk a kereszténységhez, a muzulmán világ nagy barna szempárjaiból viszont nem kérünk. Manapság ez már állandó vita tárgya, ami akkor lesz különösen megdöbbentő, ha visszanézünk a ‘90-es évek Európájára, amelyre jobban emlékszünk, mint hinnénk. Amikor még nem a migránsérzékenyítésről szólt a szórakoztatóipar.
Saját csapdájába lépett, de még mindig Orbánra mutogat az ellenzék
Legnemesebb honi hagyományaihoz hűen ismét teljes gőzzel nekilátott a haladó sajtó a politikacsinálásnak. Az Index az országgyűlési sípoláson és az utca összefestékezésén kívül mindenre alkalmatlan ellenzéket próbálja kikotorni abból a gödörből, amit köré röhögött a közvélemény. Mi más lehetne a módszer, mint a sajnáltatás, az áldozatpóz? A sugalmazás szerint nem fogalmatlan, garázda kreténekből áll az ellenzék, csupán csapdahelyzetbe kényszerítette őket Orbán Viktor. A miniszterelnöknek pedig olyan, elképesztő gazemberségeket ró fel, mint a nép igényeivel találkozó, a közvélemény tetszését elnyerő intézkedések, ráadásul Orbán nem átall egy politikai párt vezetőjeként a választópolgárok szavazataira hajtani. Ez megdöbbentő!
Megvan a dátuma a Német Kalifátus kikiáltásának: 2030!
Ralph Brinkhaus, a CDU és CSU közös frakcióvezetője elképzelhetőnek tartja, hogy 2030-ra muszlim kancellárja legyen Németországnak. Ez a szerencsétlen hülye egyáltalán nem érti, hogy ez a mondat egyenértékű azzal, mintha azt mondaná 1929-ben: elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer - mondjuk 1933-ban - Adolf Hitler legyen Németország kancellárja.
A liberálisok pont úgy hazudnak, ahogy a kommunisták!
Egyrészt azért, mert általában valahogy - bizonyára véletlenül - a liberálisok és a kommunisták pont ugyanazok, a két halmaz egybeesik; másrészt, mert a kommunistáknál nem lehet jobban hazudni. Már vagy százötven éve csinálják, de még mindig működik a dolog, még mindig tömegek hiszik el nekik azt, ami ellentétes azzal, amit a saját szemükkel látnak. Itt az ideje, hogy ellentámadásba lendüljön a valóság.
Még Orbán kérjen bocsánatot, amiért kiplakátolta Európa sírásóit? Ugyan!
Olvasom, hogy több „kereszténydemokrata” párt a Fidesz kizárását követeli az Európai Néppártból, Manfred Weber frakcióvezető pedig elvárja a magyar miniszterelnöktől, hogy kérjen elnézést, amiért kitapétázta az Isiászos és a Nagy Filantróp fejével Magyarországot. Tényleg nem értem, mit nyűglődnek a brüsszeliták. Olyan szépen mutat ez a két emberkereskedő ott a plakátokon! Tán a kísérőszöveggel van baj? Hisz' nemrég még büszkék voltak a migránskvótájukra, sámfával próbálták letuszkolni a torkunkon – most meg kiakadnak rajta. Normálisak ezek?
Az ellenzéktől már a saját szavazói is undorodnak!
El kell ismernünk őszintén, hogy a családvédelmi akciótervvel kapcsolatos ellenzéki reakciókra nem számítottunk. Ahogy arra sem, hogy közösen hangszerel és egységes kórusba áll össze az ellenzék, és egy ilyen, a céljaiban ép emberi értelemmel vitathatatlan intézkedéscsomag esetében még csak nem is az eszközöket és azok várható hatékonyságát vitatja, hanem magát a célt támadja meg olyan szélsőséges ideológiák irányából, amelyek támogatottsága Magyarországon - ellentétben a „művelt nyugattal” - gyakorlatilag nulla. Ne felejtkezzünk el erről, és a választókat se felejtsük el emlékeztetni arra, hogy az ellenzék nem akar magyar gyerekeket.
Szánalmas és izzadságszagú, avagy a humor halála
Hajós Andrásnak volt valaha egy show-műsora a TV2-n, amelyről „Meglepő és mulatságos” címmel jelent meg kritika anno, utalva arra, hogy a műsor szórakoztató volt, ám egyben szokatlan is a kereskedelmi televíziózás történetében. Nem is volt hosszú életű a műsor, mivel nem hozta a szükséges számokat: az átlag néző számára nem volt kellően fogyasztható a kicsit urbánusabb, intellektuálisabb humor. Ne gondoljunk semmi rosszra: nem a körúton belüli értelmiség öncélú, lakásszínházakban előadott művészete próbált a képernyőre költözni és humoros lenni. A Hofin, Sas Józsefen, Nagy-Bandó Andráson, Farkasházy Tivadaron szocializálódott közönség (politikai irányultságtól függetlenül) ugyanis valóban nehezen emészti meg, ha valaki tényleg vicces, és egy kicsivel árnyaltabb is tud lenni a humora. (Fábry üdítő kivétel, furcsa anomália volt hosszú éveken át.) Hajós András egykor valóban vicces volt. Sőt, igazából még ma is az, ha nem vedlik épp át politikai aktivistává. Politikai véleményét ismerjük, elfogadjuk, nincs is ezzel baj; sőt, időnként még el is tud sütni politikai jellegű, jó poénokat az egyébként nem politikára kihegyezett műsorszámaiban. Talán mert nem görcsöl, nem feladatot teljesít, nem Orbán Viktor megbuktatásának lázálmával ébred és fekszik nap mint nap. Lehet, hogy nem kedveli (ezt nagyjából tudjuk is róla), de ettől még nem veszítette el a humorérzékét.
Az Abcúg és a nevük elhallgatását kérő bűnbánók, avagy ki is a propagandista?
Szinte el is képzelhetjük az izgalmat, amellyel az egyszeri, tipikus Index-olvasó nekiállhatott kicsomagolni a hétfőre adagolt szellemi táplálékot, ismételten megerősítendő önnön magát saját tévképzeteiben a mindenható NER gonoszságáról. A hadtápot és a rettegést ezúttal az az Abcúg nevű hírblog szolgáltatta, amely hiába létezik önálló kollektívaként már 2014 óta (az akkori Origós főszerkesztő-váltáskor elsőként kiugrott újságírók alapították), valamiért mégis fontos a külső tartalmakkal egyébként jellemzően nem villogó Indexnek azóta is, hogy az elsőtől az utolsó betűig átvegye és leközölje a cikkeik nagy részét. A telepi romagyerekek és a Kiskörúton belül világhírű fantaszták sorstragédiái helyett azonban igazán minőségi, már-már Soma-díjjal kecsegtető tényfeltárással szolgáltak az oknyomozás szerelmesei ezúttal; ha lenne humorérzékük és önkritikájuk, még azt a címet is adhatták volna legújabb betűhalmazuknak, hogy Minden, amit tudni akartál a propagandistákról, de soha nem merted megkérdezni – de a végén akkor se lennénk sokkal okosabbak.
Milyen az az ország, ahol most is ellenforradalomnak lehet nevezni ötvenhatot?
Százötvenszer elektrosokkolták Pákh Tibort, aki társaival helyettünk is bátor volt, helyettünk is tartást mutatott, hogy most azt nézze, az újjáalakult Munkásőrség "ellenforradalomnak" nevezheti ötvenhatot. Mi történt? Meddig főzték a gulyás-kondérban ezt a társadalmat, amíg ilyen puha lett? Miért hagytuk, hogy a radikális rendszerváltók eltűnjenek, meghaljanak, mint az egymás után eleső Krassó György és Csengey Dénes? Miért néztük, hogy Hornék a pofánkba röhögjenek? Hogy egy részeges kommunista vezesse az országot? Mikor ébredünk fel?
Gyurcsányné a lopott villából üzeni: baromira aggódik a szegényekért és a közvagyonért
Nem tudom, Gyurcsányné asszonyság a szemlőhegyi rezidencia melyik nyílászárójának kunhalmizott neki és hányszor, de hogy alaposan beüthette a buksiját, az biztos. Máskülönben nem írogatna ekkora szamárságokat az internetre. Hogy a szegényekért aggódik a zabrált villa gangjáról, az szódával elmegy. Na de az állam szétlopásáért is? Czeglédy hitelezője, a sukorózós-lízingtrükközős manus neje a közpénzek sorsáért vijjog? Agyamat eldobom!
Az Ellenzék a Suzuki kapui előtt
A mi közös csodás nagy Ellenzékünk tegnap sajnos beleesett a folytatások egyik klasszikus hibájába, abba, hogy egy lezárt történetet akart folytatni. Ez a folytathatatlanság láthatóan fojtogatóan hatott az ellenzéki agytrösztök világmegváltó munkájára, mert a tegnapi nap - nagy csalódásunkra - teljes érdektelenségbe fulladt, valahol az esztergomi Suzuki-gyár kapui előtt.
Félázsiai fajta IV. – A betyárnak kell felépítkeznie
Közismert a korabeli amerikai vélekedés a forgóajtón az átlagember mögött bemenő, de előtte kijövő magyarról. Szívesen és büszkeséggel is szokták idézgetni mifelénk, mint a magyar talpraesettség jelképét. Ahogy ott van ez a talpraesettség a Mátyás királlyal találkozó okos lány népmeséjében is, aki fonákból csapja le az összes lehetetlen kérést. Önmagunk szerint is ilyenek vagyunk tehát, mégis pejoratív felhangja van az ügyeskedésnek, amely ráadásul az „ügyes” kifejezésből ered. Tényleg ügyeskedők lennénk? És jó ez, vagy rossz?
Aki polkorrektül él és beszél, az nyilvánvalóan nem is él
A propagandaháború viharaiban értelemszerűen mi is támadjuk a polkorrektség számonkérésével az ellenzéket és az ellenzéki sajtót. Ezt a fegyvert tőlük zsákmányoltuk, aztán lemásoltuk, sőt, zseniális fegyvertervezőinknek hála már majdnem „overkillt” építettünk belőle. Nehogy már a saját csapatainkat kezdjük el lőni vele!
Megdöbbenti a halálkultuszt az életigenlés (18+)
Kellett rá három nap, hogy a magyarországi és nyugat-európai nyílttársadalmi propagandisták megszüljék ;-) a narratívát Orbán Viktor atombombája, a családtámogatási program ellen. Szaporodási hajlamról, szélsőségesen kirekesztő világképről, elnyomott nőkről, fehér szupremáciáról, rasszizmusról, a családok eladósításáról hadoválnak, nyíltan kimondják, hogy ne sokasodjon az európai fehérember, az anyák támogatása helyett inkább bevándoroltatni kéne, és még azzal is előjöttek, hogy a gyerekvállalás támogatása környezetszennyező, mert a túlnépesedést fokozza. Fékevesztetten dühöngenek, le akarják beszélni a magyarokat a pénz elfogadásáról, és úgy tesznek, mintha kötelező lenne igényelni a támogatásokat. Mert pontosan tudják, hogy sokan fogják igényelni. A vergődésük alapján kijelenthető: február tizedike volt a következő április nyolcadikájuk.
Kinek van még szüksége a Jobbikra?
A Jobbik ámokfutása egyre durvább, vezető politikusainak szélsőségessége és durvasága néppártosodva is változatlan, csak annyi az újdonság, hogy most már nem lehet a szövegeiket megkülönböztetni Gyurcsány Ferencétől. Azt azonban nem lehet mondani, hogy bármiféle sikert elértek volna ezzel. Hacsak azt nem, hogy még áttekinthetetlenebbé tették az ellenzéki térfelet az ellenzéki választók számára.
Besült az antirasszista „jó emberek” színvaksági mutatványa
Megint sikerült önmaga ellen fordulnia a permanens világforradalomnak, na, nem mintha a feketék jogai és érzékenysége iránti fokozott fogékonyság valóban a feketék érdekeiről szólna. Mindenesetre most egy átgondoltan nekik szánt, viszonylag normálisan kinéző cipő helyett az érdekvédők szereztek nekik három rondát.Ajánljuk még
Fegyverbe proletár! Ruszin-Szendi szeretete ólomgolyónyi adagokban érkezik
Belső mérések alapján már 120 százalékkal vezet a Tisza Párt
Magyar Péter kommandói akasztást ígérnek, vérszomjas ez a Szeretetország
Magyar Péter új bizalmasa egy igazi “nepo baby”, aki első szereplésével máris elárulta a saját apját
